Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-30 / 306. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1983. december 30., péntek Harmincéves az Egri Állami Zeneiskola „Hangzóra bírni a néma Megyénk zenei intézmé­nyei sorra ünnepük alapítá­suk évfordulóját. Egy hó­napja sincs, hogy a gyön­gyösi zeneiskola negyedszá­zados működéséről szóló be­számolónk megjelent, s most az egri testvérintézmény munkájáról tudósítunk a 30. tanév ürügyén. A Kossuth utcai egykori rendház kicsiny Celláiban zongorafutamok törik meg a csendet, trombiták bőgnek, hegedűk sírnak, dobok pu- fognak. A parányi termek ideális színhelyei a zeneok­tatásnak. Már a boltívek is középkori énekeket . dúdol­nak. Járjuk a régmúltat idé­ző folyosókat, s a címfotó­hoz reprezentatív színhelyet keresünk. — Természetesen a hangversenytermet sze­retnénk látni. Hiába. — Félkarúak vagyunk emiatt, — kezdi a beszélge­tést Szepesi György igazga­tó. — Nincs hangverseny- termünk. Az épület alagso­rában a Felső-magyarorszá­gi Vendéglátó Vállalat üze­mi konyhája „székel”, gőz­zel, vízzel gyilkolva az im­pozáns mennyezetet. Szeren­csére jó a kapcsolatunk a szomszédos Helyőrségi Mű­velődési Otthonnal, ök be­fogadnak egy-egy koncertre, de a hondvédség az honvéd­ség. Nemegyszer kellett kez­dés előtt összeszedni sátor­fánkat, elküldeni a nézőket, mert megérkezett a parancs: erre vagy arra azonnal kell a nagyterem. Pedig, ha meg­kaphatnánk a mai konyhát, még zenélő udvart is tud­nánk mellette nyitni... Beszélgető partnerünk: Szepesi György igazgató Néhány éve dolgozik itt az Egri Állami Zeneiskola. Ere­deti székhelye a Panakoszta- ház volt. Nem véletlenül. 1953-ban, amikor rendelet írta elő a zeneiskolák álla­mosítását, ott működött Eger legkiválóbb magánzenedéje, melyet Gáspárdy Katinka vezetett. Divat a régit szid­ni, de ez kitűnő intézmény volt. Sok híresség ismerke­dett meg itt a muzsikával. Az állami zeneiskola első igazgatója, Fógel Elemérné Kuffman Emmi is az ő ta­nítványuk volt Tanított ott egy finn származású hölgy is, a ma már 70 éves Szóle- mama, aki azóta Helsinkiben a magyar kultúra első szá­mú terjesztői közé tartozik. Nemcsak Kodály és Bartók muzsikáját népszerűsíti, de Ady, Petőfi, Jókai művei is az ő fordításában látnak napvilágot az ezer tó onszá­Nem tó-ti-ti, ti-ti-tá berkeket” gában. E magániskola tan­testülete volt az állami ze­neiskola kezdő oktatógárdája. Rájuk épült minden. Akko­riban persze csak néhány terem állt rendelkezésükre. Ott volt a Vöröskereszt köz­pontja, a fogtechnika, de még a szabadságharcos szö­vetség is. Hosszú évek tel­tek el, amíg megkapták az egész épületet. Ma már az is kicsi lenne. Nem csoda, hiszen csaknem ötszáz ta­nulójuk van. Még kezdetben zongora, hegedű és cselló szakok működtek csupán, ma blockflőte, oboa, klari­nét, fuvola, fagott, trombi­ta, kürt, gitár szak van és az ütőhangszerekkel is meg­ismerkedhetnek a tanulni vágyók. De térjünk vissza a kezdetekhez. Szepesi György 22 évvel ezelőtt vette át Vajda Lászlónétól a veze­tést Így emlékezik: — Segített mindenki. Szól­tunk a tanács illetékeseinek, hogy zongora kellene. Nem­sokára telefonáltak: „Menje­tek a vasútállomásra. Ott a vadonatúj hangszer.” Mégis nehéz volt. Az a kor a ma­gyar nóták és mozgalmi da­lok időszaka volt. A Ko- dály-módszer elterjesztéséért is meg kellet küzdeni. Még­is tisztességgel „beindult a motor.” Ma már nagy múlt­juk Van együtteseinknek. Az Egri Szimfónikusok há­romszor kapták meg az or­szágos kiváló minősítést — ez nagyban köszönhető Far­kas István karnagy munká­jának —, a vonósnégyesünk híre túllépte országunk ha­tárait, de nem is ez a lé­nyeg, hanem, hogy érezzük, benne vagyunk a város mű­vészeti életében. Kialakult koncertjeink törzsközönsége. S nemcsak megszállott ze­nerajongók alkotják, hanem az Agria Bútorgyárban, a Bervában is gyakran rende­zünk sikeres koncerteket. Ezeket nem szerződések, ha­nem az igények teszik rend­szeressé. Évente többször fo­gadunk vendégegyütteseket. Legutóbb a litván kamara- zenekar felejthetetlen kon­certjén tapsolt fél órán át a közönség. — Az oktatómunka za­vartalanul folyik? — Nem egészen. Több fia­tallal szeretnénk foglalkoz­ni. Felvételikor, majd a ze­nei előképzők során olyan jelentkezőket is el kell utasí­tanunk, akikkel érdemes vol­na foglalkozni. A tanári lét­Az alap: a szolmizálás... (Fotó: Szabó Sándor) szám viszont véges: huszon- ketten vagyunk. Ráadásul a környező községek zenélni vágyó ifjúságát is mi oktat­juk. Munkánk színvonalát én nem ítélhetem meg. Le­het, hogy jobban is dolgoz­hatnánk, de bizonyára nem véletlen, hogy olyan híres­ségek is kikerültek á ke­zünk közül, mint Kroó György, Pászthy Júlia, Die­nes Gábor és sorolhatnám a neveket. — Egerben a főiskolán ének-zene tanszék működik. Nagy múltú zenekarok dol­goznak itt, mint például a Helyőrségi Művelődési Ott­hon fúvósai, de kiváló ze­neművészek is letelepedtek e városban. Milyen velük a kapcsolatuk? — Egyszerre szoros és la­za. Szoros, mert élő, és la­za, mert nem papírokhoz kö­tött. összetart minket a mu­zsika. Néha tanáraink, óra­adók a főiskolán és fordít­va. Teremproblémákban is segítünk egymáson. Bár az utóbbi időkben inkább ők rajtunk. Kellene az a nagy­terem. — Ügy tudjuk, könnyűze­nei tagozatot is vezetnek. — Tizenhárom évvel ez­előtt indítottuk be, hogy a vendéglátóiparban is muzsi­ka szóljon, ne csak a hang­szer, és valljuk, nincs ko­moly és könnyűzene, csak jó és rossz. Magam is a dzsesszen nőttem fel — mondja az igazgató, kinek a város vezetői azt tanácsol­ták, dolgozzon kevesebbet, hiszen mindenkinek megárt a hajnaltól éjszakáig tartó műszak. Leül a zongorához, eljátssza Arroll Garner Mdsty-jét, majd Bartókra vált (mellesleg fúvószene szakos) és felsóhajt: — Csak hangversenyter­münk lenne...! Szabó Péter Csingilingi Kázmér, a te­lefonközpont irigyelt hatal­mú csoportvezetője, dél­előtt tíz órakor jegyet vál­tott a téli fürdő pénztárá­nál. Reggel bejelentette a hivatalában, hogy egy fon­tos ügy kivizsgálására ki­száll a helyszínre. Az ügy egyszerű és világos volt, a fiatalasszony csinos és le­dér, így aztán gyorsan meg" egyeztek. Kázmér úgy gon­dolta, visszatérőben útba ejti a fürdőt, hogy kipi­henje a kiszállás fáradal­mait Háromszor átúszta a nagymedencét negyedórát lubickolt a meleg vízben, aztán a kabinja felé indult. Ködben útba ejtette az il­lemhelyet. Dolga végezté­vel nyitotta volna az aj­tót. A zár reccsent egyet, de nem moccant. Lökdös- te, taszigálta, hiába. „Te jószagú úristen” — gon­dolta magában —, egy óra­kor kezdődik az osztályér­tekezlet, én meg itt ülök bezárva...” Megpróbált ki­mászni a fülkéből, de min­dig visszaesett. Nem ma­radt más hátra, kiabálni kellett segítségért. — Kabinos! Kabinos! — ordította. Józsi, az öreg kabinos kulcscsomóját lóbálva ér­kezett. A törzsvendégek már mondták neki. hogy mászkál valaki a rötyi fa­lán. de ő nem vesztette el hidegvérét. Tudta, hogy páciense nem menekül­het. — Parancsoljon a ven­dég úr! — mondta kulcsa­it csörgetve. — Parancsoljak, paran­csoljak. .. Könnyen beszél maga ott kint. Nyissa ki azonnal az ajtót! Maga a kabinos? — Én lennék. Hát az úr kicsoda?. — Nem mindegy az ma­gának? Azonnal eresszen ki! — Ejnye, de haragos az úr. Ha így beszél velem, akár el is mehetek... —Ne hülyéskedjen, ké­rem ! Csingilingi Kázmér vagyok, a telefonközpont csoportvezetője. — Á, ön az, kedves Csingilingi úr? Üdvözlöm a hivatalomban. Remélem, jól érzi itt magát. Külön­ben mi nagyon jól ismer­jük egymást. Tíz éve já­rok magához telefonügy­ben. — Ez nem tartozik ide, engedjen ki! Hivatalos ügyben keressen fel a fo­gadónapomon a hivatalban! — Ejnye, de rátarti, Csingilingi szaki! Nekem csak a kabinokhoz van kulcsom. Rögtön szólok a főnöknek, ö majd fölve­szi a jegyzőkönyvet a ron­gálásról, átküldi a hivatal­ba, meg a rendőrségre, ér­tesíti a szerelőket a város másik végén lévő karban­tartó műhelyben, akik vagy ma, vagy holnap ki­engedik magát. — Mi az, hogy szaki, meg jegyzőkönyv, meg,.. kikérem magamnak! — Azt lehet. Én is tíz éve kérem a telefont. Hogy máért szaki? Azért, mert én itt vágom meg a pali­madarat egy jó kabinért, maga meg a tisztelt hiva­talában egy vacak tele­fonért. A szabál meg itt is szabál. Az ajtórongálásról jegyzőkönyvet veszünk fel. Értesítjük a garázdaságról a munkahelyét, meg a rendőrséget, aztán leültet­jük a kárt a fizetéséből. Tiszta sor, nem? Maga is ezt mondta, amikor leg­utóbb bent jártam a hiva­talában, és megígértem, hogy magára borítom az asztalt. — No de kedves Józsi úr, ne vegye ennyire a szívére a dolgot. Holnap bejön a hivatalomba, és mindent megbeszélünk. — Miért holnap? Vagy talán nem ül elég kényel­mesen? Addig innét ki nem jön, míg ki nem utalt nékem egy telefont. Piros készüléket kérek. De ha úgy akarja, máris felvehet­jük a jegyzőkönyvet. — Rohadt zsaroló! — dünnyögte Csingilingi. — Megfagyok ebben a huzat­ban. — Köszönjük az elisme­rést, uram. Tudja,, mi nagy gondot fordítunk ar­ra, hogy ne érezzék az ügyek szagát... Tessék, itt egy pokróc, burkolózzon bele. Vigyázzon, dobom! Küldöm a papírt, meg a tollat is. A hivatalnok megírta a kiutalást, és kicsúsztatta az ajtó alatt. — Megfelel, Józsi úr? De most már tényleg csi­náljon valamit! Kérem... — Köszönöm uram, meg­felel. Pontosan így képzet­tem. Tíz méter piros zsi­nórral. Pisü! Hozd a sper- haknit! T. Ágoston László wanasta Osztrák kamarazenekar Egerben A barokk — knittelfeldi módra A Knittelfeldi Vonószene- kar szerdán, a Helyőrségi Művelődési Otthon nagy­termében vendégszerepeit. Azoknak van igazuk, akik Egerben egyetlen hangver­senyt sem hagynak ki. Még akkor sem, ha névről nem ismert ifjak érkeznek hoz­zánk. A két nagy ünnep, a kará­csony és újév közötti holt idényben arra vállalkozott ez a fiatalokból álló, mind­össze 1976-ban alakult oszt­rák zenekar, hogy magyar- országi turnét rendezzen. Balatonlelle és Siófok után érkezett Egerbe. Egyetemis­ták, zeneművészeti főisko­lások a tagjai, hangverseny- mesterük az a Loren Schrettner, aki a mi Kocsis Albertunknál mesterképzős. A világjáró hegedűművész stílusa érződik az együttes játékán. Határozott dallam­vezetés, itt-ott csillogás, jel­lemzi ezt a „társulatot”, s különösen annak vezetőjét, a valóban energikus mű­vészegyéniséget. Műsorukat Francesco Manfredini (1680—1748) D- dúr concerto grossójával kezdték. Ez az észak-olasz zeneszerző ebben a karácso­nyi hangulatot árasztó, a szeretetről valló művében is illedelmesen szenvedélyes. A „nagy barokk” mellett olykor-olykor jó ilyet is hallani, amelyben talán nem akkora szellemességgel, ára­dással, de bensőséggel szó­lal meg a korszellem. Mendelssohn d-moll hege­dűversenyében Loren Schnettner határozott elő­adói egyénisége is megmu­tatkozott. Színesebbé, von­zóbbá tette a mendelssohni érzelemvilágot. Megérde­melten ünnepelte őt a kö­zönség. Mozart D-dúr Vdivertimen- tóját derűvel adták elő a knittelfeldi fiatalok. Maga a zenekar létszáma is olyan, hogy csaknem szólistaként érvényesült néhány tagja a megszólaltatott zeneművek esetében. A hegedűs Peter Andrutsch mellett említe­nünk kell Klaus Steinber- gert, aki csellón játszik. A Vivaldi-muzsikának Egerben sok barátja van. Érthető tehát, amikor a d-moll concerto grosso zá­rószámként elhangzott, kitű­nő, tiszta, jól értelmezett felfogásban, a közönség rá­adást kért. A kamarazenekar egri hangversenye azért is izgal­mas volt, mert az egri szim. fonikusoknak hasonló az ér­deklődésük. így öszehason- lítási lehetőség nyílt, hol és melyik együttes mit „olvas ki” a barokk hagyományok­ból. Farkas András Lépés az olvasók felé Könyvtárosszemmel ’83 A könyvtárosok féltek az 1983-as esztendőtől. Emel­kedő könyvárak, korlátozott beszerzési keret — mit le­het ebből kihozni? Decem­ber végén mégis azt mond­ják, sikerült a lehetetlen. Ez természetesen nem va­lami csoda eredménye, ha­nem a megyei és városi ta­nácsok erkölcsi és anyagi segítségének ügyes felhasz­nálását jelzi. Az Ifjúsági Ház átadása az érdeklődés középpontjá­ba került ez év tavaszán. A Megyei Könyvtár érdekelt volt a ház sikeres indulásá­ban, mert a legfelső szinten jól felszerelt olvasókért is nyílt közönségcsalogatónak. A fiatalok a várakozásnál is nagyobb rokonszenwel közeledtek az új lehetőség felé. Elfogadták. Külön ör­vendetes. hogy megyénk itt elhelyezett egyetlen diagyűj­teménye is jól kihasznált. A másik komoly gond az általános iskolai könyvtárak hiányos ellátottsága volt Ezért a tanács 150 ezer fo­rintot utalt ki soron kívül. Hogy jól használták fel: a szokásosnál több könyv és a Ráchegyi úti általános is­kolában átadott kis biblio­téka ezt bizonyítja. Jól be­vált a gyermekkönyvtár nyári rendhagyó olvasóto­borzása rejtvényfüzetek ki­adásával. A Jókai-vetélkedőre való felkészülés mögött sok könyvtáros munkája húzó­dik. s hogy végül sikerrel szerepelt a csapat, nekik is köszönhető. (Talán ha a te­levízió az előkészületeket, s az adás alatti ügyeletet köz­vetítette volna, nagyobb él­ményben lett volna részük a műsor nézőinek.) A járások megszüntetése rengeteg gondot hozott. Fő­leg az okozott problémát, hogy egyes községek az új rend szerint január 1-től más székhelyekhez kerültek. Újabb intézményekkel is gazdagodott a községi könyvtárhálózat. Mezősze- merén végre megoldódott a bibliotéka problémája és Tarnamérán is jelentősen javult a helyzet. Ez évben kezdődött el a gyöngyösi volt ferences rendház könyv­tári célokra átalakítása. Hogy ezt a munkát mi­lyen színvonalon végezték el, meglátjuk a következő esztendőben, amikor me­gyénk második legnagyobb városa új centrummal gaz­dagodik. Kass-album Békéscsabáról Köss János Munkácsy-dí- jas grafikus. ötvenhárom rajzát és rézkarcát tartal­mazó kötet jelent meg Bé­késcsabán. A Békés megyei könyvtár rajzalbum-soro- zatáfaan közreadott, könyv­gyűjtőknek készült szép kö­tetet Kass János művészi hitvallását megfogalmazó előszó vezeti be. Az új csa­bai könyvben a művész több sorozata is helyet kapott, így a négy darabból álló József Attila- és a tíz réz­karcból álló Hamlet-sor. Bíbor Andor-emlékbizottság A Somogy megyei Rinya- ujnép községben született Gábor Andor kommunista író, politikus, újságíró szü­letésének századik évfordu­lója méltó megünneplésére szülőföldi emlékbizottság alakult Barcson. A testület úgy határozott, hogy 1983. január 17-én centenáriumi megemlékezést tartanak Barcs városban és Rinyuj- nép községben. Az egész na­pos programot tudomá­nyos emlékülés’ vezeti be. Az eseménysorozat része­ként a barcsi Dráva Múze­umiban Gábor Andorra em­lékeztető kiállítás nyílik. «irodalmi műsorral idézik fel az író—költő néhány művét. Ugyenezen a napon veszi fel Gábor Andor nevét az új babócsai általános isko­la is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom