Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-06 / 287. szám
11 500 munkás dolgozott Első hajógyáraink Az Első Császári Királyi Szabadalmazott Duna Gőzhajózási Társaságot két angol, Andrews és Prichard alapította 1829-ben Bécsben, amely osztrák tőkések bevonásával csakhamar részvénytársasággá alakult. 1835- ben határozatot hoztak hajógyár létrehozására, amelynek helyét Széchenyi István jelölte ki Óbudán. 1836- ban már meg is kezdte munkáját. Története igencsak változatos. A mai Hajó- és Darugyár területén • a múlt század közepétől kisebb-nagyobb hajóépítő műhelyek létesültek, amelyek sűrűn cseréltek gazdát. Néhány műhelyről érdemes szólni. 1864-ben Hartmann József Pest város tanácsától ipar- engedélyt kapott hajók javítására, építésére. 1868-ban a Magyar—Belga Gép- és Hajóépítő Rt. megvásárolta Hartmann hajógyárát és megbízta Hartmannt a gyár vezetésével. Miután a Magyar—Belga hajógyárat felszámolták, Hartmann önállósította magát, és új hajógyárat létesített Újpesten. Magyar Mágnások és pénzemberek egy csoportja 1866-ban alapította meg az Első Magyar Gőzhajó Társaságot kezdett tárgyalásokat a fiumei Stabilimento Tecnico hajógyárral két folyami gőzhajó építése érdekében. A fiumei gyár ezt a fióküzemét 1868-ban eladta az Első Magyar Gőzhajó Társaságnak, amely a hajógyár nevét Első Magyar Pest—Fiumei Hajógyár Rt- re változtatta. A megszűnő hajógyárak mellett ezekben az években újak is keletkeztek. Schoe- nichen Hermann 1871-ben társult a Kikötőszigeten működő Veruda Péterrel. 1873- tól önállóan dolgozott. 1874- ben pedig terjeszkedni kezdett, bérbe vette a Pest— Fiumei Hajógyár területének egy részét is. Nem csupán hajókat, hanem gőzgépeket és kazánokat is készített. Az 1878. és 1879. évi rossz gabonatermés miatt elmaradtak az orosz és román hajómegrendelések és a tőkeszegény Hartmann tönkrement. 1880-ban gyárát a Prágai Gépgyár Rt-nek adta el. 1884-ben ismét talpra állt, és ismét önálló gyárat alapított. 1890-ben a Magyar Ipari és Kereskedelmi Bank megvette a Prágai Gépgyár Hajógyárát és a következő évben Danubius Hajógyárra változtatta nevé^. Ugyancsak 1890-ben a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank megvásárolta a Schoenichen, illetőleg a Hartmann-örökö- söktől mindkét hajógyárat. Ez már a kapitalizmus új időszaka, amikor a különböző pénzintézetek és bankok veszik át a gazdasági élet irányítását. 1896-ban a bankvezetők elhatározták, hogy egyesítik a Danubiust a Schoenichen— Hartmann hajógyárral. Tíz év után, amikor a Danubius név már közismertté vált, lekerült a cégjelzésről Schoenichen és Hartmann neve. A hajógyár új neve 1911-ig: Danubius Hajó- és Gépgyár Rt., amely ekkor már a Monarchia legfontosabb gyárainak egyike. A hadihajóépítés szükségessé tette a Danubius egyesítését a Ganz és Társa Gépgyárral. 1911-től a hajógyár új neve: Ganz és Tsa. Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt., Budapest— Fiume. A Ganz—Danubius hajógyár méreteire jellemző, hogy 1914-ben 11 500 munkást foglalkoztatott, amelyhez még 1050 tisztviselő és mérnök járult, 1911—1918 között a budapesti üzemben 201 hajót építettek, amelyek között három dunai monitor és kilenc őrnaszád volt. Az Adria partján fekvő két gyáregységben 1906—1918 között 51 nagy tengeri hadihajót építettek, köztük egy dreadnought típusú csatahajót (SZENT ISTVÁN), két gyorscirkálót és 12 rombolót; a többi különböző nagyságú torpedónaszád volt. A magyarországi hajógyártás első, világviszonylatban is jelentős időszaka az első világháború végén lezárult. (Cs. K.) Az Osztrák Néprajzi Múzeum kiállítással vendégszerepei Budapesten, a Néprajzi Múzeumban, Nagymosás, a mosás hagyományos munkaeszközei, módjai és szokásai címmel. Rendkívül érdekesen és változatosan a hajdani mosónők munkaeszközeit, a mosás régi kellékeit mutatja be. A munka- folyamatok sorrendjét követve, az áztatás, a lúgozás (szapulás) ruhakifőzés módjaival kezdődik, s folytatódik a mosósulyokkal, mosókefével és dörgölőfával végzett mechanikus ruhatisztítással, s eljutunk egészen az első fából készült mosógépekig. A megszáradt ruha simításával folytatódik a kiállítás, ahol mángorlófákat, ruha-sodrófákat és vasalókat láthatunk. Ezek a tárgyak, mint nép- művészeti alkotások, év- számmal ellátott, faragott díszítményeik révén méltán kerültek a néprajzi múzeumba. Megtudjuk, hogy a faragott mosósulykokat szerelmi ajándékként adták, általában nem dolgoztak velük. A mosólányok, mosónők hagyományos életmódjára is gyakran utal a kiállítás — bemutatva dalaikat, hiedelmeiket, viseletűket, szokásaikat. A népművészeti alkotások, amelyekkel első ízben szerepel Magyarországon az Osztrák Néprajzi Múzeum, viszonzása A magyar paraszti konyha című Bécsben megrendezett magyar kiállításnak. H eti umor ét elején — Hogy csináltad, hogy annyi emberrel megismerkedtél a nyaralásod alatt? — Az én szobám volt a 100-as, de az 1-es leesett róla! ★ A szomszédaink a nyolcas szobából szeretnének velünk együtt kirándulni. Mit szólsz hozzá? — Csak azt ne? Szenvedélyes fényképészek, s akkor otthon végig kellene néznünk a diáikat! ★ — Doktor úr, esténként se- hogysem tudok elaludni! Mit tanácsol? — Próbálja meg elképzelni, hogy reggel van és fel kell kelnie. Meglátja, rögtön elalszik... ★ — Kelj már fel! — ébreszti a feleség a férjet. — Csak nem akarsz egész vasárnap délután aludni? — Tudod, azt szokták mondani, a jó ebéd után aludj egy órát, a rossz ebéd után két órát. Hát azért alszom én vasárnap egészen / ★ — A feleségem három évvel ezelőtt egy sítúrán, tavaly pedig a nyári szabadsága alatt lett terhes. Ez így nem mehet tovább. Ebben az évben együtt megyünk ★ Séta közbep a férj hirtelen oldalba böki a feleségét: — Gyorsan vágj boldog arcot! Az első feleségem jön velünk szemben! • ★ — Visszamegyek az anyámhoz — jelenti ki a feleség. — Nehéz lesz! Az előbb telefonált az apád — az anyád visszament a nagyanyádhoz! ★ „Néhány perc múlva leszóltunk Nápolyban. Kérjük, szíjazzák be pénztárcájukat! Ötszáz rabló visszatér Képregény a sivatagban AZ „OKOS" PARAZITA Egy halálos betegség visszatér Lázas izzadas, amelyet hidegrázás, görcsök és — túlontúl gyakran — halál követ: ezek a malária tünetei, azé a betegségé, amelyről nem egészen tíz éve már azt hittük, hogy közel állunk a megszüntetéséhez. A malária azonban megint terjed. Nyugat-Kambodzsa párás dzsungeléi a maláriaparazitának egy olyan nemzedékét termelték ki, amely ellenáll a hagyományos gyógyszereknek. A betegség Thaiföldön is terjed. Az anopheles moszkitó pedig, amelyben a parazita tenyészik — és amelyet az ano- phelesek az emberi vérkeringésbe juttatnak csípéskor —, úgy látszik megtanulták, hogy ne szánjanak le az épületek falaira, amelyekre DDT tapad. Ennek az lett az eredménye, hogy a thaiföldi maláriaklinikák félmillió maláriával fertőzött emberről tudnak, de becslések szerint a valódi szám ennek kétszerese. A baj nem korlátozódik % Délkelet-Ázsiára. Az elemzők úgy számítják, hogy világszerte mintegy 150—200 millió ember szenved maláriában. Két elmélet van arra nézve, hogyan jött létre az ellenálló maláriaparazita. Lehet, hogy ez a törzs mindvégig megvolt, de csak akkor vált uralkodóvá, amikor a gyógyszerek már elsöpörték a nem ellenálló törzseket. Vagy létrejöhetett mutáció révén, annak következtében, hagy a maláriaellenes gyógyszereket nem megfelelően alkalmazták: sok dzsungellakó túl rövid ideig szedi a gyógyszert ahhoz, hogy a parazita elpusztuljon. Egy ideig úgy látszott, mintha a tudósok úrrá lettek volna a bajon. A 60-as években a legtöbb ázsiai ország csatlakozott ahhoz a világméretű kampányhoz, amelynek a malária kiirtása volt a célja. Nagy körzeteket szórtak be rovarirtóval. Thaiföldön a klorokin —, amely a kinin helyett a malária fő gyógyszere lett —, olyan ’ széles körben volt használatos, hogy egyesek az asztali sójukba keverték. A betegség szinte teljesen eltűnt az Egyesült Államokból és Európából, s DélkeletÁzsiában is visszavonulóban volt. Ám ismét nyugtalanító I jelek mutatkoznak. Dr. Tra- nakcihit Harinasutának, e betegség egyik thaiföldi szakemberének már a hatm vanas évek elején voltak egyes betegei, akik nem javultak a klorokintől. De akkor még a betegek 90 százalékát meg lehetett gyógyítani ezzel a szerrel, ma már csak húszat. Sőt 1978- ban, amikor kezdtek kambodzsaiak érkezni Thaiföldre, az ottani orvosok találkoztak ofyan betegekkel is, akiknek állapota a másik gyógyszertől, a fansidartól sem javult. Az orvosok most visszatértek a régi jó kininhez, a tetraciklinnel kombinálva. Ezt azonban olyan erős adagokban kell adni 7 napon keresztül, hogy a gyógyítás hányingerrel és fejfájással jár. A thaiföldi városlakók és a legtöbb turista szerencséjére a maláriát hordozó moszkitó csak a tiszta erdei vízfolyásokban tenyészik, a városok állott vizeiben nem. Szakértők szerint azonban az erdőkben a moszkitók kiirtása kilátástalan. Jelenleg csak az Amerikában 15 év alatt kifejlesztett, a kininnel rokon meflo- kinban lehet reménykedni, amivel már 1975 óta kísérleteznek Thaiföldön, és talán 1—2 éven belül a gyakorlatban is lehet alkalmazni. Az Egészségügyi Világ- szervezet mégis óvatos. A helytelen használattól újabb ellenálló törzs jöhet létre. „Ez a parazita okosabb, mint mi” — imondja Tra- nakchit. Szerinte a sors iróniája, hogy a modem közlekedés és a turizmus is terjeszti a betegséget. „Turistacsoportok tucatjai látogatnak a dzsungelbe, aztán visszamennek Európába. Így évente néhány ezer beteget importálnak Európába.” Ám még ha a meflokin beválik is, újabb gyógyszerrel is fel kell készülni a malária, az ősi ellenség ellen. (Newsweek) A világ legszebb képregényének nevezik azokat a rajzokat, amelyek a Góbi-sivatagban a Dunhuang-oázis- ban készítettek, Kína és Mongólia határán, a IV. és XIV. század között. Akkor évszázadokon át arra vezetett a selyemkereskedők karavánjainak útja. A legenda szerint egy alkalommal egy szerzetes, aki karavánjával odaérkezve egy kis ideig az oázisban tartózkodott, a hely szépségétől elbűvölve elhatározta, ott fog letelepedni a közeli barlangban. Idővel mások is követték példáját, és az ottani természetes, majd a sziklába vájt újabb, mesterséges barlangokban szentély, kolostor és könyvtár keletkezett. A hely filozófiai és vallási központja lett. A több száz barlangot 5 a megjelölt évezred folyamán sok szép festménnyel és szó. borral díszítették fel. A barlangok falain máig is megmaradt képek legkülönbözőbb hiedelmeket, mítoszokat, történelmi eseményeket ábrázolnak. Jól megkülönböztethetők rajtuk a buddhizmus, a taoizmus és a hindu izmus motívumai és szim- bóliumai. A leghosszabb (86 jelenetet ábrázoló) „képregény” Buddha életét mutatja be. Némelyik freskón a kínai mitológia ősi istenségei láthatók. Jó állapotban maradt az a falfestmény is, amely az „500 rabló csodálatos visszatérését” ábrázolja. A XVI. században az európaiak a tengeren át kezdtek Kínába közlekedni, így a Dunhuang-oázis feledésbe ment. A régészek találtak rá a XX. század elején. Szerencsére a barlangok nem pusztultak el, mert annak idején befalazták őket. A festmények szinte teljesek, mint ahogy a IX. században alapított könyvtár i§, amely 45 000 versből, vallási szövegből és okiratból áll. Századunk negyvenes évei. ben született meg az a döntés, hogy megmentik ezt a rendkívüli műemléket, a 496 barlangot, amelyek falait körülbelül 2000 négyzetméternyi festmény borítja. Néhány évvel ezelőtt, a párizsi Guimet múzeum szakértői vállalták azt a nehéz feladatot, hogy a falakról épségben eltávolítják a képekét. Ez a munka sikerült is, és így jöhetett létre Párizsban egy egyedülálló kiállítás, ahol az érdeklődők eredetiben láthatnak * barlangfestményeket, anélkül, hogy el kellene menniük azok keletkezési helyére. (Przekroj) Mosószerminták az 1940-es évekből (Fotó: Hauer Lajos — KS) Az első forgótárcsás mosógépek egyike Hollandiából Kézi hajtású mángorló Nagymosás a Néprajzi Múzeumban
