Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-21 / 17. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1984. január 21., szombat Hét évig, nyolc hónapig és tizenegy napig tartott Argentínában a katonai diktatúra. Amikor véget ért a lidércnyomás, ragyogott a déli félteke napja. Ez a napsütés valószínűleg emlékezetes marad az argentinok számára. S még emlékezetesebb marad 1983. december 10-e, a köztársaság 42. elnöke beiktatásának napja. Raul Alfonsín, a Polgári Radikális Ünió vezetője világszerte meglepetést keltett október végén, választási győzelmével, hiszen nagyon sokan azt hitték — Argentínában is —, hogy a katonák általános csődje után ismét peronista korszak következik. Pedig Alfonsín győzelme csak az első meglepetés volt, folytatása napjainkban is zajlik Buenos- Airesben Ők és a lelkiismeret? Ma már mindenki elismeri, hogy a katonák majdnem nyolc évi kormányzásukkal gazdasági, politikai,- kulturális és erkölcsi romhalmazt hagytak maguk után. Az 1976. márciusában végrehajtott puccsot követő „nemzeti újjáépítési folyamat” végén, mintegy harmincezer „eltűnt”, azaz bírósági ítélet nélkül fogva tartott, majd meggyilkolt személy, legalább 400 százalékos infláció, mintegy 45 milliárd dolláros külföldi adósság, nagyarányú munka- nélkülség és nyomor, félelmetes mértékű iskolázatlanság terheli a tábornokok és a tengernagyok lelkiismeretét. ök és a lelkiismeret? Ezek- az elegáns egyenruhát viselő urak habozás nélkül elfogattak és meggyilkoltattak mindenkit, aki szerintük fölforgató volt. Az sem éppen a lelkiismeretüket bizonyítja, hogy — miközben az állampolgárok milliói majdnem reménytelen küzdelmet folytattak a megélhetésért, — titkokat őrző bankokban gyűjtötték a dollárokat a későbbi szűk esztendőkre. És nem vall lelkiismeretességre a Falkland (Malvin)-szigetekért vívott esztelen háború sem. Emberi jogok napja Ha pedig szétverték ennek a gabonában, szarvasmarhá- ben és olajban is gazdag, iparilag elég fejlett országAz utolsó katonaelnök, Reynaldo Bignone (az ősz hajú középen) kihallgatása után őrizetben maradt (Fotó: AP — MTI — KS) nak a gazdaságát, és még a maguk kezdeményezte háborút sem tudták megnyerni, mihez értettek egyáltalán? Az emberi méltóság megta- posásához, a valóságos vagy vélt ellenfeleik meggyilkolásához, a jogtalan haszon- szerzéshez, a megvesztegetéshez. Nem volt egészen véletlen, hogy az új elnök beiktatását éppen az' emberi jogok világnapján tartották. Amint az sem véletlen, hogy a polgári kormány egyik első teendője a szörnyű bűnöket elkövető katonai vezetők bíróság elé állítása, a kisebb felelősséggel tartozók esetében pedig a nyugdíjazás volt. Azok, akik az előző években — némelyek pedig még a hatalomváltás előtti napokban is — élet és halál urai voltak, most arra kénytelenek várni, hogy a törvények szellemében mondjanak fölöttük ítéletet a katonai bíróságok. Hiábavaló volt a visszavonulást megelőzően kihirdetett „ön- amnesztia”, amellyel a saját büntetlenségüket akarták törvényessé tenni. Argentínában ma alig van ember, aki azzal merne dicsekedni, hogy családjában katonatiszt is van. Soha nem volt még az egyenruhának olyan csekély becsülete, mint ezen a nyáron. Az örömmámor vége Persze, az örömmámor hamar elmúlik. A fölszabadulás extázisa szükségképpen rövid ideig tart. A gazdasági és erkölcsi újjáépítés nagyon nagy erőfeszítéseket kíván mindenkitől. Hiszen a „minden argentin a testvérünk, csak a katona az ellenségünk” típusú egységhangulat csupán ideig-óráig takarhatja el az óriási nehézségeket, és a felszín alatti politikai ellentéteket. A peronisták egy része még ma sem akarja elhinni, hogy a választásokat a ve- télytárs nyerte meg. A peronista szakszervezetek — a demagógia és az erőszak sokszor alkalmazott módszerével — újra megpróbálják megtorpedózni a szociáldemokrata színezetű elnök gazdaságpolitikáját. Bizonyos, hogy az ipari és a banktőke emberei is fontosabbnak tartják a saját profitjuk növekedését, mint a nemzeti érdekeket szolgáló gazdaságpolitika végrehajtását. És nem várható az Egyesült Államok jelenlegi kormányától sem, hogy kezét-lábát törve siessen Argentína megsegítésére, hiszen a legutóbbi három junta aligha tehette volna, amit tett, ha nem tudja maga mögött Washington támogatását. A Buenos Aires-i híreket mostanában nagyon figyelmesen olvassák Latin-Ameri- kában, valószínűleg leginkább Uruguayban és Chilében. E két országban már majdnem tíz éve „kormányoznak” hasonló módszerekkel a katonák, és az események azt bizonyítják, hogy az uruguayiak meg a chileiek sem félnek többé,, s már a napfelkeltében bíznak. Todero Frigyes Raúl Alfonsín — a remény embere (Fotó: Time — KS) Argentína forró nyara HONDURAS: A bérbe vett ország Közép-Amerikában még soha nem tartott hadgyakorlat ennyi ideig: Hondurasban 1983 augusztusában kezdődött a „Nagy Fenyő—II.”, és 1984 márciusáig rendületlenül folytatódnak a manőverek. A közös hadgyakorlat vezérkara Comayaguában székel, nem messze a teherszállító repülőgépek fogadására is alkalmas palmerolai légi támaszponttól. Amerikai kiképzők tartózkodnak a Honduras atlanti-óceáni partvidékén fekvő Puerto-Castilla-i amerikai katonai támaszponton is. Itt készítették fel ä „zöldsapkások” és a „bőr- riyakúak” — az amerikai deszantalakulatok és a tengerészgyalogosok specialistái — a salvadori hadsereg néhány egységét a felkelők elleni harcra. A Puerto-Cas- tillaba vezető hajózható víziót lehetővé teszi, hogy a támaszpontot a haditengerészet repülőgép-anyahajói is használhassák. Közép-Amerika és a Karibi-medence országai közül a legtöbb amerikai katonát — 11 ezret — Hondurasban összpontosították. A Fehér Ház Hondurasnak jelentős szerepet szán — azt, amit a közép-amerikai földszoroson 1979-ig a Somoza-diktatúra uralma alatt álló Nicaragua látott el: az Egyesült Államok katonai-politikai uralmának közvetítő szerepét. A Közép-amerikai Védelmi Szervezet (CONDECA), a Hondurasi, Salvadort és Guatemalát tömörítő reakciós katonai szövetség a Reagan-kormányzat támogatását élvezve új életre kel. Az Egyesült Államok folyamatosan felfegyverzi. Hondurast, Közép-Amerika egyik legelmaradottabb országát. A hondurasi hadsereg 1982-ben 20 „Super Mister—82” típusú és 10 „F—26—JET” típusú vadászrepülőgéppel, 5 .,A— 37” Dragonfly” típusú bom- - bázó repülőgéppel, 5, közelharc folytatására alkalmas „T—37—B” típusú repülőgéppel, 24 „T—28—Train” típusú repülőgéppel, valamint 23 ,.Huey” típusú helikopterrel rendelkezett. Honduras költségvetési deficitje 900 millió dollárra rúg, külföldi tartozásai pedig 1,5 milliárd dollárt tesznek ki, s ezt nem ellensúlyozza a támaszpontok — az ország — bérbevétele fejében Washington által kilátásba helyezett hatalmas összeg sem. Az amerikai diplomaták szilárdan tartják magukat ahhoz az általuk korábban is terjesztett mítoszhoz, hogy Roberto Suazo Cordova hatalomra kerülése után Hondurasban helyreállították a liberális, alkotmányos demokráciát és véget ért a több évtizedes katonai diktatúra. Valójában nyilvánvaló, hogy az 1982 januárjában az ország élére került polgári kormányzat nem más, mint „alkotmányos katonai diktatúra”, amely nemhogy nem. távolította el a 20 éves katonai kormányzás következményeit, de ahhoz még kiváló polgári fedezetet is nyújt. Tények bizonyítják, hogy Hondurasban a kormány által létrehozott „biztonsági egységek” az elmúlt hónapokban 50 embert megöltek, s több száz az eltűntek száma. A társadalmi és vallási szervezeteket tömörítő Hondurasi Tájékoztatási Központ közölte, hogy a hatóságok sokakat üldöznek, házkutatásokat , tartanak, törvénytelenül letartóztatják és kínvallatásnak vetik alá a munkásszervezetek vezetőit. A hondurasi oligarchia és az amerikai monopóliumok jövedelmező üzletkötését természetesen a „szovjet blokk terjeszkedő politikájával” magyarázták, amelyet az úgymond „Kuba és Nicaragua segítségével hajt végre”. Az ország munkásai, paraszt- és ifjúsági szervezetei, az emberi és keresztényi jogok védelméért küzdő bizottságok, a politikai pártok, a sajtó és a demokratikus körök képviselői azonban egyre erőteljesebben adnak hangot elégedetlenségüknek. 1983-ban az ország hat legjelentősebb politikai szervezete közös közleményt tett közzé, s ebben harcra szólítanak a nemzeti szuverenitás helyreállítása érdekében. Jorge Ramirez mexikói újságíró Kiessling tábornok rejtélyes ügye Az NSZK hadseregének 220 tábornoka közül mindössze három a négycsillagos — január 1. óta gyakorlatilag csak kettő. Manfred Wörner kereszténydemokrata hadügyminiszter ugyanis december 31-vel kényszernyugdíjazta az 58 éves Günter Kiessling tábornokot, a NATO európai haderőinek nyugatnémet főparancsnok, helyettesét. Wörner észrevétlenül, a nyilvánosság teljes kizárásával és az ok megnevezésése nélkül akarta elbocsátani Kiesslinget. Ezt azonban két körülmény megakadályozta. Kiessling december 23-án fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen és a sajtónak is feltűnt az ilyenkor szokásos katonai tiszteletadás elmaradása. Az újságírók feszegetni kezdték az ügy hátterét, amely két hét alatt az NSZK első számú botrányává dagadt, s Wörner — január 18-án — kénytelen a parlament hadügyi bizottsága elé állni, hogy részletes tájékoztatást adjon. A' bonni hadügyminisztérium által kibocsátott ködfelhő csak lassan kezdett oszladozni. A katonai vezetés először csak annyit közölt kényszeredetten, hogy Kiessling „biztonsági kockázattá” vált. Majd január 12-én Wörner végre megnevezte a „fő okot" is. Kiessling ügyvédjéhez írott levelében közölte: a katonai elhárítás nyomozása bebizonyította, hogy a tábornok homoszexuális életmódot folytatott, így rendszeresen megfordult olyan kölni lokálok, ban, amelyek homoszexuális és bűnöző egyének kedvelt találkozóhelyeinek számítanak. A minta-karriert befutott tábornok elszántan utasítja vissza a vádakat. Soha nem volt homoszexuális, csupán * egy nagy szerelmi csalódása miatt nem nősült meg, az ellene felhozott gyanú vagy hamisításra, vagy személyének mással történő összecse- rélésére épül. Január 13‘án a nyugatnémet sajtó magánnyomozásba kezdett. Munkatársai az említett lokálokban állítólag nyomára is bukkantak a „hasonmásnak”. Itt egyesek .tudni vélnek egy idős úrról,. aki a megszólalásig hasonlít Kiesslingre. Ez a bizonyos „Jürgen” szintén a Bundeswehr tagja, azzal a különbséggel, hogy négy tábornoki csillag helyett csak nagyon kis csillag ékesítheti paroliját, mivel valamilyen „őrző funkciót” lát el. A „hasonmást” azonban egyelőre sem a hatóságok, sem az újságírók nem találták meg. A kriminek is beillő történetben azonban egyre szaporodnak az első pillanattól is jelenlevő politikai elemek, a Kiessling-ügy mindinkább Wörner-üggyé válik. Kezdettől fogva' tartják magukat azok a hírek, hogy Kiessling távozásában szerepet játszott Bemard Rogers tábornok, a NATO európai haderőinek amerikai főparancsnoka és a CIA is. A pletyka szerint Rogers és Kiessling között elviselhetetlenül megromlott a viszony, mivel Rogers döntően az Egyesült Államok érdekeit tartotta szem előtt, figyelmen kívül hagyva a nyugat-európai szövetségesek kívánságait, s ennek érdekében olyan amerikai döntési mechanizmust épített ki, amelyben az NSZK képviselőjének csak szűk mozgástere maradt. Ezeket a híreket mind a NATO brüsszeli főhadiszállása, mind a nyugatnémet hadügyminisztérium kategorikusan cáfolta. Ám megszólalt Hans Apel, volt szociáldemokrata párti hadügyminiszter, aki megerősítette, hogy már Kiessling nyugatnémet elődjének is súlyos gondjai voltak a nagy szövetséges képviselőivel. Az SPD ezen túlmenően felületesnek minősíti a kato. nai elhárítás nyomozását, hiányosnak nevezi azt a tájékoztatást, amelyet Wörner eddig adott a parlament illetékes szerveinek. S arra az esetre, ha a „hasonmás”- verzió beigazolódna, a szociáldemokraták Wörner lemondását követelik. Bonni megfigyelők (legalábbis egyelőre) nem számítanak Wörner viszalépé- sére, még akkor sem, ha utólag kiderülne, hogy a katonai elhárítás hibákat követett el a nyomozás során. Ha a fejlemények netán így alakulnának, Wörner valószínűleg nyilatkozatban „megkövetné”. Kiessling tábornokot, biztosítva neki a katonai pompával való búcsúztatást. Minden eshetőségre számítva, a hadügyminisztérium határozottan hangoztatja: a biztonsági előírások alapján Wörner így, csakis így és nem másképpen cselekedhetett. Follinus K. János r—-----------------------------------ö sszeállította: Pilisy Elemér X A Hevesi Állami Gazdaság, azonnali belépéssel felvesz szakmunkásokat a következő munkakörökbe: mezőgazdasági gépszerelő, autószerelő, esztergályos, géplakatos, kovácsi. Bérezés a kollektív szerződés szerint. Jelentkezni lehet személyesen a gépesítési főmérnöknél. Heves, Dobó u. 31. sz. HEVES MEGYE TANÁCSA VB ÉPÍTÉSI ÉS VÍZÜGYI OSZTÁLYA „megyei főépítész” munkakör betöltésére, pályázatot hirdet. A pályázat feltétele, építészmérnöki oklevél. A fizetés megállapítása a 30/1980. MüM. sz. rendeletben foglaltak alapján történik. A pályázatot, részletes önéletrajz csatolásával az osztály személyzeti vezetőjének címezve kérjük megküldeni.
