Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-16 / 296. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1983. december 16., péntek A Gyöngyösi Galériában llfiMt nAAinfninnHi Káprázatos fények villódzása Nem vesznarant)! Senkinek sem kell bemutatni Nagy Ernőt azok közül, akik figyelemmel kísérik kiállításaink életrajzát. Hadd idézzem a prospektusból Lő- kös István szavait: Meggyőződéssel vallom: Nagy Ernőt a szőkébb haza, a hevesi táj nevelte festővé. Ki vitatkozna ezzel a megállapítással? Bár, ha elnézem a Gyöngyösön most kiállított képeit, nehéz bennük közvetlen bizonysággal felfedezni a mi vidékünk ihlető erejét. Áttételesen — igen. Mint ahogy vásznai sem a tárgyias valóság tükrözését mutatják, mert nem a fát, a vizet, a ligetet, a folyópartot ábrázolja, fedezi fel a festő a maga sajátos környezeti valóságával, hanem azt a hangulatot, azokat az érzelmeket „festi ki” magából, amelyeket a liget, a folyópart, a dombos táj látványa ébreszt benne. Magunk elé képzelhetjük erőlködés nélkül Nagy Ernőt, ahogy mesterségbeli eszközeivel letelepszik a kiválasztott természeti részlet, a táj egy darabkája elé és végignéz mindazon, amit szeme fel tud fogni. Rácsodálkozik. Magába szívja. Megtelik vele. Mielőtt kicsordulna a túláradó érzés belőle, az ecset után nyúl. Szemét a fény vakító tömege elkápráztatta, ezért a tárgyak eltűnnek ebben a villódzásban és marad a fény. Az is áttetszőén, a visszavert sugarakkal kever- ten, hogy sárgák, halványan vibráló kékek és hidegebb zöldek mellett a meleg barnák is megjelenjenek. Nagy Ernő úgy festi meg a tájat, hogy nem a tájat festi. Ügy festi meg a fényt, hogy nem az árnyékot teszi mellé. Látomás mindez, álomszerűén, ahogy mi is szoktunk a párnánkon tündén tájakat érzékelni anélkül, hogy ez a táj felbontható lenne fára, fűre, vízre, napfényre és árnyékra. Amikor a festő „kilép” álmai furcsa realitásából és a Dombos táj fáit is meg- tárgyiasítja, akkor sem a dombokat és a fákat festi, hanem a látomását. A Csónakos a Tiszán is csupán ürügy arra, hogy játsszon a színek fényeivel a maga gyönyörűségére. Mennyire jelképes ez a festői önkény? Lehet találgatni. A gyöngyösi kiállítás anyaga arról is árulkodik, hogy a festő elkötelezte magát az olajpasztell mellett. Az egymásba átfolyó tónusok ezt a megoldást követelik. Minden fontoskodás nélkül hadd mondjam végül: Nagy Ernő képei vonzóak, sajátosak, jellegzetesek, érdemesek arra, hogy időt szánjunk rájuk. Rá kell érezni ezekre a képekre. (g. molnár) Simándy József, Viktor Pikajzen Egerben — Ifjúsági sorozat Hatvanban, Gyöngyösön — A Filharmónia Fúvósötöse Hevesen Hangverseny felnőtteknek, gyerekeknek Négyszáznegyven féle felnőtt és ezerháromszázötven féle ifjúsági bérletsorozatot hirdetett meg országszerte az idén a Filharmónia. Nagyvárosokban, megye- székhelyeken és kisvárosokban, iparvidékeken, munkástelepüléseken. Színházakban, egyetemi aulákban, szállodai báltermekben, művelődési házakban csendülnek fel nagyzenekari művek, szimfóniák és kamarazenei műsorok. Népszerű előadók, rangos zenekarok, kiváló karmesterek adnak koncertet. Egerben, a Dohánygyár nagytermében legközelebb január 23-án este 7 órakor tart hangversenyt az Egri Szimfonikus Zenekar, Farkas István vezényletével. Erkel Ferenc Hunyadi László és' Bánk bán című operáiból Simándy József Kossuth-díjas művész, Sólyom Nagy Sándor, az Állami Operaház tagja és Árdó Mária az 1982-es Nemzeti Liszt Énekverseny ária- és dalkategóriájának győztese ad elő részleteket. Február 15-én ugyancsak az Egri Dohánygyár nagytermében este 7 órakor rendezik meg Viktor Pikajzen szovjet hegedűművész estjét: zongorán közreműködik Tatjana Pikajzen. A műsorban Beethoven, Bartók és Prokofjev művei szerepelnek. A Correli Kamarazenekar és a Liszt Ferenc Kamarakórus hangversenyére. Párkai István és Ella István vezényletével, március 26-án este 7 órakor kerül sor az Egri Dohánygyárban. Ugyancsak itt rendezik meg május 3-án este 7 órakor Perényi Esztér hegedű-, Perényi Miklós gordonka-, Ormai Gábor mélyhegedű- és Kiss Gyula zongoraművész kamaraestjét. Műsoron többek között Schubert és Beethoven művei szerepelnek. Az Országos Filharmónia 1983/84. évi egri bérleti hangversenyeinek zárókoncertjét május 14-én este 8 órakor a Székesegyházban tartják meg. A Budapest MÁV Szimfonikusok zenekarát és a Budapesti Kórust Kóródi András Kossuth-díjas vezérli. Közreműködnek a Magyar Állami Operaház énekművészei: a közönség Verdi: Requiemjét hallhatja. A hatvani 213. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben és a gyöngyösi Vak Bottyán Szakközépiskolában tavasszal a Filharmónia négy hangversenyéből álló sorozatára kerül sor. Igazi zenei csemegének ígérkezik Ivan Chiffoleau gordonkaművész koncertje, amelyre január 26-án este 7 órakor a gyöngyösi zeneiskolában kerül sor. Május 15-én ugyancsak a gyöngyösiek gyönyörködhetnek Lehotka Gábor orgonaművész játékában. Hevesen, a művelődési házban március 19-én az Egri Szimfonikus Zenekar ad hangversenyt Farkas István vezényletével, április 18-án a Filharmónia Fúvósötöst hallhatják a fiatalok. István a király aranylemez Nagy siker volt, hírül ment még határainkon túl is az ez év augusiztusában a városligeti Király-dombon bemutatott István király című rockopera. Kol- tay Gábor rendező több különböző korszakban játszódó rocktéma közül választotta ki az egyre népszerűbb műfaj irodalmi nyersanyagát, Boldizsár Miklós Ezredforduló című művét, amely tulajdonképpen István király és a pogány Koppány vezér konfliktusát dolgozza fel. A rockopera zenéjét Szörényi Bródi János írta. A több tízezrek által megtekintett előadás-sorozatról a Mafilm Budapest Stúdió filmet forgatott, amelyről hanglemezfelvétel is készült Az István a király nagysikerű rockoperájának korongja aranylemez lett, melyet a Szörényi—Bródi szerzőpáros szombaton vesz át Budapesten, a Szakszervezetek Művelődési Házában. A koncentről készült filmet a közönség előreláthatólag március elején láthatja majd a mozikban. K érem, nekem eleinte semmi bajom nem volt a butikokkal. Még az sem zavart, hogy az értelmező szótár szerint ezen elhanyagolt, piszkos, rendszerint sötét kis bolL italmérés, vagy falatozó értendő. Jöttek, láttak, győztek. Olyannyira, hogy nem győztem a fejemet kapkodni. Este megyek haza, még semmi, reggel jövök dolgozni, ott pompázik a járda szélén (a park közepén, egy kapu alatt stb., a nem kívánt rész törlendő) az újabb butik. Mézesmadzagtól, akarom mondani mézeskalácstól a hot dogon keresztül a University of California feliratú trikókig minden kapható volt a butikokban. Ma már van cipőbutik, gyermekbutik (a tévében zenebutik), továbbá Erzsi, Piri, Sári, Mariska, Rozáli, Ella, Bella, Juci, Karolina butik. Először akkor gyanakodtam, hogy kissé túlzásba visszük Butik ezt a butikügyet, amikor egy este a kerékpárt fel kellett vinnem a fürdőszobába, mert a kerékpártárolóban megnyitott butikban zenélő japán alsónadrágokat árultak. Kissé ugyan kényelmetlen volt — zuhanyozás közben mindig csengettem egy picit —, de beletörődtem, mondván, a lakosság jobb ellátása előbbre való az én személyes kényelmemnél. Amikor azonban ösz- szetörtem a képem egy butikon, már kissé bosszús voltam. Nem, nem ittam többet a szokásosnál, csak amikor befordultam a sarkon, nem vettem észre, hogy a járdára időközben egy sült kolbászt árusító bódét építettek. Szerencsére a tulaj jószívű volt, s egy kis mustárral bekente vérző orrom. Bár ebből egy kis bonyodalom származott, ugyanis a feleségemet nehezen tudtam meggyőzni, hogy csak egy butikba ütöttem az orromat. Akkor akadtam ki végleg, amikor a gyerek azzal jött haza a suliból, hogy nyissunk mi is butikot, mert az osztályban csak nekünk és a Prepacsek szüleinek nincs butikja, s ezért a többiek kinézik maguk közül. (A Prepacse- ket nem, mert az ő apja engedélyezi a butikok megnyitását, így afféle kebelbélinek számít.) Ezen annyira felidegesítettem magam, hogy leszaladtam a sarki gyógyszeresbutikba néhány szem nyugtatóért. Sajnos, csak Tabletta of Histieland feliratú pirulák voltak 600 százalékos felárral, s ezen dühöngeni kezdtem. Erre föl kihívtak egy Mentőbutik feliratú autót, s az idehozott. Mondták, majd itt megnyugszom. Bár nehezen megy a dolog, ugyanis idegesít egy kissé, hogy a kezelőben tegnap egy butik nyílt, bár igaz, ami igaz, gyönyörű, Souvenir of Dili- house feliratú kényszerzubbonyokat lehet kapni igen jutányos áron. Ui.: Tisztelt Szerkesztő Űr! Elnézést, hogy a feleségemmel küldtem be ezt a kis levelet, s nem postán adtam fel, de a sarki postaládában ma reggel egy bélyeggyűjteményeket árusító butik nyílt. D. Kiss Csaba reng az ember! Hogyan lehet az, hogy egyes tennivalókban, helyzetekben, megannyi küzdelem és erőfeszítés ellenére sem tudunk ötről a hatra jutni? Ilyen, — többek között — az alkoholizmus elleni küzdelem. Minél hangosabb az ellene való harc, erősödő a társadalmi összefogás, annál több az alkolhohsta és rendszeresen emelkedik az alkoholfogyasztás. Szélmalomharc? Annak látszik, bár tudjuk, jól felfogott érdekünk, hogy egy pillanatra se hagyjuk abba a nemes szándékú küzdelmet és bíznunk kell abban, hogy előbb-utóbb megfordul a helyzet, de legalábbis „megáll” a népírtó baj. Ezzel szorosan összefüggő, másik nagy nemzeti gondunk, a gyermek és ifjúság- védelem! A kérdéssel hosz- ázú évek óta egy1 ország foglalkozik. Tanácsok és társadalmi szervek, pedagógusok, rendőrök, jogászok, pszichológusok és ifjúságunk jövőjéért, sorsáért aggódó lelkes aktivisták tömérdek munkája fekszik már eddig is a küzdelemben, miközben csak alig észrevehető rész- eredmények tanúi lehetünk. Mind országosan, mind a mi megyénkben folytonosan növekszik a veszélyeztetett helyzetben élő fiatalok száma, akik várhatóan előbb- utóbb a züllés útjára lépnek. Heves megyében a fiatalok csaknem három százaléka, jelenleg 2524 gyermek él veszélyeztetett körülmények között, huszonöt százalékkal többen, mint 1973- ban. Kongatjuk a vészharangot? Szó sincs semmiféle vész- harangkongatásról, mégcsak nem is ősszel időszerű var- júkárogás ez, csupán eddigi kudarcaink, igen szerény sikereink feletti meditáció, ha úgy tetszik őszinte szembenézés a valósággal. Valahol, valamit elrontottunk? Rosszak a módszereink? Erőnkön felül vállalkozunk ? Kérdések, amelyekre belátható időn belül valakiknek válaszolniuk kell! Tulajdonképpen mit is nevezünk veszélyeztetettségnek? A megyei tanács rendszeresen tárgyalja a témát és legutóbbi ülésén újra fontos határozatokat hozott. Az előterjesztés szerint: A veszélyeztetettség elsődleges forrása a rossz családi környezet. Túl ezen, az alkoholizmus, a válások szaporodása, a bűnöző, csavargó életmód, a neurózis és újabban a kábítószerpótló-anya- gok élvezete jelentenek olyan veszélyforrásokat, amelyekből a bajok származnak. A veszélyeztetettség tehát gyűjtő fogalom, képletesen szólva egy olyan hétfejű sárkány, amelyiknek valameny- nyi fejéit le kell vágni ahhoz, hogy legyőzhessük. Megyénkben öt év alatt ötszörösére emelkedett a bűnelkövető gyermekek száma és jelenleg 1018 családot tartanak nyilván/ ahol állandó veszélynek kitettek a gyermekek. Az összegzés alapján kimondható, hogy a szóban forgó témában az eredmények megközelítőleg sincsenek összhangban a megtett erőfeszítésekkel. A gondolatokat tovább fűzve felvetődik a kérdés: Az állam, a társadalom vállalkozásai, áldozatvállalásai mellett, vajon a szülők megtesznek-e mindent fulajdon gyermekeik sorsáért, jövőjéért? A kérdésre adott választ valamennyien ismerjük: Többségükben igen! A bajok, a gondok, a veszély- helyzet azonban éppenséggel nem a többségnél van. Az 1018 család aggodalmanem általában! Módszerbeli hibaként fogható fel, hogy a gyermek és ifjúság helyzetét vizsgálva, gyakran szívesen bújunk az általánosítások mögé. Heves megyében a fiatalkorú össznépesség mindössze 2,9 százaléka veszélyeztetett. Mi ez az egészhez képest? Méginkább félrevezetőek a számok, ha így igazítjuk egymás mellé őket: Az országos átlag 3,5 százalék! Jóval kedvezőtlenebb a miénknél. Akkor tehát nálunk nagy baj nem lehet! A gondok megtalálhatók a megyei tanács említett előterjesztésében, amely nyílt és őszinte. Azt sem kendőzi, hogy at helyzet — minden igyekezetünk ellenére — évről évre romlik, öt esztendő alatt az említett huszonöt százalékos növekedés igazán nem nevezhető megnyugtatónak. Szakemberek és társadalmi aktívák egyéni és nyilvános beszélgetéseken, tanácskozásokon egyetértenek abban, hogy az elkövetkezendő években nem „általában” kell a témával foglalkoznunk, hanem nagyon is konkrétan! Arról van szó, hogy Heves megyében 1018 család sorsát, életét kell úgy egyenesbe hoznunk, hogy a kötelékükben élő gyermekek testi és lelki épsége biztosítva legyen. Hogyan ? Nem állítja senki, hogy egyszerű feladat megoldásáról van szó. A helyi tanácsokra, a társadalmi szervekre, az aktivistákra, a pedagógusokra, a hatóságokra bizony kemény munka vár, pedig lehet, hogy egy-egy községben éppen „csak” három, vagy öt család helyzetének rendezéséről kell intézkedniük. Körültekintéssel, emberi szóval, de — ha elkerülhetetlen — akár adminisztratív eszközök alkalmazásával is. Hol vannak az emberi jogok? — halljuk is talán már a felszisszenést. Hol vannak a gyermeki jogok? Van-e joga a züllött, részeges apának, vagy anyának tönkretennie saját, vérszerinti gyermekeinek életét? A társadalom, a hatóságok szeme láttára! A megyei tanács intézkedési tervének elfogadása után nagyon szép, de nagyon nehéz feladat áll majd az e témában foglalatosko- dók előtt. Nem lehetetlen, hogy a sorozatos felvilágosító munkának nem lesz foganatja és éppen a veszélyeztetett gyermekek érdekében esetenként hatósági beavatkozást is igénybe kell venni. Nagy gond és felelősség az 1018 veszélyeztetett Heves megyei család sorsának rendezése! Azokkal kell szót érteni, ahol lehet, hogy tegnap, vagy tegnapelőtt, vagy éppen ma vált bűnözővé a kiskorú, vagy ahol talán holnap fogja az apa részegen újra, meg újra szétverni az amúgy is szétzüllött család ját. Olyan szülőkkel kell beszélnünk, életmódjukat megváltoztatnunk, ahol az elkeseredés, a kétségbeesés miatt, valahol a tudatuk mélyén talán már a gyermekgyilkosság játszik bújócskát és életveszélyben van a csöppség... A tanácsok, a társadalmi szervek, azok a százak, ezrek a megmondhatói, akik a gyermekvédelemmel naponta foglalkoznak, hogy nem túlzás, nem ok nélküli félelem riaszt az aggódó szavak mögött. Ha egy esztendő múltán a veszélyeztetett családok számsora nem felfelé növekszik, hanem legalább „tizennyolccal” csökken, akkor már siker van! A konkrét munka kézzelfogható eredménye. Ehhez adott programot a megyei tanács testületé is... Szalay István
