Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-22 / 301. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1983. december 22., csütörtök Reagan sajtóértékezlete II libanoni katonai jelenlétről Kiiliigyminiszter- helyettesek Varsóban A Varsói Szerződés tagál­lamainak külügyminiszter- helyettesei 1983. december 20 —21-én Varsóban találkozót tartottak, amelyen részt vett a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Magyart Népköz- társaság, a Német Demokra­tikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió képviselője. Stefan Olszowski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága Politikai Bi­zottságának tagja, a Lengyel Népköztársaság külügymi­nisztere fogadta a találkozó résztvevőit. A külügyminisz­ter-helyettesek a barátság és a teljes egyetértés légköré­ben véleménycserét folytat­tak az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedé­sekkel, valamint a leszere­léssel foglalkozó, 1984. janu­ár 17-én, kezdődő stockholmi konferencia előkészítéséről. A libanoni katonai jelen­létnél beszélt keddi fehér házi sajtóértekezletén Rea­gan amerikai elnök. Az Egyesült Államok, Reagan szavaiból ítélve, makacsul ragaszkodik a libanoni „küldetéshez”, bár továbbra sem határozta meg ponto­san annak célját. Ezúttal Reagan „a rend helyreállí­tását” nevezte meg célként, amelyet a libanoni kormány­hadsereg „képtelen egyedül elvégezni”. Arra a kérdésre, milyen feltételek mellett távozná­nak az amerikai csapatok, Reagan vagylagos választ adott: vagy az általa meg­határozott feladat teljesíté­se, vagy „a libanoni kor­mány irányvonalának teljes megváltozása” lenne az in­dok. iKpzép-Amerikáról Rea- gannek csak annyi volt a mondanivalója, hogy az Egyesült Államok „köteles­sége megpróbálni, hogy di­adalra segítse a demokráci­át”. A Fehér Ház és a wa­shingtoni kormányépületek betonakadályokkal való kö- rülfogása, a föld-levegő ra­kéták elhelyezése az elnöki rezidencia tetején az elnök szerint nem valamiféle „meghatározott fenyegetés, vagy kifejezett veszély” kö­vetkezménye, csupán a kö­zel-keleti terrorcselekmé­nyek következtében elhatá­rozott óvintézkedés. Reagan nyilatkozottal kezd­te sajtóértekezletét, amely­ben „ünnepi jó hírként” az amerikai gazdaság teljesít­ményét dicsérte, kiemelve, hogy az infláció a hatvanas évek eleje óta a legalacso­nyabb szintre csökkent az utóbbi hónapokban. Izraeli támadás Izraeli vadászbombázók szerda délelőtt az iráni for­radalmi gárdisták és a liba­noni iszlám Amal síita szer­vezet kiképző táborát bom­bázták a kelet-libanoni Baal­bek közelében. Egy Tel Aviv-i katonai szóvivő sze­rint a Dél-Libanont meg­szállva tartó izraeli csapatok ellen végrehajtott legutóbbi támodásokat torolták meg. A térséget ellenőrző szíriai hadsereg légvédelme tüzet nyitott az izreli gépekre. Egy damaszkuszi katonai szó­vivő szerint a legújabb iz­raeli agressziónak hét polgá' ri sebesültje van. Bejrúti források négy halottról és négy sebesültről tudnak. Szerdán húsz dél-libanoni település lakossága sztrájk­kal, tüntetéssel tiltakozott amiatt, hogy a fegyver után kutató izraeli csapatok ke- den megostromolták, meg­gyalázták Adlun falu me­csetjét. Újszíves halála Szerdára virradóra a Lon­don melletti Harefildben el­hunyt a 32 éves Lars Ljung- berg, az első olyan ember brit földön, akin együttes szív- és tüdőátültetési mű­tétet hajtottak végre. A harefieldi kórház sze­rint a halált nem az új szív vagy tüdő kivetése idézte elő. hanem a beteg veséjé­nek és más, létfontosságú szerveinek működésképtelen­né válása. Ljungbergen az úttörőnek számító operációt két héttel Píispökrablás Nicaraguái ellenforradal­márok. egy csoportja kedden elrabolta » nicaraguai püs­pöki konferencia egyik tag­ját. Salvador Schlaefer, Bluefields római katolikus püspöke Nicaragua északi ezelőtt végezték el. Ezt meg­előzően azonban a szerveze­te hónapokon át a szó szoros értelmében pusztulásnak in­dult. és mint a kórházban elmondták, a svéd férfinak a műtét után eltelt időben nem gyűlhetett össze annyi energiája, hogy ezt a pusz­tulási folyamatot ellensú­lyozza. Hétfőn állapotában drámai rosszabbodás következett be. szerdára virradóra pedig be­állt a halál. Nicaraguában határvidékén, a hondurasi határhoz közel fekvő kis fa­luban járt, amikor a telepü­lést megtámadták a hondu­rasi területről betörő ellen- foréadalmárok. A kelet-nyugati viszonyról, a fegyverkezéssel és leszereléssel kapcsolatos kérdésekről, valamint az európai gazdasági együttműködésről tárgyalt szerdai bonni találkozóján Fred Sinowatz osztrák és Helmut Kohl nyugatnémet kancellár (Népújság telefotó — UP —KS) —( Külpolitikai kommentárunk El Tripoliból — de merre? JASSZÉK ARAFAT NÉGYEZER HARCOSÁVAL ELHAGYTA az észak-libanoni Tripoli városát. Az őket befogadó országok között van Algéria, Tunézia,' Észak-Jemen, Szudán, Irak és Jordánia is. A távo­zás tehát sikerült. De mi lesz a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet sorsa? Nem túlzás azt állítani, hogy egyetlen katonai ve­reség sem viselte meg ennyire a palesztin mozgalmat, mint ez a mostani. A belső szakadás véres áldoza­tokkal és óriási tekintélyveszteséggel járt, hosszú idő­re visszavetette az önálló palesztin állam megterem­tésének ügyét. S a mostani tűzszünet még nem je­lenti azt, hogy a probléma megoldása belátható kö­zelségbe került volna. Mindössze annyi történt, hogy Arafat részsikert könyvelhet el: a számára minden­képpen előnyösebb diplomáciai csatornákon folyik to­vább a küzdelem. JASSZÉK ARAFAT BEJELENTÉSE SZERINT két hónapon belül összeül Algírban a PFSZ parlamentje, a Palesztin Nemzeti Tanács. Ezen a jelenlegi vezetés bízvást számíthat a túlnyomó többség támogatására, míg az Abu Hússzá irányítása alatt álló lázadók csak a libanoni palesztinok szavazataiban bízhatnak. A Jordániában, Szaúd-Arábiában és más arab országok­ban élő palesztinok továbbra is Arafatot tekintik a választott vezetőjüknek. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a lázadók, valamint az őket támogató Al-Szaika, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért Főparancsnokság, és a Népi Harc Frontja szembe­helyezkedett a tanács összehívásának gondolatával. AZ EL-FATAHON KÍVÜLI LEGJELENTŐSEBB SZERVEZETEK, a Népi Front Palesztina Felszabadí­tásáért, a Demokratikus Front Palesztina Felszabadí­tásáért és a Palesztinái Felszabadítási Front, valamint a Palesztinái Kommunista Párt támogatják a nemze­ti tanács összehívását. Felhívták azonban a figyel­met a gondos előkészítésre, az előzetes megegyezés szükségességére. Ellenkező esetben ugyahis szinte bi­zonyosan a PFSZ teljes kettészakadásával lehetne számolni. Már a vázlatos felsorolásból is kitűnik, hogy a szépszámú palesztin szervezet egyesítő tanácskozá­sának tető alá hozásához nagyfokú diplomáciai körül­tekintés szükséges. Horváth Gábor Egymásra utáltán Vízbetörés a moszkvai metrónál Kedden Moszkvában meg­bénult a közlekedés a metró kaluga-rigai vonalán, a Tre­tyakov állomás környékén — jelentette a TASZSZ hír- ügynökség. Mint a moszkvai metró­építési főigazgatóságon a Trud című lap tudósítójával közölték, délelőtt az alagút­ba váratlanul víz tört be. A moszkvai metró készenléti szolgálatának dolgozói meg- állitották a szerelvényeket, majd kimenekítették az uta­sokat. Sebesülés nem tör­tént. HATVANI CUKORGYÁR azonnali belépésre keres karbantartási és üzemviteli munkák irányítására, erősáramú végzettséggel rendelkező üzemmérnököt és technikust, o Munkarendről, fizetésről személyesen adunk tájékoztatást. Jelentkezés a személyzeti és oktatási osztályon. A kelet-európai szocialista országok gazdasági, politikai és kulturális együttműködé­se történelmi egymásrautalt­ságuk reális kifejeződése. Ezek az országok egész tör­ténelmi fejlődésükben ha­sonló utat jártak. Nagyjából hasonló időben történt meg, mintegy ezer éve a magyar, a cseh, a lengyel és az orosz állam kialakulása, vagyis a kelet-európai feudalizmus megszerveződése ezeken a területeken. Azóta ezek az országok közös történelmi tájat alkotnak, amelynek fej­lődése jellegzetesen eltért a nyugat-európai feudalizmus fejlődésétől. Az Európán be­lüli fejlődést tekintve ez valójában megkésettséget je­lent. ami világosan megmu­tatkozott az ipari forradalom és a kapitalizmus terjedése időszakában is. A kelét-eu­rópai országokban később, s kevésbé átfogóan és mélyre­hatóan játszódott le az ipa­rosítás folyamata a 19—20. században, s így a*második világháborút követően nagy eltérésekkel ugyan, de még­is számos közös vonással kezdték meg a szocializmus építését: a kelet-európai or­szágok egymásrautaltsága mindenekelőtt új típusú tár­sadalmi és politikai viszo­nyaik fejlettsége és gazdasá­gi szerkezetük viszonylagos elmaradottsága közötti el­lentmondásból fakad. Kényszerű kohézió A szocialista világrendszer kialakulása a második világ­háborút követően a fent em­lített belső feltételek miatt feltételezte az egyes szocia­lista országok szoros együtt­működését. de ebben az irányban hatottak a külső leltételek is. nevezetesen a hidegháború, amely kikény­szerítette a szocialista or­szágok erős kohézióját. Az egymásrautaltságnak ebben az első, korai fázisában szü­lettek az iparosítás első nagy eredményei, valamennyi ke- let-európai szocialista or­szágban. Egyúttal kiformá­lódott az a nézet — s ez egy­ben gazdaságpolitikai irány­vonal is —. amely a szocia­lista országokat csak közös vonásaikban tekintette, s nem vette eléggé figyelembe reá­lis különbségeiket, történel­mi és földrajzi, de egyúttal társadalmi, gazdasági és kulturális sajátosságaikat. Az érdekellentétek időlegesek A fejlődés második sza­kaszában. az ötvenes évek végétől, valamennyi kelet­európai szocialista országban a nemzeti-történelmi sajá­tosságok kerültek előtérbe. Ez az egymásrautaltság új, magasabbrendű formája volt, hiszen nemcsak nagyobb te­ret engedett az egyes orszá­gok saját gazdaságfejlődésé­nek, hanem új távlatokat mutatott gazdasági együtt­működésüknek is. A korszakváltásnál, az egyes szakaszok közötti át­menetnél időlegesen érdek­ellentétek is felmerülhet­nek a szocialista országok között, ami azt jelzi, hogy az együttműködés adott for­mája kimerítette lehetősé­geit és új formák kimunká­lására van szükség. Az igaz­ság az, hogy az első sza­kaszban az egyes szocialista országok érdekeinek többé- kevésbé automatikus egybe- * esését tételezték fel. s ma­ga a nemzeti érdek fogalma nem is nagyon jelentkezett, vagy éppenséggel mint ne­gatívum, mint tehertétel fo­galmazódott meg. A máso­dik szakaszban, az ötvenes évek végétől azonban nyil­vánvalóvá vált, hogy a szo­cialista országok tartós egy­másrautaltsága és együttmű­ködése az egyes országok jo­gos nemzeti érdekeinek egyez­tetését és közös érdekké öt­vözését tételezi fel, s hogy az együttműködésre nemcsak a hosszú távú közös érdek, hanem még ráadásul a rö- vid'ebb távú. közvetlen nem­zeti érdek kell, hogy moti­váljon. Magyarán, az egyes országok kétoldalú tárgyalá­sain és együttműködésén be­lül szükségképpen jelen kell legyen az éves vagy ötéves terveik teljesítéséből adódó szükséglet is, nemcsak! a hosszú távú fejlesztés igé­nye. Új együttműködési formák Az 1949-ben megalakult KGST révén a szocialista or­szágok gazdasági régiója mintegy két évtizedre. 1950 és 197Ó között a világ leg­gyorsabban fejlődő övezeté­vé vált. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem évi 6,8 százalékkal növekedett a KGST-országok átlagában, s ezen belül megkezdődött a gazdasági fejlettségi szűntek kiegyenlítődési folyamata is, hiszen az alacsonyabb szint­ről induló Románia és Bul­gária évi 8,7 százalékkal fej­lődött ebben az időszakban, az egy főre jutó nemzeti jö­vedelem tekintetében. Ugyanebben az időszakban a fejlett tőkés országok át­lagosan évi 3,4 százalékkal, a Közös Piac országai pedig 4,7 százalékkal fejlődtek. A szocialista közösségben megjelentek az együttműkö­dés újabb, magasabb szerve­zettségi formái is, mint 1964 január elseje óta a transzfe­rábilis rubelnek nevezett va­luta. amely a KGST-orszá­gok közös fizetőeszköze, és mint a Nemzetközi Gazdasá­gi Együttműködési Bank, amely vezeti az elszámolá­sokat. Az együttműködés te­rén jelentős eredményeket hozott az energiarendszerek összekapcsolása, mint példá­ul a Barátság olajvezeték megépítése és a villamos- energia-rendszerek összekö­tése. A hatvanas években megjelentek a tagállamok által alapított nemzetközi szervezetek is, amelyek pél­dájaként az Intransmas és Agromas nevű közös bolgár —magyar vállalkozásokat említhetjük. A kelet-európai országokat sokáig leginkább a kölcsönös termékszállítások kötötték össze, amelyeket ugyan a tervezés szintjén koordinál­tak, de ez — a hetvenes évek végén — már nem bi­zonyult elegendőnek. Ezért került sor a komplex prog­ram kidolgozására, amely a szocialista országok integrá­ciójának programja. A szocialista országok in­tegrációjának, termélésbeli együttműködésének kétség­telenül elsősorban politikai gyökerei vannak, de feltét- ■ lenül kifejez egy növekvő gazdasági szükségszerűsé­get is, az egymásrautaltság­nak minden korábbinál erő­teljesebb szükségességét. Amint Lázár György éppen napjainkban, 1983. október 18-án, a KGST 37. üléssza­kán, Berlinben hangsúlyoz­ta: a romló nemzetközi gaz­dasági feltételek miatt va­lamennyi országnak növek­vő igénye fokozottabban be­kapcsolódni a KGST nem­zetközi munkamegosztásá­ba. Persze, a gazdasági in­tegráció igénye egy sokkal mélyebb, hosszabb távú fo­lyamatból is adódik, s eny- nyiben viszonylag független a világgazdaság változásai­tól. Nevezetesen a gazdasá­gi integráció igénye szükség­képpen jelentkezik az * ex- tenzív gazdasági fejlődésről az intenzívre való átmenet sorén, amikor már kime­rülnek a kisebb méretű ke­let-európai szocialista orszá­gok belső forrásai. Magasabb fejlettségi fokra csak úgy léphetnek — ez még a na­gyobb belső gazdasággal és piaccal rendelkező nyugat­európai országok példáján is megmutatkozott —, ha erő­teljes szakosítást hajtanak végre és termelésüket nem­zetközi szinten integrálják. Ez a termelés belső dina­mikájából fakadó szükség­let az, amit rendkívüli mértékben felfokozott a vi­lággazdasági korszakváltás és a nemzetközi gazdasági feltételek jelentős romlása. Három évtized tanulsága Hazánk a nyolcvanas évek elején is külkereskedelmi forgalmának valamivel több mint felét a szorosan együtt­működő hat szocalista or­szággal bonyolította le, s ezen belül a Szovjetunióval a teljes forgalomnak csak- nek egyharmadát. A világ- gazdasági korszakváltás is arra késztette a szocialista országokat, hogy az együtt­működés új, hajlékonyabb és hatékonyabb formáit ke­ressék. s azokat a makro­gazdasági szintről (népgaz­daság) átvigyék a mikrogaz- dasági szintre (vállalatok) is. E tekintetben még sok nehézség tapasztalható, az új formák kikísérletezése nem megy egykönnyen, de az integrációs folyamat ed­digi előrehaladása is meg­mutatta a szocialista or­szágok gazdaságának önmeg­újító képességét. Az is meg­mutatkozott hosszabb törté­nelmi távlatban, mintegy há­rom évtized tanulságaként, hogy a szocialista országok közötti érdekkülönbségek átmeneti jellegűek. időről időre félmerülnek és felol­dódnak, érdekazonosságuk és kölcsönös egymásrautalt­ságuk viszont tartós és alap­vető jellegű. Ágh Attila a Magyar Külügyi Intézet igazgatóhelyettese

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom