Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-21 / 17. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. január 21., szombat 3 Új városunk köszöntése (Folytatás a 1. oldalról) résztvevői a városi tanács új, impozáns épülete előtt sorakoztak fel, hogy felavassák a márványból faragott emléktáblát. A település tanácsának egyik legrégibb tagja, Kovács. Sándor lépett a táblához: — Az örömtől elfogultan és meghatódva teszek eleget megtisztelő feladatomnak, hogy leleplezzem Heves város, szeretett szűkebb pátriánk fényes tábláját. Kérem a tisztelt vendégeinket, segítsék a tanácstagokat, valamint a város minden lakóját, hogy úgy dolgozzanak: ez a várost jelző tábla mindig így ragyogjon. Tisztán, fényesen, hogy unokáink, ükunokáink is büszkék lehessenek erre a nagy eredményünkre. Köszöntőm szeretettel városunkat, annak minden lakóját. .. ! A várossá nyilvánítást igazoló oklevél átadására a délutáni órákban került sor. A tanácsháza dísztermében Kontra Gyula köszöntötte a testület tagjait, valamint a meghívott vendégeket. Külön tisztelettel üdvözölte Borbándi Jánost, az MSZMP KB tagját, a Minisztertanács elnökhelyettesét, Gulyás Sándort, az MSZMP KB tagját, a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet elnökét, dr. Papp Lajost, ' az MSZMP KEB tagját, államtitkárt, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökét, Úszta Gyulát, az MSZMP KEB tagját, ország- gyűlési képviselőt, Barta Alajost, a megyei pártbizottság első titkárát, Jantner Antalt, az ÉVM miniszterhelyettesét, valamint Markovics Ferencet, a megyei tanács elnökét. A köszöntő szavak után Borbándi János mondott ünnepi beszédet: — Tisztelt ünnepi tanácsülés! Markovics Ferenc, Heves megye tanácselnöke, bejelenti a nagyközségi tanács megszűnését. Emléktábla őrzi Heves város születésének emlékét. Jóleső érzéssel köszöntöm a megye ősi, névadó községét, s egyben legfiatalabb városát, Hevest. A mai városavató ünnepséghez sokéves tervszerű munka, céltudatos hétköznapi tettek eredményeként jutót el ez a település, amelynek az évszázadok során igen sok megpróbáltatásban volt része, de ennek ellenére szinte kezdettől fogva betöltötte a táj központjának szerepkörét. Heves történelmi szerepéről számos okirat emlékezik meg — mondta bevezetőként a szónok. — Jelentős, nemegyszer országos ügyekről döntő gyűlések, közöttük országgyűlés színhelye is volt már sok száz évvel ezelőtt. Újkori történelmének egyik legfényesebb szakasza a második világháború felszabadító harcaihoz kapcsolódik, de a település felgyorsult ütemű fejlődése a hatvanas évek elején vett igazi lendületet, amikor a megyei párt- és állami szervek a nagyközséget az ipar- telepítésre kijelölt falvak Egy, a tizenkétezer új. donsült városi polgárból. Teri néni 96 éve... — Nahát, nem is tudtam, hogy én vagyok Heves legidősebb lakója... ! — csapja össze a kezét az Április 4. utcán lakás kellemesen meleg szobájában, miután a házhoz jött fodrásznő kicsinosította az ezüstfehér haját. Teri néni, vagyis Varga Györgyné — ellentétben a nők többségével —, nem titkolja a korát. Sőt, büszke is rá, hogy belépett a 96. életévébe. — Itt születtem én Hevesen — mondja — 1888. augusztus 24-én. Azóta csak akkor tettem ki a lábam a faluból, amikor valamelyik gyermekemhez látogattam el. Mert szétszóródott, nagyon szétszóródott a család. Ki Zaílaegerszegen él, ki Debrecenben, ki Kerekegyházán, ki még távolabb . . . Teri néni hosszú élete során 11 gyermeket nevelt fel, emlegeti is valamennyit. De arra is büszke, hogy 12 unokája és 22 dédunokája van. A legfiatalabb éppen most halthónapos, a tiszafüredi Márki Csilla. Amikor összejön a család mint a legutóbbi születésnapon —, bizony szűk lesz az egyébként tágas házikó, amely a/nnyi öröm és bánat, siker és gond színhelye volt. — Nehezen, nagyon nehezen éltünk — meséli. — A férjem kommunista volt, mindig üldözték érte. munkája alig atkadt. Varrónőként tartottam el a családot, kis falatok jutottak az apróságoknak, de egészségben felnőttek. Kicsi volt akkor a falu, ma rá sem lehet ismerni. Idős emberként is érdekel a szülőhelyem sorsa. A család barátainak: dr. Kovács Györgynek, G. Kovács Lászlónak, Godó Pálnénak és másoknak köszönhetem, hogy jártam már a Bervában, a Budagantban, s láttam az új házakat. Én mondom, illett már, hogy város legyen ... — Mint a legidősebb állampolgár. mit kíván az új városnak? — Békét, boldogságot, gazdagságot... közé sorolták. Ezt követően több üzemegység, üzemi telephely, munkacsarnok létesült és jelentős beruházások valósultak meg a mező- gazdasági nagyüzemekben is. Az iparosítás eredményeként ma már a helyben lakó aktív keresők több mint 35 százaléka az iparban és az építőiparban dolgozik, s emellett sok környékbeli lakosnak is munkalehetőséget biztosítanak. A várossá fejlesztésre irányuló tudatos és tervszerű törekvések bizonyítéka és eredménye, hogy Heves ma a közművesítésben előbbre tart, mint a hasonló nagyságú régi városok. A tudatos fejlesztés eredményeként magas szintű az egészségügyi szakrendelői ellátás, amely jó feltételeket biztosít a 30 ezres vonzáskörzet lakosságának is. Tiszteletre méltó eredményeket értek el a lakás-, út- és járdaépítésben, a parkosításban, valamint az oktatási és egyéb ellátó létesítmények építésében. Az Elnöki Tanács a várossá nyilvánítással ismerte el azt az eredményei városszépítő tevékenységet, amelyet e település lakossága és vezetői végeztek az elmúlt évek során. — A megye irányításában való közreműködés új és nagy feladatot jelent Heves városnak is, amely az átlagosnál nagyobb — 14 községi, nagyközségi tanácsot átfogó — városkörnyéknek a központja. Lényeges hát, hogy az új irányítási rendszer első napjaiban olyan munkamódszereket alakítsanak ki, amelyek egyszerűbbé teszik az irányítást és tiszteletben tartják, sőt erősítik a községi tanácsok önállóságát. Ezt elsősorban azzal érheti el a város — emelte ki Borbándi János —, hogy egyenjogú partnerként dolgozik együt a községekkel, szervezi azok együttműködését és segíti őket az eredményes munka feltételeinek megteremtésében, az új módszerek kialakításában. Az időszerű kül- és belpolitikai kérdések taglálasa után a Minisztertanács elnökhelyettese a következőkkel zárta beszédét: — Meggyőződésem, hogy Heves város lakossága és vezetői ■— mint eddig, a jövőben is — készek az áldozatos munkára, a társadalmi összefogásra. Eddigi tevékenységük, múltjuk és jelenük biztosíték az új város további felvirágoztatására. E gondolatok jegyében adom át a Népköztársaság Elnöki Tanácsának megbízásából a városalapító oklevelet, s az ünnepi tanácsülés valameny- nyi résztvevőjének, Heves város minden polgárának jó közérzetet, a további munkához erőt, egészséget és sikert, személyes életükben pedig sok boldogságot kívánok ... Megyénk negyedik városa nevében az új városi tanács elnöke mondot köszönetét az Elnöki Tanács megtisztelő döntéséért. A továbbiakban Békési József, az egri városi tanács általános elnök- helyettese a városok, Papp István, a tamaörsi közös községi' tanács elnöke pedig a vonzáskörzetbe tartozó teAz új vb-tagok eskütétele. lepülések nevében kívánt eredményes munkát, szép jövőt az újdonsült város lakóinak, irányítóinak. Kedves köszöntőt mondtak el a helyi úttörőcsapatok képviselői, akik egyúttal — mint a jövő városépítői — benyújtották az igényüket is: iskolát .tornatermet, uszodát, játszóteret és még számos gyermekintézményt kértek. De nem ingyen: # — Évente egy-egy nap társadalmi munkát ajánlunk fel — ígérték nagy taps közepette. Hevesnek kell is a lakosság segítsége, hiszen olyan tervei vannak az új városi tanácsnak, mint lakások, üzletek építése, orvosi rendelők létesítése, telkek közművesítése a Munkácsy és a Hámán Kató utcában, a Mező Imre úton. Bővíteni kívánják az öregek napközijét, új iskolai tornatermet építenek a III. számú oktatási intézmény mellé. Üj autóbuszállomás építését is tervbe vették ugyanúgy, mint a pusztacsászi vízhálózat leLajoska „monológja” I Hadd mutatkozzam be . . . A súlyom: 3300 gramm. 1 A hosszúságom: 55 centimé- I a tér. A hajam fekete, s leg- | I jobban, hason szeretek feküd- I I ni. Kellemes meleg van a | I szobámban, ahová időnként | S be-beszöknek a testvéreim, a | Mert én vagyok a harmadik | | apróság a családban. Ági | | 1979-ben született, s most kö- § I zépső csoportos óvodás. Péter | 1 egy évvel később, ő k is eso- I I portos. Édesanyám --Időnként | 1 félt tőlük, mert mindig meg- | ■ szeretgetnek, dédelgetnének. 1 I Csakhogy ezt még nem sza■ bad nekik felügyelet nélkül,-i mert én még nagyon pici va- I gyök . . . Szüleim, hat évvel ezelőtt 1 § költöztek ebbe az egy szoba, I 1 két fél szobás lakásba, ahol 1 I nagyon jól érzem magam. 1 i Főleg akkor, amikor az evés | § következik, mert enni nagyon | I szeretek. Ha nagyobb leszek, | I anyu visszamegy a rendelőin- 3 a tézetbe, ahol a belgyógyásza- új Eton dolgozik asszisztensként. § lAfcfcor nekem is megkezdődik I a az önálló életem, lehet, hogy | íj bölcsts leszek, lehet, hogy a 5 j nagymamám vigyáz majd ! I rám. A tesóim azt sugdolózzák gitt az ágyam mellett, hogy ■ milyen jó lesz majd, ha hár- I man építünk a kockákból. i Biztosan ügyesen fogjuk majd i felépíteni a házakat; az utcá- | kát, a tereket, olyanokat, I mint amilyeneket itt már építtettek a felnőttek nekünk, gye- Irekeknek. . Ja, és hogy el ne felejtsem: 1 Nagy Lajoskának hívnak, jajt nuár 6-án, délután háromne- E fi gyed 2-kor születtem, Egerben, í sAz áj város, első újszülöttei- I I nek egyikeként . . . fektetését. De lehetne sorolni tovább, hiszen az új cím, az előrelépés további közös tettekre sarkallja a helybelieket. A városi tanács elnöke ezt így fogalmazta meg az ülés zárszavaként: — Az ünnepi, örömteli hangulat emléke ne homá- lyosodjon el emlékezetünkben, hanem adjon új erőt és lendületet a magasabb követelmények megvalósításához .. Tudósítás: Szilvás István Fotó: Kőhidi Imre Az úttörők saját jövőjük kívánságaiként egy város jövőjét vázolták fel ”1 Negyedszázada — tanácstagként Prokan. Gábornét nemcsak azért ismerik városszerte, mert az OTP helyi kirendeltségének a vezetője, hanem azért is, mert 1958-tól a lakosság képviselője a tanácsban. Akkoriban — járási tanácstagként — az egyre fejlődő település villanyhálózatának, járdáinak bővítéséért interpellált. Az első sikerek buzdították további komoly ^munkára, a körzet lakóinak felelősségteljes képviseletére. — Azokban az esztendőkben még nem is álmodtunk arról, hogy Heves valaha is város lesz — mondja. — S íme, most ott tartunk^ hogy beérett a munkánk gyümölcse. Mert állandóan azon gyötrődtünk, hogy mi is kellene még. mivel tehetnénk szebbé, kulturáltabbá, városiasabbá ezt a dél-hevesi nagyközséget. Félreértés ne essék: nemcsak 5—10 vezető, számos tanácstag fejlesztette várossá ezt a települést, hanem az egész lakosság összefogása. Az ő társadalmi munkájuk, segítségük, tenni akarásuk nélkül nem jutottunk volna el eddig... — Az elért eredmény, a városi cím, rang kötelez. S még több tevékenységet kíván a tanácstagoktól, a vezetőktől egyaránt, ön, mint a lakosság képviselője, mint a végrehajtó bizottság tagja, miként látja a teendőit? —» Ez a cím még nem jelenti azt, hogy „igazi” város lettünk. Sokat kell még fejlődnünk, gyarapodnunk, hogy valóban városi szinten tudjuk ellátni a lakosságot, s a környező településeken élőket. Jobb áruellátásra, nagyobb választékra van szükség, olyan egészségügyi szervezésre, hogy például jie csak egy héten egyszer legyen szemészeti rendelés. Hogy tisztább, szebb legyen a település. Ki kell építenünk a szennyvízhálózatot, megépíteni az 1. számú iskolát, vagy a pusztacsászi vízhálózatot, számos új lakást, s jobbá tenni ji közlekedést. De hát, ez mind a jövő feladata, a mi dolgunk, a városukat szerető hevesieké ...
