Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-17 / 297. szám
10. NÉPJÚSÁG, 1983. december 17., szombat Bécs — karácsony előtt A karácsonyi vásár nyitányát az idén elmosta az ónos eső, mint azt a Máriahilfer Strasse gyér forgalma is bizonyítja (Fotó: MTI Külföldi képszolgálat — KSj Bécs, akárcsak: Budapest máig sem tudta teljesen levetkőzni szezonális jellegét. A derűs-aranyos ősz leveleit már rég tovasodorták az Alpok felől érkező hideg szelek- Az igazi tél még várat magára. A színházi ás a koncertszezon megkezdésével némileg megélénkült a vendégforgalom, de tulajdonkéjtpen ' csak az immár elmaradhatatlan konferencia vendég arabokkal, kevéske nyugat-európai’ turistával és hála az országaink között kialakult őszinte baráti viszonynak, elég sok magyarral lehet találkozni a bécsi utcákon, üzletekben, szórakozóhelyeken. A magyar utazási irodák szinte egymással versenyezve kínálják a hétvégi háromnapos utakat, de lehetőség van a huzamosabb látogatásokra is. Különösen azoknak, akik rokont meghívásra utaznak Ausztriába. Kár, hogy ottlétemkor az: ónos eső miatt lehetetlen1 volt a fényképezés, _ mert. most mellékelni tudnám a Wastbahnhof melletti té- koló magyar autóbuszokról készült képeket. A Volán- tourist, az Ibusz, a Pega- zus-Tours, az Expressz. Cooptourist, hetente több- száz magyar turistát utaztat Bécsbe egy kis városnéző, bevásárló kiruccanásra. . Mert .még mindig a bevásárlás a fő úticél, különösen így, karácsony táján. November utolsó vasárnapján kezdődött meg Bécs ben a komoly állami rendeletekkel szankcionált karácsonyi vásár. Ennek keretében az üzletek mindennap, szombaton és vasárnap is kötelesek nyitva tartani. A rendelet talán egy kissé túlzottan helyezi a kellőre a hangsúlyt, hiszen a bécsi kereskedők amúgy is nyitva tartanának ilyenkor. Széles skálájú áruválaszték és bőség mellett nem engedheti meg magának senki, hogy kényelmesen várja a vevőt, hanem elébük megy, akciókat szervez, kedvezményes árakat ajánl, karácsonyi fényragyogásba öltözteti üzletét. Valójában el is kel a karácsonyi vásáron „bevetett” számtalan trükk, és persze az udvarias, gondos kiszolgálás,, mert a kampány első napjaiban meglehetősen kevés volt az igazi vevő, sőt a nézelődő is. A karácsonyi vásár premierje tehát gyengén sikerült, sőt sokan úgy vélik, hogy a folytatás sem lesz olyan, mint a korábbi években volt. Nem az árubőséggel, hanem inkább a vásárlóképességgel van baj. Ezt nem a magyar turisták pénztárcájához viszonyítva állítom, hisz köztudott, hogy amit kapunk, zsebpénznek is édes-kevés, hanem Ausztria gazdasági nehézségei ismeretében. A hatmilliós országban , a munkanélküliek száma 3,7, az inflációs ráta 5,4 százalék. Éz kínos politikai felismerésekre és döntésekre ösztönözte már a legendás Kreisky kancellár időszakában is az országot vezető Osztrák Szocialista Pártolt. Az elmúlt években egyre többször hangzott el az osztrák politikai fórumokon, hogy az államnak az ország egészének érdekében növelnie kell egyes rétegek terheit, például azzal, hogy több adót vet ki, csökkenti ,a lakossági bankbetétek kamatait, és ezzel együtt növelheti a bankhitelekre kirótt kamatterheket. Megkezdődött és ma is tart a szakszervezetek hatókörének, befolyásának felülvizsgálata, ami természetesen maga után vonhatja a szociális juttatások visszafogását, sőt csökkentését is. A szocialisták a tavaszi választásokon a szavazatok 44 százalékát szerezték meg, így már nem rendelkeznek abszolút parlamenti többséggel, szükségük van arra, hogy a liberálisokkal 4 együttműködjenek. Lehet, hogy a turisták szokásos tájékozatlansága sugallja ezeket a gondolatokat, de a bécsi boltokban tapasztalható nagy árubőség és a vásárlók, az érdeklődők meglehetősen kis száma között azért mélyebb, elgon- dolkoztatóbb összefüggések is rejtőznek, nemcsak az ad- ventvasámapi ónos eső. Voltam már néhányszor Bécs- ben, de valahogy szolidabb- nak, szerényebbnek tűnik a szórakozóhelyek forgalma, zsibongó élete, mint korábban. Üjabban ismét sikk kávéházba járni Bécsben. A belvárosban következetes gyorsasággal és alaposággal építik újjá a hajdan volt régi, hírneves kávéházakat. Üjra régi patinájában fogadja vendégeit a Kram- mer, a Gobner, a Neuner, vagy a nemrégiben átadott Centrál. Ezek valóban kávéházak, tehát második otthonai a bécsi polgárságnak. Discó egyikben sem üzemel, van viszont napi sajtó, képeslap, asztali zene, sakk, biliárd és persze kávé. Olvastam valahol, hogy minden osztrák lakosra 78 liter babkávé jut egy évben. Gombamódra szaparodnak a nyugati mintájú minibárok, állófogyasztásra berendezett sörözők, poharazók is, de — a bécsiek dicséretére legyen mondva — részeg még sinc6. Van viszont tisztaság, figyelmesség, szívélyesség, amiben senki sem versenyezhet a bécsiekkel. Bécs világváros, tehát elképzelhetetlen kulturális, színházi, zenei élet nélkül. A színházak, koncerttermek belterjes élete külön tanulmányt érdemelne — erre most nincs mód. A bécsi éjszaka fényei között ott viliódznak a különböző mulatók, bárok, lokálok reklámtáblái is. Náluk egy kicsit talán minden rendelte- tésszerűbb. A Moulin Rougeban — ha már úgy hirdetik, valóban sztriptízt adnak. Az éjszakai kabaréban hamisítatlan bécsi humor teszi próbára a vendégek nevetóizmait, a Grin- zimgben ma is éppolyan sa- vanykás a bor és eredeti a harmonikások sramlizenéje, mint régen. A mozikban James Bond megfér Bel- mondóval és az Elfújta a szél porfedte álromantikájával. A Práterben vagy a West- toanhof körül, a Kohlen- markton, a Kruger Strassen áz eső és a hideg ellenére is sétálnak lányok, szakmájuk szigorú öntörvényei árai alapján kínálva fiatalságukat. Három nap igazán rövid idő, mégis érdemes egy-egy ilyen Volántourist-útra befizetni, mert ha a város lelke nem is tárulkozik ki, de a nyitott szemmel járónak legalább át lehet tekinteni a mégiscsak sokatmondó felszínt. Vasvári Ferenc Göttingai jegyzetek Göttinga felé Nürnberg és Göttinga között jó három és fél órát tart az út, s mert nappal van, s ragyogó napsütés, átadhatom magam a felfedezés örömeinek: ismerkedtem a Steigerwald, Vogelsberg és Alsó-Szászország déli csücskének hangulatos erdőkkel, szántóföldekkel s szőlőskertekkel tarkított tájaival. óhatatlanul is a hajdan Göttingában tanuló magyar diákokra gondolok megint. Talán erre, itt a vasúttal párhuzamos országúton jöttek mind, ki gyalog, ki postakocsin, ki alkalmi szekéren, hogy a jeles univerzitás világhírű professzorait hallgassák s hazatérve a magyar szellemi élet pezsdítői legyenek. Rájuk kell gondolnom, hisz „földi” is volt közöttük, no nem egri illetőségű, de a közelből való, miként Emő- dy István, aki Vadnáról indult a tudományok e XVIII— XIX. századi világhírű fellegvárába, vagy a mezőkeresztesi Nyíri Mihály, aki előbb már Jénában is megfordult. A délelőtti nap aranyló sugarainak fényében, a színek ezernyi árnyalata eleven festménnyé varázsolja a tájat. A rozsdabarnától a narancs- és citromsárgán át az élénk zöldig minden szín- árnyalat megtalálható. Az erdők közül itt-ott egy-egy várkastély tornya bukkan elő, zászló is leng rajtuk, aztán apró falvak következnek, s megint az erdők. Az idő megállani látszik, pedig már Bebrában vagyunk, s nem messze a pillanat, amikor fülkénkben megszólal a hangszóró, s a vonat vezetője udvariasan közli: „Hölgyeim és uraim! Néhány perc múlva Göttingenbe érkezünk. Átszállás Northeim, Bad Gandersheim felé... ” Találkozás Krleza jegyében A konferenciát, amelynek résztvevője leszek, a két éve elhunyt Miroslav Krleza életművének szentelik a göttingai egyetem világviszonylatban is nagy tekintélynek örvendő szláv intézetének munkatársai. Stílszerű hát, hogy az Európa és az NSZK más egyetemeiről azonos időszakaszban érkező vendégek fogadásakor a pályaudvaron várakozó vendéglátó kollégák kezében egy-egy Krleza-kötet van — ismertetőjelként. Engem az intézet vezetője, Deinhard Lauer professzor fogad s visz kocsijával a város szívében levő szálláshelyünkre, a Central Hotelbe. Aztán megyünk is tovább, mert egy óra múltán kezdődik a tanácskozás a Tudományos Akadémia épületében. A szállodából gyalog megyek s gyűjtöm az impresz- sziókat. A gyalogos zóna az amúgy sem nagy kiterjedésű óváros szívében van. A St. Johanniskirche, vagyis a Szent János templom, s a Rathaus méltóságteljesen magasodik a favázas polgárházak fölé, s a mértéktartó modernizálás nem akadályozza a képzelőerőt, hogy felidézze a város XVIII. századi hangulatát. A középkori Göttingából viszonylag kevés emlék maradt, de ezek mindegyike csaknem eredeti szépségében pompázik. A St. Johanniskirche XIV. századból való tornyai a krakkói Mária- templomra emlékeztetnek, s nemcsak a felemásság okán, hanem mert a magasabb toronyban volt a várost vigyázó őr szobája, akinek ellenség közeledtét, tűzvész pusztítását, árvizet kellett jeleznie. Igaz, itt nem szólal meg a toronyőr kürtje óránként, helyette viszont ünnepélyesen szólalnak meg harangjai. Időnként harangjáték muzsikájában is gyönyörködhet e városrészben a járókelő, hogy aztán átadja magát a jórészt a XVI. században épült kisebb paloták és polgárházak lenyűgöző szépségének. Közöttük méltán leghíresebb az ún. Junkerház, amelynek évszázados favázát művészi faragások, szobrok díszítik, s a reneszánsz szelleméhez híven ott van közöttük a hajdani tulajdonos házaspár képe is... Megyek a régi egyetem felé, s a szűk utcákon most újra az egykori magyar diákok járnak eszemben, akiknek életformájáról a jeles debreceni professzor, Budai Ézsaiás 1792 májusának végén — személyes vallomás formájában — eképpen tudósított: „Debrecenből Áp- rilisnek 5-dikén lett elindú- lácomkor, sem magam nem reménylettem, sem mások, .. . hogy a Cursus elejére Göttingába érhetek: de, Isten segedelméből, Május 1 napján, délután 5 órakor érkezvén ide szerencsésen, mondhatom, hogy a Cursus kezdetéből igazán keveset, vagy talán semmit sem szalasztottam el. Mert azok a Collegiumok, amellyeket én járok, különös szerencsémre, mind 1 Maii kezdődte- nek el. Egész útamban hat hellyen múlattam. .. Ezen siető utam igen sokba került: mert, néha extra pos- tot is kellett fogadnom; néha mind az utas társaimra nézve, mind pedig az éjjeli és nappali átázásnak egészségem változása nélkül való kiállására nézve, igen drága asztalhoz kellett ülnöm; néha pedig, a ritkaságok megnézéséért, kivált mikor csak magam voltam, sokat kellett discretioba adnom. Ezen sok kültést, itt Göttingába, még több követte... ” Azt persze, nehéz lenne felsorolni, hogy a XVIII. század második felének, s a XVIII. és XIX. század fordulójának jeles magyar képviselői közül hányán is fordultak meg Göttingában. Igen hosszú lenne a névsor. Ám ha Budaj Ézsaiás emlékét felidéztem, nem lehne illő nem szólani Kis Jánosról, a költőről, Kazinczy dunántúli barátjáról, aki évtizedek múltán is nagy szeretettel, meleg hangon emlékezett göttingai diákéveire. Emlékezéseiben írja, hogy a könyvtárban „a kívánt könyvek minden nehézség nélkül kiadattak. E részben kivétel csak az igen drágákra, s ritkaságokra nézve volt, mellyeket egyedül a főkönyvtárnoknak, Heynének engedelmével lehetett kivinni. Kezeskedő professzorra, kivált mi magyarok, kik általában jó hírrel dicsekedhettünk, nagyon könnyen tehetnénk szert. . . A jelesebb professzoroknál leginkább vasárnapokon s ünnepeken, délelőtti 11 s 12 óra között gyakran hárman, négyen s többen is együtt tettük látogatásunkat..., nemzeti felekezetűnk becsületét pedig nemcsak minden mocsoktól gondosan őriztük, hanem még szebb fénnyel is díszesíteni igyekeztünk.” Figyelemre méltó önbecsülés. A göttingai magyar diákok évtizedes hagyománya volt ez a magatartás- forma, amelynek híre hazába is eljutott. Jellemző példaként idézhető az a Csokonai-vers, amelyben az ifjú poéta a Göttingából hazatérő Budai Ézsaiást köszöntötte : Admet nyájától Apollójokat Nem várták úgy tanítványt S árván kesergő leányt, Sírva vervén bágyadt lantjokat: Mint amiként esdeklének Eddig az óráig Fiai e kis Tömpének Hozzád Göttingálg. Szimpozion Krlezáról Göttinga óvárosán kívül, Budára emlékeztető . városrészben a Tudományos Akadémia Lagarde-Haus néven ismert épületében kezdődik tanácskozásunk. Krleía íróiszellemi nagyságához méltó rendezvény. Az európai szlavisztika olyan kiválóságai jöttek el, mint a stockholmi Nilsson professzor, a zágrábi Aleksandr Fiaker és Ivo Franges, Innsbruckból Zoran Konstantinovic, Berlinből D. Burkhart, Münchenből J. Holthusen, Mannheimből Josip Matesic és Walter Kroll, Tübingenből Rolf- Dieter Kluge és J. Raecke, Sarajevóból Radovan Vué- kovic és Nenad Vuko- vic. A vendéglátó egyetem színeit Laner professzor és munkatársai: Dr. Peter Scherber, Dirk H. Strunk képviselik. A konferencia tematikáját az enciklopédikus tudású Krleza sokarcú életműve határozta meg. Az első világháború poklát megidéző novellák méltatása mellett avatott interpretációt hallhattunk a Szentistvctnnapi búcsú (KraVjevo) c. korai Krleza-drámáról, a Petrica Kerempuh balladái c. verseskönyvről, a Krleza-művek bibliai motívum rendszeréről és — Nilsson professzor jóvoltából — a jeles horvát író európaiságáról. A tübin- geni egyetem russzistája, Rolf-Dieter Kluge a Krleza- életmű kelet-középeurópai összefüggéseire, párhuzamaira . hívta fel a figyelmet, amikor Krleza és az orosz szimbolizmus kiváló képviselője, Alekszandr Biok művészet- és irodalomfelfogásának párhuzamairól beszélt. S a konferencia egyetlen magyarországi vendégeként vajon jómagam szólhattam volna-e másról, mint Krle- ía kelet-európaiságának egy másik, ott nóvumot jelentő vonatkozásáról: Krleza Ady- és magyarságélményéről?! S nem is csak az író magyarországi diákoskodásának momentumairól, hanem azokról a szellemi és művészeti hatásokról, élményekről, amelyek ismerete nélkül szűkösebben értelmezhető Krleza műveinek nagyobbik hányada. Örömmel nyugtázhattam az érdeklődést, az az alkalom pedig, amikor Ady Sírni, sírni, sírni c. versének magyar szövegét kellett — kívánságra — felolvasnom, alighanem a konferencia egyik legbensőségesebb pillanata volt. A nyelvünket nem értő hallgatóság az Ady-vers ritmusának, akusztikájának révén zenei jelenségként fogta fel a verset, s érzékelhette Krleza Ady-élményének konkrét változatát is. A horvát mester 1931-ben megírta egyik legszebb magyar vonatkozású versét (Siralomének az ősi templomnál) ezzel az alcímmel: „Báró Balassa Bálint ómagyar infini- tivuszainak emlékére.” A költemény persze nem Balassi költészetének motívumai, hanem a fenti Ady-vers formai jegyeit, ritmusát, szerkezetét követi, mégis eredeti és nagy vers. Amíg a Sírni, sírni, sírni magyar szövegét olvastam, Laurer professzor — akinek zenei képzettsége és műveltsége szakmabeliek körében is közismert — együtt ratmi- zálta velem Krleza fenti költeményét, nem kevés elragadtatással nyugtázva a két szöveg ritmusának közös jellegét... Lőkös István Tisztelt fogyasztóink! A közérdekű villamos hálózati hibák befejelentői között ismét JUTALOMSORSOLÁST TARTOTTUNK. A sorsoláson a kazincbarcikai és egri üzemigazgatóság területéről történt bejelentések vettek részt. A nyertesek és nyeremények a következők: 1. Turcsányi Béla, Aiatka, Bernáthegy Háztartási mixer 2. Bogdányi Margit, Tiszanána, Petőfi u- 37. Philips zsebrádió 3. Mérten Károlyné. Atány, Vörösmarty u. 1. . . • Philips zsebrádió 4. Hegedűs Istvánné, Királd, Béke-telep 9. ép. HV—77 tip. vasaló 5. Radics László, Domaháza, Dózsa u. 114. Kávédaráló 6. Ovád Sándor, Hangács Hajszárító A jutalmaikat kirendeltségeink megbízottai személyesen viszik el és adják át a nyerteseknek. Ezúton is köszönjük, hogy bejelentésükkel segítették munkánkat. Legközelebbi jutalomsorsolásunkat Salgótarjánban tartjuk, amelyen a salgótarjáni és gyöngyösi üzemigazgatóságok bejelentői vesznek részt. ÉMÁSZ VÁLLALAT
