Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-20 / 16. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1984. január 20., péntek Várkonyi Péter felszólalása Stockholmban Várkonyi Péter külügyminiszter a stockholmi tanácskozáson. Mellette (jobbra) Varga István nagykövet ül (Népújság-telefotó' — UPI — (Folytatás az 1. oldalról) pociások: elérése. Ezért a mai feszültebb helyzetben is azt valljuk, hogy a helsinki folyamat lehetőségei még távolról sem merültek ki, s hogy minden részt vevő állam együttes erőfeszítéseivel ez a ’ konferencia — mandátuma szerint és rendeltetésének megfelelően — fontos szerepet tölthet be. Ugyanakkor sajnálattal tapasztaljuk, hogy az enyhülési folyamat előrehaladásában megtorpanás állt elő, mivel egyes aláíró államok' a hetvenes évek végétől olyan lépéseket tettek, amelyek nem az együttműködést és a kölcsönös bizalmat, hanem a feszültséget és a bizalmatlanságot növelik a különböző társadalmi rendszerű országok között. Ezek váltották ki a fegyverkezési hajsza új fordulóját. Mi a magunk részéről változatlanul — az egyetlen ésszerű — lehetőségben: a feszültség enyhítésében, az európai biztonsági folyamat továbbvitelében, « katonai konfrontáció veszélyének csökkentéiben és normális nemzetközi együttműködés fejlesztésében vagyunk érdekeltek. A magyar küldöttség a stockholmi konferencián is ennek megfelelően, Helsinki és Madrid szellemében fog tevékenykedni. Meggyőződésünk: most arra van szükség, hogy a katonai szembenállás fokozódása helyett a békés viszonyokhoz. a kölcsönös biztonsághoz és az együttműködéshez fűződő közös érdekek kapjanak elsőbbséget. A magyar kormány abban érdekelt, hogy a konferencia teljesítse mandátumát, dolgozza ki az egymást kölcsönösen kiegészítő bizalom- és biztonságerősítő intézkedések sorozatát, s azokat haladéktalanul léptesse életbe. A tárgyalásokon a megállapodás érdekében azt tartjuk célravezetőnek, hogy fokozatosan haladjunk előre az egyszerűbb kérdésektől a bonyolultabbak felé. A bizalom- és biztonság- erősítő intézkedések kidolgozása során tekintetbe kell venni minden részt vevő ország érdekeit. Természetesen az intézkedések megközelítésében eltérő és ellentétes felfogások kerülhetnek szembe egymással. Fontosnak tartjuk, hogy az álláspontok mindenekelőtt Európa és a világ népeinek közös érdekeit vegyék alapul, és törekedjenek az ésszerű kompromisszumok kidolgozására. Bízunk abban, hogy nem találkozunk olyan törekvésekkel, amelyek nem felelnek meg az egyenlőség és az egyenlő biztonság követelményeinek. Tanácskozásunkon, véleményünk szerint, elsősorban arra kell összpontosítani a figyelmet, ami érdemileg erősítheti a bizalmat a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai között. Ez a szándék tükröződik azokban a javaslatokban. amelyeket szövetségi rendszerünk tagországai, köztük Magyar- ország, az elmúlt időszakban terjesztettek elő. A stockholmi konferencia csütörtök estig, 30 küldöttség vezetőjének felszólalását hallgatta meg. Pénteken a konferencia egy plenáris ülést tart, amelyen öt küldöttségvezető nyilatkozatával számolnak. Andrej Gromiko.^z SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió^Mínisz- tertanácsának első elnökhelyettese, külügyminiszter Stockholmban találkozott Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet szövetségi al- kancellárral, külügyminiszterrel. MTI — KS) Gromiko megerősítette, hogy a Szovjetunió hű a fegyverkezési hajsza megfékezésére, az atomháború veszélyének elhárítására irányuló elvszerű politikai irányvonalhoz. A különböző társadalmi-politikai rendszerű országok közötti békés egymás mellett élés el- vést követve arra törekszik, hogy békében éljen minden néppel. Hans-Dietrich Genscher azt fejtegette, hogy a NATO „pótfegyverkezése”, úgymond nem teremt „visszafordíthatatlan helyzetet”. A genfi tárgyalások folytatása mellett foglalt állást, olyan körülmények között, amikor folytatódik az új amerikai rakétafegyverek európai telepítése. Ugyancsak állást foglalt a Nyugat és a Kelet közötti „párbeszéd” folytatása mellett. A stockholmi bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó konferencián a svéd fővárosban tartózkodó Várkonyi Péter külügyminiszter csütörtökön találkozott Pierre Audert svájci, Leo Tindemans belga, Lefinart Bodström svéd és * Han^pDietricií Genscher NSZK-beli külügyminiszterrel, akikkel áttekintették a stockholmi konferenciával és a kétoldalú kapcsolatainkkal összefüggő kérdéseket. Andropov támogatja Trudeau kezdeményezését Jurij Andropov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke levelet intézett Pierre Elliott . Tru- reau-hoz, és ebben támogatásáról biztosította a kanadai miniszterelnök novemberi békekezdeményezését. A hírt a kanadai kormányfő sajtótitkára közölte, a levél tartalmát azonban nem részletezte. Mint emlékezetes, a kanadai miniszterelnök még tavaly azt javasolta, hogy az öt atomhatalom képviselői tartsanak értekezletet a nukleáris leszerelésről. Ismeretes, hogy a kanadai kormányfő korábban felkereste Londot, Párizst, Pekinget és Washingtont, hogy említett kezdeményezéséről konzultációkat folytasson az ottani vezetőkkel. A CBC angol nyelvű t társaság közölte, hogy Trudeau a jövő héten keleteurópai körútra indul és a tervek szerint felkeresi Romániát, az NDK-t és. Lengyelországot. Reagan-beszéd Reagan amerikai elnök, hétfőn elhangzott beszédében tartózkodott ugyan a tőle megszokott, igen kemény szavaktól, s béketörekvéseiről szólt, valójában azonban azt demonstrálta, hogy a lényeget tekintve, teljes egészében megmaradt eredeti álláspontja mellett, s továbbra is az erő pozíciójából kívánja fenntartani a szovjet—amerikai kapcsolatokat — erről szólt a szovjet televízió csütörtök esti híradóműsorában Valentyin Zorin, a neves kommentátor. Az a meglepetést kiváltó tény, hogy Reagan a szovjet—amerikai kapcsolatok javítását sürgette beszédében, alapvetően két célt szolgált: egyrészt a közelgő amerikai választások előtt igyekezett kifogni a szelet ellenfelei vitorlájából, másrészt szerette volna legalább valamelyest megnyug- tani a világ aggódó közvéleményét. —( Külpolitikai kommentárunk Szokatlan zavargások ZAVARGÁSOKRÓL bizony igen gyakran érkeznek hírei Indiából. A kontinensnyi, sok száz millió lakosú ország legkülönbözőbb államaiban csapnak igen gyakran magasra az indulatok, főleg a nemzetiségek közötti távolra nyúló gyökerű ellentétek miatt. A legutóbbi hónapokban is jó néhány véres atrocitás történt Pandzsábban, Kasmírban vagy As- rámban, a nemzetiségi zavargások megszokott színhelyein. A most Nyugat-Bengália és Kasmír szövetségi államokban történtek azonban rendhagyóak, mert ezúttal nem nemzetiségi ellentétek és gyűlölködések állnak a véres események hátterében. A két államban az utcákra Vonult tüntetők az országos politika dzsungelében lettek főszereplők. Indiában — amint az elég közismert — néhány éve ismét a nagy tekintélyű és a lakosság legszélesebb rétegeiben kedvelt miniszterelnöknő, Indira Gandhi pártja, a Nemzeti Kongresszus irányítja a központi kormányt. Ugyanez a párt tartja a kezében a hatalmat a legtöbb szövetségi államban is. Akad azonban néhány kivétel. Nyugat-Bengália és Kasmír ezek közé tartozik, s rajtuk kívül még Karnataká- ban, Andhra Pradesben, Himácsal Pradesben és Karijában is az ellenzéki konzervatív erők szerezték meg a helyi kormányzás jogát a legutóbbi választásokon. Gandhi pártjának és magának a kormányfőnek azonban ezekben az államokban is igen nagy a befolyása: hatalmas tömegek szimpatizálnak az általuk megvalósított politikával. Nos, ezúttal az Indira Gandhit támogató erők rendeztek hatalmas tüntetéseket a helyi kormányzók ellen. Az államok rendőri, karhatalmi erői azonban a helyi hatalom birtokosainak kezében vannak, ekként aztán nem . meglepő, hogy igen keményen léptek fel a felvonulók ellen. Kasmírban tüzet is nyitottak a tüntetőkre, s egyelőre még bizonytalanok a jelentések a halottak és a sebesültek számáról. Bizonyosnak látszik viszont, hogy a két államban máris több ezer embert tartóztatott le a rendőrség. A két államban hatalmon levő helyi pártok nyilvánvalóan érdekeltek abban, hogy a hatósági fellépés minél keményebb, s következésképp a zavargások mérete és visszhangja minél nagyobb legyen. Hiszen ők folyamatosan azzal vádolják Indira Gandhit, hogy Kasmírban és Nyugat-Bengáliában élő híveit politikai okokból a helyi kormányok elleni lázadásra biztatja. A kasmiri kormánypárt éppen ezért használta fel az Indira melletti tüntetést követő véres eseményeket arra, hogy általános sztrájkot hirdessen meg az államban, ezzel is fokozva a politikai konfrontációt Gandhi asszony pártjával. EZEK AZ ESEMÉNYEK veszedelmes új frontot nyitottak az amúgy is mindig kiélezett belpolitikai csatákban. AVAR KAROLY CIA-dosszié IV/4. A tabu sem tabu Amerikai-hondurasi hadgyakorlat. A Nagy Fenyő—II. hadgyakorlaton amerikai katonák nyomulnak előre vidéki terepen Casey Reagan elnökkel Reagan már megválasztá- sa előtt sem csinált titkot abból, hogy győzelme esetén visszaállítja a CIA megtépázott tekintélyét. A választási kampányban elsősorban arra hivatkozott, hogy a Washingtont ért stratégiai katasztrófa, az iráni sah bu_ kása és az amerikai nagykövetség megszállása — Carter bűne, mert megnyirbálta a CIA szárnyait. Ezért a Központi Hírszerző Ügynökség nem tudta kivédeni a fenye_ gető iráni összeomlást. Reagan kezére játszott az is, hogy az amerikai túszok kiszabadítására indított titkos akció Teheránban teljes kudarcot vallott. Reagan elképzelései meg" valósítására William Caseyt szemelte ki. Nemcsak azért, mert Casey már a háború alatti OSS-korszakban is a titkos akciók rajongója volt, hanem mindenekelőtt azért, mert ez a Reagan számára értékes tulajdonság személye iránti feltétlen odaadással párosult. Még a választási kampány idején elkészült egy bizalmas előterjesztés arról, hogy miképpen kell módosítani győzelem esetén a Carter-kormány hírszerzési politikáját. A jelentés megszerkesztésében Casey vezető szerepet kapott. Az ajánlásnak két lényeges pontja volt: 1. Indítványozták, hogy „rejtett hadműveletek” újra kapjanak nagyobb szerepet. 2. Javasolták, hogy a hírszerzés és a kémelhárítás nyilvántartását egyesítsék, s az így létrehozott nyilvántartás egészéhez mind a CIA és az alá tartozó többi hírszerző ügynökség. mind pedig a belső elhárítással megbízott FBI (Szövetségi Nyomozó Iroda) hozzájuthasson. Ami a titkos háborúra vonatkozó javaslatot illeti, napjainkban az mindenekelőtt a Nicaragua elleni intervenció szervezésében ölt testet. Ez ma olyan szerepet tölt be a „rejtett szolgálat” munkájában, mint annak idején a Kuba elleni akciók. Ügynökök százai vesznek részt ebben a tevékenységben, nemcsak Nicaragua területén belül (például a határmenti indián törzsek lá- zításával), hanem a szomszédos Costa-Ricában és Hondurasban is. Honduras valóságos fegyveres CIA-tá- maszponttá változott. Emel. lett a megbuktatott Somoza- rezsim terrorosztagának, az úgynevezett Nemzeti Gárdának az Egyesült Államokba menekült tagjait kaliforniai és floridai táborokban — tehát amerikai területen — tartják készenlétben. Hondurasban, a kaliforniai és a floridai táborokban a hírhedt zöld sapkások végzik a ges Haderők legényei, akik kiképzést. (Ezek a Különleges Haderők legényei, akik a hadügyminisztérium és a CIA együttes irányítása alatt állnak, és akik már a vietnami CIA-akciók fegyveres fedezetét is ellátták.) A Casey és csoportja által elkészített ajánlás másik része — a közös nyilvántar_ tás létesítésére vonatkozó javaslat — a CIA belső tevékenységére vonatkozik. A lényeges döntés itt az volt, hogy Reagan eltörölte azokat a korlátozásokat, amelyeket elődei a Watergate-ügy után, a CIA belföldi tevékenységét feltáró kongresszusi bizottságok jelentése nyomán voltak kénytelenek bevezetni. Reagan 1981 decemberében kiadott egy elnöki rendeletet. Ez engedélyezi a CIA-nak — története során első ízben —, hogy titkos akciókat hajtson végre ég kémtevékenységet folytasson az országon belül „külföldi államok, szervezetek. vagy személyek lehetőségeit, szándékait és tevékenységét illető információk” szerzése céljából. E • meghatározás elég tág ahhoz, hogy majdnem mindenfajta tevékenység beleférjen. Ez a rendelet engedélyezi továbbá a törvényes parancs nélküli házkutatásokat, a levelek ellenőrzését, a telefonbeszélgetések lehallgatását és a belső kémkedés más dúrva formáit. Reagan rendelete egyben hatályon kívül helyezte a Carter-kormányzat korláKubai emigránsok katonai kiképzése Floridában (Fotók: MTI Külföldi Kép- szolgálat — KS) fozásait a politikai gyilkosságok szervezésére és más illegális akciók végrehajtására, s megszüntette azt is. hogy a CIA köteles információkat szolgáltatni a hivatal kétes jellegű akcióiról. Reagan tehát a CIA egészének és ezen belül a titkos hadműveleti osztály a megelőzőnél is jóval nagyobb hatáskört adott. Ennek a döntésnek természetesen megvannak a pénzügyi következményei Befejezésül: van még egy lényeges különbség, amely változást jelent a CIA legaktívabb éveihez viszonyítva is. Akkor bizonyos akciókat— például az Egyesült Államokon belül folytatott hírszerzési és elhárító tevékenységet — csak titokban, az érvényes elnöki utasítások és törvényes előírások megkerülésével hajthatták végre. Erre most hivatalos jogosítványa van a Központi Hírszerző Ügynökségnek. Reagan ily módon nemcsak helyreállította a régi hatáskört, hanem nyíltan akcióra (Fotó: Der Spiegel — KS) is sarkall olyan területeken, amelyeket azelőtt hivatalosan maga a CIA is tabunak tartott. (—i—e.) (Vége)
