Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-04 / 286. szám
\ NÉPÚJSÁG, 1983. december 4., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Bagolykodik? Nem véletlenül kérdőjeleztük meg a címbeli igealakot. Ritkán jelentkező nyelvi forma, szótáraink se vallanak róla. Minek okán szólunk tehát erről az igéről? Elsősorban azért, mert szerencsés nyelvi leleménynek ítéljük a felhasználását, éppen egy kritikai hangvételű írásban. A Népújság hasábjain jutott nyelvi szerephez, abban a cikkben, amelyben a szerző a tévé műsorszerkesztését tette rostára, nevezetesen azt, hogy a közérdeklődésre is számot tartó műsorokat igen késői időpontokban közvetítik. A kritika szerzője azt is megírja, hogy nehezen várta ki a kezdés időpontjait, majd így folytatja: . „De, hogy bagolykodtam, végül is nem bántam meg.” (Népújság, 1983. nov. 15.). Az idézőjel használata arra is vonatkozik, hogy a szerző maga is szokatlannak tartja a képzett igeforma felhasználását. Valóban olyan szokatlan? Alakjában egyáltalában nem: jól illeszkedik bele a névszókból képzett alábbi igék sorába: ármányko- dik, komolykodik, bátorkodik, piktorkodik, karvalyko- dik, tanárkodik, hidegkedik, vagánykodik stb. Az azonban igaz, hogy irodalmi és köznyelvi szinten nem oly gyakori a használata. Miért örülünk annak, hogy egy újság hasábjain is feltűnt. Azért, mert mind alakjában, mind külön sajátos jelentésében olyan nyelvi lelemény, amelynek révén a gondolati tartalom, a közlő érték, illetőleg az elvontság és a konkrétság harmonikus erőterében egymást erősítő hatóerők szabadulnak fel. Kifejező, ábrázoló szerepe mellett a bagolykodik ige, mint sűrítő nyelvi forma is megérdemli az olvasók figyelmét: s ezzel felnagyítja képzetkapcsolási szándékunkat is. Mit is sűrít magába ez az igealak? Nemcsak a bagoly képzetét és fogalmát hanem azokat a történésrészleteket is, amelyeket e madár fogalmához kapcsolunk. Tréfás szóláshasználatunkban gyakran halljuk és olvassuk ezeket a szókapcsolatokat, szólásszerű nyelvi alakulatokat: éjjeli madár, estéli bagoly éjjel jár, mint a bagoly, vir- raszt, mint a bagoly stb. Átvitt értelemben tehát éjjeli bagolynak tituláljuk azt az embert, aki virrasztani szokott, aki éjnek idején sem nyugszik, aki okkal vagy ok nélkül éjjelezik. Mindezt a közlő értéket egyetlen szóalakba tömörítve, sűrítve fejezi ki a bagolykodik ige. Ezért tartjuk helyénvalónak a vele való élést az újságok hasábjain is: vele és általa nemcsak átszíneződik a megfogalmazás, hanem feldúsul a nyelvi formának az olvasóra tett hatása is. Dr. Bakos József Országos grafikai biennálé A hagyományokhoz híven, a város felszabadulásának évfordulóján, szombaton Miskolcon megnyílt az országos grafikai biennálé. A hazai grafikusok 12. alkalommal megtartott országos seregszemléjére több mint 150 művész, négyszáz alkotást küldött be. A zsűri döntése alapján 78 művész 138 alko-. tása került a közönség elé. A biennálé anyagát három helyszínen mutatják be. A városi galériában helyezték el a grafikai alkotásokat. A két évvel korábbi tárlat nagydíjasának, Swierkiewicz Róbertnek gyűjteményes anyagát a Borsod megyei képtárban láthatják a látogatók. A pécsi grafikai műhely hazai és külföldi művészek alkotásaiból álló gyűjteményét pedig a Herman Ottó Múzeum, Papiszer utcai helyiségében tekinthetik meg az érdeklődők. KI ute Valamennyiünket szinte nap mint nap érnek bosz- szúságok, s tennivalókban sincs hiány, fgy aztán nem csoda, hogy — legalábbis esetenként — vágyunk a borúűző, a felüdítő kikapcsolódásra, szórakozásra. Ezt reméljük a filmek egy részétől is, sajnos többnyire hiába. Ezért vonzódunk minden műhöz, amely épkézláb, fordulatos, izgalmakban bővelkedő cselekményt, azaz kedélyfrissítő pirulát ígér. A Klute című színes szinkronizált amerikai film — krimi jellegéből következően — ezt nyújtotta számunkra. A két forgatókönyv- író — Andy K. és Dave Lewis — elsajátította a hatáskeltés, a horroradagolás szinte valamennyi bevált fogását. Még arról sem feledkeztek meg, hogy némi tásadalmi hátteret érzékeltessenek. Eltűnik egy magasállású vállalati alkalmazott, s a cég másik vezetője megbízSzínes, amerikai film za John Klute, pennsylvániai rendőrtisztet, hogy kutasson utána. íme egy sablonos sztori. A szerzők érzik ennek veszélyeit, ezért gondoskodnak a speciális ízekről, a vérbeli meglep>etésekről is. Belecsöppenünk a prostituáltak világába, s minden szempontból precíz körkép tanúi lehetünk. A megdöbbenés sem marad el, mivel a nyomozást sürgető diszting- vált úrról kiderül, hogy kettős életet él, s ennek palástolására gyilkolt, méghozzá nem is egyszer. Ennyi elég lenne az érdeklődés fenntartásához, ám Alan J. Pakula rendező, biztosra óhajt menni, s minden áron a sikert akarja megzabolázni. Emiatt testálta, az ügyesen, árnyaltan megírt szerepeket olyan kiválóságokra, akik az egyes figurákban rejlő összes lehetőséget kiaknázták. Jane Fonda Bree Dánielben a szadista kéjenc által félelemben tartott, üldözött call görlben felfedezi az értelmi és érzelmi sokszínű get, s megjelenítését nem átlagos szintű feladatnak, hanem rendkívüli megbiza- tásának tekinti, ezért teljes árnyaltságra törekszik, a lélek finom rezdüléseit villantja fel, mindig a legpóztala- nabb formában. Ezért a teljesítményért nem véletlenül kapta meg 1971-ben első Oscar-díját, mellé az év színésznőjének járó Akadémiai díjat is. Minőségi ajándék Michael Small zenéje hangulatfestő ereje mindig kárpótol az eseményfűzés ritka hibáiért, pillanatnyi rövidzárlataiért. A krimi nálunk szinte semmibe nézett, lekezelt műfaj, mostohán, ridegen bánnak vele, holott — épp a Klute esete bizonyítja — ebben a témakörben is lehet figyelemre méltót produkálni. Méghozzá: szórakoztatva az erre mind reménytelenebbül vágyókat. Pécsi István Gyermekkönyvhét: december 5—10-ig Hatodik alkalommal rendezik meg az idén december 5 és 10 között, az immár hagyományos országos gyermekkönyvhetet. Nem módosult az idei gyermekkönyvhét jelszava sem: Olvassatok mindennap! Gazdagodó, gyarapodó gyermek- és ifjúsági irodalmunk „nagykorúságát” önmagában nem bizonyítja, inkább tudomásul vételét segíti ez a seregszemle. A mostani választék — mintegy 30 kötetnyi újdonság több millió példányban — is bizonyság arra, hogy mind mennyiségi, mind minőségi szempontból van mire figyelniük maguknak a gyerekeknek, a gondos szülőknek, az érzékeny pedagósoknak, ha olyan, fiataloknak szóló alkotásokból akarnak válogatni, amelyek szerves részei a magyar- és a világirodalomnak. Az idei gyermekkönyvhét központi rendezvényei Sza- bolcs-Szatmár megyében, illetve Nyíregyházán zajlanak. Hangverseny barokk szerzők műveiből Az Egri Szimfonikus Zenekar és Kovács Péter hangversenyt adott pénteken este az dgri Bazilikában, barokk szerzők műveiből. Olykor a megszólaltatott művek érzelmi, hangulati töltésén túl jó néhány körülmény is erősen befolyásolja azt az élményt, amit a közönség kap. Jelen esetben mintha alkalmi ötlet szülte volna ezt a hangversenyt — végül is a népművelési tanácskozás résztvevői jelentették a közönség törzsét! —, annyira nyilvánvaló volt a „dolgok külső előkészítetlensége”: a zenekar tagjai, élükön a karmesterrel és a koncertmesterrel,, rendezgették el a zenekar felállását, s azt is, hogy a meglehetősen télies hőmérsékletű Bazilikában hogyan ne fázzanak meg az egyszál formaruhába öltözött asszonyok, lányok a zenekarban, a zenélés közben. (Bundában mégsem lehet fogni a hegedű nyakát!) Ez az áldozatkészség, a zenének és a zenélésnek ez a mindenen átütő szeretete hatja át évek, évtizedek óta, fűti fel lelkesedéssel ezt az együttest. És ezt a szokatlan körülmények között rendezett hangaversenyt a krónikás is csak meghatottan tudja nyugtázni. Farkas István vezényelte a két zenekari száimot. Purcell Concertoját, amelyet trombitára és zenekarra írt az angol zeneirodalom legnagyobb alakja, Király Tibor szólójával adtak elő. Ma már nem érezzük, menynyi az olasz hatás a nagy angol műveiben, de az bizonyos, hogy ez a mai fülnek talán szokatlanul hangzó trombitaszó bensőséges, örömre indító hatásokat kelt. Corellitől a Karácsonyi concerto grosso-t játszották. Az ünnep, a születés misztériuma, meghittsége árad ebből a műből, ezt a behízelgően kedves hangulatot teremtette meg a zenekar ezzel az előadással. A szólókat Radnóti Tibor, Nyeste Erzsébet és Kiss József játszották. Kovács Péter Bach átiratában szólaltatta meg Vivaldi a-moll concertojának első tételét. Az önfeledt játékosság, Vivaldi zenéjének finom lüktetése jól érvényesült ebben az előadásban. Kár, hogy a körülmények nem engedték a teljes concerto eljátszását. Kovács Péter Bach c-moll passacaglia és fúgájában ismét bebizonyította, mennyi-' re átérzi ezt a variációs formát, hiszen itt, ebben a műformában az egyes variációk és az egész mű kiváló alkalmat kínál annak az érzelmi kifejtésére is, amit a megszólaltató művész a nyughatatlanul vibráló dallamokkal magából kifejezhet. Meglepte a közönséget is az a biztonság, az az erőteljes dallamvezetés, amit ettől az egri orgonistától kapott. Otthona ez a műfaj, ezért több energiával kellene harcolnia érte Kovács Péternek! Farkas András Egy évtizedes Alföld-kutatás békéscsabai műhelye December 1-én és 2-án országos rangú eseménynek adott otthont Békéscsaba. Tudományos konferencia keretében számoltak be hazánk földrajztudósai az Alföld-kutatásban eddig elért eredményeikről. Az ország különböző részeiből összese- reglett résztvevők az első nap, a plenáris ülés előadásait hallgatták meg, a következő napx>n szekció keretében folyt a -munka. A rendezvénysorozat egyben alkalom volt az MTA Földrajztudományi Kutató Inézet alföldi csoportja tizedik „születésnapjának” megünneplésére. Az azóta országos és nemzetközi hírnevet szerzett intézmény alapításának évfordulójára kiállítás és a munkatársak egy évtizedes tevékenységét bemutató kiadvány is emlékeztetett. A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola földrajz tanszékét dr. Bodnár László kandidátus tanszékvezető, és dr. Tóth*Géza adjunktus képviselte. Dr. Bodnár László Észak-magyarország településhálózatának átalakulásáról tartott előadást a békéscsabai konferencián. N Bállá Ödön: Volt egyszer egy szálloda IX/6. Egy lány a havas Duna-parton A következő napokban többször találkoztam Béla bácsival, akinek nyugodtan elmondhatom, hogy a Magyar Nemzet munkatársa voltam és tulajdonképpen katonaszökevény vagyok. ö ugyan nem sokat mond magáról, de érzem, jóindulatú, tisztességes ember. A legszívesebben vele vagyok, ha ideje van, mert legalább őszintén beszélhetek valakivel. S az egyik kora délután, amikor éppen tűzszünet van, együtt megyünk ki az utcára levegőzni. Hull a hó és csend van. Már a Vigadó előtt sétálunk. Tépett, sebzett a Duna-part, de beborítja a hó. A Hangli kioszk előtt álló ágyú körül egyetlen katona sincs. Lesétálunk a lejárón a partra. Ilyen csendes órában az ember még arra is mer gondolni, hogy talán túléli az egészet. Aztán' egyszerre... iszonyattal meredünk a rakpart peremére. Véres emberhalom fekszik a hóban. A szállongó pelyhek befödik a tetemeket. Cipő nélkül, némelyik harisnya nélkül fekszik a hóban, hátracsuklott fejjel, csapzott hajjal. Talán negyvenen is vannak. Egy őszhajú öregember a legszélső, tőle jobbra öregasszonyok és süldő kislányok. Egy kisfiú félrecsúszott diáksapkában. És a halottak gyűrűjében most felül egy alak és merev, hisztérikusan tágranyitott szemmel néz ránk. Egy élő. Szinte egyszerre ugrunk oda a sebesült lányhoz, s a következő percben már visszük is a szálloda felé. Persze nem a főbejárathoz, hanem a Mária Valéria utcai személyzeti ajtóhoz. Közben eszembe jutnak a sortüzek. Azok a rövid, pergő sorozatok, amelyekről azt hittem, hogy szerves részei a harcnak. Az alagsori lépcsőfordulóban elibénk tűnik Müller testvér szeszmámoros, buta arca. Ismerős bizalmassággal köszön. Aztán kérdez: — Hát ez kicsoda? — Egy ismerősöm — mondom számomra is váratlan magabiztossággal. — Kenyérért ment a környékre, és egy eltévedt golyó. .. Béla bácsi javaslatára Homoródy doktorhoz megyünk, aki —'mint később megtudom — talán a szálloda egyik legmagányosabb embere. A doktor honvédorvosként lépett le a frontról. Nála nemigen kopognak, ő se nagyon híresz- teli, hogy orvos. Amikor belépünk a szobájába, meghökkenten lép egyet hátra. A lány most szólal meg először: — Mit csinálnak velem? Ne öljenek meg! Ne öljenek meg... — Itt találtuk ezt a lányt a parton — próbáljuk elmagyarázni —, éjszaka lőtték le őket. Segítenie kell! — No rendben van, mit magyaráz annyit! — int le bennünket a doktor. És máy vizsgálja is a sebesült lányt. És közben félhangosan morog: — Ne öljenek meg... A kutya istenit, hát azt hiszik, hogy már mindenki gyilkos ebben a megveszett országban? Hogy nincs itt emberség, csak sortűz, meg sárga csillag, meg szögesdrót? Persze hogy vannak itt emberek! Csak gyámoltalanok ! — No, maga mit néz — morog most rám. — Persze, hogy gyámoltalanok vagyunk, minket is beleértve. Nem kellett volna már régen a pokolba zavarni ezt a pár gyilkost? De mit csináltam én? Megszöktem és dekkolok, és néha még azt is hiszem, hős vagyok. A fene aki megette az ilyen hősiességet! Ezeket a disznókat ütni kellene, csak nincs, aki üsse őket! No, adja ide hamar azt a gézt! Nem azt, a másikat! A Duna-partról megmentett fiatal lány pillanatnyilag biztonságban volt. De a nyilas Müller gyanakodott. Tudtam ezt én is, Béla bácsi is. — Valamit tenni kell... — Van pisztolya? — kérdezte tőlem a szerelő. — Nincs, sajnos nincs. — No nem baj, majd szerzek egyet. Ami a következő negyvennyele órában történt, azt Béla bácsi mondta el nekem. — Jó magyar ember maga? — kérdezte Béla bácsit a nyilas. — Miért ne lennék? — Akkor segítenie kellene. Ez fontos nemzeti ügy, testvér. A népünk megrontására törő zsidóság ügynökeinek, a bolsevista, plutokrata kútmérgezőknek megfékezésétől van szó. Érti? — Már hogyne érteném! — Na látja! Szóval az az érzésem, hogy valami zsidó lányt rejtegetnek a szállodában. Nézzen utána. Jelentse, itt van-e még a házban? Aztán majd este intézkedem, és elintézzük az egész társaságot! Világos? — Hát persze! Délután négykor Müller újra jött. Amikor összetalálkozott Béla bácsival, az izgatottan súgta a fülébe: — Jó lenne, ha most kijönne velem az utcára! Mondanék valamit, de nem itt. Müller izgatottan indult utána. — Na, szóval mit akar mondani? A pisztoly egyetlen egyet dörrent. Ki törődött egy pisztolylövéssel Budapesten akkoriban?
