Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-12 / 267. szám
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, 1983. november 12., szombat 8. Pogonyi Pál versei: Egy gondolat Egy reggel mielőtt hátijába gyömöszölt volna az öregasszony a buszon arra gondoltam, milyen jó volna milyen jó volna ha volna egy asszonyom reggelenként csókjaimmal ébreszteném minden porcikáját kiilön-külön s minden csókomnak más ize volna hogy milyen jó volna ha volna egy asszonyom reggelenként beszívnám édes-meleg asszonytest illatát s orromban édes-meleg asszonytest illatával szállnék fel a buszra s ez az öregasszony se merne hátijába gyömöszölni és én se érezném a busz reggeli száj-szagát Az 1983-as genfi tárgyalások elé Ó, aszott arcú Európa, hazám nem vagy elég vén s rút talán? Szemedre hályog: kénes felhők ölepülnek ráncaidon vén asszonyok, a gyárak ölnek s a folyók könnycsatornái: benne a halak: hanyatt Pedig érdemelnél inkább ezer csókot mintsem nyakadra ezer rakéta-bibircsókot Lőrinczy István: fantasztikus szimfónia hajamból felszáll egy madár szívemben énekel a Nap v erdők melle a számon duzzad s vállamra dől a pillanat meleg levest gőzöl a táj egy bogár holdvizet iszik előttem fényívű papír s betűit rőt lángok viszik csörömpöl az ég kereke tegerszínen kék jéghegyek s öregasszony holt szeméért sírnak 1 a fáradt fellegek „Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad" Krleza és Jászi Oszkár A közelmúlt , legnagyobb könyvsikereinek egyike elvi- tathatatlanul Jászi Oszkár eredetileg angol nyelven írott munkája, A Habsburg-monarchia felbomlása volt. A könyvet tavaly pillanatok alatt szétkapkodták, s most, hogy a második kiadás Is a könyvesboltokba került változatlan az érdeklődés Iránta. A siker titka nyilván abban keresendő, hogy a mű csak több évtizedes késéssel jelent meg a szerző anya- nyelvén, de abban is, hogy a Jászi fejtegette problémák tanulságai ma is megfonto- landók. A könyv Iránti kíváncsiságot serkenthette az a vaskos kötet Is. amely Jászi publicisztikájából kínál gazdag válogatást, s nem sokkal a monarchia felbomlásának okait taglaló művet megelőzően került a könyvpiacra. Ebben a kötetben: (Jászi Oszkár publicisztikája volt a elme) • önéletrajzát is közzétették. s ez a bár szűkszavúnak tűnő. ám valójában színárnyalatokban gazdag vallomás az életpályáról, ugyancsak fokozhatta a századelő nemzetközi hírű tudósának, a magyar polgári radikalizmus vezéralakjának személye iránti érdeklődést. A két könyv megjelenése elegendő ok arra. hogy a Jászi-életmű keletközép-eu- rópal kötődésének egyik fontos momentumáról szó essék. Jászi a nemzetiségi kérdést Ismerő, annak progresszív Irányú megoldásáért küzdő politikus lévén, nyilvánvalóak e kötődések. Az az iró pedig. akinek Jászthoz való viszonyáról szólni kívánunk, maga ts a kérdés elkötelezettje volt halála pillanatáig . . . Miroslav Krleza 1911-ben, mint eminens diák, császári ösztöndíjjal került a pécsi hadapródiskolából a budapesti Ludovika Akadémiára. Érdemes megemlíteni, hogy tizenegy őszén Petőfi nagy művének, Az apostolnak „csaknem teljesen kész” horvát fordításával lépte át az intézet kapuját és — mint írta egyszer — „ez a mü döntő, szinte végzetes fontosságú hatást gyakorolt rá ... Ennek hatása alatt lett „negyven- nyolcasán”, „kossuthosan", „garibaldistán” gondolkodó ifjúvá. Csak természetes, hogy a Budapestre érkező, s a társadalmi jelenségek, politikai törekvések iránt fogékony fiatalember hamar felfigyelt az akkor már nagy tekintélyű, a budapesti egyetemi ifjúsági haladó rétegét vonzáskörében tartó Galileikor működésére, amelynek rendezvényein gyakori téma volt a magyarországi nemzetiségi kérdés. Olyannyira, hogy néhány évvel később, 1916-ban azt írta naplójába: „Sokat tanultam a magyar sajtótól és a magyar történelemből... A Galilei- k őrtől (Jászi Oszkáréktól) szintén nagyon sokat tanultam. Megszabadítottak a konvencionális hazugságoktól.” Nos; vajon mi minden vehető számba e megvallott galileista, illetve Jászi munkásságával kapcsolatba hozható hatásokból úgy tűnik : mindenekelőtt J ászi nagy hatású, tudományos igényű munkája, az 1912- ben kiadott nagy mű, A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés. Jászi Ady emlékezetes sorait írta mottóként könyve belső címlapjára: Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad. Hiszen gyalázatunk, keservünk Már ezer év óta rokon. Mért nem találkozunk süvöltve Az eszme-barikádokon? Krleza, aki 1919-től több ízben is írt Adyról, 1922- ben ezt a két strófát fordítja horvátra — Ady „hun- Marseillaise”-ének nevezve a Magyar jakobinus dala c. verset. 1919-es Ady-nekro- lógjában pedig azt írta: Ady „ ... a szociológus Jászi mellett . .. Magyarország egyik legfontosabb személyisége volt.Mindezek nyomán természetszerű, hogy a jeles horvát író a magyar kultúráról értekezve — Ady mellett — éppen Jásziról szól a leghosszabban és a legtöbbet. Két, magyarul mindeddig meg nem jelent tanulmányában részletezően is. Az első a horvát szociáldemokraták szemléjében, a Novo drustvo (Üj Társadalom) c. folyóiratban jelent meg 1918-ban Borba za madjarsku izbornu reformu, azaz Harc a magyar választójogi reformért volt a a címe. E két részletben közölt, terjedelmes írás tárgyát az 1918. tavaszán megélénkülő magyar belpolitikai küzdelmek szabták meg, melyek a magyar munkásmozgalom részéről is több évtizeden át sürgetett választójogi reform körül zajlottak. A magyar belpolikai viszonyokban tájékozott Krleza jól ismerte a magyar választójogi reformért folytatott harcok történetét, s tudta, hogy a választójogi kérdés a magyar munkás- mozgalom erősödésével párhuzamosan került egyre inkább a politikai küzdelmek középpontjába. Tanulmányának megfogalmazásakor talán épp ennek okán láthatta szükségesnek, az 1918 tavaszán a választójoggal kapcsolatosan megindul munkásmegmozdulásokra reagálva, történeti fejlődésében elemzi a magyar választójogi harc kérdését. Krleza cikke záró részében szól tüzetesen a magyar polgári radikálisok és vezetőjük, Jászi Oszkár „parlamenten kívüli oppozíciójá- ról” — itt is hangsúlyozva Jászinak a nemzetiségi kérdésben elfoglalt progresszív álláspontját. „A Parlamenten kívüli oppozícióból — írja Krleza — elsősorban a Polgári Radikális Párt emelkedik ki, melyet a szociolo gus és publicista Jászi vezet. Jászi tehetsége? publicista, nagy tudós, aki közel húsz könyvet, illetve tanulmányt írt, melyek között / nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés a legjelentősebb... ö maga nem kívánja a reakcióra, a junkerekre bízni a magyar nép sorsát. Jászi a lehetőségekhez képest objektív kíván maradni. Már a Vá- zsonyi-féle választási reformról kijelentette, hogy az kompromisszum, most pedig ... elszántan követeli az általános választójogot... és napilapjában és folyóiratában kíméletlenül és élesen támadja a rendszert. We- kerle kísérleteinél sem Jászi, sem az őt támogató fiatal magyar értelmiség nem jött számításba; őket a mai magyar parlamentben általában figyelmen kívül hagyják. És mivel Wekerle misz- sziója a mostani parlamenttel kapcsolatos, ugyanolyan nonchalance-szál lépett keresztül rajtuk, mint a szocialistákon”. Az idézett tanulmány mellett Krleza egy irodalmi tárgyú dolgozatban is méltatta Jászinak a magyar társadalom életében vállalt szerepét. Ez az írás 1922- ben jelent meg a zágrábi Nova Evropa (Oj Európa) c. folyóiratban Jászi Oszkár, Kosztolányi Dezső, Seton- Watson Írásaival együtt ezzel a címmel: Petőfi és Ady a magyar irodalom két lobogója. Ady fellépésének társadalmi és szellemi hátterét kívánva jellemezni ezeket írta: „A szociológus Jászi (a Világ című napilap és a Huszadik Század című szemle körül csoportosuló fiatal értelmiségiek és a Nyugat haladó szemléletű íróinak csoportja, néhány haladó. .. demokratikus párt liberális törekvései (Károlyi) és a Renner-féle szociáldemokrata filiálé — mindez a grófi, vármegyei, feudális, dzsentri mentalitás erődítményének kapuját döngető megnyilatkozás volt, melynek hordozói az ország szuverenitását adták el a fekete-sárga dinasztiának”. A fentiek mellett nyilvánvalóan említést érdemel Krleza 1919-ben írott és már említett Ady-nekrológ- jának az a néhány sora is, amelyben egy érdekes Ady— Jászi párhuzam körvonalazódik: „Ady mindannak fájdalmas szintézise, ami magyarítok tekinthető ezen a glóbuszon. Mindaz, amit a magyarok negyvennyolctól 1918- ig átéltek egy birodalmi ámulatban, nem jelenti a magyarságot, a magyarságot Ady jelenti. Senki nem gyűlölte és átkozta meg Ady- ' nál jobban ezt az impériu- mot (ti. a monarchiát), és senki sem sejtette meg... összeomlását úgy, mint az' elhunyt költő... A vér és arany és az Űj versek c. kötetek a magyar költészet határkövei. A Nyugat c. progresszív magyar folyóirat egyik alapítója... és — a szociológus Jászi mellett — ... Magyarország egyik legfontosabb személyisége volt.” ★ Évekkel ezelőtt a Nagyvilág c. folyóirat Krleza monumentális regény-kompozíciója, a Zászlók első fejezetének szövege mellett közreadta a fordító Csuka Zoltán egy rövid jegyzetét is. Ebben az állott, hogy a mű voltaképpen kulcsregény és a -regény egyik fontos szereplője, Erdélyi profesz- szor nem más, mint Jászi Oszkár, Borongay Anna pedig azonos Lesznai Annával, aki Jászi felesége volt. A regénybeli Huszadik Század Zászlói c. folyóirat modellje pedig Jászi Oszkár polgári radikális, tudományos szemléje, a Huszadik Század. Krleza tiltakozott a feltételezés ellen és kiigazítást kért, ami meg is történt, ám a tényeken mit sem változtatott. Ma már filológiai eszközökkel több oldalúan bizonyított: a fordító Csuka Zoltánnak igaza volt. Krleáa jól ismerte Jászit és annak munkásságát, 1922-ben az ő közreműködésével • jelent meg Jászi írása a fentebb említett Nova Europa c. zágrábi folyóiratban, s mindazok a társadalmi problémák, amelyeket a regény maga sajátos, helyenkénti esszéizáló módszerével ábrázol, Jászit is foglalkoztatták. .. Lőkös István Jászi Oszkár: Vissza- és előretekintés (Részlet a Habsburg-monarchia felbomlása c. könyvből) Sajnos, a háború nagyon durva és szegényes pótléka az értelemnek és a morálnak. A forradalomhoz hasonlóan csak tökéletlenül, sommásan tudja megoldani a problémákat, új nehézségeket, új igazságtalanságokat teremtve. A Habsburg-monarchiát is úgy rombolták le, hogy problémái nem nyertek teljes, becsületes és módszeres megoldást. Sok régi irredenta megszűnt, létrejött viszont néhány új, mely továbbra is veszélyezteti az európai helyzetet, hacsak az új államok nem alkalmaznak jobb módszereket, mint a Habsburgok. Az újonnan létrehozott államok etnográ- fiailag valóban szilárdabb alapokon állnak, mint a régi monarchia, nyugati értelemben véve azonban egyáltalán nem nemzetállamok, hiszen jelentős nemzeti kisebbségekkel rendelkeznek. Így. például a jugoszláv állam lakosságának csak 81, a románokénak 71, a csehszlováknak 64, és a lengyelnek 62 százaléka tartozik az uralkodó. nemzethez, és az esetek többségében még az uralkodó nemzet sem egységes, hanem egymással szemben álló nagy területi csoportokra oszlik. Az új orosz államnak is szembe kell néznie a sok nemzetiségű államok minden problémáival, melyeket itt még a helyi autonómia sok komoly kérdése is bonyolít. Az egykori Osztrák—Magyar Monarchia kísértete figyelmeztethetné ezeket az államokat, ne felejtsék ennek a sikertelen kísérletnek a katasztrofális tanulságait. Az ő helyzetük bizonyos szempontból még nehezebb, mert a békeszerződések által létrehozott új irredenták nem a korábbi monarchia elmaradott nemzeteinél jelentkeznek, hanem sok esetben kultúrában és nemzeti öntudatban az ún. államalkotó nemzettel egyenlő vagy nála magasabb szinten álló népcsoportoknál. És ha erre azt vetik ellenem, hogy e nehézségek ellenére az új helyzet sokkal stabilabb, mert lecsökkent a nemzetek közötti súrlódás, és nincsenek olyan erők, amelyek fel tudnák lobbantam az irredenta tüzet ezekben az
