Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-22 / 301. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. december 22., csütörtök 5. NOK Az a bizonyos Q-jel Lengyelország Műkedvelők a hivatásosok szi A szczecini. Műszaki Egyetem énekkara a szczecini vár tövében Az NDK-ban is gyakran mondogatják, hogy csak az követ el hibát, aki dolgo­zik, mert aki nem hibázik, az nem csinál semmit... Margarete Gretschmann is hallotta még kislány korá­ban ezt a régi mondást, s ha másból nem, a bölcsel­kedést kísérő pajkos szem- hunyorításból, hamiskás mo­solyból megérezte, hogy az életben azért nem mindig ilyen egyszerű ez a dolog. Nem voltak hát illúziód, amikor a drezdai Robotron Kombinát elektronikus szá­mítógépgyárába került, hi­szen annyit már hallott, tu­dott, hogy igencsak kényes poszton foglalkoztatják a gyárból kikerülő gépeket. A számítógép tévedhet, az ember nem Azt mondják a gyárbeli öregek, Margarete megret­tent, amikor az üzembe lé­pésének első napján, a me­leg, valóban atyai hangú fogadtatást követően elhang­zott az intelem: „Kislányom, nálunk csak egy hibát kö­vethetsz el hetenként. Ha többet talál a munkadarab­jaidban a meó, ugrik a har­mincszázalékos minőségi prémium ... Margareten kívül már csak a legidősebbek emlékeznek erre az intelemre, mindenek­előtt a lány művezetője. Az utóbbi azt mondja, Marga- retenek tulajdonítható, hogy majdnem teljesen elfeledték. Ugyanis a legjobbak egyike a műhelyben, ha nem a leg­jobb. Az elmúlt félévben egyetlen olyan komputer-pa­nel sem került ki a kezé­ből, amelyben valami hi­bát fedeztek volna fel. Bár Margarete megkomo- lyodatt, még ma is sokat megőrzött régi, kislányos külsejéből. Kétszeres kíván­csisággal faggattam hát: hogyan lehet úgy dolgozni, hogy az ember szinte sohase hibázzék? Vagy ha még­is tévedne — mert elképzelhetetlennek tar­tottam, hogy sohase fogjon mellé —, miképp veszi ész­re, hogy elrontott valamit? Hiszen, ha ezt — noha utó­lag is — észreveszi, akkor ember létére tökéletesebb­nek kell lennie az általa gyártott komputernél is. Tudvalevő ugyanis, hogy a számítógép, ha rosszul prog­ramozzák, vagy hibás ada­tot táplálnak bele, nem mindig szól vissza: ember, tévedtél!... Egy kis munkalélektan A lány válasza: bizony néha megtörténik, hogy mel­léfog. Gyakrabban, mint a művezetője hiszi. De — ez jellemző az utóbbi - fél évre is — utólag észreveszi. S ha mégsem venné észre, ott vannak a munkatársnői. Mert náluk — ő is az egyik szocialista brigádban dolgo­zik — íratlan törvény, hogy megvizsgálják egymás mun­kadarabjait. Ez persze, a végső fázis. Az alapvető cél valóban az, hogy egyetlen téves kapcso­lás se legyen abban a panel­ben, amit kiad a kezéből. Még akkor sem, ha 900 ösz- szeköttetést kell létesítenie a munkadarabban. A 900 kö­zül egyik sem lehet rossz! A legtöbbször ez is sike­rül már. Hogy miképpen? Mindenekelőtt a munkalé­lektan ismeretében. A pa­nelkészítő lányok, asszonyok, ha azt veszik észre, hogy monotonná kezd válni mun­kájuk, helyet és feladatot cserélnek. Margarete állandóan figye­li önmagát. Ha azt érzi, hogy lankad a figyelme, ká­vét iszik. Vagy feláll és sé­tál egy kicsit. Ha éjszakai műszakban szerel — mert ez is előfordul —, akkor ki­megy az udvarra és levegő­zik. Persze, csak módjával, mert normára dolgoznak. A Robotron és a magyar lányok A Margaretevel folytatott beszélgetés megsejtett vala­mit abból, hogy miért tud a drezdai Robotron Kombinát Q-jelet tenni a termékeinek nyolcvan százalékára. (A Q jelentése: qualitativ, mi­nőségi.) A 19 gyárat, 70 ezer embert egyesítő ipari kom­binát nemcsak elektronikus s zám (tógépeket készít, ha­nem például az Erika író­gépiéket, továbbá különböző típusú könyvelőgépeket, ame­lyeket jól ismernek Magyar- országon is ... A Q-jel jogos. Az elmúlt tíz év alatt, amió­ta Margarete is a gyárban dolgozik, a vevőktől egyet­len minőségi reklamáció sem érkezett hozzájuk. Margarete művezetője el­mondotta, hogy az elmúlt évek során ötszáz magyar lány dolgozott náluk az üzemben, köztük sokan ugyanabban a műhelyben. „Ok is igen pontosak, lelki- ismeretesek voltak" — fűz­te hozzá. Remélem, itthon is megőrizték azt a jó tulaj­donságukat. Magyar László A szczecini Műszaki Egye­tem énekkara a legjobbak közé tartozik Lengyelország­ban, s ki tudja, nem illeti-e meg az elsőség pálmája a műkedvelő főiskolai vegyes­karok között. Az országban és külföldön egyaránt jól is­mert kórus most már har­mincéves, s kezdettől fog­va ugyanaz a karnagy vezeti. Jan Szyrocki, aki az egye­temen végzett építészmér­nökként, 1952-ben alapította az együttest, még tanulmá­nyai idején, Ezzel párhuza­mosan zenei oktatásban is részt vett a póznáni Zene- művészeti Főiskolán, majd ösztöndíjas karnagyként ta­nult tovább Hollandiában és Ausztriában. Jóllehet, az énekkar tag­jai cserélődtek, Szyrockinak rövid idő alatt nagyszerű eredményeket sikerült elér­nie, s ezt az igen magas színvonalat — amely a hi­vatásos együttesek között is ritka — harminc év eltelté­vel is tartja. Mi több: Szy­rocki énekkara bizonyos vo­natkozásban úttörő jelenség volt a lengyel zenei életben: első példája a műkedvelő és hivatásos kórusprodukció közötti minőségi különbség eltűnésének. Tegyük hozzá, hogy ezzel a jelenséggel ma­napság már mind gyakrab­ban találkozunk. A kórus világszerte átütő sikereket aratott. 1959-től máig számos országban ven­dégszerepeit Randától a Fü- löp-szigetekig, több ízben lépett fel Magyarországon, sok lemezfelvétele van, szá­mos nemzetközi versenyen kapott díjakat. Több eszten­deje együttműködik a szcze­A kétnyelvű — magyar és román tagozattal rendelkező — szatmári Északi Színház az elmúlt évadban közel 450 előadást tartott, több mint 170 ezer néző előtt. A szín­ház Szatmáron kívül számos városban — Zilahon, Nagy­bányán, Máramarosszágeten, Visón, Tiszahosszúmezőn — mutatta be új darabjait, mindenütt kiugró sikerrel. A magyar tagozat Gárdonyi Géza Ida regényének Kisfla- lussy Bálint által megzené­sített darabját már 75-ször ciini Filharmónia Zenekará­val. A műegyetemi énekkar­ról úgy beszélünk, mint va­lami állandó dologról, jólle­het összetétele szinte évről évre változik. így van-e? — kérdezem a kórus művésze­ti vezetőjét és karnagyát, Jan Szyrockit. — Igen, ez így igaz. Kóru­sunkban az optimális tagság 4—5 év, azaz az egyetemi tanulmányok időtartama. Vannak azonban kivételek is. Akadnak lelkes kórustag­jaink, akik 7—10, sőt 15 játszotta, de sikerként köny­velhető el Lovinescu darab­ja, az Élet és halál játéka a hamusivatagban. Kovács Ferenc rendezésében. A Pe- rászka Miklós rendezte Tíz ballada a marosvásárhelyi ifjú színészek fesztiválján külön díjat nyert. A román tagozatnál Ecaterina Opruiu Nem vagyok az Eiffel-torony és Sasa Lichy cseh író Ólom­katona című színművének bemutatója hozott nagyobb sikert. éven át voltak, illetve van­nak közöttünk. Varsóban az énekkar a Filharmónia Narodowa pó­diumán lépett fel. „Ezen az estén — írta a kritikus —, amit a szczecini Műszaki Egyetem énekkarával töltöt­tünk, csodálhattuk az átla­gosat messze fölülmúló in­terpretációt, a magas érzel­mi fűtöttséget, az összefo­gott, fegyelmezett és nemes hangzást, mindazt, ami en­nek a nagyszerű kórusnak a hivatásosokkal egyenrangú helyet biztosít.” Teresa Grabowska Az 1983—84-es évadot a szatmári Északi Színház — immár hagyományként — nem a színház épületében, hanem a város egyik üze­mében nyitotta meg. Az Unió gépgyár és a Mondiala ruhagyár után idén az IP- SUIC vegyipari gépgyár volt a műsoros évadnyitó szín­helye. Az idei évad első premi­erjére — Benedek Elek Többsincs királyfi mesejáté- kának bemutatójára — Nagybányán került sor. Bulgária Gyógykóra Szandanszkiban Bulgária egyike a hat ás­ványi forrásokban leggazda. gabb európai országnak. Percenként 3071 liter ásvá­nyi tartalmú gyógyvíz tör elő bolgár földből, s a for­rások 85 százaléka 37 fok­nál melegebb vizet kínál. Az egyik leghíresebb bol­gár gyógyfürdőváros Szan- danszki. Vonzerejét főleg nagyszerű éghajlata adja. A város a Bisztra völgyében, a Pirin-hegység délnyugati lejtőjén terül el, a Szófia— Athén fő közlekedési út men­tén, 230 méterrel a tenger szintje felett. Ideális klímá­ja van: a hosszú, meleg őszt, enyhe tél követi. Korán beköszönt a tavasz, a nyár pedig forró. A városban az évi középhőmérséklet plusz 14 °C, a legmagasabb egész Bulgáriában. Az itt fakadó gyógyforrás vize nátrium- hidrokarbonátot és szulfátot tartalmaz: hőmérséklete plusz 40—82 °C között in­gadozik. A gyógyfürdőben eredmé­nyesen kezelhetők a króni­kus és allergiás légúti be­tegségek. Egész évben ezré­vel jönnek ide a gyógyulni vágyók. S nem csupán a gyógyulás lehetősége, hanem a csodálatos, napsütés, a gyönyörű táj is vonzza a vendégeket. Hogy az igényeknek job­ban meg tudjanak felelni, a BALKANTOURIST szerző­dést kötött egy osztrák cég­gel, amely felépíti Bulgária legnagyobb gyógyszállóját. A hétemeletes, teraszos ki­képzésű épület lakosztályai­ban és szobáiban összesen 600 ágy lesz. Csatlakozik a szállóhoz egy 490 személyes étterem, reggelizőrésszel, bankett-termek, nappali és éjszakai mulató, gyógyvíz­bár, kávézó, snack-bár, és még sok, az ide érkezők ké­nyelmét, pihenését szolgáló intézmény. Megújul a balneológiái el­látás is. A gyógyszállóban többfajta gyógykezelést nyúj­tanak : inhaláló, elektro-te­rápia, elektro-akupunktúra, masszázs, gyógytorna, fogá­szati részleg, röntgen, fito- terápia vehető igénybe. A gyógyászati részleg fő­leg a felső légúti megbete­gedések; az asztma, a kró­nikus bronchitis, a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzését és gyógyítását tűzi ki célul. (Nem fognak hiányozni a sportlehetőségek sem. A gyógyszálló átadását ez év végére tervezik. ROMÁNIA A szatmári északi színház SZOVJETUNIÓ JUGOSZLÁVIA Szuzdal az Arany Alma-díjas város Fejlődő autóipar Az idegenforgalom Oscar-díját, a FIJET (Idegenforgalmi Újságírók és írók Nemzetközi Szövetsége) Arany Almáját — a műemlékvédelem és a turizmus területén elért kimagasló eredményeiért — 1983-ban Szuzdalnak ítélték­Szuzdal az orosz föld egyik legősibb városa. Az évkönyveik 1024-ben említik először, mint jelentős keres­kedővárost a Kamenka és Nerl folyók találkozásánál. A XII. században pedig már a rosztovi—szuzdali fejede­lemség fővárosa. Sok évszá­zados történelme során sok- sok megpróbáltatást élt át. A sors bojárok és fejedel­mek ellenségeskedései, ta- tárdúlás, lengyel—litván hó­dítók, krími tatárok, meg­megújuló tűzvészek pusztí­tásai képében hozott szeren­csétlenséget, pusztulást a vá­rosra és lakóira. De e cso­dálatos város mindig képes volt megújulásra, főnix­madárként újjá- és újjászü­letett hamvaiból. Az ősi település legrégibb része, a szuzdali Kreml nem nagy. Területén mégis sok­sok építészeti, kulturális emlék található. A legré­gibb az Istenanya születése — (Rozsgyesztvenszkij) szé­kesegyház, mely az 1222—25- ös években épült. A messze­földről hozott fehérkőből emelt, kőcsipkékkel, kőfarag- ványokkal gazdagon díszí­tett, háromkupolás templom freskóival és az Aranyka­pu bibliai jeleneteket be­mutató, csodálatosan meg­munkált képeivel, a korabe­li építészet remeke volt. Az eredeti falak csak részben maradtak meg, a felső rész és a harangtorony a XVI. században épült, de még így is rendkívüli harmóniát árasztó, elkápráztató alkotás. A Kreml falain belül a lá­togatót lenyűgözi még a XV—XVIII. században épült hóféhér Főpapi palota, mely­nek termeiben napjainkban a város történetét ismerte­tő, az ikonfestészetet bemu­tató kiállítások láthatók. A palota építése már annak mutatója, hogy a politikai jelentőségét korábban el­vesztő Szuzdal a XV. század végién a moszkvai állam vallási központja lett. Ekkor, s az ezt követő századokban épültek híres kolostorai, melyek elrende­ződéséből, erődítményszerű falaiból ma is világosan ki­vehető, hogy valaha védel­mi funkciót is betöltötték. Említésre érdemlegesek a Mária oltalma — (Pokrov- szkdj) kolostor (jelenlegi fa­lai XVIII. századiak), a Krisztus sinatása — (Rizpo- lozsenszkij) kolostor (Szent Kapuja a XVII. századi szuzdali építészet egyik gyöngyszeme), vagy a XVI. század közepén épült, ró­zsaszín-vöröses falú Szpa- szó-Jefimjevszkij-kolostor a Kamenka folyó bal partján, és a hófehér Alekszandrov- szkij-kolostor a XVII— XVIII. századból. A nyolc évszázad építésze­tét, kultúráját őrző Szuzdal az utóbbi évtizedekben is gazdagodott. Az orosz fa­építészetet reprezentáló sza­badtéri múzeumban templo­mok, parasztházak, szélmal­mok ejtik rabul a látogatót. A közelmúltban átadott tu­ristaközpont, melyben mo­tel, szauna, fogadó-tárgyaló­termek, éttermek vannak — igazodva a hagyományokhoz, miszerint Szuzdalban nin­csenek többszintes épületek — remekül illeszkedik az ősi városképbe. Jugoszlávia közútjain je­lenleg legalább 3,5 millió gépjármű közlekedik. A becslések szerint számuk a következő két évben újabb 900 ezerrel növekszik. A motorizáció fejlődése az utóbbi negyedszázadban évi 10 százalékos emelkedést mutat. A 23 milliós jugo­szláv lakosság sorában ma minden ötödik állampolgár rendelkezik jogosítvánnyal. A járműgyártás jelenleg a jugoszláv ipar egyik igen jelentős ágazata, amelynek csak a háttériparában is mintegy félmillióan dolgoz­nak. A hat jugoszláv autó­gyár tavaly 221 ezer sze­mélyautót dobott a piacra, s ebből 55 ezret exportáltak. ÍA legnagyobb autógyár, a régi hagyományokra vissza­tekintő kragujeváci CRVE- NA ZASTAVA. A nagyüzem szerelőszalagjairól ez év augusztusában gördül le — 30 évi termelés után — a két és félmilliomodik sze­mélygépkocsi. Az itt gyár­tott gépjárműveknek több mint a felét — 65 százalé­kát — külföldi piacokon ér­tékesítik. Legkeresettebb gyártmányaik a Zastava 101 és a Jugo 45. Szívesen vá­sárolják a 101-es típus há- romajtós és 1100 köb­centiméteres motorral el­látott változatát, vala­mint az ötajtós és 1300 köb­centiméteres motorral fel­szerelt típusát. A Jugo 45 vásárlói nagyra értékelik a gépkocsi gazdaságos üze­meltetését: ez a kocsi 100 kilométerenként 6 liternél kevesebb üzemanyagot fo­gyaszt. A kragujeváci gyár az olasz FIAT-céggel kötött szerződést és 30 éve szoros szálak fűzik ehhez a híres autógyárhoz. Újabban azon­ban sikeresen működik együtt szovjet és lengyel partnerekkel is. A második legnagyobb gyár a Novo Mestro-i IMV, amely a francia RENAULT céggel együttműködve ké­szíti a Renault 4 személy- gépkocsit. Az IMV tavaly 19 564 Renault 4-est szállí­tott exportra az anyaország­ba. A szarajevói TAS a nyu­gatnémet VOLKSWAGEN céggel kooperál. Tavaly több mint 20 ezer Golf autót gyártott és 3500 darabot ex­portált. Kizárólagos gyártó­ja az európai piacra kerülő Golf Caddy típus különböző modelljeinek. A koperi CIMOS gyár a francia CITROEN partnere évek óta. A kikindai IDA autógyár hasznos együttmű­ködést folytat az amerikai General Motors detroiti gyá­rával és az OPEL céggel. A priátinai UPIM — a jugo­szláv autógyárak hálózatá­nak legkisebb láncszeme — a többi között alkatrészeket készít a francia PEUGEOT részére, viszonzásul a Peu­geot kocsikért. A kedvező piaci lehetősé­gek fejlesztésére ösztönzik ma is a jugoszláv autógyá­rakat. Élenjár ebben is a CRVENA ZASTAVA, amely a tervek szerint ez évben egyharmadával növeli ter­melését és exportját is a duplájára emeli. Új együtt­működési szerződések meg­kötése is kilátásban van: magyar és bolgár partnerek­kel. összeállította: Gyurkő Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom