Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-23 / 302. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. december 23., péntek 3 Megkezdte munkáját az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) ményesebben megvalósíthat, juk társadalompolitikai és gazdaságpolitikai, elképzelé­seinket. A beterjesztett törvényja­vaslatot kiemelkedő politikai és jogi jelentősége miatt kü­lönös gonddal készítettük elő, s e munka során maxi­málisan igyekeztünk érvé­nyesíteni a törvényelőkészí­tés demokratizmusára vo­natkozó követelményeket. A választójogi törvényjavas­lat soha nem tapasztalt ér­M&rkoja Imre deklódést váltott ki közvé­leményünkben, ez a töme­ges érdeklődés egyértelműen jelezte, hogy a szocialista demokratizmus elmélyí­tése társadalmi és gazdasá­gi fejlődésünknek egyre in­kább folyamatosan érvénye­sülő alapvető elemévé, il­letve igényévé válik — mondotta Markója Imre. Emlékeztetett rá, hogy a törvénytervezetet a Hazafi­as Népfront Országos Taná­csa más társadalmi szer­vekkel együttműködve szé­les körű országos társadal­mi vitára bocsátotta. A több mint 1300 fórumon több tíz­ezer résztvevővel lezajlott vitákon mintegy 25 ezer észrevétel és javaslat hang­zott el. A tapasztalatok számbavétele egyértelműen bizonyította, hogy választási rendszerünk lényegében jól szolgálta a néphatalom, a szocialista nemzeti egység megvalósulását, ugyanak­kor arra is ráirányította figyelmünket, hogy az al­kotmányban és a választási törvényben megfogalma­zott céljainkat nem mindig sikerült töretlenül, követke­zetesen valóra váltanunk. A választásokkal kapcsolatos politikai szemléletünkben és módszereinkben, de a jogi szabályozásban is indokolt előbbre lépnünk, bizonyos változásokat bevezetnünk. A képviselői és a tanács­tagi választásokon két, vagy több jelölt állítását hatályos rendelkezéseink is lehetővé teszik, s most az új válasz­tási törvényjavaslat jogi esz­közökkel is biztosítani kí­vánja, hogy az egyéni vá­lasztókerületekben a képvi­selők és a helyi tanácsta­gok választásakor mindenütt két vagy több jelöltet állít­sanak. A törvénytervezet értel­mében a társadalmi életben jelentős szerepet játszó ki­emelkedő személyiségek köréből képviselőnek java­soltak egy részét — az or­szággyűlési képviselők mint­egy tíz százalékát — az or­szágos választási listán je­lölnék és választanák meg. Jogaik és kötelességeik ter­mészetesen teljesen azonosak lennének az egyéni válasz­tókerületekben megvá­lasztottak jogaival és köte­lességeivel. Visszahívásuk­ról — a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ja­vaslatára — az országgyűlés döntene. A választási rendszerben bekövetkező lényeges módo­sulások szükségessé tették a szavazás módjának meg­változtatását is. A jövőben a választás alkalmával min­den választópolgár három szavazólapot kap: egyet ­egyet a választókerület or­szággyűlési képviselőjének, a helyi tanácstagnak, vala­mint az országos választási listán jelölt képviselőknek megválasztásához. A törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a köáségi közös tanácshoz tartozó, s nem a közös tanács szék­helyén levő társközségben a megválasztott tanácstag egy­ben a község elöljáróságának is tagjává válik, a törvény- tervezet tehát e rendelkezé­sével a társközségekben be­vezeti az elöljáróság intéz­ményét. Tapasztalati tény, hogy a testületek működésének tar­talmát a testületek tagjai­nak számát is befolyásolhat­ja. A túl magas létszámú testületek nem válhatnak elég vita- és munkaképes fórumokká. A törvényjavas­lat azt indítványozza, hogy a tanácsi testületek létszá­ma jelentősen, mintegy 20— 25 százalékkal csökkenjen. Az új testületi létszámok kialakításánál messzeme­nően figyelembe kell venni a helyi viszonyokat, a te­lepülések jellegét és a la­kosság lélekszámát. Meggyőződésünk, hogy a törvényjavaslat, ha mindent megteszünk következetes va- lóraváltásáért, hasznosan fogja szolgálni a szocialista demokrácia további kibonta­koztatásának ügyét — mon­dotta Markója Imre. Dr. Gajdócsi István (Bács- Kiskun m. 13. vk.), a Bács- Kiskun megyei Tanács elnö­ke, az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottságának elnöke a testü­let álláspontját tárta a kép­viselők elé. Többek között elmondotta: a bizottság tag­jai egyöntetűen úgy véle­kedtek, hogy a törvényja­vaslat mérföldkő a szocia­lista demokrácia kibontakoz­tatásában; úgy épít az eddig bevált elemekre, hogy eköz­ben továbbfejleszti azokat, és kiszűri azt, mi felett el­járt az idő. A törvény csak akkor érheti el a célját, ha az állampolgárok — fokozott felelősségtudattal — azokat juttatják mandátumhoz, akikben megbíznak, akikről tudják: jól képviselik majd az ö érdekeiket. Jót és jól választani viszont csak ak­kor lehet, ha ismerik a je­lölteket — hangoztatta —. s a törvényjavaslatot a bizott­ság nevében elfogadásra ajánlotta. Korom Mihály (Bács-Kis- kun m. 8. vk.), az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára elöljáróban arról szólt, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt megkülönbözte­tett figyelmet fordít társa­dalmunk politikai intézmé­nyeire. Az MSZMP XII. kongresszusa is működésük demokratizmusának erősíté­sét tekintette az egyik leg­fontosabb feladatnak. A párt a társadalomban betöl­tött vezető szerepe folytán Dobos Józsefné nagy figyelmet fordít politi­kai intézményeink sorában a népképviseleti testületek rendeltetésszerű működésé­re. Hivatásával együtt jár a gondoskodás arról, hogy az megfeleljen hazánk társadal­mi viszonyainak, kifejezze szocialista közéletünk való­ságos szükségleteit, a ma és a holnap igényeit, követel­ményeit. Ez a szándék köz­üggyé vált, általános egyet­értésre, támogatásra talált a törvénytervezetről lefolyta­tott széles körű társadalmi vitákban, s megfogalmazó­dott a Hazafias Népfront Országos Tanácsának a párt Központi Bizottságához el­juttatott állásfoglalásában is — állapította meg a képvi­selő. Az új javaslatokról szólva kiemelte a kettős vagy töb­bes jelölés általánossá téte­lét. — Ezt főként az indokol­ja — mondotta —, hogy amíg az elmúlt évtizedben társadalmunk számos terü­letén tovább fejlődtek a szo­cialista demokrácia intézmé­nyei és tartalmi vonása, ad­dig a választások sok helyütt leszűkültek a szavazás moz­zanatára, a voks leadására. Magának a szavazásnak is megvan természetesen a társadalmi jelentősége, mi­vel az állampolgárok számá­ra azonban az általánosan elfogadott politikai érvénye­sülésen túl az sem közömbös, hogy a politikát kik alakít­ják, képviselik, valósítják meg. A többes jelölés általá­nossá tétele tehát a szemé­lyes bizalomnyilvánítás le­hetőségét gyakorlatilag ki­teljesíti, intézményesen ga­rantálja. — Az országgyűlési képvi­selők és a tanácstagok vá­lasztásáról szóló új törvény megalkotása a szocialista de­mokrácia további elmélyíté­sét, kibontakozását előmoz­dító fontos aktus. Kedvező lehetőséget teremt az ál­lampolgári aktivitás növe­lésére. E lehetőség valóra váltása azonban sokoldalú, felelős politikai munkát kö­vetel mindannyiunktól. — Meggyőződéssel valljuk, hogy az új választójogi tör­vény elfogadása és gyakor­lati alkalmazása népünk egységének, összefogásának erősítésében újabb fontos állomás lesz. Ezért a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a ma­gam nevében annak-elfoga­dását ajánlom a tisztelt or­szággyűlésnek — mondotta végezetül Korom Mihály. Dr. Bognár Rezső, Szent- istványi Gyuláné, Simon Ernőné és Cservenka Fe- rencné képviselők után Pozsgay Imre (Budapest, 41. vk.), a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtit­kára emelkedett szólásra. Bevezetőjében aláhúzta: egyetért a törvényjavaslat­tal , amely kiállta a széles körű társadalmi vita próbá­ját. A viták politikai tapasz­talatait összegezve arról szólt, hogy a résztvevők méltányolták a párt kezde­Eperjesi Iván ményező szerepét, azt a tö­rekvését, hogy fejlesszük tovább, korszerűsítsük vá­lasztójogi törvényünket. A tanácskozások alkalmával a népfrontaktivisták sohasem mulasztották el tudatosítani, hogy a kezdeményezés ér­deme a Magyar Szocialista Munkáspárté. Ennek politi­kai jelentősége kétségbevon­hatatlan: hiszen, akik szót kértek, párttagok és párton- kívüliek, tisztában voltak, hogy jelenlétükkel és véle­ményükkel gyakorlatilag „visszaigazolják”, mintegy elismerik az MSZMP irá­nyító szerepét, s megerősí­tik azt a kívánságukat, hogy szeretnék, ha ez továbbra is így lenne. Mindez arra utal, hogy hazánkban megvan a szocialista nemzeti egység, alapvető elvi kérdésekben osztatlan a nézetazonosság, s nincs, nem létezik egyet­len olyan társadalmi csoport sem, amely az alkotmányon kívül, lefektetett premissziá- inkon kívül keresné gondjai megoldásának lehetőségét. Magyarán: az elmúlt 25 év­ben kikovácsolódott társa­dalmi szerződés — párt és nép között — él, érvényben van és fennmaradása kívá­natos. A vitában több képviselő nem jelentkezett felszóla­lásra, ezért az elnök ismét az igazságügy-miniszternek adta meg a szót. Dr. Markója Imre vála­szában mindenekelőtt meg­köszönte a képviselők fel­szólalását. Ezekben a véle­ménynyilvánításokban — mondotta — a törvényjavas­lat támogatása mellett sok olyan értékes gondolat is elhangzott, amely már a jö­vőre mutat, és a törvény majdani jó végrehajtását szolgálja. Végezetül a mi­niszter ismételten kérte, hogy az országgyűlés fogad­ja el a beterjesztett törvény- javaslatot, illetve a felme­rült kérdésekre adott vála­szát. Ezután határozathozatal következett. Az országgyűlés először elfogadta a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizott­ság jelentésében foglalt — előzetesen a képviselők kö­zött szétosztott — módosítá­sokat, amelyek részint a törvényjavaslat szövegponto- sító indítványait tartalmaz­ták, részint pedig a válasz­tások lebonyolításának egyes kérdéseire vonatkoztak. Az országgyűlés ezt köve­tően az országgyűlési képvi­selők és tanácstagok válasz­tásáról szóló törvényjavas­latot általánosságban és — a már megszavazott módosí­tással — részleteiben egy­hangúlag elfogadta. Napirend szerint a Ma­gyar Népköztársaság 1984. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása következett: Hetényi István pénzügyminiszter emelke­dett szólásra. Többek között elmondotta: — Az állami költségvetés tervezetét a kormány az idei év tapasztalatait hasznosítva és a jövő évi várható körül­ményeket mérlegelve terjesz­ti az országgyűlés elé. A be­nyújtott javaslat összhang­ban van az 1984. évi terv­nek a Magyar Szocialista Munkásfórt Központi Bi­zottsága december 7-i ülésén jóváhagyott irányelveivel. — Jövő évi gazdasági fel­adataink meghatározásakor immáron öt éve abból a tartós, alapjában változatlan gazdaságpolitikai követel­ményből indulunk ki, amely­nek lényege fizetőképessé­günk megőrzése, elért vív­Uszta Gyula dr. Korom Mihály mányaink védelme. Idei gaz­dálkodásunk igen lényeges eredménye, hogy 1983-ban is megőriztük az ország nemzetközi fizetőképességét. Sikerült jelentősen emelni a kivitelt és mérsékelt szín­vonalon tartani a behozatalt. A külkereskedelem pozitív egyenlege tovább növekedett. Továbbra is megőriztük a lakosság reáljövedelmének és fogyasztásának eddig ki­alakult színvonalát. A terve­zett keretek között alakul­tak a fogyasztói árak, telje­sítjük a lakások, az általán nos iskolák és kórházak építésének terveit. A költ­ségvetés bevételei és kiadá­sai is — nagy vonásokban — terv szerint alakulnak, sőt, lehetséges, hogy az ez évi költségvetési hiány a jóváhagyottnál kisebb lesz. r— Látjuk azonban a gyen. ge pontokat is, ahol érezhető javulást kell jövőre elérni. A lakosság jövedelme és fogyasztása csak úgy érheti el az idei szintet, ha a be­ruházásokat jövőre is tovább mérsékeljük. A gazdaságban van annyi lehetőség és tar­talék, hogy a tervezett beru­házási szint mellett javuljon a hatékonyság addig is, amíg újra növelhetők lesznek a beruházások. — Az 1984. évi költségve­tés előirányzatai lehetővé te­szik, hogy hazánk olyan gaz­daságpolitikát folytasson, amely az elmúlt évekhez ha­sonlóan a jövő évben is tá­mogatásra találhat a szocia­lizmus építését igenlő min­den állampolgár részéről és kivívja további nemzetközi megbecsülésünket. — hang­súlyozta a pénzügyminiszter. Az országgyűlés téli ülés­szakának első napja — me­lyen a tanácskozást Apró Antal, Cservenka Ferencné és Péter János felváltva ve­zette — ezzel véget ért. A testület ma, pénteken foly­tatja munkáját. (Munkatársunk telefonje­lentése): Az Országház kupolacsar­nokában igazi meglepetés várta az ülésszakra érkező képviselőket: teljes díszé­ben pompázott az immár év­tizedek óta hagyományosan felállított karácsonyfa. A 10 méteres fenyőt, — ame­lyet a Zirc melletti Akii fa­lu határából szállított Bu­dapestre a különleges tré­ler — a hét elején száz kiskatona „cipelte” be, s díszítette fel a tűzoltók se­gítségével. Az esztendő vé­gére összehívott országgyű­lés után — 25-én és 26-án — kicsik és nagyok örömünne­pére kerül sor a faóriás alatt. S, hogy a parlamenti fenyőünnepség látvá­nyosnak ígérkezik — több Heves megyei kisdiák és úttörő számára is —, bizo­nyítja, hogy 160 különleges üvegdísz, nyolcszáz színes égő, s nem utolsósorban 80 kiló szaloncukor díszíti a tűlevelű ágakat. Csoda-e, hogy a komoly, évzáró-tanácskozás szüne­tében a képviselőink is itt adtak randévút egymásnak, vendégeinknek az „ország fája” tövében. ★ A szünet előtt és után vi­szont valóban felelősségtel­jes vita bontakozott ki. Dr. Markója Imre igazságügyi miniszter expozéját követően számosán kértek szót az Al­kotmány módosításáról szó­ló törvényjavaslattal kap­csolatban. A vendégkarza­ton kísérte figyelemmel a képviselők találkozását dr. Végh Miklós, a Hazafias Népfront megyei bizottságá­nak elnöke, s a titkár, Mé­száros Albert. A miniszter egyebek között így fogalma­zott: „Nálunk már politikai gyakorlattá vált, a legfonto­sabb jogszabály-tervezetek társadalmi és szakmai vitá­ja, most mégis minden túl­zás nélkül mégállapíthatjuk, hogy a választójogi törvény- javaslat soha nem tapasztalt érdeklődést váltott ki köz­véleményünkben.” — A társadalmi vita szám­talan megyei javaslatát hal­lottuk vissza az expozéban — mondták a népfrontosok. — S ez jóleső érzés volt, mert nálunk is alaposan meghányták vetették az em­berek a módosítási javasla­tot: kilencven helyen csak­nem, 3400-an vettek részt a népfront rendezvényein, s több mint ötszázan mond­ták el véleményüket a töb­bes jelöléssel, az országos választási listával, valamint a képviselők, illetve a ta­nácstagok visszahívásával kapcsolatban. Mi több: a még csak ja­vaslatként elhangzott lehe­tőséggel — mint arról az országgyűlésen is szó esett —, a legutóbbi időközi vá­lasztáson már éltek is az állampolgárok megyénkben is. ★ Folytatva az események krónikáját, hadd idézzem is­mét a minisztert, aki a kö­vetkezőket mondta: „A fa­lusi lakosságnak több mint a fele a közös tanácsú köz­ségekben él. Ez önmagában és mindenképpen indokolt­tá teszi annak a társadal­mi igénynek az elismerését, hogy megőrizze az igazgatá­si tevékenység koncentrálá­sából fakadó előnyöket, a társközségek kapjanak na­gyobb önállóságot, mozgás­teret és jobb képviseletet.” Ezzel kapcsolatban beszél­gettünk Zsidei Istvánnéval, az egyik szünetben. — Választókerületemben, t6 falu van, több társköz­séggel. Ezekben mindenütt — Tarnaszentmiklóson, Eger- bocson, Hevesaranyoson, Bo- donyban, Szajlán, Parádsas- váron, valamint óhután — úgy vélték az emberek, hogy amióta a nagyobb település­hez kapcsolták őket, ko­molyabb lehetőség nyílt a fejlesztésre. Ami viszont visszatérő témája volt a társadalmi vitának: az elöl­járóságnak — de jobban sze­retik használni a faluveze­tés kifejezést — nemcsak er­kölcsi támogatásra lesz szüksége, hanem pénzre is, hogy első kézből dönthesse­nek a helyi elképzelések finanszírozásáról... ★ Üj minisztert köszöntött tegnap az országgyűlés: dr. Kapolyi László, az ipari tárca vezetőjeként első al­kalommal vett részt a par­lamenti munkában. Megyénk képviselői jól ismerik a volt minisztériumi államtit­kárt, akihez korábban — egyebek között — a bányá­szat felügyelete tartozott. Sokszor járt Visontán is, így Eperjesi Iván, -a mátra- alji bányászok nevében a régi szakembernek, jó isme­rősnek gratulált kinevezésé­hez. Bányász szokás szerint üdvözölte: — Jó szerencsét! Ha úgy vesszük, most az óesztendő végén, az új év küszöbén — mivel a T. ház­ban ezúttal az elkövetkezen­dő háromszázhatvanöt nap pénzügyi tervezéséről is szó esik — ez a jókívánság egyaránt szólhat az iparág­nak, gazdaságunknak, egész országunknak . .. Szilvás István

Next

/
Oldalképek
Tartalom