Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-02 / 259. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1983. november 2., szerda WASHINGTON Az Egyesült Államok szenátusa hétfőn 58 szavazattal 40 ellenében elvetette azt a határozati javaslatot, amely felszólítja az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót, hogy állapodjanak meg a nukleáris fegyverek gyártásának, kísérleteinek és hadrendbe állításának kölcsönösen ellenőrizhető befagyasztásáról. TOKIO Kedden Tokióban megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Helmut Kohl nyugatnémet kancellár és Naka- szone Jaszuhiro japán miniszterelnök között. Vendéglátója előtt Kohl megerősítette, hogy az NSZK-ban a tervek szerint ez év végén megkezdődik az új típusú amerikai nukleáris rakéták telepítése. MOSZKVA Csaknem három órát töltött a nyílt világűrben, és bonyolult szerelőmunkát végzett el kedd reggel Vlagyimir Ljahov és Alekszandr Alekszandrov, a Szaljut—7— Szojuz T—9 űrkomplexum két lakója. Üj napelemegységet szereltek a Szaljut—7 űrállomás külső részére, újabb lépést téve ezzel a bonyolult űrrendszerek létrehozása felé. BELGRAD Jugoszláviában keddtől az egész országban egységesen megdrágult a közúti, légi és vasúti közlekedés és szállítás díja, egyes köztársaságokban pedig emelkedett a tej és tejtermékek, valamint a hústermékek ára. A belföldi légiközlekedés 15, a közúti 13,5, a vasúti pedig 10 százalékkal drágult meg. A tej és tejtermékek ára néhány köztársaságban 28, illetve 29 százalékkal emelkedett. ANKARA Kedd esti hivatalos közlés szerint eddig 1233 holttestet találtak a törökországi földrengés sújtotta területeken. A természeti katasztrófa következtében legalább 75 ezren váltak hajléktalanná. 33 ezer ház megrongálódott. Több mint tizenötezer lakhatatlanná vált. Libanon-konferencia Genfben Nagy eredmény, hogy együtt vannak, de továbbra sem értenek egyet — hangoztatták a hétfői megnyitó után a genfi Libanon-konferencia résztvevői. Amin Dzsemajel, libanoni elnök beszédében összefogásra és a megbékélést kínáló alkalom kihasználására szólította föl az öt külön asztalnál ülő libanoni pártvezéreket. „Egyenlők voltunk a szenvedésekben, reméljük, hogy hamarosan egyenlők leszünk a békében és a haladásban is.” — mondta. „Ez a konferencia egyedülálló alkalom arra, hogy Libanont, a közel-keleti térséget és az egész világot kiragadjuk veszélyes helyzetéből. Még egy ilyen alkalom nem adódik” — hangoztatta Dzsemajel. A jobboldali keresztény erők egyik vezetőjéből államfővé előrelépett Dzsemajel sejtetni engedte, hogy kész lenne bizonyos reformokra, amelyek egyenlő jogokat adnának Libanon minden felekezeti rétegének. ★ Kedden folytatódott Genfben a libanoni megbékélési konferencia. A képen: Valid Dzsumblatt, drúz vezető testőrei kíséretében távozik az ülésről (Népújság telefotó — AP—MTI—KSj Az ENSZ-ülésszak napirendjén A Grenada elleni invázió Anglia Parlamenti szavazás a rakétákról A brit parlament konzervatív „szavazógépezete” hétfőn éjjel megerősítette az amerikai robotrepülőgépek Nagy-Britanniába telepítésére vonatkozó döntést, mégpedig azzal a változatlan fogalmazással, hogy ha az év végéig (Genfben) nem születik megállapodás a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a reagani „nullamegoldás” szellemében, akkor az említett nukleáris eszközöket brit területen ugyaneddig az időpontig „kilövéskésszé” kell tenni. A szavazás 362:218 arányú volt. Denis Healey, a Munkáspárt vezető külügyi szóvivője a szavazás után rámutatott: húszéves szünet után Nagy-Britannia földjén ismét olyan nukleáris fegyverek lesznek, amelyek felett az ország kormánya nem gyakorol ellenőrzést. A parlamenti vitával és szavazással egyidőben a brit nukleáris leszerelési mozgalom fáklyás tömegtüntetést tartott London kormányzati negyedében. Nicaragua azt javasolta, hogy a Grenada elleni fegyveres inváziót sürgős kérdésként tűzzék az ENSZ-közgyűlés most folyó ülésszakának napirendjére. A közgyűlés ügyrendi bizottsága hétfőn a nicaraguai indítványnak helyt adva úgy döntött, hogy az amerikai ellenvetések ellenére az ülésszak napirendjére tűzi a Grenada elleni invázió ügyét. Hétfőn az Egyesült Államok kísérletet tett arra, hogy a megszállt Grenada képviselőjét megfossza ENSZ-beli megbízatásától. Jósé Sorzano amerikai küldött az ülésszak hétfői vitáján kijelentette, hogy Gre- nadát „jelenleg senki sem képviselheti”, mivel a sziget brit főkormányzója nem adott felhatalmazást semmiféle grenadai küldöttnek. Az ülésszak résztvevői nagy tapssal fogadták Caldwell Taylor grenadai küldöttnek azt a kijelentését, hogy — jóllehet országát amerikai katohák tartják megszállva — Grenada nem az Egyesült Államok gyarmata. Sir Paul Scoon, Grenada brit lovagi címet viselő főkormányzója a BBC-televí- ziónak adott hétfő esti nyilatkozatában azt állította, hogy ő hívta be a szigetre az inváziós erőket. Scoon, aki az agresszió pillanatában eltűnt Grenadáról és egy amerikai hadihajó fedélzetén töltött 48 órát, azt mondta, azért nem Nagy- Britanniától, hanem a keletkaribi országok szervezetétől, s azon keresztül az Egyesült Államoktól kért „segítséget”, mert tudta, hogy az amerikaiak gyorsabban cselekszenek”. Scoon arról beszélt, hogy a grenadaiak „nagyon hálásak” az inváziós erőknek, amelyek — úgymond — mentőakciót hajtottak végre. Szükségesnek vélte ugyanazt elismételni, amit Reagan elnöktől már hallott a világ: az amerikaiak és karibi társaik „éppen jókor érkeztek meg” a szigetre, s ha nem érkeztek volna „időben”, akkor Grenada és a karibi térség más országainak helyzete nagyon rövid idő alatt megváltozott volna. —( Külpolitikai kommentárunk A peronizmus vége „MINDEN ARGENTINOK ELNÖKÉNEK” nevezte magát Raul Alfonsin, a Polgári Radikális Unió elnökjelöltje. A több mint hétéves katonai diktatúra végnapjait éli, s a radikálisok megdöntötték a peronisták negyvenéves hegemóniáját. önmagában mindkét tényező roppant jelentőségű Argentína históriájában. A katonák — akik előreláthatóan decemberben adják át a hatalmat Alfonsin- nák —, elvesztették népszerűségükét, a súlyos társadalmi-gazdasági problémák miatt az emberek kiábrándultak Bignone tábornokból. Hozzáj árult ehhez az is, hogy a gerillák elleni kíméletlen harc évei alatt legalább 30 ezren tűnték el Argentínában — nyilvánvalóan a biztonsági erők és a gerillavadász katonai egységek túlkapásai következtében. EZ AZONBAN A KIÁBRÁNDULÁSNAK és Alfonsin győzelmének csupán az egyik tényezője. Legalább annyit nyomott a latba az ország gazdasági helyzete, amely ma legalább olyan válságos, mint 1976-ban, a katonák hatalomátvétele idején. Havonta 24 százalékkal (!) növekszik az infláció üteme; az idén a pénzromlás mértéke elérheti a 350 százalékot. Szétzilált gazdaság, példátlan méretű munkanélküliség (a keresőképes felnőttek 12 százaléka keres állást) — íme, Raul Alfonsin öröksége, a katonák hagyatéka. Nyomasztó a külföldi adósság is: szakértők szerint meghaladja a 40 milliárd dollárt. Aligha irigylésre méltó tehát a radikális politikus helyzete. Bonyolítja leendő fellépését a kiábrándult peronistákkal való kényszerű együttműködése. Argentína hajdani nagy múltú pártja 1973-ban a 18 évi száműzetésből hazatért Peron népszerűsége révén óriási arányú győzelmet aratott. Tíz év azonban alaposan megnyirbálta a peronisták tekintélyét, a párt — amint azt mondani szokás — elfáradt. a vasárnapi választás az első, ám a íegjelentősébb lépés volt Argentínában a polgári kormányzat visszaállításához. A radikális jelöltre leadott voksok birtokában — több mint ötven százaléka a választóknak szavazott Alfortsinra — a 40 százalékos számarányt képviselő peronistákkkal szemben kényelmes fordulóra számíthatnak a radikálisok az eléktorök körében, akik majd az elnököt és az alelnö- köt megválasztják. Az ország új elnöke számára a kényelmetlenség csak beiktatása után kezdődik. Vissza kéllene vezetnie az argentinokat a demokrácia útjára, s ez aligha lesz könnyű vállalkozás. Raul Alfonsin kilátásba helyezte: leendő kormányába más pártok képviselőit is bevonja. Ha megtartja ígéretét, s csakugyan az argentin társadalom különböző csoportosulásaival együtt l'ép föl a bajok orvoslásáért, akkor talán sikerül úrrá lennie a válságon. Minden más eset kockázatos: Argentínában még túlontúl nyitva állnak; a kaszárnyák kapui... Gyapay Dénes Békében élni minden országgal Irta: Roska István külügyminiszter-helyettes A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM győzelmének napjáról megemlékező köszöntőkben rendre elhangzik, hogy az új hatalom első szava a béke volt. Több mint hat és fél évtized történelmi távlatának. minden tapasztalata azt is tanúsítja, hogy a béke nemcsak első szava volt a szovjet külpolitikának, hanem máig élő, lényegi tartalma maradt. Ennek igazságát naponta érzékelhetjük. A világ, s benne Európa helyzete egyre feszültebbé és veszélyesebbé válik. Az imperializmus szélsőséges körei a féktelen fegyverkezési hajsza útján nyíltan törekszenek a katonai fölény megszerzésére. Soha nem látott méretekben halmozzák fel a tömegpusztító nukleáris, hagyományos és vegyi fegyvereket. Különösen veszélyes e tekintetben, hogy folytatják a gyakorlati előkészületeket az új közepes hatótávolságú amerikai rakéták nyugateurópai telepítésére. Mindezt éles hangú szovjetellenes és szocializmusellenes propagandakampány kíséri, többek között azzal a céllal, hogy az ideológiai ellentéteket az államközi kapcsolatok tényezőivé tegyék. E propagandakampány arra is irányul, hogy az imperialista hatalmak elhárítsák magukról a felelősséget a nemzetközi légkör megrontásáért és elködösítsék valódi szándékait. A szovjet külpolitika, szocialista lényegéhez híven, homlokegyenest ellentétes irányvonalat követ:. A rágalmakat elvi alapon, higgadtan és határozottan visszautasítja, de nem, folytat szU tok-átök hadjáratot ellenfeleivel szemben. A mostani feszült és durva imperialista propagandával mérgezett helyzetben is tovább küzd a béke megőrzéséért és megszilárdításáért. az enyhülésért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, az államok együttműködésének bővítéséért és elmélyítéséért. Amikor ezt teszi, nemcsak a saját és a szövetségesei biztonságának védelmére gondol, hanem áthatja a felelősségérzet a világ népednek sorsáért is. Abból indul ki, hogy józan fejjel, a realitások talaján nincs és nem is lehet más emberileg elfoT gadható alternatíva a világ előtt, mint a békés egymás mellett élés. NEM HAGY KÉTSÉGET AFELÖL, hogy a történelmilegkialakult erőegyensúlyt semmiképpen nem engedi megbontani, de ezt az egyensúlyt nem további fegyverkezés útján, hanem a tényleges leszerelés eredményeként a fegyverzetek alacsonyabb szintjén kívánja elérni. Ez a törekvés vezeti a Szovjetuniót, amikor arra összpontosítja erőfeszítéseit, hogy ne kerüljön sor új amerikai közép-hátótávolságú nukleáris rakéták nyugat- európai telepítésére. A megállapodás előmozdítására egy sor javaslatot tett a genfi tárgyalóasztalra. A döntő szakaszba lépett tárgyalásokon még van lehetőség a megállapodásra, és ennek elérésére további erőfeszítések szükségesek, bár — nem a Szovjetunió hibájából —már sok idő kárba veszett. A Szovjetunió — amint azt Jurij Andropov 1983. októ- ben 27-i nyilatkozatában foglalt újabb javaslatok is bizonyítják — mindaddig nem « mond le a megállapodás kereséséiül, ameddig az Egyesült Államok saját lépéseivel ezt lehetetlenné nem teszi. A Szovjetunió önállóan és a Varsói Szerződés keretében, szövetségeseivel együtt a javaslatok egész sorát dolgozta ki és tárta a világ közvéleménye elé. Valamennyi azonos célt követ: a béke megóvását és a nemzetközi biztonság megerősítését Európában és az egész világon. Egy részük az enyhülés időszakában és annak előkészítéseként — amikor még megvolt a partnerek készsége is — realizálódott. Szovjet kezdeményezésre születtek olyan jelentős nemzetközi megállapodások, mint az atomsorompó- és az atómcsend- egyezmény, mint a baktériumfegyver betiltásáról kötött szerződés, az első és második SALT-megállapodás —még ha ez utóbbi nem is lépett hatályba — és egy sor más fontos szovjet—amerikai egyezmény. A Szovjet- uniónák és a Varsói Szerződés többi tagállamának kezdeményező szerepe volt a helsinki záróokmány elfogadásában. A SZOVJETUNIÓNAK ÉS A VARSÓI SZERZŐDÉSNEK ma is számos javaslata és kezdeményezése van, amelyek elfogadása megállíthatná a nemzetközi feszültség növekedését, csökkenthetné az emberiséget fenyegető veszélyeket és visszavezetné a világ országait a kölcsönösen előnyös együttműködés útjára. Az e helyen felsorolha- tatlan számú, érvényben levő békejavaslát közül többet is megemlíthetünk, amely a szovjet külpolitika lényegét különösen megvilágítja. Így pádéul a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállama javasolta, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai kössenek szerződést, amelyben kötelezettséget vállalnak, hogy kölcsönösen lemondanak a katonai erő alkalmazásáról és békés kapcsolatokat tartanak egymással; a nukleáris hatalmak, amelyek eddig nem tették meg, vállaljanak kötelezettséget arra, hogy elsőként nem alkalmaznak nukleáris fegyvert; az összes nukleáris hatalom egyidejűleg fagyassza be mennyiségi és minőségi tekintetben is a birtokában levő nukleáris fegyvereket; általánosan és teljesen tiltsák be a nukleáris fegyverkísérleteket; tiltsák meg a világűr militari- zálását; mentesítsék Európát a vegyi fegyverektől annak első lépéseként, hogy az egész világon betiltják és megsemmisítik ezeket a fegyvereket. EZEK A JAVASLATOK, SOK MAS KEZDEMÉNYEZÉSSEL EGYÜTT még érdemi válaszra, tárgyalásra és realizálásra várnak. A másik fél azonban; nem ad érdemi választ, pedig az itt felsorolt javaslatok kézenfekvő következtetést kínálnak: mindegyik olyan, amely figyelembe veszi a másik fél jogos érdekét is. Nemcsak a Szovjetunió és a szocializmus érdeke, hogy a Varsói Szerződés és a NATO mondjon le a katonai erő alkalmazásáról és a két szövetségi rendszer tagállamai tartsanak fenn békés kapcsolatokat egymással. Nemcsak a Szovjetunió és a szocializmus érdeke, hogy ne alkalmazzanak nukleáris fegyvert, hogy hasznosabb célra fordítsák a fegyverkezésre használt csillagászaid összegeket, hogy megakadályozzák a világűr militarizálását és így tovább. Ez mindkét fél, sőt az egész emberiség életbevágó érdeke. A magyar népnek is érdeke ez. Ezt fejezte ki a magyar párt- és. kormány- küldöttség júliusi moszkvai látogatásán, amikor hangsúlyozta, hogy nagyra értékeljük a Szovjetunió kimagasló szerepét a világbéke megőrzésében. Teljes mértékben támogatjuk az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén, alapuló szovjet javaslatokat, amelyek a fegyverkezési verseny megfékezésére és a nukleáris háború veszélyének elhárítására irányulnak. A SZOVJET KÜLPOLITIKA EREJÉNEK EGYIK FORRÁSA éppen abban van, hogy élvezi a békéért küzdő népmozgalmak, a haladó erők szimpátiáját és cselekvő támogatását. A szovjet külpolitika hatást gyakorol a realista módon gondolkodó nyugat-európai politikai körökre is, amelyek felelősséget éreznek népük és a világ sorsa iránt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulóján nem téveszthetjük szem elől a fennálló feszültségeket és veszélyeket, de bízunk és bízhatunk is abban, hogy a fegyverkezési hajszának véget lehet vetni és elháríthatok a békét fenyegető veszélyek. Jurij And- ropovnak, az SZKP KB főtitkárának szavaiVal élve: „A felelős állami vezetőknek csupán egy választásuk van — mindent meg kell tenniük a nukleáris katasztrófa elhárítása érdekében. Minden más álláspont rövidlátó, mi több, öngyilkosság.”
