Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-04 / 2. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. január 4., szerda Aki a főszezonban üdül, fizessen többet! „Sling” és társai Új esztendő, új termékek Hatvanból Még tavaly ősz elején értesülhettünk arról, hogy az Idei januártól átlagosan 24 százalékkal növekedik a SZOT-be- utalók térítési dija. Indokként csak az üzemeltetési költségek — élelmiszer, energia, közmű, tisztítószer stb. árának — változása szerepelt. A beutalók árváltozásáról most részletesebben tájékoztatjuk az olvasókat. .Hét új üdülő építése és három nagyobb létesítmény korszerűsítése révén jövőre jelentősen nő a költségigé- nyesebb összkomfortos elhelyezés aránya és csökken a kevesebb ráfordítási! komfort nélkülieké. 1984-ben már minden második SZOT- beutalt összkomfortos elhelyezést kap, a vendégek 52 százaléka I. kategóriájú üdülőkben pihenhet. Az árváltozást az is szükségessé tette, hogy egyre többen részesülnek a drágább üzemeltetésű gyógyüdültetés- ben. A gyógyüdülőkbe jövőre az 1981. évinél csaknem húszezerrel többen kaphatnak beutalót. Ez 30 százalékos növekedést jelent. A gyermeküdültetés aránya viszont 20 százalékkal csökkent, mivel a rövidebb nyári szünidőben hat helyett csak öt csoport üdültethető. Kedvezmény a családnak, a gyermekeknek Alapelv, hogy a családos és a csoportos gyermeküdülés, szanatóriumi, valamint a gyógybeutalás kapjon továbbra is nagyobb mértékű támogatást. Ezért maradt ingyenes a családos üdülésben a harmadik és min" den további gyermek beutalása, a szakmunkás- tanulók háromhetes gyógy- üdülése, az állami gondozott szakmunkástanulók téli és tavaszi szüneti beutalása, valamint a nyári csoportos és az iskolás gyermeküdülési utaztatás. Igazságos, gazdaságilag is megalapozott az a döntés, hogy aki kedvezőbb elhelyezési körülmények közé kerül és a főszezonban üdül, az többet is fizessen. Ennek megfelelően az új térítési A SZOT-beutalók áráról díjak a korábbinál jóval differenciáltabbak: napi 30-tól — 80 Ft-ig terjednek. 'Változatlan maradt a négy kisbabás üdülőben a felnőttek és a gyermekek térítési díja, a gyermekszanatóriumok beutalójegye, a velencei és a balatonszemesi Express-táborokba beutalt szakmunkástanulók üdülési díja, valamint a balatoni és Duna-kanyari második és harmadik kategóriába sorolt üdülők elő-, utóidényi térítési díja. Korábban az elő-, utóidényi differenciáltság csak a balatoni üdülőkre vonatkozott. A balatoni és a Duna-kanyari komfort nélküli üdülőkben a felnőttek naponkénti térítési díja nem változott, 30 forint maradt. Legkisebb mértékű az emelkedés, azaz napi 8 forint a komfort nélküli üdülőkben, ahol 34 forint helyett 42 forint lett a térítési díj. Ugyancsak napi 10 forinttal emelkedett — kizárólag az elő-, utóidényben — a balatoni és Duna-kanyari I/A kategóriába sorolt üdülők beutaló jegye. Ezeken a helyeken az I. osztályba sorolt üdülőkben az elő-, utósze- zoni ár csak 6 forinttal nőtt. Az I. osztályú összkomfortos és a II. osztályú komfortos üdülőkben egyaránt napi 15 forinttal több lett a beutalók ára, 60-ról 75 forintra, illetve 45-ről 60 forintra nőtt. Többletszolgáltatás Legnagyobb mértékű az árváltozás, napi 20 forinttal drágult a 24 I/A kategóriába tartozó üdülőnél, amelyek az elhelyezés összkomfortossága mellett valamilyen többletszolgáltatást is nyújtanak. Ilyen például gyógyüdülőkben a fürdő igénybevétele, balatoni üdülőkben a saját strandrész, Galyatetőn az uszoda használata. Változott a munkaviszonyban nem álló házastárs — élettárs — kéthetes kiegészítő szelvénye is. Eddig ez 300 forintba került, januártól 500 forint lesz. A különböző belföldi üdülési formák térítési díjait a Szakszervezeti Értesítő szeptemberi számában olvasható Üdülési Szabályzat 12. sz. melléklete tartalmazza. Külföldi utak árváltozása Növekedtek a külföldi üdültetés térítési díjai is: a szocialista utak 20, nyugati országokba érvényes üdülés 30, a 6 napos hajóüdülés 30 —35 százalékkal drágult. Az áremelkedés ellenére a 11 ország 43 útvonalára érvényes külföldi üdülési díjak továbbra is kedvezményesek maradtak. így például a 11 napos moszkvai üdülés — (oda-vissza repülővel) 3 ezer 300 forint helyett 4 ezer forintba • kerül. A 15 napos tátralomnici beutaló ára 3 ezer forint helyett 3 ezer 600 forint lesz. A hatnapos pozsonyi hajóút 400, az aldunai 500, a bécsi 530 forinttal drágult. Kétszáz forintos utalványok A térítési díjak többlet- bevételéből a SZOT a rászorulók támogatására — a taglétszám arányában — először adott ki 25 ezer 200 forint értékű utalványt. A 19 szakszervezeti központ közül öt saját pénzügyi alapjából ugyancsak kiadott további 4 ezer 200 forintos utalványt. Az együttesen 29 ezer utalvány a belföldi felnőtt üdülési létszám mintegy 10 százaléka. Az utalványokat az alapszervezetek az alacsony jövedelműek, a nagycsaládosok, valamint a nyugdíjasok üdülési támogatására használhatják fel. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a dolgozók üdülési költségeihez a tagdíjrészesedésből, valamint a vállalati szociális alapból is adható hozzájárulás. Ahogyan telnek az évek, általában úgy változik, úgy módosul kisebb-nagyobb mértékben az árucikket gyártó vállalatok, szövetkezetek munkája, termékeik profilja. Lépést kell tartaniuk a fogyasztói igények növekedésével, és ugyanakkor meg kell küzdeniük az ugyancsak változó világgazdásági körülményekkel. A gazdasági szabályzók új módosulása sem hagyja érintetlenül az iparcikktermelést, továbbá változatlanul fontos szempont különböző profilváltásoknál az exportképesség, illetve a dollárigényes anyagok hazaival való pótlása. Az 1984-es esztendő küszöbén ellátogattunk tehát három hatvani üzembe, kutatván: milyen új termék várható tőlük az elkövetkező tizenkét hónapban? o Kérdésünkre a Duna Cipőgyárban Gábor András műszaki igazgatóhelyettes a következőkben válaszolt: — Az 1983-as esztendőt 95 százalékos tervteljesítéssel zártuk, ami a budapesti gyártelep munkaerőhelyzetének a romlásával van Összefüggésben. Nem mindig kaptunk kellően előkészített anyagot, így éves átlagban 10 —16 munkásemberünk esett ki a készárutermelésből Természetesen szeretnénk kiköszörülni a csorbát, ezért új, a fogyasztói igényhez idomuló termékcsoportot alakítunk ki az 1984-es évben. Elsőként említem a csőpántos, puha bőrből készülő női szandálokat, amelyeket eddig nem gyártottunk. Előnyei, hogy semmilyen beruházást, műszaki fejlesztést nem kíván, munkásainknak csak az újszerű technológiát kell megtanulniuk. Fonott fejjel, lapos sarokkal, különböző színekben, az új divatnak megfelelően hozzuk forgalomba rövidesen elől nyi-' tott hátul zárt női sling- szandálunkat is, majd tovább fejlesztjük a K-fD címkéjű, azaz kényelmes és divatos lábbelik gyártását. Ez a termékünk puha sevró bőrből készül majd, szivacsos lágyékemelővel kiegészítve, ami viselőjének jó komfortérzetet biztosít. Az eddig hagyományos poliure- tán talpak helyett 1984-re nagy mennyiségben van lekötve parafamintázású, poliuretán talpú női cipőnk is, mely tetszetősebb az eddiginél. Ami pedig általános termelési tervünket illeti, 1984 első felének készárujából 60 százalék exportra utazik, akárcsak az előző évben. A Házi-, Kézmű- és Bőripari Szövetkezetben Hegedűs Ferencné elnökkel beszélgettünk az 1984-es kilátásokról. — Nálunk az új gazdasági szabályozók szinte minden vonalon új termék előállítására kényszerítenek már január első napjaiban. Ez a cipészrészlegünknél például azt jelenti, hogy exportra fog gyártani női papucsot, igen nagy, hatvanezer párás tételben június végéig. Kötőrészlegünk 1984-es munkáját illetően mondhatom, hogy marad ugyan a gyermek kötöttáruknál, de teljesen új fazonokat, mintákat kell bevezetnünk a piacképesség érdekében. A kézidi- vatrészlegre sem erőltetünk profilváltást, viszont mindenképpen új fonalakból, új színekkel, mintákkal hozzuk majd ki a különböző csecsemőholmikat. Szövetkezetünk össztermelésének tíz százalékát „szállítja” a konfek- ciós részleg, amely nyugatnémet piacra készített hozott anyagból gyermek- és női ruhákat. Partnerünk változatlanul igényli munkánkat, de mi 1984-ben már saját anyagból kívánjuk fokozni ezt az exporttevékenységet. Egyébként talán nem érdektelen, ha elárulom, hogy árbevétel, termelés, nyereség szempontjából egyaránt jó évet zárt szövetkezetünk, amiben komoly érdeme van a Dávid Mihály irányításával működő, dolgozóinkból alakult szakcsoportnak, hiszen szombat, vasárnapi munkájuk sokat lendített a tervfeladatok megoldásán. o Egy elmaradt államtitkári látogatás adott lehetőséget, hogy Bellák István igazgatóval a konzervgyári elképzelésekről, lehető új termékekről szót váltsunk — Különösebb újdonsággal nem számolunk az 1984-es esztendőben. Bár így voltunk ezzel tavaly A Hatvani Házi-, Kézmfi- és Bőripari Szövetkezetnél már a jövő évi modellek készültek a két ünnep között. Morvái Lászlóné, az NSZK-ex- portra gyártott leánykaruhákat ellenőrzi (Fotó: Szabó Sándor) ilyenkor is! Aztán jött az aszály, a nagymérvű nyersanyagkiesés zöldborsóból, zöldbabból, és az lett a vége, hogy a kiesést pótlandó legyártottunk háromszáz tonna tökkonzervet és nagy mennyiségű savanyított zölddinnyét, almapaprikát, ami iránt a hazai piacon hatalmas igény mutatkozik. Hasonlóan állunk a tíz de- kás dobozolású paradicsompürével, amiből 3600 tonnányi rekordmennyiséget értékesítettünk. Ami a jövőt, azaz 1984-et illeti, az utóbbi évekhez viszonyítva az jelent igazi újdonságot, hogy a mezőgazdasági üzemekkel történt tárgyalásaink szerint az új esztendőben nyersanyag-alapunk biztosítottnak látszik. Kifejezetten hatvani téma, miszerint a Lenin Termelőszövetkezet, amely először termelt zöldborsót, méghozzá mennyiség, minőség és forintérték tekintetében nem is rossz eredménnyel, most megduplázza vetésterületét. Igaz, ehhez állami és konzervgyári forrásból négymillió forint hozzájárulást kap, de ez rö- videbb-hosszabb távon megtérül. Arról nem beszélve, hogy milyen és hasonló módon, fokozatosan, a gyár közvetlen környezetében lesznek a nyersanyag zömét biztosító bázisvállalatok, ami a készárutermelés gazdaságossága szempontjából döntő tényező. Ezt munkálnunk, fejlesztenünk az igazi újdonság, bár kényszerhelyzetben az új év során sem riadunk vissza a tökkon- zervhez, a zölddinnyéhez hasonló akcióktól... Moldvay Győző ARCOK KÖZELRŐL „Üresek lennének a hétköznapok” Nézhetnének vissza mások Is a képekről. Szólhatnának többen is életükről, hiszen megyénkben sokan mennek nyugdíjba az idén. Búcsúznak, de nem véglegesen. Legtöbbjüket visz- szavárják, mert munkájuk megbízható, szakmai tapasztalataik átadásra méltóak. Ok pedig maradnak, mert a kereset jól jön a nyugdíj mellé, s mert az íróasztalt, vagy az esztergapadot máról holnapra otthagyni nem tudják. Káló Miklósné tíz éve lépett be először az Eger— Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát szeszpalackozójának kapuján. Sógornője „csalta” ide őt, meg a másik sógornőjüket is. Amikor délelőttös műszakban vannak, együtt indulnak a hajnali fél 5-ös busszal Novairól. — Rövidebb idő alatt beérünk az üzembe, mint az egriek — magyarázza. — Jó a közlekedés, megszoktuk az ingázást. Kell a pénz a hozományra, hiszen a lányom 18 éves... Jogos büszkeséggel mutatja a fényképet Marikáról, aki szintén Egerben dolgozik, eladóként. Az ő sorsa már jóval könnyebb, mint az anyjáé volt, de a mama így tartja rendjén, ezért dolgozik. Gyereklányként summás volt, a háború után js a mezőgazdaságban dolgozott egészen a hatvanas évekig. Akkor szülei betegsége és a kislány születése miatt rövid ideig otthon maradt. A következő állomás a városgondozási üzem, onnan jött a szeszpalackozóba. — Takarítással kezdtem, aztán raktáros lettem, most meg a palackozóban vagyok — mondja. — Csak nők dolgozunk itt; egyik nap üveget mosunk, másnap a töltő- és pilvergép mellett dolgozunk, illetve a címkéket ragasztjuk az Egri vízzel, konyakkal teli üvegekre. Naponta öt-hatezer megy keresztül a kezünkön. Tiszta, könnyű munka, a fizetés pedig 3300 forint átlagban. Ha vége a műszaknak, otthon a háztartás, a kert várja. Hatszáz négyszögölön bizony van kapálnivaló, míg megterem a zöldség, nyílik a virág. A háromszobás lakásban is mindig akad tennivaló. — Húsz éve vettük fel a kölcsönt az építkezéshez. Most, hogy januártól nyugdíjas leszek, letelik az is. De szeretnék visszajárni, mert a lánynak kell a sta- fírung. Ha férjhez megy, nagy lagzit csapunk, mifelénk ez így szokás. Különben megszólnának az emberek. .. ★ Eger, Árpád u. 14. Évtizedeken át ez volt Kucsera Jánosék otthona. A családfő december 12-én is elindult, mint máskor, hogy munkára jelentkezzen a Volánnál, ahol árukezelő. Ám, amikor kilépett az ajtón, a rémülettől szinte földbe gyökerezett a lába. — Lángolt a ház sarka, az első pillanatban azt sem tudtam, mihez fogjak — meséli Kucsera János szinte könnyeivel küszködve. — Az asszony a házban, a bútorok, mindenünk... A feleségem vödörrel öntötte a vizet, én meg a szomszédból telefonáltam a tűzoltókért. Azonnal jöttek, megfékezték a lángot, amit a kémény okozott. A mellette lévő gerenda állítólag már napok óta izzott. Befűteni nem lehetett, az épületet lakhatatlanná nyilvánították, kaptunk másik lakást, míg a tanács kiutalja a nevemre szólót. Évek óta bent volt már az igénylésünk, mert nagyon rossz körülmények között éltünk. A fal vizes, omlott, dohosodott mindenünk. .. Csak hát az új lakás beugrójára szánt összeget odaadtam a lányomnak, hogy segítsek rajta. Most kezdhetjük etlölről a gyűjtögetést, ezért kell majd a nyugdíj után is dolgoznom. Jani bácsit örömest visz- szafogadták. Megbízható, „régi bútordarab” a vállalatnál. 1954 óta ismerik, munkáját többször jutalmazták Kiváló dolgozó kitüntetéssel, egyszer egy cseh—NDK—lengyel utat is kapott munkája elismeréséül. Ez év áprilisában lesz 60 éves. Betegség miatt még soha nem hiányzott, erre a típusra mondják azt: „Szívós mint a macska”. Pedig élete útja göröngyökkel volt teli, tizennégy éves korától mindig a nehezebbje jutott. — Délelőtt lovas kocsival a tejet hordtam, délután a Park Szállónál küldöncként alkalmaztak. Később cselédnek adott anyám Átányba. Két ökörrel szántottam, elvégeztem mindenféle munkát. Aztán kötélgyártó voltam nyolc évig Egerben, majd Pesten. 1954- től a Volán, illetve jogelődje a munkahelyem. A háborúban lebombázták a házukat, anyjával a Farkasvölgy egyik bunkerében húzták meg magukat. Még lőtték a várost, amikor megérkezett a Grónai utca egyik pincéjébe, ahol menyasszonya várta. Néhány nap múlva összeházasodtak, de az esküvőről egyenesen temetésre ment. Sírba tenni azokat, akik elestek a városért. —A Volánnál jó sorom van. Reggel először a dohányelosztóba megyünk a cigarettáért. Aztán a vasútról hordjuk az árut a boltokba. Az öt tonnás IFÁ- val elviszünk mindent, a zöldségtől a bútorig. Naponta 150—200 mázsa árut is megmozgatok, ezután kapom a fizetést: 5800—6000 forintot. Az asszony már nyugdíjas, de ő is dolgozik. A gyerekek érettségiztek, fiam a Csepel Autónál csoportvezető, a lányom a sütőiparnál irodista. Családosok már, de még ma is segítjük őket, ahogy erőnkből telik. Voltam szakszervezeti bizalmi, most a Gárdonyi brigád vezetője. Patronálunk óvodát, részt veszünk a város szépítésében: ezért a munkáért ezüst pla(Fotó: Köhidi Imre) kettet is kaptunk a tanácstól. Jani bácsi mikuláskor jelmezt öltött. Hosszú fehér szakállat, és bajuszt ragasztott, puttonyából szaloncukrot adott a gyerekeknek, így megy ez már évek óta. Mi tagadás, felesége bosz- szankodik miatta, szerinte nem való már neki a „bohóckodás”. Pedig Kucsera Jánost éppen víg kedélye, embersége miatt kedvelik. Két ember, két könnyűnek egyáltalán nem mondható, sok-sok munkával telt élet. Egyiküknek sem adatik meg, hogy a nyugdíjkorhatárt elérve élvezzék is azt. Vagy inkább úgy helyes, nem akarnak élni a lehetőséggel. Mert azonkívül, hogy kell a pénz, hiányoznának a munkatársak, üresek lennének a napok... Fazekas Eszter
