Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-05 / 262. szám
4. Pfl NÉPÚJSÁG, 1983. november 5., szombat MINDENNAPI NYELVÜNK Túlliheg...?! Nem véletlenül írunk a címbeli igealakról. Amolyan divatszóvá vált napjaink nyelvhasználatában. A szócsalád többi tagja igen gyakran jelentkezik újságjaink hasábjain is. Szóban és írásban főleg ezek a szóalakok jutnak nyelvi szerephez: liheg, lihegés, lihegő; túlliheg, túllihegés. Hogy milyen beszédhelyzetekben és szövegösszefüggésekben találkozhatunk velük, arról ez a példatárunk bizonykodik: „A lazsálok gúnyosan lemosolyogják a li- hegőt, az iparkodót” (Élet és Irodalom, 1983. szept. 2.). — „Az interjúkészítők lihegik túl a hazalátogatásokat” (Népszabadság, 1983. aug. 11.). — „Hol vannak a nem lihegő értékelések, vagy túlértékelések?” (Tisztáj, 1983. 10. sz. 39. 1.1). — „Kilépvén a Schinkel tanítványok lihegő modorában épített városi közkönyvtárból” (Jelenkor, 1983. 10. sz.). Az utolsó idézett példánkat Esterházy Péter A lélek mérnöke című prózájából vettük. Ma már a versek nyelvi szövetében is kifejező, közlő szerephez jutott a lihegés szóalak: „Benyomult a lépcsőházakba a trópusi lihegés” (Vészi Endre: A mértéktelenséghez). Egy rádióbeli előadásban hallhattuk ezt a megfogalmazást: „Divat a túllihegés, a sértődöttség, a hiúság, az érdekhajhászás”. Példáinkból az is kitűnhetett, hogy sem a liheg, sem a lihegés nem eredeti jelentésében és használati értékében vállalja nyelvi szerepét, hanem átvitt értelemben és sajátos hangulati töltéssel. Nem csak arra utalunk velük, hogy valaki hallhatóan lélegzik, vagy sóvárogva vágyik valami után. A túlliheg a liheg ige jelentését a fokozás irányába módosítja: tehát az átvitt értelmet és jelentést nagyobb fokban teljesítjük, mint amennyi kötelező, vagy illendő. Éppen e jelentéskört illetően a liheg, a túlliheg, a lihegés, a túllihegés szóalakokat ebbe rokon értelmű kifejezéssorba illeszthetjük bele: nagyon igyekszik, buzgón tevékenykedik, iparkodik, törtet, rákapcsol, tolakodik, érvényesülésre tör, akarnokoskodik, könyököl, stréberkedik stb. Az argóból is idézhetjük a pedálozik szóformát, azaz eltapos, eltipor mindenkit, aki útjába kerül. Ebbe a használati körbe vonható a túllicitál ige is. A liheg, lihegés, túlliheg, túllihegés gyakori és felesleges használatát elkerülhetjük, ha a felsorakoztatott megfelelőkből is válogatunk. A divatszavak éppen azért kártékonyak, mert több jó és kifejező szót szorítanak ki nyelvhasználatunkból. Dr. Bakos József Jó kezdeményezés Műsorajánlat november 7-re A hevesi. járási nagyközségi könyvtár munkatársai arra törekszenek, hogy új, az eddiginél hatásosabb módszereket vessenek hadba az olvasók megnyeréséért. A legutóbb — alkalmazkodva az igényekhez — olyan ajánló jegyzékeket készítettek, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal összefüggő könyvek, cikkek, versek, regények és zeneművek felsorolását tartalmazza. Ezt megküldték az oktatási intézményeknek, a termelőszövetkezeteknek, az ipari ' üzemeknek, hozzájárulva ezzel a színvonalasabb megemlékezések anyagának összeállításához. Az idén: a Mandragora nyolcszor Színház a körülmények béklyójában Már javában tart az évad a hazai színházakban. Bemutatókról, felújításokról, vendégjátékokról, új társulat, új művészeti vezetés bemutatkozásáról egyaránt sorra jelennek meg hírek, kritikák szerte az országban. A művészeti ágban fújdogáló, néhol vizet fodrozó szelek Egert mostanában elkerülik. Rita asszony menyasszony Színes szovjet film Közismert, hogy a Gárdonyi Géza Színház épületének felújítása második éve folyik, ezért itt előadásokat nem lehet tartani. A miskolci—egri közös társulat kötelezettségét Egerben az átmeneti időszakra nyolcvan előadásban meghatározták a felügyeleti szervek, ennek teljesítésére azonban aligha kerül sor. A színház vezetői az évadnyitó társulati ülésen és azóta feltett kérdésünkre is megerősítették, hogy igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni, de csak illúziókat keltenénk, ha Egerben igazi színházi évadot harangoznánk be. Maradnak . az úttörőházban Vitathatatlan, hogy kényszerhelyzet határozza meg jelenleg a város színházi életét. A korábbi információkkal ellentétben nem sikerült a Hámán Kató megyei Üttörőháznál jobb színhelyet találni az egri bemutatóknak. Márpedig az az előző évadban is bebizonyosodott, hogy itt nem talált igazán egymásra a színház és közönsége. — Olyan előadásokat vittünk Egerbe — mondta Gyarmati Béla igazgató, — melyek közül több azóta is műsoron van Miskolcon, sikerrel fut a nagyszínházban és a tájelőadásokon is. Ezzel szemben Egerben nyolc előadásnál többet egyik sem ért meg, sőt egyetlen egyszer sem sikerült a mindössze 180 férőhelyes teremben teltház előtt játszani. Az előző évadban bérletet nem hirdettünk ugyan, de volt bérleteseinket megkerestük, tájékoztattuk a várható körülményekről, s elsőbbséget ajánlottunk nekik a jegyváltásra. Ezzel nagyon kevesen éltek. Elszámítottuk magunkat. Törekvésünk nem hozta meg a várt eredményt, így erről lemondtunk az idén. A bemutatók előtt időben hirdetjük meg a játéknapokat, az elővételi jegyárusítást is jókor megkezdjük az Agria Játékszín irodájában. Három vígjáték Bérlet tehát most sem lesz. Annyi már bizonyos, hogy november 14-től 21-ig nyolc alkalommal kerül színre az úttörőház színpadán Nino Machiavelli Mand- ragorája. A remek olasz reneszánsz vígjátékot csak 16 éven felüliek tekinthetik meg. A színház további konkrét kínálata a jövő év januárjának második felében Heltai Jenő vígjátéka, A néma levente, tavasszal pedig a klasszikus görög mulattató, Arisztophanész Madarak című komédiája. Ennyi és nem több, ami bizonyosan látható Egerben. Minden egyébről csak feltételes módban szólt Gyarmati Béla színigazgató. — Már tavaly is játszott, műsoron tartott kamaradarabjaink akkor kerülhetnének vissza ismét Egerbe, ha erre igény mutatkozna, s az egyeztetés is sikerül. Az említett bemutatók előadásszámát is az érdeklődés határozza meg. Mást egyszerűen nem tudunk játszani az adott színpadon. Azt különösen sajnáljuk, hogy a gyermekközönségnek a tavalyi év után beláthatóan most sem tudunk bemutatóval kedveskedni. Pedig már folynak a Maugli című zenés mesejáték próbái — Kipling művének, A dzsungel könyvének átdolgozásával készül. Ennek egri előadására azonban legfeljebb akkor kerülhet sor, ha megfelelő helyszínt találnánk a városban. Egy nagyobb teremre gondolok, ahol a játéktér díszlete beépíthető. A jelenlegi helyzet fonákságait magunk is érezzük, de színházépület nélkül nem lehet színházat csinálni. Egyeztetési nehézségek Az egri Gárdonyi Géza Színház felújítása jelenleg a második ütemnél tart. Most a kazáncserét, illetve az ezzel kapcsolatos belső- építési munkálatokat végzik a kivitelezők. A színház teljes átadására a tervek szerint 1984. október 15-én kerül sor. Addig — s ez is tudott már jó ideje — a körülmények béklyójában kell a közös társulatnak fenntartani a színházi élet folyamatosságát Egerben. Tudjuk, hogy a Miskolci Nemzeti Színház felújítása is négy esztendeje folyik. Most építették át ott is a fűtőberendezéseket, emiatt csak október 7-én kezdték az évadot. Az első bemutató, a Daliás idők népes szereplő- gárdát kíván, ezzel együtt mást nem tudtak játszani egyeztetési akadályok miatt. A bérletes programban szerepel többek között a Rómeó és Júlia, valamint Az ember tragédiája színrevite- le. Ezek szintén lekötik a társulat erőinek jelentős részét. Az egyeztetés nehézségei tehát a teljes évadot végigkísérik. Úgy véljük, hogy a színház vezetése — ismerve az egri körülményeket — tervezhetett volna átgondoltabban, az itteni kínálatot tekintve bőkezűbben. A rendszeresség, az áttekinthető színházi program minden bizonnyal vonzóbb, megnye- rőbb lett volna az egri közönségnek is. Elfogadjuk, hogy előadásaink igényességéből sem a szereposztás, sem a szcenika kompromisz- szumaival nem akarnak engedni. Az is kétségtelen, hogy a drámairodalom gyöngyszemeit kínálják három bemutatójukkal, de e kitűnő vígjátékok egy-egy hétre szorítkozó előadása kéthónapos szünetekkel, nem teremtett igazi színházi jelenlétet, igazi kapcsolatot a játszók és nézőik között. Ami az előző évadban öt bemutatóval nem sikeredett, az aligha valósulhat meg most még annál is szűkítettebb programmal. Így csak abban reménykedhetünk, hogy a három ígért bemutató valóban igényes, jó szórakozást nyyjt a közönségnek, az érdeklődés és a siker pedig vérbő játékkedvet a színészeknek. Virágh Tibor Vígjátéknak hirdették, pedig nem sok köze van ehhez a műfajhoz. Igaz — szerény adagolásban — tartalmaz ilyen ízeket, alaphangja, meghatározó motívuma azonban egészen más. A kissé elnagyoltan megírt sztori sok szállal kötődik a valósághoz, a mai szovjet emberek ^hétköznapi világához. A harmincnyolc éves, a lányát maga nevelő Rita asszony társkéresési és szerelemvágya még egyszer fel- lobban. Tudja, hogy ez az alkalom az utolsó lehetőség, s ha ezt elszalasztja, akkor véglegesen búcsúzhat az életet bearanyozó érzéstől. Épp ezért kirobbanó örömmel, szinte féktelen jókedvvel rohan a házasságkötő terem elé, ahol azonban hiába várja imádott tengerészét, Gav- rilovot. Megriad, elkeseredik, de sebzettségében, magáraha- gyottságában mégsem válik önzővé. Érzékenyen reagál mások bajaira, s a segítségnyújtástól sem húzódozik. Közben persze kutatja a kiutat, de minden kísérlete kudarcba fullad. Találna férjjelölteket, de rögvest rájön, hogy irántuk érzett vonzalma csak pillanatnyi szeszély. A történet már-már szomorkás kifejletbe torkollana, de nem marad el a he- piend: kiderül, hogy az any- nyira óhajtott vőlegény önhibáján kívül nem jelent meg a sorsdöntő találkozón. Ebből a sovány cselekményvázból figyelemre méltó művet teremtett Pjotr Jefimovics Todorovszkij rendező, aki észrevette a forgatókönyv elszalasztott lehetőségeit, s majd mindig pótolta is az olykor bántó hiányosságokat. Lírai adottságaival megnyerte a nézőt, hiszen felfedezte azt a Szépséget, amely értelmét adja az egymást követő, a néha egyhangúnak, monotonnak tűnő napoknak. Megbabonáztak bennünket az ősz melankóliáját felvillantó képsorok, azok a poétikus részletek, amelyek látványa továbbsugárzik bennünk, s mindannyiunkat átlendít komor színezetű perceinken. Kellett ez a többlet, mert többször vészesen kísértett a lassú tempóból származó unalom. Szerencsére a női főszerepet alakító Ljudmila Markovna Gurcsenko szintén feledtette velünk az esetenkénti szürkeséget, hiszen remekül formálta meg a her- vadástól rettegő, a magánytól menekülő asszony rokonszenves egyéniségét. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az átélés mesteriskolájából adott ízelítőt. Ezt a nem mindennapi művészi bravúrt csodáltuk, s egyre kevesebb- szer jutottak eszünkbe az eleinte bizony erőteljesen zavaró, üresjáratnak, időrablásnak tűnő részletek. Vérbő vígjátékot reméltünk, helyette azonban több műfaj kellékeiből összeállított szellemi vegyestálat kaptunk, vitatható ízekkel fűszerezve, de igényes, majd minden csalódásért kárpótoló tálalásban. Pécsi István J. Taron: * ^ Apróság f — Kollégák! Micsoda meglepetés — kiáltott Ku- bik, miközben tenyerével letakarta a telefonkagylót. — Éppen most telefonál Puhov, és tudjátok mit akar? Vendégségbe hív bennünket mára, rögtön munka után! Terített ünnepi asztal mellé/ Puhov valamikor a vezetőnk volt. A szomszédos üzembe helyezték át magasabb beosztásba. Amíg Kubik folytatta a telefonálást, élénken tárgyaltuk a váratlan meghívást. — De miért' váratlan? — kérdezte Szamcsuk mérnök. — Hiszen Puhov megígérte, hogy megünnepeljük az^ új beosztását, és úgy látszik, nem hazudott. Rendes fickó! — Igen, igen, Vagyím Sza vei je vies igazi férfi! — szólalt meg Zojeva előadónő. Bevallom,, egy kicsit szerelmes voltam belé... — Valamikor nekem is tetszett — szakította félbe Zojevát Virinyeva, aki már légen elhagyta a balzaci kort. — Hát akkor indulnunk is kell! — ugrott fel Usko, a technikus. Kubik ebben a pillanatban letette a telefonkagylót és újabb részleteket közölt velünk. — És tudjátok milyen alkalomból? Lakodalom! .. .De nem a fia lakodalma, hanem az övé! Puhov a saját lakodalmára hív bennünket. Ezért szerintem fejenként 5 rubelt kellene adnunk, ajándékra... Kubik nem tudta folytatni, mert újra csengett a telefon, fel kellett vennie a kagylót. — Hát ez aztán a meglepetés! — mondta Virinyeva. — Nem véletlenül mondják, hogy valaki feljebb kerül, lecseréli a feleségét is, és fiatalt keres magának! És még egy ilyen Don Juan ajándékot kapjon? Hát nem! Ebben én nem veszek részt! — Én viszont azt hiszem, hogy egyszerűen csak tréfált — mondta izgatottan Zojeva. — Nem, nem! Ez lehetetlen! ...Különben is nálam csak két rubel van.. . — Nálam viszont egyetlen sincs! — közölte Szamcsuk alig leplezett örömmel. — Veszünk egy bokrétát, és ezzel megtiszteljük őt. Na induljunk! — „ Meddig csináljuk ezt még? — kezdte ekkor Usko. — Egyszer a takarítónő névnapjára ajándékozunk, egyszer akkor, amikor a büfévezetőnek ikrei születnek. — Nálam pedig egyáltalán semmi nincs, csak a villanyszámla — mondtam ekkor én. Kubik most befejezte a másik telefonbeszélgetést, és hirtelen megértette, miről folyik a szó, ezért jónak látta“, hogy beavatkozzék. — De kollégák! Hiszen ez ezüstlakodalom lesz! Vagyis szó sincs semmiféle erkölcstelenségről! Egy pillanatig mindannyian szégyelltük magunkat, és gondosabban kezdtünk kutatni zsebeinkben és pénztárcáinkban. — Látom, hogy még mindig nem győztelek meg benneteket — vakarta meg Kubik a füle tövét. — Elmondok még egy apróságot: Puhovot újra visszahelyezték a szomszéd üzemből a mienkbe. Most a mi vezetőségünk tagja... — A ...lényeg az, hogy remek ember és jó férj! — élénkült fel hirtelen Zojeva. — Egyébként véletlenül még három rubelt találtam... — Abban senki nem is kételkedik, hogy Vagyím Sza- veljevicsnek kiváló tulajdonságai vannak — mondta most Virinyeva. — Itt van kétszer három, nem kell visszaadni! — Én hetet adok! — jelentette ki hetykén Usko. —• Egy egész kocsi piros rózsát veszünk! — Ugyan! A rózsa elhervad és vége! — oktatott ki bennünket Szamcsuk. — A legjobb lesz, ha viszünk neki egy kristály- készletet. Az anyósom egy áruházban dolgozik mint nyugdíjas, segít nekünk beszerezni. Természetesen, ez még nem jelenti azt, hogy én nem járulok hozzá az ajándékhoz. Éppen most jutott eszembe, hogy a belső zsebemben van a dugi pénzem. Na itt is van... 8 rubel... — Én az enyémet a szemüvegtokban tartom — is- .mertem be szégyenkezve, és kihúztam a tokból egy gyűrött tízest. Egyúttal megkértem Kubikot, hogy mindenesetre írja össze, ki mennyit adott... Az áruházba menet barátságosan beszélgettünk, többek között arról, hogy az ezüstlakodalom, ha nem is tavasz, de még nem ősz. És mi van akkor, ha Szamcsuk anyósa mégsem tud segíteni, hogy megve- hessük a kristálykészletet ? Hát ezüstkanalakat bizto-' san lehet kapni. Ha a munkahelyünkön egy ilyen jó ember dolgozik, attól igazán semmit nem sajnálunk!
