Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-24 / 303. szám
10* NÉPÚJSÁG, 1983. december 24., szombat Csillogó este... A házak világos ablakaiból meghitt nyugalom és melegség árad az utcákra. Karácsony van. Most, a szeretet óráiban a föld különböző égtáján élőknek egy a gondolata: karácsony békéje legyen a világ békéje, s ne csak e szép napon, hanem tartson időtlen időkig. Moszkva, London, Párizs, Budapest és a világ többi nagy városainak fényei az emberiség életörömét, népmilliárdok boldogságvágyát fejezik ki. Őrizzük e fényeket magunk és gyermekeink boldog, békés karácsonyaiért, jövőnkért. Karácsonyfává változott az Etftel-torony. A 75 méter magas párizsi acélóriást lámpafüzérek világítják meg Karácsonyi tujafa Egyiptomban a karácsony szerényen húzódik meg a tizenkilenc mohamedán és állami ünnep és a kopt keresztény egyházi ünnepek talán túl hosszú sorában. A negyvenmillió körüli muzulmán jó szándékú szemlélője annak, hogy a keresztény templomokban meg- kondulnak a harangok: a hatmillió kopt egy része számára december 25-én (ők a katolikus koptok), a többieknek január 7-én (ők az ortodox táborba tartoznak). Egyiptom a kultúrák és népek keresztútja, tehát a muzulmán lakosság is osztozik az ünnepi hangulatban, részesül az ajándékokból, és — az esetek legtöbbjében — munkaszüneti napot élvez, Egytipomban ugyanis a keresztény ünnepeken is leáll a termelés, szünetel az oktatás. A muzulmán többség számára a karácsonyi ünnepet talán Mohamed próféta születésnapja helyettesíti. Az egyiptomi ilyenkor a családi asztal mellé telepszik. A menün szerepel a lovasembert ábrázoló cukorfigura, a szezámmaggal sütött kalács, a mogyoróval és mandulával ízesített törökméz. Kairó, a világ egyik legkozmopolitább városa lévén, ezen felül élénk üzleti érzékkel megáldva, bármely európai nagyvárossal felveheti a versenyt, amikor a Kaszr el-Nil belvárosi utcában kigyúlnak a karácsonyi fények. Ezek jószerivel a negyedmillió körüli külföldit hívogatják. A fenyőfát a szerény rokon, a tujafa helyettesíti Egyiptomban, amit úgyszintén fel lehet díszíteni, csak éppen másképpen illatozik. Zarándoklat Betlehembe Húsvétkor Jeruzsálem, a Golgota, a Szent Sir templom a keresztény zarándokok úticélja, karácsony előtt a Jeruzsálemtől mindössze hat kilométerre fekvő Betlehem, Jézus születési helye kerül az érdeklődés középpontjába. A karácsonyi éjféli misére autóbuszok tucatjai érkeznek a város főterére, amely stílszerűen a Jászol tér nevet viseli. Nem kell vallásosnak lenni ahhoz, hogy a zarándoksereghez csatlakozó újságíró meghatódva, felfokozott várakozással közeledjék Betlehem felé, hiszen a bibliai város legendája mélyen bevésődött az emberiség tudatába, neve éppúgy összefonódott a béke gondolatával, mint a sok háborút látott Jeruzsálemé. A valóság azonban mindig nyersebb, prózaibb a romantikus elképzeléseknél. A város bejáratánál, ahol Hebron felé ágazik az út, egy földszintes épület tetejéről két izraeli géppuskás tartja szemmel a forgalmat. Kissé távolabb izraeli páncélkocsik cirkálnak a kijárási tilalommal sújtott palesztin menekülttábor körül. A főtér zsúfolt, csak azért találunk parkolóhelyet, mert az őrt segítőkész jóindulatra hangolja a libanoni rendszám. Mielőtt bemennénk Jézus születésének templomába, körbejárjuk a teret. A templommal szemközt, a rendőrség épülete fölött hivalkodó izraeli zászlót lenget a szél. A .polgár- mesteri hivatal előtt izraeli dzsip áll, a katonák éberen figyelik a zarándokok, turisták nyüzsgését. A téren és a környező szűk utcákban egymást érik a büfék, vendéglők, ajándékboltok. Olajfából, gyöngyházból, agyagból készített emléktárgyak gazdag választéka örökíti meg Jézus születését, Máriát és a kisdedet, az istállót, a jászolt, a betlehemi csillagot, a három királyokat. Mint afféle idegenforgalmi portékák, többnyire giccse- sek, de aki vesz belőlük, az büszkén mondhatja, hogy Betlehemből valók. A Jézus születési helyén a bazilikát 330- ban, a kereszténységnek meghódított bizánci birodalom korában emelték. Betlehem a keresztény kultúra bölcsőjévé vált. Jeromos itt fordította latinra az ótestamentumot. A keresztesek 1099-ben magas védőfalat emeltek a templom és a hozzá tartozó kolostor köré. Ettől ma is középkori várra, erődítményre emlékeztet. Kőtömbökből kialakított bejáraton jutunk a bazilikába, amelynek a padlóját, falait értékes mozaikok, mennyezetét ódon görögkeleti lámpák díszítik. A leghíresebb padlómozaik sokágú, fényes csillagot ábrázol. Szűk, nyaktörő lépcső vezet le a templom alatti kazamatába, a szénfekete sziklabarlanghoz, ahol a legenda szerint Mária világra hozta Jézust, ahol a bölcső szerepét betöltő jászol állt. A vallásos zarándokok térdre esnek, imádkoznak, a rutinos turisták kérdéseket tesznek fel, útikönyveiket tanulmányozzák. A bazilikán három keresztény egyház „osztozik”, mindegyik a saját oltáránál végzi szertartásait. Ismerkedünk a hegytetőre épült palesztin várossal. Egy autó is alig fér el a szeszélyesen kanyargó meredek sikátorokban. A várost olajfákkal beültetett lejtők, üdezöld mezők veszik körül. Betlehem évezredek óta virágzó mezőváros volt. Erre utal a neve is: héberül a „kenyér háza”, arabul a „hús háza”. 1967 óta megszállt terület. A legtöbb választott palesztin vezetőt leváltották, kitoloncolták, nyomorékká robbantották a megszállók Ciszjordániában, de Eliaz Frezs betlehemi polgármester még nem jutott erre a sorsra, ö is azt vallja azonban, hogy a palesztin kalendárium minden napja fekete, nemcsak a november 2-i Balfour-év- forduló, amikor a betlehemi katolikus egyetemet két hónapra bezárták egy palesztin kultúrtörténeti kiállítás miatt, amely „Izrael ellen izgató anyagot mutatott be”. A lázító anyag egy kis palesztin zászló, néhány kép és irodalmi alkotás volt. A kiállítási tárgyak elkobzását tüntetés, összecsapások, letartóztatások követték. Visszafelé menet útbaejtjük a pásztorok mezejét. A hegyoldalba vájt barlangistállókban valóságos birkák bégetnek. Az egyik istállót kápolnának rendezték be. Itt adta hírül az úr angyala a pásztoroknak, hogy Dávid városában megszületett Jézus Krisztus. Decemberi ünnepek Nicaraguában December az ünnepek hónapja Nicaraguában. Már hetekkel előre megkezdődik a három nagy eseményre — a szeplőtlen fogantatás ünnepére, a karácsonyra és a szilveszterre — való készülődés. Feldíszítik, csinosítják a városokat és a falvakat, a fontosabb középületekben, szállodákban már december elején karácsonyfákat állítanak. Mivel a legtöbb nica- raguai családban nem sok pénz jut ajándékok vásárlására, a szülők maguk készítenek apró ajándékokat a gyerekeknek. A rendkívül vallásos közép-amerikai országban a szeplőtlen fogantatás a legfontosabb decemberi ünnep. A három napig elhúzódó „purisima”, avagy- „griteria” — az európai látogató számára kicsit furcsa népünnepély: mintha a Mikulás, a Farsang és a Húsvét sajátos keveréke lenne. Az ünneplés december 7-én este éri el a csúcspontját. Idén is minden munkahelyen ünnepségeket tartottak, majd este ünneplőbe öltözött emberek tódultak az utcákra. Managua központjában, az államtanács épületével szemben felállított hatalmas oltárnál a kormány tagjai osztottak ajándékokat a gyerekeknek. Ilyenkor a gyerekek kis csapatokba verődve, Betlehemmel járnak házról-házra. Ahová bekopogtatnak, a szokásos mondóka után édes citromot, banánt, vagy cukorkát kapnak a ház asszonyától. A karácsony sokkal csendesebb, meghittebb, de nem olyan szigorúan vett családi ünnep, mint Magyarországon. A forradalom győzelme után jött szokásba, hogy sok helyen egy-egy utca, néhány ház lakói közösen terítenek a szabadban ünnepi asztalt. A karácsonyi étlapról sehol nem hiányozhat a töltött-, vagy sültcsirke, és a jellegzetes népi étel, a nacata- mal. (A nacatamal elkészítése rendkívül egyszerű: kukoricalisztet, kis kockákra vágott sertéshúst, apróra darabolt krumplit, hagymát, chili-paprikát kevernek ösz- sze. Az egészet banánlevélbe csavarják — a chaquite- banán levele erre a legjobb — s vízben megfőzik.) Természetesen minden háznál állítanak karácsonyfát. Nicaraguában nincs fenyő, a legtöbb helyen műfenyőt díszítenek fel. A fa alatt, mint mindenütt a világon, ajándékok várják a gyerekeket. A nicaraguai forradalomban 50 ezer ember halt meg, s rengeteg gyermek maradt árván. Nekik a forradalmi szervezetek, a sandinista védelmi bizottságok gondoskodnak a karácsonyi meglepetésről. Most, hogy a külső agresszió veszélye miatt nagyon sok tartalékos és önkéntes védi az ország határait, a bizottságok ott is segítenek, ahol a családfő elment katonának. A szilvesztert, aki teheti, a tengerparton tölti. Igaz, a december itt egy kicsit hűvösnek számít, mert csak dél körül kúszik fel a hőmérő higanyszála 26—28 fokra, de sokan kötik össze az új esztendő várását strandolással. S mivel Nicaraguában ismeretlen a pezsgő, éjfélkor „flór de_cana- val”, a cukornádból készült fehér vagy barna rumrpal koccintanak az emberek. Trópusi karácsony A közép-afrikai Kamerunban karácsonykor a szentestéh a nagy törzsi dobok pergésével adják hírül a falvak lakóinak, hogy megszületett Jézus. Afrikában is elterjedt szokás a karácsony és az új év megünneplése, persze az Európában őrzött hagyományok sajátos alkalmazásával. Kezdődik ott, hogy maga a Télapó sem rénszarvasokkal vontatott szánon, hanem a trópusi szavannákon otthonos impalákkal húzott szekéren „jön”. Sok vidéken karácsonyfát is állítanak, persze nem fenyőt. A nem túl módos családokban a karácsonyfadíszeket a cigarettadobozok ezüstpapírbetétjéből vagdossák ki. Az afrikaiak döntő többségének ugyanis nem telik komolyabb díszekre, és persze igazi ajándékok megvásárlására sem. A kenyai fővárosban egy doboz díszégőért harminc dollárnak megfelelő összeget is elkérnek. Az afrikaiak a szegénységük ellenére is megtalálják a módját, hogy élvezetessé tegyék az ünnepet. Az asztalra ilyenkor sült kecskehús kerül a mindennaposnál gondosabban elkészített kukoricakásával, és kókuszból készített házi pálinka. Az ilyenkor szokásos túlzott alkoholfogyasztás miatt az ünnepek alatt az átlagosnál jóval több az utcai baleset és a súlyosabb következményekkel járó kakaskodás. Tanzániában és Ugandában a városi lakók amiatt keseregnek, hogy hiánycikk a karácsonyi és "újévi üdvözlőlap. Sok diák azzal üzletel, hogy saját készítésű lapokat árul. Nagyon kelendőek azok a lapok, amelyeken karikatúrák vannak. Az egyiken egy oroszlán és egy elefánt látható, amint a ház tornácáról vigyorogva nézi a közeli tisztáson pik- nikelő embereket. De egyetlen képeslapon sem látható havas táj. Mert arról, hogy mi az a hó, az afrikai emberek java részének fogalma sincsen. Kis történet Angliából Angliában négynapos a karácsony — 24-től 27-ig tart — ebből az első napnak nincs neve, sőt funkciója sem (azaz nincs „szenteste”), a másik háromnak viszont igen. 25-e itt is karácsony napja, 26-a a „boxing day”, amikor is nem bokszolnak, hanem csomagot (azaz box- ot) bontanak, 27-e pedig afféle ráadás, úgynevezett bankünnep, olyan nap, amikor a bankok nem tartanak nyitva, tehát a többieknek sem érdemes a rolót felhúzni. Kis történetünk 25-én, karácsony napján játszódik, amikor a mohóbbak elébe mennek már az ajándékbontásnak, holott egy napig még várniuk kellene a rend szerinttel, a türelmes többség viszont ilyenkor meghívja egy pohár italra — jobbára pezsgőre — a barátait és a szomszédait, esetleg a két csoportot vegyesen, esetleg külön külön. Az MTI tudósítójának, beköltözvén Chelsea negyed egyik nemrég épült kis családi házába, feleségével együtt az a gondolata támadt e nevezetes 25-i nap előtt, hogy nem ártana megismerkedni a szomszédokkal, nehogy úgy járjunk, mint tucatjával az itt élő külföldiek közül: még csak köszönni sem köszöntek éveken át a mellettük lakóknak, nem lévén, aki bemutassa őket egymásnak. (Itt ez az ismerkedés honos formája.) A gondolatot tett követte: bedobtunk mindenkinek egy lapocskát, hogy tisztelt 2-es (3-as, 4-es 6-os stb.) szám alatt lakók, szívesen várjuk önöket stb... A nagy többség válaszolt és örömmel elfogadta a meghívást, ahogyan némely diplomáciai protokollok szokták mondani. Amiből egyáltalán nem következik, hogy mi ismerkedtünk meg velük, azaz, hogy mi voltunk azok, akiknek bemutatkozni volt szerencséjük. ök ismerkedtek egymással. Mint a viccben. Évek óta legfeljebb egy esőcsatorna választotta el Johnt és Jimet, meg a feleségeiket, de konstatálniuk kellett, hogy minő szerencse: akadtak „végre” magyarok, akik bemutatták őket egymásnak. Addig ugyanis nem akadt: se magyar, se más. Azóta összejárunk és ösz- szejárnak. Határozottan szerencséjük volt velünk. Szerzők: Aczél Endre, Böcz Sándor, Gőzön István, Patak Károly, Pietsch Lajos, összeállította: Pillsy Elemér Észak-magyarországi TUZÉP V. Az 1983. évben váltott MŰVI TÉGLAUTALVÁNYOK beütemezési határidjét 1984. január 5-ig meghosszabbítjuk. Kérjük vásárlóinkat, SAJÁT ÉRDEKÜKBEN, mielőbb ütemeztessék a szállítást az illetékes téglagyáraknál. Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat amse ****&£ ,3* mm l n l—IIWI Ulli II lim HWillll lililliiiMí 'Hi M üstökösök a londoni utcán, avagy csillaghullás a Regent Streten
