Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-03 / 285. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1983. december 3., szombat Alomkutatási központ Kohóimi t'S mútráqvayyar \ JMisurata EGYIPTOM ALGERIA Gazvezetek építésé A 421 km-es szakaszból 232 km szoviet segítséggel epui Magnézium es klorlelohely hasznosítása Koolajlmomitó rekonstrukciója Hosszú tavra szóló egyezmény az energetika, a vas« kohászát a koolai es a földgáz a petrolkémia es a vegyipar fe|lesztesere Szakemberkepzes ) Ássak? ^ Oiredawa o' y etiopia' / NIGERIA 150 megawatt tel|esitmenyu vizieromu tervezese Kooiajtarolok ietesnese Gabona ^s takarmanytaroiasi halozat tervezese Hutohazak es traktoriavito műhelyek letesitese öntözési rendszer kiépítésé Koolajtarolo ^Malanie Mezogazdasagi szerszámgyár építésé ANGOLA A Limpopo folyo völgyének mezo- yazdasagi célú hasznosítása A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ AFRIKAI FEJLŐDŐ ORSZÁGOK GAZDASÁGI ÉS MŰSZAKI EGYÜTTMŰKÖDÉSE A NYOLCVANAS ÉVEKBEN 'TC HU a' • Kohomu építésé amely evente 18 2 millió tonna acélt állít elő Tárgyalások folynak hőerőmű vasút vonal es lakóépületek ep1- téséröl is mm—i—“ 500 km hosszú gazvezetek Két koho bővítése Az egyik kapaotasa 0.9 millió tonnáról 1.5 millió tonna acél. a másiké 100 000 tonnáról 166 000 ton na alumíniumra no Aranybanyaszati vállalat tervezese 120 km hosszú villamosvezetek- rendszer kiépítésé Cementgyár Teljesitmenye évi 600 000 tonna Kohomu építés tervezett kapaotasa 1 3 millió tonna acél A TLANTI-ÓCEAN Gazdasági és műszaki együttműködés 1981—1985 illetve 1990 ig terjedő időszakra Együttműködés az energetikába a mezögazdasagban,a kőolaj- feldolgozasban.a geológiában, a bányászatban, a szállításban, a halászatban, a geodéziában es a kartográfiában továbbá la szakemberkepzesben. Malomipar kombinát tervezése 1981 1990 re szóló gaz dasagi és kereskedelmi program Gyápotiermesztes átszervezése bővítése vízellátás javitasanak terve. 255 km hosszú autóút építése Hataszhajo javító üzem építésé Középfokú szakn iskola építése Pont egy gond végére DaresSalaam-i levél Kelet-Délkelet Airika légvonalban is több mint hétezer kilométernyire van Magyarországtól. Az információáramlás szempontjából ez a térbeni távolság csak növekszik. Ennek ellenére a világ ezen szögletének is megvannak a napi politikai, gazdasági gondjai éppen úgy, mint Közép-Európának. Ezen gondok egyikének a végére tettek most pontot Tanzánia, Kenya és Uganda legfelsőbb vezetői. A Kilimandzsáró melletti Amushá- ban november 16-án találkozott a három államfő, hogy a hat éve 1977-ben felbomlott Kelet-afrikai Közösségtől örökölt kusza pénzügyeket rendezze. A tető alá hozott megállapodásnak megfelelően szétosztották a közösség egymilliárd dolláros aktíváit. Az összeg 42 százaléka illeti Kenyát, 32 százaléka az Egyesült Tanzán Köztársaságot és 26 százaléka Ugandát. A felbontási arányokat a Világbank keletafrikai különleges megbízottja, Dr. Viktor Umbricht javaslata alapján határozták meg. Tekintettel arra, hogy mind Tanzánia, mind Kenya a nekik ítélt részesedésnél nagyobb összegek felett rendelkeznek, mindkét ország Ugandának fog bizonyos ösz- szegeket jóváírni. A három államfő, Julius Nyerere, Daniel avap Moi és Milton Obote megállapodásával új perspektívák nyíltak a három kelet-afrikai ország gazdasági együttműködésében. Az ugandai háborút követően ugyanis Tanzánia bezárta kenyai határát, és megszüntetett mindenféle személy- és áruforgalmat. Ezen tanzán lépést sokan úgy értékelték, hogy elsősorban politikai természetű volt. Az eltelt évek és az azóta napvilágot látott információk azonban egyértelműen bizonyítják, hogy a határ lezárásával Tanzánia gazdasági nyomást akart gyakorolni Kenyára. A határzárlat ugyanis elzárta a kenyai ipar elől mind a tanzán,. mind a zambiai piacot. Ennek következtében például a Tanzániába irányuló kenyai export az 1978. évi 75 M US dollárnál, 1981-re 2,3 M US dollárra esett. A kenyai ipar több ágazata a tönk szélére került, mivel termelésük nagy része hagyományosan Tanzániába irányult. A kenyai kormányra nehezedő belső nyomás négy-öt év alatt rákénysze- rítette az ország felső vezetését, hogy tárgyalóasztal mellett rendezze vitás ügyeit mind Ugandával, mind Tanzániával. Az eredményes tárgyalásokat mi sem szemlélteti jobban, mint a november 16-i hármas csúcstalálkozó és az a tanzán döntés, hogy azonnali hatállyal megnyitja északi határait a kenyai állampolgárok és áruk előtt. Az Amuskában november 16-án este bejelentett döntést valóságos népünnepély fogadta. A határmenti város lakossága hangos utcai felvonulással ünnepelte a határ megnyitását, mely egyértelmű a két ország gazdasági együttműködésének újraélesztésével. Ez természetesen azt jelenti, hogy a kereskedelmi forgalom újraéledésével mindkét ország nagyobb részt hasíthat ki magának abból a tortából, melyet a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban kompo- ratív előnyöknek neveznek. A kenyai üzleti körök sem tudták egykedvűen szemlélni az eseményeket. Moi elnök címére százával érkeztek a megtett lépést helyeslő levelek, táviratok. A két, illetve három szomszédos és történelmük, valamint gazdasági fejlettségük miatt nagyon is egymásra utalt ország népe számtalan jelét adta egyetértésének. Dar es Salaam-i politikai körökben az amskai megállapodást az elmúlt évtized legjelentősebb egyezményének tekinti, mely jó alapot teremthet — mind a három szerződő fél számára — a súlyos gazdasági nehézségekből való kilábaláshoz. Az sem kizárt, hogy rövid időn belül a Kelet-Afrikai Közösség is újraéled valamilyen formában. Az események ilyen irányú fejlődését Kelet-Afrika minden lakosa örömmel üdvözölne. Nyíri Iván Országból országba Gött ingái jegyzetek Bécstől Nürbergig A napfényes kései usz kora délutánján Melk ősi apátságának méltóságteljes, monumentalitásával lenyűgöző épületkolosszusa mellett száguld velem a vonat, a Johann Straussról elnevezett inter-chty expressz, amely még sötétedés előtt robog át Batsányi János száműzetésének városán, a felsőausztriai Linzen, hogy aztán az István királyunk feleségének, Bajor Gizellának hamvait őrző ha tár város, Passau főpályaudvarán pihenjen egy kurta negyedórát. A hangulatos és változatos tájat szemlélem, az elmaradó falvakat, olykor a Duna vizének tükrét, s közben eltűnődöm: századokkal ezelőtt mennyivel viszontagságosabb volt erre az utazás és hosszan tartó is, kivált ha az utas végcélja Göttinga, a nagyhírű szász- országi város volt. Az utazó elődök bizonyára elidőztek Regensburg, Nürnberg és Würzburg falai között, s még azután is megálltak néhányszor, míg végre eléjük tárult a tündéri Göttingen, tornyaival, s akkor még erődnek látszó városfalával. Ráth Mátyás szavai jutnak eszembe, ki 1786-ban, a Pozsonyban megjelenő Magyar Hírmondó lapjain így áradozott ifjúsága szeretett városáról: „Göttinga, ó dicső tudomány kormánya, / Mellytől elválását szívem most is bánja.” S persze gondolok Bolyai Farkasra éppúgy, mint a derék dunántúli szuperintendensre, Kazinczy Ferenc barátjára, a költő Kis Jánosra, s Bél Mátyásra, Budai Ézsaiásra, Eötvös Lorándra, kik valamennyien megfordultak a híres Georgia Augusta-Uni- verzitás falai között — elhozva annak szabad szellemét, modem tudományosságát. Vajon milyen ma ez a város, amely már a középkorban is hatezer lelket számlált, ma meg lakóinak száma megközelíti a százharmincezret, s csak egyetemi hallgató diák is közel harmincezer tanul benne esztendőnként? S milyen ma a híres egyetem, á Georg August-Universität, amely alapítása, 1837 óta egy évszázadon át megszakítás nélkül „ ... rendkívül fontos szerepet játszott nemcsak a német államok, hanem ... az egész akkori művelt világ életében is?” (Borzsák István) Tűnődő kérdéseimre a megérkezés után sorra megtalálom- megkapom a választ, ám amíg odaérek, még bőségesen van idő szemlélődésre, no meg társalgásra ... Utas nem sok van, a hat- személyes fülke sárga plviss- ülésén másodmagammal élvezhetem a kényelmes utazás örömét. Ütitársam újságokat lapoz, s előzékenyen felajánlja: válasszak egyet. Nümbergig utazunk mindketten, én egy rövid éjsza- kányi pihenőre állok meg, ő dolgozni megy. A burgenlandi Wulkaprodersdorfból jön hetenként, e Soprontól néhány kilométernyire fekvő faluból, amelynek lakói jobbára horvátok. ö is nemzetiséginek vallja magát, s ez a véletlen máris a társalgás nyelvének megváltoztatására ösztönöz: a továbbiakban horvátul beszélünk. Közös téma bőven akad, szinte az egész horvát és a magyar történelem, évszázados kapcsolataink, a lingvisztikára terelvén a szót pedig még közös ismerősünk is akad a burgenlandi horvátok bécsi klubjának titkára, Marijana Grandié személyében. Látható örömmel veszi tudomásul, hogy a kulturális szövetségük által kiadott hor- vát-burgenlandi horvát—német szótár vaskos kötetét munkám során haszonnal forgathatom. Most persze — útitársam beszédében — a horvát nyelv évszázadokkal ezelőtti állapotot őrző karakterét tanulmányozom, amely sajátosan cseng archaizmu- sai különös zamatúak, olyasféleképp hangzik beszéde, mint a moldvai csángó magyarság szava a mai magyar beszédhez szokott fülnek. Az idő gyorsan szalad, úti- célunkhoz értünk, le kell szállnunk. A nürnbergi pályaudvar peronján veszünk búcsút: viszontlátásra Magyarországon vagy Burgen- landban ... Nürnbergig impressziók Fényárban úszik. az esti Nürnberg, óvárosának háztetői fölé uralkodó méltósággal magasodik a Szent Lőrinc-templom két hatalmas tornya. A gótika egyik legszebb csodája ez az épület, szentélyének színes üvegablakai, homlokzatának kilencméteres átmérőjű ablakrózsája, kapujának kápráztatóan szép faragott ívei éppúgy ámulatba ejtik a látogatót, mint a XV. század legelejéről való belső csarnok, s a valamivel későbbi szentély. A második világháború idején rommá bombázott város középkori emlékei közül talán ez a templom őriz a legtöbbet eredeti szépségéből, s talán többé-kevésbé ilyennek láthatták a századokkal ezelőtt erre járó magyar diákok meg tudósok is. Különös érzés tudni, hogy több mint négyszáz esztendő előtt az ifjú Balassi Bálint is itt állott e remekművű épület előtt, s tanulótársával s barátjával, Pándy Zsigmonddal rótták az óváros utcáit. Kár, hogy oly kevés emlék maradt ránk költőink nürnbergi tartózkodásának időszakáról. Pedig az a Kötzler nevű kereskedő, aki Balassi apjának afféle udvari szállítója volt, bizonyára kiváló környezetbe juttatta, legalábbis erre vall 1565. október 26-án kelt, a költő apjához, Balassi Jánoshoz írt levelének alábbi részlete: „Neki (ti. az ifjú Balassinak L. I.) és Si- gának itt helyben praecep- tort kommendáltam, akinél a Mindenható segedelmével nem fogják idejüket haszontalanul eltölteni.” Kötzler nem ok nélkül írta, amit írt, a város szellemi élete akkor már évtizedek óta európai jelentőségű. Nürnberg egyfelől Dürer szülővárosa, művészetének bölcsőhelye, életműve kiteljesedésének színtere, másfelől a humanista Me- lanchton városa, s az iskoláké is, ahol görögöt tanítanak, ahol Luther tanai meggyökereznek, ahol virágzó könyvkiadás van; itt nyomtatták — egyebek között — a híres Schedel-knónikát, amely a reneszánszkori Magyarországról közölt számos színes leírást, metszetekkel is illusztrálva ... A rövid séta közben könyvesboltok előtt haladok el: kirakataik Luther emlékét idézik, s ez a látvány — törvényszerű — Szenei Molnár Albertet juttatja eszembe. Irodalmunk e jeles személyisége ezernyi szállal kötődött e városhoz (a szomszédos Altdorf lakója volt hosszabb időn át), s a kirakatokban Luther születésének ötszázadik évfordulója alkalmából megjelent és kiállított könyvek láttán Dictionarium Vngarico—L a- tinumónak (Magyar—latin szótár) előszavából az alábbi sorok idéződnek fel emlékezetemben : „A magyar könyveket, amelyeket sikerült megkaparintanom — fennhéjázás nélkül mondom, 20% előleg = Garantált építőanyag kiszolgálás. Magánszemélyek építőanyag-szükségletének biztosítása érdekében bevezetjük az előleghez kötött anyagbiztosítási szerződést. Már most megköthető minden telepünkön 1984-re Csak magánerős építkezőknek! — oly mohón olvastam, hogy tanítóim kénytelenek voltak erőszakkal a kezemből kicsavarni, hogy a latint el ne hanyagoljam. Soha nem maradtam nélkülük Németországban sem, mert a hazulról magammal hozottakon kívül Frankfurtban és itt Nürnbergben is találtam és vásároltam magyar könyveket — csodálkozhattok rajta — a böngésző piacokon.” Viszontagságos életútjáról valló, szűkszavú naplójában is elragadtatással szól „Németország Velencéjéről”: „Húsvét második napján a híres Norimbergába (Nürn- bergbe) érkeztünk, amelyet ragyogó középületei, templomai, kútjai és hidjai miatt méltán nevezhet bárki Németország Velencéjének”. Megyek tovább az utcán, köröttem emberek jönnek- mennek vidám zsibongással, ki sietve, ki ráérőn, kirakatokat nézegetve. Dürer háza felé igyekszem. Ott áll a ház a vár közelében, a jellegzetes favázas német házak között — túlélve századokat és háborúkat, s hirdetve egykori művészlakójának nagyságát. Vajon mi hajtotta apját, a Békés megyei Ajtósról származó aranyművest a messzi Germánra földjére? Tanulni vágyás, a világot látás öröme, avagy az érvényesülés jobb lehetősége hajtotta? Talán valamennyi. Fia itt, ebben a városban íött a világra, s lett immár világhírű művésze Norimbergának Dürer néven, a Tür er, azaz ajtós vagy ajtósi származékaképpen. Este van, a múzeummá alakított ház már zárva, mégis úgy érzem, gazdagabbá lettem puszta látásával ... Lökös István
