Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-11 / 292. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. december 11., vasárnap Mindennapi nyelvünk Bútortéka: biirotéka Hogy a nyelvhasználat társadalmi érvényű gyakorlat, s minden új szót, nyelvi formát úgy kell megalkotnunk, és a megfelelő beszédhelyzetekben felhasználnunk, hogy mind a közlés tárgya, mind a közlés célja egyértelmű legyen számunkra. Vajon a címbeli két szóalak eleget tesz-e ennek a követelménynek? A válasz: még nem. Először is azért, mert olyan szóösszetételek, amelyekre vonatkozólag még kevés a nyelvhasználati tapasztalatunk: csak most tűntek fel. Alkotó elemeikben sem köznyelvi jellegűek: régi, elavult vagy elavuló szóforrna is szerepet kap mindkét összetett szóban. A téka utótag pl. bizonyos rétegnyelvi sajátosságot is sűrít használati értékében. Már ez is csökkenti mai közlő, kifejező nyelvi szerepét. Ezt példázza ez a két szövegrészlet is: „Bútortéka Budapesten: A Téka lakberendezési kisáruház programja” (Népázava, 1983. nov. 12.). — „Bürotéka irodabútor- kiállítás nyílt” (Népújság, 1983. szept. 13.). A két szóösszetétel téka utótagjának ismét bővült a jelentéstartalma, és szélesedett használati köre. A görög-latin eredetű megnevezés jelentéskörebe ezek a fogalmi értékek vonhatók: tok, tartó, polc; fiók, láda, szekrény, tehát minden olyan dolog, amelyben tartanak valamit. A latin bibliotheca (bibliotéka) is arra utal, hogy benne könyveket tartanak. Magyar megfelelői: könyvtartó, könyvtár, könyvgyűjtemény. A Marosvásárhelyen található híres könyvtár neve: Téka, Teleki-téka. Ebbe a szűkebb jelentéskörbe sorolhatjuk ezeket a jelentés- -változatokat: könyvespolc, könyvszekrény stb. öregapáink idejében gyakran használt nyelvi -forma volt a könyves téka jelzős szerkezet is. A népnyelv szókészlete is arról bizonykodik, hogy a téka szóval igen változatos használati értékeket neveztek meg. így alakultak ki ezek a nyelvi formák: falitéka (faliszekrány), lábas- téka, talpastéka, saroktéka, nyitott téka stb. A Heves és Nógrád megyei palóc lakosság házaiban még ma is megtalálhatók azok a szekrénykék, polcos állványok, tárolók, amelyek megnevezésére a téka szót használják. Gyerekkoromban mi is gyakran ajkunkra vettük a téka hangsort: vele neveztük meg az írómappát és az iskolatáskát is. Az úgynevezett tékás deákok hónuk alatt vitték-hozták a füzetek, tankönyvek tartására is -alkalmas tékákat. S napjainkban újabb jelentésváltozatot kénytelen hordozni a téka szóalak, feleslegesen és szükségtelenül, még akkor is, ha a jóhangzás s a nyelvesztétikai szempont mérlegén alulmarad a bútorraktár a bútortéka megnevezéssel szemben. Dr. Bakos József Átadták a Nobel-díjakat Szombaton délután adták át Stockholmban az idei Nobel-díjakat. A magas kitüntetéshez az idén rekord- ..ss/eg járul: a csekk máslel millió svéd koronáról, vagyis mintegy 190 ezer dollárról szól. A Nobel-díjakat — a hagyományoknak megfelelően — a svéd király, XV/. Gusztáv nyújtotta át a kitüntetetteknek, öt amerikai tudósnak, illetve egy brit regényírónak. Az ünnepségre több száz hírességet vártak a világ minden tájáról. A Nobel-díjakat hagyományosan minden év december 10-én, a díj alapítója, Alfred Nobel svéd feltaláló halálának évfordulóján adják át. Párnázott ajtajú magányban — Egy vezető hivatalból tíz emberrel érintkezik, ők is szépítik a valóságot, ő is, így alakul ki a láncolat — veti a szemére a leköszönt igazgatónak, Abrikoszov- nak utódja. Valóban, olyan párnázott ajtajú magány veszi körül a Magánélet című szovjet film főszereplőjét, amelyből szinte lehetetlen kitörni. S amikor egy időre pályán kívülre kerül, ijedten szemléli a világot: elfelejtett élni, nem tudja, hogyan kell beszélgetni az emberekkel. Kíméletlenül őszinte film "ez. Látszólag szűk réteg körülményeit elemzi, de egyben látlelet egy társadalmi helyzetről, egy olyan csapdáról, amely elzárja az egyént a közösségtől. Hiába értékes egyéniség a hős, észrevétlenül változik meg, s késön döbben rá, hogy elvesztette a hozzá legközelebb állókat is. A történet maga elég vékonyka szálon fut. Az ereje teljében levő, idős igazgató egy átszervezéskor azon veszi észre magát, hogy nincs szükség rá, s el is fogadják sértődött lemondását. Addig minden perce be volt osztva, jóformán csak aludni járt haza. Hozzátartozóival megszűntek kapcsolatai, még azt sem tudta, hogy felesége, fia mivél tölti napjait. S most, a változáskor egyszerűen képtelen hozzájuk szólni, néni tudja, mi a kulcsuk. Vergődik, megpróbálja berendezni valahogy idejét, de először minden hiába. Az elejétől tudja, hogy valamiképpen majd számolnak vele, újra felelős beosztásba helyezik, de miközben telnek a várakozás hetei, próbálkozik visszailleszkedni környezetébe. Valamennyire sikerül is neki, de az újabb beosztásában megőriz- heti-e a teljesebb emberi életet, vagy minden kezdődik elölről? Erre nem' ad választ az alkotás. Megmarad a látlelet rögzítésénél. Sajnos, így elég unalmassá, vontatottá válik ez az egész, súlyos következménye nincs is barátunk őrlődésének: csak átmeneti hiányérzete, hiszen minden percben várja a „megváltó” telefont a minisztériumból. A változatos cselekmény hiányán kívül ez az, ami miatt kevéssé élvezhető a film. Mert ha legalább élet-halgl kérdése múlna a párbeszédeken, akkor tudnánk lenyűgözötten figyelni, de itt semmi egyébről nincs szó, mint egy pillanatnyi szünetről. Ezzel együtt nem érdektelen ez az alkotás. A szovjet társadalom megújulási törekvéseiről ad hírt. Persze, nemcsak ott, de az egész világon nagy gondot jelent, amit a rendező, Jurij Rajz- man fölvet: mi lesz az emberek személyiáégével, hogyan változnak meg hosszabb közéleti szereplés következtében. Végül is komolyabb tét nélküli harc bontakozik ki szemünk előtt. S ezen még a kitűnő főszereplő, Mihail Uljanov sem tud segíteni. Egy biztos: a sztori valamilyen kamaraműfajt érdemelt volna. Talán televíziós filmként jobban lekötötte volna a közönséget. Gábor László Az Egri Állami Zeneiskola ebben az évben ünnepli harmincéves fennállását. Pénteken este a Helyőrségi Művelődési Otthon dísztermében a zeneiskola tanárai adtak ünnepi hangversenyt. Képünkön Miklovitz László, az ünnepi hangverseny első előadója. (Fotó: Perl Márton) A műsort Kramar-Krom- mer F-dúr oboaversenyének első tételével vezette be Miklovitz László. Ez a morva származású, Magyarországon is működő zeneszerző jobbára ma már zenetörténeti adat. S. mégis ebben a versenyműben hatásosán csillog formatechnikája és az a dallamvilág, amely derűjével, itt-ott népi motívumaival belopja magát a hallgató fülébe, Miklovitz László Suba Ágnes zongorakísérete mellett elevenen szólaltatta meg az első tételt, s érdeme, hogy az egykori zenészt most felidézte. Prokofjev két dalát Szabó Józsefné játszotta hegedűn, kísért B. Isóczky Beáta. A dal Prokofjevnél más hangulati töltést jelent, mint a mi magyar dalainkban. Megformálásuk elmélyülést kíván és inkább férfikéz alá kívánkozna. Itt a lírai megoldás volt hangsúlyos. Poulenc Szonátájának első és második tétele fuvolán hangzott el Tamás Endréné előadásában: zongorán kísért Kalmár Gyula. A francia szerző írt egyházi és világi kórusműveket, színpadi darabokat; mégis ezt a vidám muzsikát tartjuk rá jellemzőnek, amely - mögött ott mozognak a vásári muzsikusok, akik mókába-tánc- ba hívják a népet. Kitűnően szórakoztatott ez a jól előadott szám. Mozart Szonátáját Szepesi Györgytől (fuvola) és B. Pálvölgyi Ágnes töl (zongora) hallottuk. Szepesi György értő használója hangszerének. Ez alkalommal is felébresztette bennünk azt az érzelmi világot, amely a mozarti muzsika érintésére elevenné válik bennünk. A zenei mondatok- gondolatok a maguk természetes lejtésükben álltak elénk és ezért hangulatot keltettek. Kalmár Gyula játszotta zongorán a Marosszéki táncokat Kodálytól. ' Kalmár Gyula most is erőteljes játékkal robbant bele a műsorba. Igaz, a műsor karakterétől elüt ez a Kodály-al- kotás. Talán ezért is meglepte a hallgatót, hogy ezt az egyébként remekül szerkesztett és nem egy helyen romantikusan-viharos hangszerelési elemekkel átszőtt művet ilyen magától értetődő birtokbavétellel zenélte el Kalmár Gyula. Itt a táncok ritmusa, a szilaj dallamok csak alkalmul szolgáltak az előadóművésznek, hogy mindazt az érzelmi töltést belevigye a megszólaltatásba, amit jobb szó híján hazafiságnak, magyarságnak hívunk. Vivaldi d-moll fagottversenyének II. és III. tételét az Egri Szimfonikusokból alkotott kamarazenekar közreműködésével Popp János adta elő. A hangszer alkalmas arra, hogy mélyebb érzelmeket, netán zenében kifejezhető tragikumot közvetítsen. Vivaldi esetében mindkét feltételezés jogos, hiszen annyi mindent megélt és annyi minden megszólal műveiben. Ez a szám műsorszerkesztési telitalálat is volt, mert a Kodály-mű után és Vivaldi f-moll hegedűversenye (A- tél) előtt hangzott el. Radnóti Tibort bizonyára megihlette az a varázslat, ahogyan novemberben a Litván Kamarazene- karral Szergej Stadler a Négy évszakot eljátszotta. Most ő próbálkozott és sikerrel! Az Egri Szimfonikusok koncertmestere tudta hozni azt a hangulatot, azt az életérzést, amely a hege.- dűverseny tételeiben benne van. A hangverseny bevételét — jó ház hallgatta végig a műsort — és a közreműködő művésztanárok tiszteletdíját a Nemzeti Színház építésére ajánlották fel. A jubileumi megemlékezést mondó Szepesi Györgynek — aki az intézmény igazgatója — Eger város Tanácsa nevében oklevelet adott át Ficzere Sándorné, a művelődési osztály helyettes vezetője. Farkas András Felújítják a Tihanyi Múzeumot Fokozatosan felújítják a Tihanyi Múzeum emeleti részén már régóta zárt műemlékrészt. A műemlékeknek kijáró gondos és aprólékos munka a jövő idegen- forgalmi szezonra fejeződik be. A külső-belső tatarozással egyidőben megoldják a múzeum fűtését is. A téli üdülővendégek régi kívánsága teljesül ezzel. A felújítás előrehaladtával átrendezik a kiállításokat. A tervek szerint négy állandó kiállítás várja majd a látogatókat a hajdani apátság öreg falai között. Az egyik a félsziget történetéről, földtani régészeti és természeti értékeiről ad áttekintést; a másik a klasz- sziikus fizika Einstein által utolsó fejedelmének nevezett Eötvös Loránd munkásságát dokumentálja; külön teremben kap helyet a múzeumban mintegy 5000 kötetes műemlékkönyvtára; a negyédik állandó kiállításon pedig aze.cnak az íróknak, művészeknek munkásságával ismerkedhetnek meg a látogatók, akik Tihanyban alkottak. Az időszaki kiállításokat a múzeum nyugati szárnyában rendezik majd. A felújítás alatt levő múzeumban is van látnivaló: jelenleg Tihany római kori emlékeiből rendezett kiállítással várja a téli idegenforgalmi szezon vendégeit. Jurij Ritheu: Ha elolvad a jég... — Ma arról írunk dolgozatot, hogy ki mit szeretne a legjobban... — mondta a tanítónő és megállt az ablak előtt. Aváj követte a tanítónő tekintetét: az ablaküvegen jégvirág csillant — nem lehetett átlátni rajta. Talán a tanítónő is a szeszélyes mintákat nézi... ? A jégvirág mintái között Aváj előtt hirtelen egy arc rajzolódott ki: Vászja bácsié. Aváj már tudta, hogy Vászja bácsi — egyszerűen csak „bácsi” — nem az apja. Valaki lent az udvaron mondta, hogy amíg apa a tiszti iskolán tanult, anyja férjhez ment Vászja bácsihoz. Olyankor, amikor mama és Vászja bácsi ‘ moziba mennek, a nagymama odaveszi őt magához és mesél neki, csukcs és eszkimó mesét. És mesél egy kapitányról is, akinek Lóké a neve. — Fia majd az öbölben elolvad a jég, elmegyünk hozzá a hajóra vendégségbe. Majd megengedi, hogy belenézz a nagy kapitányi táv- csőbe... én meg majd beülök a kajütbe és teát iszom... Aváj ilyenkor behunyja a szemét, és látja a (égtől megszabadult vizet, a hullámokat, a túlsó parton a messzi hegyeket vés Lóké kapitányt á hajójával. Ez a legérdekesebb és a legszebb hajó! És az is jó lenne, ha apa velük élne ..'. . .. Amikor az Aurorát hosszú útjáról hazavárták, Aváj először az árbócrudat pillantotta meg, aztán a kapitányi fülkét. A szó elakadt a torkán, erősen szorította nagyanyja kezét és érezte, hogy nagyon fontos és különös dolog fog történni . . . Amikor a hajó kikötött, egy ismeretlen férfival találkoztak. Megcsókolta Avájt, kézen fogta, a fedélzetre vezette, és egyre csak mondogatta: — Hogy te milyen derék, nagy fiú lettél! Lóké kapitány nem beszélt a mamáról, csak amikor kettesben maradtak — nagymama elment teát inni — kérdezte halkan: — És édesanyád . .. ? Aztán az Aurora ismét kifutott az öbölből. Levelek jöttek és hosszú-hosszú idő múlt el. A jég erősen tartotta magát a sziklás parton és a folyók torkolatában, meg a dolinákban. Jégvirágok bonyolult mintáit rajzolta az ablaküvegekre. És akkor sokáig nem érkezet levél. Egyszer még.s azt hallotta valakitől, hogy az apja megnősült. Nagyon szomorú lett és ágyba kellett feküdnie, lázas betegen. Nagymama orvost hívott, aki megkopogtatta és tréfásan ennyit mondott: — Ne szaladgálj sapka nélkül! Pedig Aváj nem szokott sapka nélkül szaladgálni. Betegsége idején levél érkezett apjától. Nagyanyja odaült az ágya szélére és olvasni kezdte. Egyszercsak elakadt az olvasásban. Aváj felült az ágyban. — Itt valamit nem értek... — motyogta nagymama és törölgetni kezdte a szemüvegét. — Ugye... az van oda írva, hogy apa megnősült? Nagymama előbb értetlenül nézett rá, aztán elsírta magát. . .. Amikor felgyógyulva ismét iskolába mehetett, csodálkozott a nagy, szikrázó fehérségen, annyira elszokott tőle a szeme. Ügy tűnt, mintha nem is beteg lett volna, hanem valami messzi útról tért volna haza. . . Mintha az iskola épülete is kisebb lenne... és úgy érezte, mintha öregebb lenne osztálytársainál. Amikor a tanítónő bejött, végignézett az osztályon, észrevette A vájt, üdvözölte, majd az ablak elé állt és így szólt az osztályhoz: — Ma arról fogunk. írni, hogy ki mit szeretne a legjobban ... Elfordult, és kifelé nézett áz ablakon. Az osztályban csend volt, csak a gyerekek szuszogásá, és a padok nyikorgása hallatszott. — Nos,’ki van kész? — kérdezte egy idő után a tanítónő az osztályhoz fordulva. Többen jelentkeztek. Elsőnek Petya Krotov mondta el, hogy űrhajós szeretne lenni. Aztán Mása Majunna, hogy ő is ... — Én bálnavadász... — mondta Vászja Piura. Az egész osztály nyújtózkodott már, de a tanítónő Aváj mellé lépett. — És te, Aváj, miért nem jelentkezel? Talán nincsen semmi kívánságod? — De igen... — Halljuk hát! — mondta a tanítónő. — Gyerekek, hallgassuk meg, mit szeretne Aváj... — Én azt szeretném a legjobban, ha az öbölben a jég gyorsabban olvadna^ el.. . — mondta A váj és visszaült a helyére. (OroszbóJ fordította Antalfy István) Harmincéves az Egri Állami Zeneiskola A jubileumi hangversenyről Magánélet, avagy
