Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-14 / 294. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. december 14., szerda S. Miskolc, december 11—12. Változatos „étlapot“ az úttörőknek Megkezdődött a konferencia, a felvételen Révészné Bőgős Zsuzsa és Képes! Györgyné A megnyitó pillanatai „— Csak ketten maradtunk tehát nevelők a táborban, a határ szélén, a rengeteg közepén. A rőzsénk, melyekkel a vaddisznókat riogatni kellett, fogytán volt, elhatároztuk, éjfélig énekelni fogunk, hogy a gallyak hajnalig kitartsanak. Tizenegy körül járt az idő, amikor a kolléganőm, aki pulóverért ment be a sátorba, megret- tenten felsikoltott: őrsök, azonnal sorakozó, létszámjelentést kérek. Pár perc múlva tisztázódott, mindenki a tűz körül ült, odabent mégis legalább hárman vannak ...” Nos, ehhez hasonló Vér- fagyasztó kezdetű, ám mindig humoros csattanóid „szto- rizással” kezdődött az úttörők VIII. országos konferenciája a Heves megyeiek számára pénteken, amikor is elindult a küldötteket szállító busz a tanácskozás színhelyére, Miskolcra. A tizenkét fős csapat tagjai ugyanis már odafelé menet ismerkedtek. Na, nem annyira egymással — régi barátok lévén —, inkább azzal, hogy ki-ki a maga tapasztalatai alapján, milyen módon képzelné továbbfejleszteni a mozgalmat. Milyen lépést érez legfontosabbnak a gyermekek érdekében. Az anekdota tehát — melyet a több mint tíz éve kiválóan „úttörőző” Haffnerné Miskolczi Margit, a megyei pártbizottság munkatársa elevenített föl —, nem elsősorban azért volt érdekes, mert úgy zárult: a „betörők” csak zászlóért jöttek — hanem azért, mert a táborozás a kalandok izgalmának szépségeiről szólt... S így arról, a hagyományokat megőrizve miként lehet újítani. •ér Az első spontán „munka- megbeszélések” a borsodi megyehatárnál szakadtak félbe, itt ugyanis a házigazda szihalmiak kenyérrel, sóval várták a 19 megyéből ide- érkezetteket. A vendéglátók, végig a három nap során egyébként — akárcsak itt a matyóruhás fogadó bizottság —, hallatlan melegséggel vették körül a delegátusokat, ünnepi külsőségekkel is jelezvén az esemény jelentősé- / gét. Az első nap zárásakor baráti találkozóra került sor. A hevesi és Szabolcs megyeiek — akiket Mogyorósi Marika, a Borsod megyei KISZ-bizottság munkatársa kísért —, a miskolci 34. • számú Általános Iskolában ismerkedtek a helybéli intézmény múltjával, jelenével, a pedagóguskollektíva gondjaival, a csapat eredményeivel. E tízéves iskola testületének már sikerült értékes hagyományokat kialakítania. Kiránduló, táborozó csapat az övék, s ezt érzik ők a legfontosabbnak. Véleményüket osztották a megyénkbeliek is, annál is inkább, mert ez volt a témája a hevesi delegáció fölszólalójának, Csávás Istvánnak másnap a plenáris ülésen. •ér Élénk érdeklődés, majd számtalan elismerő gratuláció követte az Országos Villamos-távvezeték Vállalat egri dolgozójának, a mozgalomban egy évtizede részt vevő túravezetőnek gondolatait. „— Elnézést kérek, nem vagyok a szavak embere, talán most is jobb szeretnék kint lenni a Bükk-fennsíkon egy csomó gyerekkel. Ott, ahol zúzmarás a táj, metszőén éles a levegő, és úgy látom — ahogy itt körülnézek — nem is vagyok ebben egyedül, mert sok táborozáson edzett ember arcát látom.” — kezdte. Majd szólt arról, milyen fontos eleget tenni a gyerekek óhajának: tartalmas, tartós élményt adó, izgalmas programokat szervezni számukra. Nemcsak a pedagógusok tehetnek sokat ezért, de mindazok, akik szeretik a fiatalokat. Közéjük tartoznak a túravezetők is, kik — ha kérik őket —, örömmel vállalkoznak a kirándulások lebonyolítására ... ★ A szünetben szavait tovább fűzve beszélgettünk. Kékesi Györgyné, a verpeléti általános iskola csapatvezetője azt hangsúlyozta, milyen fontos olyan hasznos elfoglaltságokat találni a diákok számára, melyeket önként, lelkesen vállalnak. Az ő „gyerekei” például különböző pályázatokra jelentkeznek, meglehetős sikerrel. Vannak* akik részt vettek — és nyertek a csillagos iránytű mozgalomban. Vannak, akik naplót vezetnek arról, milyen jó a kapcsolatuk patronálójukkal... Néha szinte mulatságos, mennyire túl komolyan veszik dolgukat. A leghivatalosabb formákat alkalmazva adnak gépelt jelentést egy- egy akciójukról a csapat- vezetőnek. Játék ez persze, ezúttal mondjuk hivatalnokosdi játék. De ez az, amit Bartók Jancsi a leginkább élvez a mozgalomban. A hatvani Bajza József Gimnázium másodikos ifivezetője szerint nincs annál jobb, mint amikor egy-egy rajfoglalkozáson remek a hangulat, s valami móka miatt fölcsattan a falakat megremegtető kacagás. ö egyébként — mint mondja —, imád szervezni, és erre szerencsére rengeteg alkalom kínálkozik, hiszen a városi ifivezetői * szakbizottságban tevékenykedik. „Civil” elképzelései: orvos szeretne lenni. •ér A délután folyamán hat szekcióban folytatták a munkát a konferencia résztvevői. Megvitatták az érdek- védelemmel, a társadalmi kapcsolatokkal összefüggő kérdéseket, azt, hogy az alsófokú intézményekben mit tehetnek az úttörővezetők, az életkori sajátosságokkal ősz. szefüggő gondokat. Szó volt a belső demokratizmusról, a gyerekek szabad idejének kialakításáról. •ér Másnap került sor az országos úttörőtanács megválasztására, melynek tagjává lett újra dr. Király Gyula, s első ízben Csávás István i$. •ér A kétnapos konferencia gazdag tapasztalatait Révészné Bőgős Zsuzsa megyei úttörőelnök ekként összegezte a nagyszabású búcsúfogadás után. „— Megerősített bennünket ez a tamácskozás arról, hogy helyesek elképzeléseink a továbblépés módjáról. Nagyon fontos tehát, hogy az eddigieknél jobban fejlesszük a gyerekek öntevékenységét. Ügy vélem, a későbbiekben elsősorban arra kell törekedni a pedagógusoknak és a mozgalom társadalmi támogatóinak is, hogy egyfajta étlapot kínáljanak az úttörőknek, melyről maguk választhatnak. Persze nyilvánvalóan ez a fajta indirekt irányítás csak akkor valósulhat meg, ha a kicsik példát látnak: a felnőttek demokratikus közösségét. Szorosan kapcsolódik ehhez, hogy a jövőben meg kell teremteni az érdekek és az értékek egyensúlyát. Azaz, a kitűzött feladatok ne legyenek csak öncélúan „megmozgatok, szórakoztatók”. Az iskolaszövetkezetekben például biztos, hogy örömmel dolgoznak a tanulók, és ráadásul nem kevés hasznot is hajtanak. Akárcsak akkor, ha lakókörnyezetüket védik, gondozzák. Sorolhatnánk még a különböző lehetőségeket, hiszen pár nap alatt rengeteg ötletet kaptunk a további munkához. Megvalósításuk a jövőben elengedhetetlen és nem kis munka lesz. Németi Zsuzsa Beszélgetnek a delegátusok: Bartók János, Besenyei Márta, Beer Ferencné és Jurányi Istvánná (Fotó: Veress Jenő) Mint már hírül adtuk, hétfőn hatezer fiatal részvételével került sor ifjúsági békegyűlésre Egerben, a Dobó téren. Kőhidi Imre képriportjával idézik a forró hangulatot. Békét akarunk
