Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-12 / 267. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. november 12., szombat S. Kettős szilke TÁJÉKOZTATÓ - KIÁLLÍTÁS - TANULMÁNY- KÖTET Egy város emlékezete Mire is jó a hagyományőrzés, a honismeret? Mire használható az összegyűjtött tapasztalat, miért kell újra és újra előszedni megfakult írásokat, régi ruhákat, tárgyakat? A ma csak közbülső állomás, s tudnunk kell kiindulópontunkat, s gondolni kell a távolira, a még nem elértre is, hogy összeálljon az egyenes pálya, amelyet legalább két pontnak kell meghatároznia. Gyöngyös a következő esztendőben ünnepli várossá válásának 650. évfordulóját. Ez a jubileum arra sarkallja a Mátra alján élőket, hogy rögzítsék a „város emlékezetét”. Azt a hagyományt elevenítsék fel, amely nemzedékek során át töredékesen maradt fönn, In- szén a jótékony feledés, az örök megújulás segítette az e tájon élőket is abban, hogy eltűnjön a tragédiák nyoma: a végigvonuló hadseregek dúdása, a tűzvészek szinte minden épületet leégető pusztítása. A múltról és a máról „Mit érzünk, hogyan élünk mi — 15 ezren — fiatalok, egy 650 éves jubileumára készülődő városban? Mi, akiknek még egy 65 éves visszatekintés is szinte beláthatatlan múltnak és bonyolult események ka- valkádjának tűnik.” — Így ír Bodor Marianna, a Gyöngyös város KlSZ-bizottsá- gának munkatársa a Gyöngyös című időszakos kiadvány hasábjain. Ez a szép kivitelű füzet egy éven át havi ezer példányban jelenik meg. Az egyik szerkesztővel, Berecz Andrásné- val, a városi tanács elnök- helyettesével beszélgettünk céljáról. — Valóban, az idézett sorok tükrözik ennek a nyomtatványnak a feladatát: nagy történelmi sorsfordulókra, s a szocialista fejlődésre szeretnénk irányítani a figyelmet. Ügy, hogy azok is benyomást kaphassanak az elmúlt 650 évről, akik településünk éppen csak eszmélő, fiatal polgárai. — Nagyon ízléses ennek a „füzetnek” a külseje. Milyen körülmények között sikerült ilyenné tenni? — Társadalmi munkában készül, alkalmi szerkesztő bizottság állt össze megvalósítására, amelynek különböző szervezetek képviselői a tagjai. Minden szám más színben látja meg a napvilágot. Fölkértünk minden városunkban élő rajztanárt, hogy készítsen terveket. A hátsó borító Takács Albert elképzelései alapján született meg, a többi Volent Egy fejfedő Egy ipartörténeti emlék: díszes szódásüveg Ékes korsó Fotó: Kőhidi Imre) Miklós grafikus munkája. A tartalmát úgy dolgoztuk ki: mozgósító erővé válhasson ez a sorozat. Hogy az első számból idézzek: szó esik évfordulóinkról a Mátra vidékének középkori fejlődéséről, a gyöngyösi várostudatról. — Ha már itt tartunk, hadd kérdezzem meg, menynyire sikerült mozgósítani a városban élőket? — Majd ötszáz brigád jelentkezett a kérésünkre, s fölajánlott 650 órát a 650 éves Gyöngyösért. Terveket készítettünk, s valóban a legfontosabb célok érdekében használjuk föl a vállalkozókedvet. Ügy érezzük, nemcsak alkalmi a nekibuzdulás, s ezzel a rendezvénysorozattal hosszabb időre megvethetjük a településünkhöz tartozás érzésének alapjait. Szőlőkultúra és népélet Lehetőség nyílik a jubileumi évben egy állandó kiállítás létrehozására, amely Gyöngyös város és a környék történetét mutatja be. A Mátra Múzeum igazgatóját, Berényi Józsefet kérdeztük meg arról, hol is tartanak a munkában? — Azzal kezdem, hogy a határidő máris módosult : előzetesen 1984. március 1- re terveztük a megnyitót. Az újabb dátum: 1984. november 18. Vagyis a város felszabadulásának 40. évfordulója. Ez akkor sikerül, ha az építőipar is „úgy akarja”. Ugyanis a Vachott Sándor Városi—Járási Könyvtár mostani helyén állítanánk föl a bemutatót. Számunkra már kijelölték a volt ferences kolostor épületét, de ott most kollégisták laknak. Ahová viszont ők mennének, még mindig nem szabadult föl. Tehát ez egy többszörös költözés, s mint ilyen, nagyon nehéz. — De gondolom, azután sem lesz könnyű, hiszen alkalmassá kell tenni a helyiségeket kiállítás céljára, és rendezni az anyagot... — Természetes: falat kell bontani, villamosítani, felújítani. Egyébként a terv elkészült, tudomásom szerint a minisztérium is elfogadta az elképzeléseket. Ha augusztus 1-vel a szakemberek hozzákezdhetnek a berendezéshez, nem lesz (baj. — Olvasóink értesülhettek a vandál pusztításról, mely múzeumukban történt. Nem vetette-e vissza ez a munkát? — Sajnos, igen. Nagyon kevés a népviselet gyűjteményünkben, s . épp ezeket vitték el, dobták tűzbe. Pedig úgy terveztük, babákat bújtatunk ezekbe, hogy érzékeltessük, hogyan öltöztek errefelé. Egyébként a környező községekben szereztünk be sok anyagot, de több helyen — így például Adácson és Lőrinciben — ragaszkodnának a tájház alapításához. Nem számolva a tetemes költséggel... — Mire volna még szükségük? — Felsorolni is hosszú, mi mindenre. Emlékekre a török hódoltság idejéből' mesterremekekre, szabadságharcos ereklyékre, ipar- történeti tárgyakra, viseletekre. A vasút történetével kapcsolatos emlékekre, s még sokfélére. — összeáll végül is a kiállítás? — Mindenképpen. Sokat segít a Heves megyei Múzeumok Igazgatósága, s van azért nálunk is sok értékes látnivaló. A legfontosabb, hogy a jellegzetességekről: szőlőkultúráról és a népéletről látványos bemutatót adjunk. Gyöngyös és a tudomány November 30-ig várják az írásokat a Gyöngyös történetével foglalkozó tanulmánykötethez. Ennek egyik szerkesztője, Havassy Péter történész muzeológus. A kiadvány jelentőségéről beszél: — Olyan témákat választottunk, amelyek alapvető- ek e település fejlődését illetően, s Olyan kutatókat, akiknek nem idegen a táj. Nem monográfia születik, hanem a történeti fejlődés fő jellemzőit magába foglaló gyűjtemény. így szerepel benne a szőlészet és borászat, a kézművesipar, a művelődéstörténet. — A történészek mostanában mintha kicsit elfeledkeztek volna Gyöngyösről... — A szakfolyóiratokban tényleg nemigen lehetett találkozni a város históriájára vonatkozó anyagokkal. Éppen ez a gyűjtemény indíthat el egy folyamatot, fölkeltheti az érdeklődést. Hiszen sok a levéltári anyag, s igen érdekes adalékokra lehet bukkanni. Hogy mást ne említsek, az Orczy család hagyatékát most vizsgálták alaposan át. Még ismeretlen városábrázolások is előkerültek. A munkánk remélhetően hét hónap alatt kikerül a nyomdából, a Révai Nyomda gyöngyösi gyáregységét szeretnénk megnyerni a kötet gondozására. Mindenképpen jobb, ha helyben készül el. ★ Csak a hagyományőrzés egy részéről számolhattunk most be. Ezeken kívül például a Heves megyei Levéltárban forráskiadványt jelentetnek meg Gyöngyös város statútumai (azaz határozatai) a XVII. és a XIX. század között címmel, amely a szakemberek megmondhatói, milyen sokat is ér. A Heves megyei múzeumok közművelődési sorozatának a Diáriumnak következő kötete Gyöngyösi olvasókönyv címmel lát napvilágot. A Mátra Múzeum sárhegyi kutatásainak eredményeit is a jubileumi évben publikálják. Nagy munka kezdődött, amelynek gyümölcsei a jövőben fognak beérni. Gábor László — Andrea szemtengely- ferdüléssel született — mondja az édesapja, Tóth István. — Már kiskara óta szemüveget hordott, de látott. Félévenként vittük vizsgálatra, s örvendetesen csökkent (tízről hétre) a dioptriák száma. 1980 májuséiban, tizenegy éves korában egy apróbetűs szöveget olvasott. Nehezen ismerte fel az írásjeleket. Azonnal a budapesti II. számú Szemklinikára vittük. Műtét, műtét után — Az orvosok megállapították, hogy a bal szemén levált a retina. Nagyon közelről még így is felismerte a betűket. A jobb szemével nem akadt hasonló gond, de a kórházban úgy határoztak, hogy mindkét szemét megoperálják. A műtétsorozat nem sikerült. Felvettük a kapcsolatot a Szovjet Egészségügyi Minisztériummal. Moszkvában azonnal hajlandók voltak fogadni: a tervek szerint lézeres kezeléssel akarták rögzíteni a recehártyát. Sajnos, még a kiutazás előtt, szinte egyik napról a másikra mindkét szemére megvakult. A négyhetes kezelés sem hozott eredményt. A szovjet fővárosban egy svájci klinikát ajánlottak, a következő műtétre. Zürichbe tavaly decemberben jutottunk ki. Itt Wittner professzor ultrahangos vizsgálattal megállapította, hogy a bal szeme világa talán még visszaad(Fotó: Szántó György) ható, a jobbé már nem. Az operációra NSZK-beli kollégáját, Heimannt javasolta. Ez év május 5-én feleségem kísérte el Andreát a kölni professzorhoz, aki már akkor elkezdte volna a több hetes műtétsorozatot. De haza kellett jönniük, mert csak turistaútlevéllel utaztak. Aztán május végén ismét útra keltek. Kölnben két és fél hónapig tartózkodtak, amíg a három beavatkozás lezajlott. Összefogás — újabb remény — Amikor megtudtuk, hogy a svájci kezelés talán 200 ezer forintba is kerülhet, megijedtünk, hogy honnan Készül a karácsonyi ajándék szerzünk ennyi pénzt. A lőrinci szakmunkásképző intézet tanára, párttitkára vagyok, feleségem tanítónő. Kevés a havi jövedelmünk. Ander Lajostól, a nagyközség pánttitkáirától kértem segítséget. Közbenjárására megindult a társadalmi akció. A Selypi Cukorgyár Farkas Bertalan szocialista brigádja felhívással fordult a többi kollektívához. Ennek hatására az OTP petőfibá- nyai fiókjánál — ahol a Vöröskereszt nyitott bankszámlát —, mintegy 500 ezer forint gyűlt össze. A Mátra - alji Szénbányáktól 50 ezer forintot küldtek. De felsorolni is sok lenne, hogy hány vállalat, intézmény, szervezet és szövetkezet segített rajtunk. Mellénk álltak: az ország nagy részéből küldtek jelentős összegeket. A kölni műtétre is be tudtuk fizetni a 24 ezer márkát. Űjra reménykedhettünk: Andrea visszanyerheti a szeme fényét. Napról napra vártam itthon a híreket. Biztattam magam. /Sajnos, a kölni beavatkozás sem sikerült... A záró- jelentés szerint azonban a szilikonsprays kezelés megakadályozza az ideghártya további sorvadását. Már ez is eredmény. A jelenleginél magasabb technikai szinten sor kerülhet egy újabb, sikeres beavatkozásra. Brail|e-írás és nyelvlecke Andrea ma délelőtt . a nagymamánál van, így oda indulunk. Csöngetésünkre a kislány nyitja ki a kertes családi ház kapuját. Magabiztosan mozog. — Nagymama megütötte a lábát. Rosszul lépett és elesett — magyarázza, hogy miért ő jött elénk. Betessékel bennünket. A rekamién egy hatalmas gombolyag fonal és egy félig készült pulóver. — Elrontottam egy sort — panaszkodik. — Nem baj az, kislányom — nyugtatja az apja. — Nekem így is jó. Miközben beszélgetünk, a magnón halkan német nyelvlecke pereg. — Amikor kint jártam, akkor szerettem meg ezt a nyelvet. Elhatároztam, hogy megtanulom. Jövőre jelentkezem a Bajza József Gimnázium levelező tagozatára, Érettségi után pedig németet tanítanék. Néhány percre kimegy a szobából. Ma ő mosogat a nagymama helyett. Nemsokára jön pedagógus édesanyja és kistestvére az iskolából. Itt szoktak ebédelni. Egy látókamera kéne — Mindig ilyen szorgalmas — dicséri az apa. — Tele van tenni akarással. Tavaly csupán két hét kellett hozzá, hogy megtanulja a Braille-irást. Sajnos, a vakok szövetségétől nem kap újságot, pedig már többször kértünk. Arról is beszélt nekem, hogy szeretne valamilyen bedolgozói munkát, szívesen próbálkozna rongybábuk összeállításával. — Amióta így járt, figyelünk mindent, ami a vakokhoz kapcsolódik. A hírlapokból is kivágjuk a cikkeket. Ügy vettem észre, hogy hazánkban sokkal nehezebb helyzetben vannak a világtalanok, mint másutt. Amíg más országokban korszerű eszközök állnak rendelkezésükre, nálunk legfeljebb kiállításokon találkozhatunk ezekkel. Most egy látókamerát szeretnénk, amelynek sé- gítségével „normál” könyveket is olvashat. De nem találok. Jó lenne, ha a vakok szövetsége is olyan érdek- képviseletet tudna biztosítani, mint a mozgássérültek egyesülete. Szükséges volna, hogy a szemük fényét elvesztők is hozzájuthassanak hazánkban az_ életüket teljesebbé tevő eszközökhöz. Búcsúzunk. Andrea kikísér bennünket a kapuig. A járdában megbotlik. Édesapjával egyszerre kapunk utána. EZ ne essen... Homa János Egy kislány szeme világa Csak el ne essen.
