Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-08 / 289. szám
Rövidzárlat szóban és írásban Oktatási gondok - közelről NÉPÚJSÁG, 1983. december 8., csütörtök Sandokan, gyalogkakukk és a többiek Mit olvasnak, néznek a gyerekek? % ...7 T évébűvöletben. Az új tantervek fokozatos bevezetésének utolsó szakaszához érkeztünk. Ezek ’ — bár széles körű vitát váltottak ki — átgondoltak, ígéretesek, s viszonylag zökkenők nélküli aprópénzre váltásuk is. A kétségtelen sikerek mellett azonban akadnak olyan gondok, amelyek orvoslása még mindig várat magára. vannak olyan nehézségek, amelyek egyre aggasztóbb- nak tűnnek. Ezek közül a legsúlyosabb a szóban és írásban jelentkező sorozatos rövidzárlat. Elvesztett értékek Az alsó tagozatban tanítók tudják a legjobban, hogy az iskolapadba kerülő apróságok mennyire érdeklődőek, milyen ötletesen, leleményesen, egyéni ízekkel fűszerezetten öntik formába gondolataikat. Ezek az értékes adottságok erőteljesen csorbulnak az öttől nyolcadik Osztályban, és szinte teljesen elvesznek akkorra, amikor a gyerek gimnáziumba, szakközépiskolába, vagy szakmunkásképző intézetbe kerül. Ez azért is furcsa, mert közben a diákok magyar Irodalmat és nyelvtant tanulnak, megismerkednek literatúránk kiválóságainak remekműveivel, azok legkifejezőbb részleteivel. Ez a rangos többlet azonban nem hat rájuk. Valószínűleg azért, mert a szükségesnél nagyobb teret kap a sablonos jellegű, a tesztekre építő, a csak néhány szavas válaszokat, s nem kerekde- den fogalmazott mondatokat kívánó számonkérés. Enélkül nem lehet meglenni, csak hát a jóból is megárt a sok, meft polgárjogot nyer a némaság. Vészes következmények Ezt a kóros jelenséget sokszor emlegetjük, de nem teszünk eleget ellene, s megelégszünk a riasztó következmények figyelemfelkeltő célzatú felsorolásával. Megdöbbentő, de tény; tizenéveseink nekirugaszkodnak egy-egy gondolat kifejtésének, ám a nagy lendület megtörik, s a várt egész helyett csak torzót kapunk. Ennél is nagyobb baj az, hogy az írásbeli megnyilatkozás is akadozik elszürkül, semmitmondóvá válik. Zömében — ezt az érettségi dolgozatok évenkénti áttanulmányozásakor folyvást tapasztaltam — hiányzanak az érzékletes, a szép, a kifejező jelzők, elvétve sem bukkan fel egy fordulatos határozó, hiába kutatunk nyomatékoló ismétlés, ellenpontozás után. Ebben a körben ismeretlen az igényesség, a változatosságra, a hatásosságra törekvés. Szinte minden közlés ugyan azzal a szóval, alannyal kezdődik, idegesítő egyhangúságot keltve Sajnos a nevelők egy része javításkor is átsiklik a hibákon, nem látja, nem fedezi fel azokat, nem serkenti korrigálásukat. Ez bizony mulasztás a javából, hiszen lemondanak a jobbítás egy bevált lehetőségéről, azaz szentesítik a jelenlegi cseppet sem szívderítő helyzetet. Gyógyír a gyakorlás Merre a kiút? A bajon nem segítenek a legjobban megírt tankönyvek sem, legfeljebb jelzésekkel szolgálnak a kiláboláshoz, egyfajta medicinát kínálva. Élni kell ezzel, de lényeges fordulat csak akkor remélhető, ha főszerepet kap a gyakorlás, méghozzá minden elképzelhető mennyiségben. El kell érni, hogy a fiatalok az órákon a jelenleginél sokkal többször jussanak szóhoz, s arra kényszerüljenek, hogy mondandójukat a tőlük telhető legnagyobb igyekezettel -tálalják. Akkor is, ha eleinte botladoznak, bizonytalankodnak, félszegek. Ilyenkor léphet közbe a megfelelően felkészült általános és középiskolai tanár. Természetesen nemcsak a magyar szakos, a humán képzettségű, hanem a reáltudományokban jártas is. Csak ez az összehangolt akció szülhet — persze hosszú távon — megnyugtató eredményt. Ne legyen — pillanatnyilag az — mostohagyermek a rendszeres fogalmazás. Akkor sem, ha erre bizony kevés az idő. Szoruljon háttérbe, kurtuljon a kevésbé fontos, a nem annyira lényeges. Minden tantestületben egységesen kell képviselni a felnövekvő nemzedékek érdekeit, megkövetelve tőlük — a folytonos gyakorlás révén — a napjainkban még hiányzó igényességet, a szóéi írásbeli rövidzárlat következetes felszámolását. Pécsi István Kérdés: Mennyi időt töltesz a tv előtt hét közben, illetve hét végén? Válasz: Hétköznap hazamegyek és végignézem az egész műsort. Én egész nap nézem. ★ Még emlékszem rá, amikor először került az otthonunkba a televízió. Éppen az iskolából érkeztem, s ahogy megláttam, kiejtettem a kezemből a táskámat, s bűvölten néztem a kékesen viliódzó képernyőt . Azóta természetes „háztartási eszközünkké” vált, majdnem a legfontosabbá. Észrevétlenül átszabta időbeosztásunkat, semmivel sem töltünk ennyi órát egyfolytában, mint ezzel a világító dobozzal. A mostani gyerekek életébe már természetes módon épült be a tévé. Ma még nem is tudjuk pontosan megállapítani, hogy milyen hatást gyakorol fejlődésükre. Gondoljuk csak el: amíg az előző nemzedékek sorsába csak a rádió szólt bele némileg, egyébként a családi körben, vagy cimboráik közt töltötték mindennapjaikat, addig most riasztó gyorsasággal átvette az „uralmat” egy technikai eszköz. Igaz, értékeket is közvetít. De a legifjabb generációnál hogyan „csapódik le” ez az újfajta szokásrendszer, mit néznek, mire emlékeznek? Két iskolában, egy városiban és egy községiben jártunk, s mindenütt ugyanazt kérdeztük: mit olvastok, mit láttatok a televízióban, s milyen kulturális cikkeket vásárolnátok, ha sok pénzetek volna? ★ Számomra a legmegdöbbentőbb a 9—10 évesek válaszainak olvastakor az volt, hogy mennyire nem sajátították el még az írást, ami pedig harmadik osztályra alapkövetelmény volna. Bár, hozzá kell tenni, hogy sok esetben idegen szavakat, vagy különös szófordulatokat kellett használniuk, hogy beszámolhassanak élményeikről. Talán nem meglepő, hogy az első és mindenekfölötti a Sandokan című filmsorozat lett. Alig van olyan nebuló, aki ne ezt említette volna. Akadt olyan kisfiú, aki a papírra öles betűkkel írta a népszerű hős nevét. Azután a Kengyelfutó gyalogkakukk következik: a többség nézi. Népszerűek a mesék is, de kevesen állnak meg ezeknél. Szembetűnő, mennyien kísérnek figyelemmel olyan programokat, amelyek nem nekik valók. Sokan emlegetnek „bunudi filmeket”, krimiket. De ha valaki még e szó jelentését sem ismeri, mit szűrhet le magának a tartalomból? Pedig szépszerivel akad efféle válasz. Van, aki a Derricket, egy más a Meghökkentő meséket említi! (Ez utóbbi az érzékenyebb felnőttek idegeit is megviseli.) Többen egyszerűen csak azt írják: Szombat esti film- koktél. Az pedig elég vegyes összeállítás, s a legifjabb korosztálynak nemigen tartalmaz megfelelő műsorszámot. Jellemző, hogy a szülők, ha hétköznap nem is, szombat—vasárnap megengedik a csemetéik számára, hogy a gyilkosságot, az erőszakot — amelyet azért a tévé rendszeresen adagol számunkra — magukba szippanthassák. Nemegyszer fordul elő, hogy azt írja a harmadik osztályos; hét végén egész nap tévét nézek. Mennyi marad hát ezeknek a gyerekeknek a játékra, a beszélgetésre, a sportra? Rejtély ... Minden eddiginél jobban szabályozza őket valamilyen egységesítő, központi kínálat, amelyet egy-egy divathullám tovább szűkít. Azt is némi meglepetéssel tapasztaltam, hogy menynyire nem függ a szülők képzettségétől, iskolai végzettségétől gyermekük „szellemi tápláléka”. Sőt, sokszor értelmiségi család sarja jut olyan „csemegékhez”, amelyek károsan befolyásolhatják fejlődését. így az a kislány, aki a kedvenc tévéműsorának a Meghökkentő meséket tartja, olvasmány- élményként a Második halálos főbűn című krimit említi. Mindössze tízéves! ★ Egyre gazdagabb a gyermekirodalom. Bár régen is jelentős volt a kínálat, mert sok könyv „átminősült”, átkerült a kicsinyek polcára, így járt még Gárdonyi is; az Egri csillagok és A láthatatlan ember mindig népszerű volt az ifjabb korosztály körében. Meg aztán ott vannak az indiános könyvek, a Lázár Ervin-mesék, s még ki tudja mi minden. Felszaporodtak a kiadványok. De mi is jut el ebből a tízévesek kezébe? Kevés. Általában egy könyvet említenek, de olyan is akad, aki semmilyen kötetre nem emlékezik. Legnépszerűbb a Süsüről, a sárkányról szóló sorozat, de többeknek van más meséskönyve, leggyakrabban a Mindennapra egy mese című. A klasszikus ifjúsági irodalomból kevesen említenek akár egyet is. Ritka kivételként idézi egy egri kisfiú az Egri csillagokat. Ügy látszik, itt is a divathullámok irányítják a választást, sokszínűségről nem beszélhetünk. Azt mondják: vonzzák a legkisebbeket a számukra készült népszerű tudományos kiadványok. Ennek is alig van nyoma: valaki említi a Sehányéves kislányt. Az újságok közül népszerű a Dörmögő Dömötör, a Kisdobos, de sokan emlegetik a Népújságot is, van, aki azt írjar „Pébújság” (így hallotta, így jegyezte meg.) (Tóth Gizella) A vágyak? Első helyen szerepel a színes televízió. De többen említik, hogy könyveket szeretnének. Az előzőek alapján nem tudom, hogy milyeneket, de remélem, hogy nem a kedvencből vagy tíz darabot. Jó lenne útleírástól kezdve a meseregényig minél többfélét a kezükbe adni. ★ Kevés különbség van a falusi és a városi gyerekek között. Szinte ugyanazt "nézik, ugyanazt olvassák. A falu és város között eltűnő különbségek? Igen, ez jó. De a különbségek értékeket is rejthetnének. Érdekes, hogy a községben o filmvetítésekre gyakrabban elviszik a kicsinyeket. Ez egy közös élmény, amely sokat jelent számukra. Együtt a papával, a mamával __ ★ N ehéz lenne megváltoztatni a helyzetet. A televízió népszerűsége nem csökkenni, nőni fog. Különösen ha a videotechnika teret nyer. Ha már így van, a meglevővel kell gazdálkodni, a sokszínű kínálattal megismertetni a gyerekeket, mind a televízióban, mind a könyvespolcokon. És életkoruknak megfelelő programot kínálva nekik, minél többet szükséges velük beszélgetni a látottakról, hallottakról, olvasottakról. Mert úgy tűnik, nem értik, nem dolgozzák föl magukban azt a sokfélét, amely rájuk zúdul. Nagy szükség van a segítő szóra, az értő beszélgetésekre, a családban, az iskolában. Mert soha nem volt még ilyen nemzedék, amelyre ekkora információözön nehezedett, s amelyik, ilyan egysíkúan dolgozta volna fel. Gábor László Bállá Ödön: Volt egyszer egy szálloda IX/8. Huszonnégy aranykanál Néhány napig, amíg a kötözőhelyen dolgozom, biztonságban érzem magam. De olyan az egész, mint egy lidérces álom. A súlyos sebesültek közül többen a pincerész szalmazsákjain pusztulnak el. A gyűrű, amelyet a front a Belváros köré font, egyre szőkébb. A gyűrűbe szorult utolsó Vermacht- és SS- egységek, a Luftvaffe sár- gaparolis légvédelmi géppuskásai és az acélkék egyenruhás Flack tüzérek, nekikeseredetten szórják a tüzet az egyre sűrűbb rajokban érkező szovjet repülőkre. Kétségbeesett, reménytelen küzdelem ez a hitleristák részéről. A Váci utcában a Corsó mozi előtt egy bombatölcsérben megfeneklett Tigris ágyúja ugat fel néha, a mozi házának tetejéről pedig egy légvédelmi gépágyú hosszú, visszhangos sorozatai hallatszanak. Magyar honvédelmi egységről itt már nem lehet beszélni. Néha feltűnik egy-egy karszalagos, katonaruhás férfiakat terelgető nyilas. Még mindig a csodafegyvert emlegetik, de már maguk sem hisznek benne. A szállodában is akad egy-két idióta, aki valami csodában reménykedik. Ai álújságíró Mihálkovics a hallban előadást tart arról, hogy a hadiszerencse for- gandó és a legerősebb hadsereget is megverhetik. Ugyanakkor kifejti: — Ne felejtsük azonban el, hogy még nincs minden veszve. Van egy angol— amerikai koncepció is. Magyarországot nem hagyhatják egyedül... Ebben a pillanatban egész közelről félelmetes dörrenés hallatszik. A következő percben kiürül a hall. Magam is lesietek a pincébe. Aztán a robbanások még közelebb jönnek, és a pince valósággal táncolni kezd. Aztán csend lesz, síri csend. A villany pislog, aztán kialszik. Odakint erősödő zúgás, újabb robbanások. A repülőgépek teljesen leereszkedve, mély támadásban bombázzák, talán az utolsó német légvédelmi üteget", és a szűk Belvárosban rekedt tankokat. Az épület alulról nem kaphatott bombát és mégis, mintha a pince betonfenekét alulról döngetné valami óriási acélkalapács rettenetes erővel. — Ezt mi kaptuk — mondja egy férfihang a sötétben. — Láncos bombák. .. Aztán egy könnyebb bombasorozat találja derékba a szállodát. Az első az ötödik emeletet viszi el, a második a lépcsőház egy részét szakítja le. Nyomában gyújtóbombák hullanak. Hirtelen felrántják az óvóhely ajtaját. Pizsamában, rémülten Padlizsán, mögötte Arany Dénes, az ál-gestapós. Ezúttal fölény, és magabiztosság nélkül, kezében kis bőrönddel, vállán panyókára vetett irhabundában. Padlizsán kiabál: — Ég az épület! Tűz van! A Hotel Hungária valóban ég. A pincében pánik. — Gyerünk el innen — sikít valaki. — Miért nem jönnek a tűzoltók — kiáltja Mimi, a már nem egészen fiatal mixernő, aki itt lakik közelben a Régiposta utcában, de a szállodát biztonságosabb helynek vélte. Előkerül Béla bácsi. Vödörláncot szerez. Most tette fel először — legalábbis eddig nem láttam rajta — a légóparancsnoki sisakot. Mennek a vödrök és jönnek a repülők. Sűrű rajokban mennydörögnek a mu-, latók és a szállodák fölött. Elsuhannak a Vár fölé, géppuskatűzzel árasztják el a német légvédelmi tüzérség ütegeit. Idelent pedig végtelen láncban vándorol a vödör. A Hotel Hungária a második emelettől felfelé egyetlen tűzhenger. A szobám is ég. — És fentről, valahonnan a negyedik emeletről velőt- rázó kiáltás hangzik: — Segítség! Valaki odafönt maradt. Vajon ki lehet. A családok nyomban körülnéznek, megvan-e mindenki ? De hiszen annyian voltak magányosak ebben a szállodában. Talán valaki a személyzetből. Látni is, de nem ismerjük fel: törött lábbal, két gerenda között vergődik odafent. — Segítség! Segítség! A hang egyre halkabb. Tehetetlenek vagyunk. De lám, az első emeletre mégis fel merészkednek né- hányan. Köztük a kis Mihálkovics. Még sohasem volt bátor! Mászik fel. Emberekért? Nem, zsákmányért. Hátha maradt valami a szobákban, ahová még el tud jutni. Akármi. Mihálkovics nem vet meg semmit, ami érték. Berúgja az ajtókat, egyiket a másik után. A 126-osban egy kazettát talál. Benne huszonnégy aranykanál. Már a hóna alatt fogja, amikor egy hang ráreccsen: — Adja ide! Dúlt arc mered rá. — örült! — üvölti Mihálkovics. — Leszakad az emelet! A másik a kazetta után nyúl. Mihálkovics elrántja, elugrik. A folyosó lángtenger. Ezt a tűzfolyamot nem lehet vödörrel eloltani, s a lángok között szinte hallhatóan ingadozik, inog -az egész emelet. A dúlt arcú férfi ismét elkapja Mihálkovics karját, amikor az a lépcső felé rohanna. — Engedjen el! — Dögölj meg! És a kívánság teljesül. Ebben a másodpercben szakad le az emelet, s zuhan a lángok közé a két ember. És huszonnégy aranykanál. .. (Folytatjuk)
