Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-10 / 265. szám

Mire? Nos, például arra, hogy nemzeti vagyonúnk­nak még annyi minden a része! S a köztulajdonban levő értékek közül oly sokról mennyire meg tu­dunk feledkezni néha! Ha egy-egy nagyobb rongálá­son, károkozáson, lopáson meg is ütközünk, felhábo­rodunk; a kisebb vétsége- , két sajnos, gyakran ter­mészetesnek tartjuk. Szem­rebbenés nélkül adunk to­vább a kezünkből hibás vagy — uram bocsá’ — teljesen rossz, hasznavehe­tetlen munkát, s különö­sebb lelkiismeretfurdalás nélkül hozzányúlunk a kö­zöshöz, ha otthon netalán szükségünk van rá. Szóval: nemcsak a ké­pekre, a nagy dolgokra kellene annyira figyel­nünk, ügyelnünk — ha­nem szerényebb javaink­ra is! S akkor az a kép is jobban nemzeti értékeinket gyarapítaná, amit napi munkánkkal, magatartá­sunkkal magunkról al­kotunk. Gyéni Gyula Csávas István üzemmérnök ellenőrző körúton a főtranszformátoroknál, amelyek kapcsolatot teremtenek 120 és a 220 KV között (Fotó: ä S fi aw.-iíFPé. o-f 1Ä, Eltörpül az ember a 220 KV-os megszakítók hosszú sora alatt. Detkről az országnak Az Országos Villamos Távvezeték Vállalat detki alállomásának kulcsszerepe van ab­ban hogy az ország számára oly fontos villamos energia — amelyet << Gagarin Hőerőmű Vállalat termel a visontai Ug nitből eljusson a haza; fogyasztókhoz és a KGST-» bélül egyiittnuködr ••<!«*• giarendszerhez. A folyamatosan üzemelő állomás korszerű technikai berendezéseit 10—12 szakember működteti. Nem kis ve szélyt jelent s 120 és 220 KV feszültség­szint jelenléte, nag* fegyelmet szakmai hozzáértést követe- meg ti itt lolgozöktei! VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIV. évfolyam, 265. szám ÁRA: 1983. november 10., csütörtök 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Képek Széltében-hosszában a budapesti műkincsrab­lást beszéli az ország, a Szépművészeti Múzeum nagy értékű képeinek el­tulajdonítása miatt há- borognak városon és falun egyaránt. Idős és fiatal aggódik őszintén a párat­lan festményekért, várja izgalommal, hogy megke­rüljenek, s kívánja szívből: na essék kár bennük. Beszédtéma lett az eset olyanok körében is, akik talán még sohasem jártak a gazdag gyűjtemény fővá­rosi otthonában, s a leg­kevésbé ismerik Raffaellót, Tintoretto t, Tiepolót, a váratlan vihart kavart al­kotások klasszikus szerző­it. Sőt, alighanem olyan ember is akad a felhábo- rodottak között, aki jósze­rével az egész fővárosban idegen, s jelentéktelenebb művészekről is alig vagy egyáltalán nem hallott. Kétségtelenül szimpa­tikus ez még akkor is, ha a maga nemében egyedül­álló eseményről van szó, olyanról, ami már önma­gában figyelmet érdemel. Hiszen a közvélemény nemzeti vagyonunk cson­kítása miatt tiltakozik, azt várja, követeli vissza, ami voltaképpen az enyém, a tiéd és az övé is. Ami nemcsak az országot tette most szegényebbé, hanem engem, téged és őt ugyan­úgy. S akkor is, ha talán így külön-külön sohasem tartottuk számon, nem éreztük megunkénak az elveszetteket. Ha netán először is döbbentünk arra, hogy a miéink. Mondom: tetszik ez a gyors és érzékeny reagálás, ami tényleg szinte lépten - nyomon tapasztalható né­hány nap óta. Határozot­tat! az együvé tartozást, a közösségi érzést tükrözi, s megnyugvással töltheti el az embert. Nem tagadom azonban, hogy eszembe juttat mást is. Anélkül, hogy az em­lített, igazán tiszteletre méltó megnyilatkozást a legkevésbé is csorbítani akarnám, a téma kapcsán bizony még egy sereg egyébre gondolok. A MINŐSÉG A DÖNTŐ - TERJED A GYORSFAGYASZTOTT ÁRU - ÉLŐ HELYETT VÁGOTT BAROMFI - EGER VEZET AZ ÁRAKBAN Piac, árak, fogyasztás Burgonyából egyre keve­sebbet, zöldségekből & ha­zai gyümölcsökből a termés- eredményektől függően éven­ként eltérő mennyiséget, vi­szont tojásból és baromfiból növekvő mértékben fogyasz­tottunk az elmúlt két esz­tendőben — állapítható meg a Központi Statisztikai Hi­vatalnak a piaci felhozatalt és az áralakulást vizsgáló felméréséből. A statisztika szerint a zöldség és főzelék, valamint a friss gyümölcsök több mint 40 százalékát, a burgonya és tojás mintegy hatodát a piacokon vásá­rolja meg a lakosság. A vásárlók jó része a boltok­kal szemben előnyben ré­szesíti a piacot a termékek jó minősége, a bővebb vá­laszték és a frisseség miatt. A piacok előnye az is, hogy jelentősen lerövidítik a termék útját a termelőktől a fogyasztóig. Nem elhanyagolható az sem, hogy fenntartásuk, bővítésük kisebb ráfordítással oldható meg, mint a kiskereskedelmi hálózat boltjainak létesítése, működtetése. A korábbi visszaesés után, 1981-től ismét élénkült a fővárosban és vidéken egy­aránt a piaci forgalom, a kí­nált árumennyiség azonban még tavaly is mintegy 12 százalékkal volt kevesebb, mint 1970-ben. Ennek az oka — főként a vidéki vá­rosokban —, hogy a termelő- szövetkezetek egy része üz­letet nyitott, valamint az, hogy a friss zöldség- és gyü­mölcsvásárlás mellett egyre inkább terjed a gyorsfa­gyasztott és konzervkészít- mények fogyasztása. A pia­cokon inkább a primőr áruk és más munkaigényes kerté­szeti termékek iránt növek­szik az érdeklődés. Az élő baromfi iránt je­lentősen mérséklődött a vá­sárlók igénye, a piacokon is egyre inkább áttérnek a vá­gott baromfi árusítására, a múlt évben a 13 300 tonna árunak már csak 56 száza­léka volt élő baromfi, 44 szá­zaléka már tisztított, vágott tennék. A piacok szerepe az ellá­tásban az ország egyes te­rületein igen különböző, nagymértékben függ attól, mennyi az adott helyen az önellátó háztartás. A múlt évben például az egy lakosra jutó piaci értékesítés Buda­pesten 1728 forint volt, a vidéki városokban 462 forint, a községekben 93 forint. A • budapesti piacokra érkező árunak mintegy fele mező- gazdasági szövetkezetektől, a másik fele a kistermelőktől származik. A vidéki piaco­kon a kistermelők a megha­tározók. A piacokon az árak 1970 és 1982 között Budapesten és vidéken szinte azonos ütem­ben emelkedtek. Változatla­nul jelentős eltérések tapasz­talhatók azonban az egyes települések piacainak árai között. A megyeszékhelyek közül az átlagosnál 10—17 százalékkal drágábbak Tata­bánya, Pécs, Eger és Zala­egerszeg piacai, ugyanakkor az átlagosnál 11—21 száza­lékkal olcsóbbak a szegedi, békéscsabai, nyíregyházi, szolnoki és szombathelyi pia­cok. A legdrágább város Tatabánya, a legolcsóbb pe­dig Szeged, a piaci árak között az eltérés 40 száza­lék. A budapesti piaci árak mintegy 4 százalékkal halad­ják meg a városok átlagát. A vizsgált időszakban a zöld­ségek Tataibányán és Pécsett voltak a legdrágábbak, Sze­geden és Békéscsabán a legolcsóbbak. A gyümölcsök ára Egerben és Pécsett volt a legmagasabb, Szombathe­lyen és Nyíregyházán pedig a legalacsonyabb. Idénycikkeket és más piaci élelmiszereket a városokban 178 piacon árusítanak, ebből 48 Budapesten, 130 más vá­rosokban van. A kisebb- nagyobb községi piacok szá­ma további 750—760-ra te­hető, közülük 40 a kiemelt nagyobb községekben. A piaci hálózat a fővárosban a legkorsze­rűbb: 16 vásárcsarnokból, 9 nagy-, 23 közepes és kisebb piacból áll. Az elmúlt év­tizedben nyolc korszerűtlen peremkerületi piacot meg­szüntettek, ugyanakkor — főként az úí lakótelepeken — öt új vásárcsarnokot lé­tesítettek. Az utóbbi évek­ben vidéken is bővült, kor­szerűsödött a piacok, vásár­csarnokok hálózata. A fej­lesztés azonban lassú ütemű, sok helyütt szűkösek az anyagi lehetőségek. A taná­csok a lakosság jobb ellá­tása, a piaci árufelhozatal növelése érdekében a ter­melőkkel megállapodást köt­nek, illetve kedvezményeket biztosítanak. A Balaton két oldalán több árusítóhelyet jelölt ki a helyi tanács helypénzfize­tési kötelezettség nélkül, hogy a hazai és külföldi strandolókat minél jobban ellássák az őstermelők. (MTI) Kádár János Prágába utazott Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára Gustáv Húsúknak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság el­nökének meghívására szerda este baráti munkalátoga­tásra Prágába utazott. Kíséretében van Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Kótai Géza, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. Kádár János és kíséretét a Keleti pályaudvaron Aczél György, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Németh Károly, Övári Miklós, a Politikai Bizottság tagjai, . a KB titkárai, Horváth István belügyminiszter, Várkonyi Péter külügyminiszter, a Központi Bizottság tagjai, Horn Gyula, a KB külügyi osztályának vezetője és Urbán Lajos közlekedési minisztériumi államtitkár bú­csúztatta. Jelen volt Ondrej Durej, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) A ma könyvei a holnap tettei ünnepélyes megnyitó Gyöngyösön Az idén a 22. alkalom­mal rendezik meg országo­san a politikai könyvnapo­kat, amelynek megyei meg­nyitója tegnap délután zaj­lott le Gyöngyösön, a Mát­ra Művelődési Központban. Ezen részt vett Kiss Sándor, a megyei pártbizottság tit­kára is. A megjelenteket Kónya Lajos, a városi párt- bizottság első titkára kö­szöntötte. Beszédet mondott dr. Vasas Joachim, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője. Hangsúlyozta, hogy a több mint 20 év során olyan hagyomány alakult ki, amely szellemi életünk egyik je­lentős eseményévé nőtt. A politikai könyvnapok vá­roson és falun egyaránt egyfajta ünneppé terebélye­sedtek. Korunkban a gépi kultúra terjedése bizonyos átrendeződést hoz magával, de talán éppen ezért nagy szükségünk van az írott szóra. Életünkben a könyv, a maga jelenlétével, újra és újra azt sugallja, hogy a technika, vagy a tárgyak birtoklási vágya nem gyűr­heti maga alá az emberi szellemet. Mindannyiunk­nak szükségünk van arra a lehetőségre, amit a poli­tikai könyvek kínálnak a világ és önmagunk megis­meréséhez. A könyvnapok szerény keretek között történő meg­nyitása azt hangsúlyozza, hogy nem az ünnepi kül­sőség a lényeg, hanem az írott szó által rögzített és közvetített tudás és az em­ber egymásra találása, mondta többek között beszé­dében a megyei pártbizott­ság osztályvezetője. A köszöntő mondatok után Cserhalmi Jánosné, a me­gyei pártbizottság dolgozó­ja és Szabó Istvánná, a gyöngyössolymosi Mátra Tsz főkönyvelője, a Kiváló Terjesztő kitüntető jelvényt vette át dr. Stemler Gyu­lától, a Kossuth Könyvkiadó szerkesztőségének vezető­jétől. • Az ünnepség befejezése­ként műsorral kedveske­dett a szép számú közönség­nek a TUSZSZI irodalmi színpada és énekkara. A vezénylőteremben Daragá Alfréd és munkatársai

Next

/
Oldalképek
Tartalom