Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-01 / 258. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. november 1., kedd 3. Kulcsok és zárak Olvasom az egyik megyei lapban, hogy a konyhában néhány percre magára hagyott, háromesztendős kisgyermek a zárban feledett kulccsal kinyitotta a konyhaszekrényt, és meghúzta a hypós üveget. Életét a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. De akár halállal is végződhetett volna a história. Azután a rádióra kell figyelnem, mert nem kevésbé döbbenetes eseményről tudósít az Esti krónika. A gazdászcsalád tizenkétéves fiúgyermeke a záratlan szekrényből előhalászta édesapja vadászfegyverét, hogy a csőben maradt tölténnyel kevés híján agyonlője testvérét. Pár hete Hatvanban történt hasonlóan életveszélyt keltő skandalum egy kulcs miatt. Ezt az építkezéshez érkező dömper önindítójában feledte a sofőr, miközben a munkavezetőt kereste. Egy túlzottan vállalkozó kedvű, fiatal munkás pedig — fölfedezvén a lehetőséget — felmászott a „nyeregbe”, megpöccintette az indítókulcsot, és mivel a masina „sebességben” is volt, egyből megugrott. A kaland ára egy kidöntött villany- oszlop, három falhoz nyomott személygépkocsi lett, az pedig csodával határos, hogy az iskola előtt zsi- valygó gyermekek közül senki sem került a dömper alá. Feledékeny ség, figyelmetlenség, hanyagság! És sorolhatnám a minősítést, amelyeket ilyenkor használ az ember, kicsit túl köny- nyen naprendve térve a netán tragédiába torkolló események felett. A dolgok lényegét, tartalmát tekintve valóban ilyesmiről van szó. Én azonban, kicsit az események mögé tekintve, már kritikusabbnak vélem a helyzetet. Illetve a figyelmetlenséget, a felelőtlenséget egy-egy ember általános magatartásával hozom kapcsolatba. Egy anya, ha rendtartó, nem feledheti a konyhaszekrényben a kulcsot, amikor az mérgező szereket zár el a kicsinyektől. A vadász apuka, még oly trófeákkal a birtokában sem hanyag csupán, két előírást is megszegve lőfegyvere kapcsán, hanem természete folytán alkalmatlan a vadásztársasági tagságra. A pilóta pedig aligha egyszeri figyelmetlenségből hozta kísértésbe a járműve körül szédelgő ifjú szakmunkást, hogy az végül karambolsorozatot okozzon. Azt a dömpert számtalanszor hagyhatták így az útszélen, valaminő építkezés kellős közepén. És miután eleddig komoly baj nem keletkezett, a vezető tudatába ágyazódott téveszme olyannyira akuttá vált, hogy mulasztása veszélyességét már nem is érzékeli az elkövető. Igen, a kulcsok rendeltetése sok irányú, őriznek, elzárnak, óvnak, utat nyitnak aszerint, hogy milyen szándék vezérli tulajdonosukat. Ezért nem mindegy, nem közömbös társadalmi szempontból sem, hogy kinek a kezére bízunk kulcsokat, és azok a kulcsok mit zárnak el, mi és ki elől... Moldvay Győző Naponta 36 tonnával több Hatvani cukros pillanatok BÁBOLNA HATÁSA (IV/1.) A világ élvonalához tartozni... Beszélgetés dr. Burgert Róbert, állami díjas vezérigazgatóval Agrártermelésünk egyik kulcskérdése, hogy a bevált és a jövedelmezőbb termelést ígérő gépek, eszközök, növény- és állatfajták a gyakorlatban mielőbb elterjedjenek. Ezek megismerésére adott jó lehetőséget a közelmúltban a hetedik alkalommal megrendezett bábolnai napok gazdag programsorozata. A szervezők most is az új eljárások bemutatására vállalkoztak, amelyek hozzájárulnak élelmiszer-termelésünk versenyképességéhez, a hazai gabona- és hústermelési program megvalósításához. (Tudósítóinktól:) Idegennek se kell nagy tudomány, játszva rá lehet találni a Zagyva-parti cukorgyárra : répaszeletekkel púposra rakott „szagos” Ze- torok, teherautók ’ jelzik az utat, és a városka — mintha szirupos vatta itatná át — nehéz illattal terhes. Lichtenstein József főmérnöktől kértünk október végi helyzetjelentést egy folyó vizsgálat rövidke szünetében: — Az elmúlt négy esztendőben tapasztalt cukortartalom-csökkenés az idén megtorpant, már eddig héttized százalékkal teljesítettük túl a tavalyi mutatót, s ez az arány, ha az időjárás is úgy akarja, még nőhet. Ami pedig a napi mennyiségeket illeti, 38 tonnával „fejeljük meg” az előírások engedte háromezer tonnás kapacitásunkat. Végeredményben a tervezettnél tíz százalékkal magasabb cukorhozamhoz a vártnál húsz százalékkal kevesebb répa társul majd ezúttal, egyiike a másikát kiegyenlítvén. Később szóba került a nemrég beüzemelt, hétmillió forintért létesített „közép- termék-centrifugaállomás”, ahol a szirupból kinyert cukrot a legkedvezőbb sűrűségben oldja az automata. Ezt a berendezést folyamat- vezérléssel tovább lehet fejleszteni, hogy a jelenleginél is kevesebb villamos energiát fogyasszon. Szintén most építettek be egy nagy teljesítményű szelepprést, amely tizenöt százaléknyi fűtőolajat spórol meg a kilúgozott répaszelet takarmánnyá történő szárítása során. A mezőgazdasági főosztály vezetőjétől, Nagy Istvántól ugyanekkor a termelőkkel kialakított kapcsolatról hallhattunk. — A selypi és hatvani testvér-cukorgyárak ugyan csak 14 kilométerre esnek egymástól, de a négy éve Kaba révén elvesztett hajdú-bihari területek pótlásaként Szolnoktól hozzánk rendelt, jugoszláv határhoz közeli, bácskai Gara, majdnem 300 kilométerre van ide. Persze, az Ercsitől „öröklött”, Kiskunlacházától egészen Kalocsáig nyúló „ra- jonunk” is meglehetős mesz- szeségben fekszik tőlünk, a szállításból eredően így magas nyersanyagköltség keletkezik, ráadásul egyre csökken a termőterület: a tavalyihoz képest nálunk tizenöt százalékkal. Nyolcvan partnergazdaságunkból egyébként zökkenőmentesen érkezik közúton, irányvonatokon a — sajnos — rosz- szul „fejelt”, földdel, gazzal szennyezett, kényszerérett répa. És ez idáig a beütemezett mennyiség több mint felét vettük át, november 10-ig pedig akár kilencven százalékra is rúghat ez az érték, hogy karácsonykor a „leédesítéssel” vessünk véget a kampánynak. Bábolna külföldi és hazai hatásáról, a rendezvénysorozat hátteréről és néhány jellemzőjéről beszélgettünk dr. Burgert Róberttel, a kombinát állami díjas vezér- igazgatójával. — Mi volt új ebben az évben, mire törekedtek az idei bemutatóval? — Szenzációval nem szolgáltunk, rendezvényünk folytatása annak a tudatos fejlesztő szándéknak, amely Bábolnán csaknem kétszáz év óta nagyüzemi körülmények között sokféle növénytermelési, állattenyésztési és üzem- szervezési eljárással járt. Olyan hasznos tapasztalatok gyűltek össze a múltból és a jelenből, melyek révén kombinátunk ismertté vált a hazai és a nemzetközi szakmai közvélemény előtt. Az elmúlt három évtizedben különösen előtérbe került az a törekvésünk, hogy megfelelő vitafórumot teremtsünk a gyakorlat és a tudomány képviselőinek találkozására. A viták középpontjában most az aszály, a szélsőséges időjárás kedvezőtlen hatása állt, amely mindannyiunknak komoly tanulságokkal szolgált a jövőre nézve. Világosan megfogalmaztuk, hogy tapasztalataink birtokában miként igazítsuk a termeléstechnológiát, a fajtákat, a művelési módokat, a kockázatok mérséklésére. — A magyar mezőgazdaság nemzetközi hírnevét jelzi, hogy az idén 160 külföldi és hazai kiállító hozta el termékeit Bábolnára. Miként értékeli ezt a folyamatot? — Jelenleg olyan nemzetközi és hazai gazdasági környezetben dolgozunk, amikor az egymásrautaltság szerepe növekszik. Miután kevesebb pénz jut beruházásokra, így a szellemi erőforrásokat A megyeszékhely népfrontkörzeteinek évről évre meghirdetik az Egriek a városért társadalmi munkaak- ciót. Elmúlt évi teljesítménye alapján a 4. számú népfrontkörzet kapta meg az első helyezettnek járó százezer forintot. Mit tettek az itt lakók a sikerért? — Legnagyobb „tettünk” az Árnyékszala utcában a vízvezeték-hálózat bővítése volt — mondja Forgács Ernő, a körzet népfronttitkára. — A városi tanács csak a csöveket szerezte be, a többit az itteniek végezték el a 800 méternyi árok ásásától a szerelésig. Ugyanezen a területen a járhatatlan maka- dám utat zúzott kaviccsal borítottuk le. De akadt más dolgunk is, hiszen elég nagy a körzet, a minarettől a Tűzoltó téren keresztül a gyermekvárosig terjed. így például rendbe hoztuk a Tetemvár utca játszóterét, kijavítottuk a hintákat, ezer díszcserjét ültettünk el a környéken. Az Egri Csillagok utcában egy 50 négyzetméternyi pihenőparkot alakíigyekszünk eredményesen hasznosítani. A kialakított termeléstechnológiákban, a korszerű fajták gyors meghonosításában keressük elsősorban a megújulás lehetőségét! Kombinátunk kollektívája tavaly érte el eddigi legnagyobb sikerét. A hét- milliárd forint termelési érték legmagasabb volt a hazai mezőgazdasági üzemek között. Annak ellenére, hogy a változó közgazdasági szabályozók miatt, 1981-hez képest, több mint 130 millió forinttal csökkent a nyereségünk, mégis jelentősen túlteljesítettük a tervezettet. Az eddigi legnagyobbat, 600 millió forint jövedelmet értünk el. Ebben döntő szerepet játszott, hogy a takarmányozásra és az energiahordozókra fordított költségeket jelentősen csökkentettük. A másik pedig, termékeink minősége tovább javult, így az egyre szigorúbb világpiaci követelményekhez igazodva növeltük versenyképességünket. — Mit jelentett ez a bábolnai állattenyésztésben és a szervezésben? — A baromfipiac nemzetközi túltermelési és értékesítési válsága ellenére is sikerült megtartanunk legjelentősebb tőkés vevőinket. A Tetra névre hallgató baromfitenyésztésünket például ma is a világ első cégei között tartják nyilván. Három földrész, 14 országába szállítjuk termékeinket. Az idén például ehhez 1200 külön repülőgépjáratot veszünk igénybe. Nagyot léptünk előre a sertéstenyésztésben is. Kialakítottuk az országos elterjesztésre alkalmas állományt. Ezeknek a speciális, betegsé- geknók ellenálló sértéseknek a hizlalási eredményei azonos takarmányfelhasználás meltottunk ki. Emellett árkokat tisztítottunk és igyekeztünk szebbé varázsolni a Ráctemplom környékét is. — Hogyan sikerült mozgósítaniuk az embereket? — Ez a körzet nincs úgy szem előtt, mint a turisták által kedvelt belváros. Itt sok a régi ház, gyakrabban akad gond a vízvezetékkel, az árkokkal, s emiatt nincsenek annyira szépek az itteni utcák — kapcsolódik a beszélgetésbe Bakos Gyuláné, a 4. számú pártkörzet titkára. — Ezt a tényt mindenki ismeri, s úgy igyekszünk rajta segíteni, hogy ahol csak lehet, társadalmi munkával szépítjük környezetünket. Tizenegy tanácstagunkkal nagyon jó a kapcsolatunk, s velük együtt jártunk házról házra, ha valamit tenni kellett. Nem is csalódtunk sohasem. Sokan még örültek is, hogy személyesen vagy levélben megkerestük, és hogy számítunk rájuk. Persze arra is odafigyeltünk, hogy a szervező ugyanúgy fogja meg az ásóvagy a kapanyelet, mint a többiek. lett 15 százalékkal jobb, mint más fajtáké. Sokat fejlődtek ipari üzemeink is, melyek elősegítették, hogy határidő előtt három hónappal teljesítettük eddigi legnagyobb exportvállalkozásunkat: 516 komplett technológiával ellátott baromfiistállót szállítottunk a Szovjetunióba, ahol négy nagy baromfigyárat építettek fel belőlük. Közös vállalatunk a BCR Művek. Nevét a három alapító: Bábolna, a Chinoin, és a külföldön Richter néven ismert Kőbányai Gyógyszer- árugyár kezdőbetűiből kapta, amely kombinátunk iparszerű állattenyésztésben a nagy hagyományokkal rendelkező magyar gyógyszertárak kutatásaiban és gyakorlati munkájában felhalmozódott gazdag tapasztalatokat együttesen hasznosítja. Termékeivel, évente hatmillió dollár tőkés importot pótol. Nemcsak a múlt évi szervezettebb, takarékosabb gazdálkodásunkat, hanem az idei, a tavalyihoz hasonló értékű tervünk teljesítését is segítik sajátos kisvállalkozásaink. Kombinátunkat ugyanis 150 önálló, elszámoló egységre osztottuk fel. Ezek számítógépes irányítási rendszerünk segítségével havonta és teljeskörűen elszámolnak. Érdekeltségük fő jellemzője az eredményesség. — Miként tevékenykedik növénytermelési rendszerük? — Az országban elsőként megvalósított iparszerű baromfihús és tojástermelési rendszerünk tapasztalatait hasznosítva, még 1970-ben létrehoztuk kukoricatermelési rendszerünket, amely a kapcsolódó gazdaságokkal javaslatunkra, közös vállalatot alapított. A Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat, közismert nevén az IKR, gépparkjának jobb kihasználására és a népgazdaság érdekeinek megfelelően az évek során a kalászos gabonákat, a kukoricát, a cukorrépát, a napraforgót, legújabban pedig a tömegtakarmányokat is bevonta rendszereinek sorába. Ma 254 taggazdaságunk van, közöttük Heves megyéből a m füzesabonyi és a Gyöngyös— domoszlói Állami Gazdaság, valamint a viszneki Béke — Mindenki egyformán kivette részét a munkából? — Mindig tudtunk szerezni annyi embert, amennyi kellett — folytatja. — Persze akadtak olyanok is, akik minden megmozduláson részt vettek. így például Nagy Béla bácsi, Tóth Cs. András, vagy a Balatoni család. Sokat segített az Amfora egri lerakatának Dobó István szocialista brigádja is, de sorolhatnám a neveket... Persze mi nemcsak a munkában tartunk össze, szerveztünk már öregek találkozóját és tartottunk baráti találkozót szovjet turistákkal is, itt a pártház épületében. Ilyenkor kitűnő a hangulat. De szükség is van ezekre a rendezvényekre, hogy- érezzék, nemcsak akkor szólunk, amikor csinálni kell valamit. — Az idén is szépítik, csinosítják majd környezetüket? — Természetesen — mondja Forgács Ernő. — Aktívan részt vettünk a Hősök temetőjének rendbe hozásánál. A 3. számú Általános Iskolában takarítottunk, paTermelőszövetkezet. Partnereink több mint félmillió hektár földterületet művelnek technológiánkkal, s a növények hozamai évről évre növekednek. Közös vállalatunknak megalakulása óta az a fő célja, hogy kísérleteink, más hazai kutatások, valamint a világon fellelhető legújabb tudományos eredmények hasznosításával gazdaságosan és versenyképesen növelje a termelést. Mindezek révén tudományosan megalapozott módszereket javaslunk taggazdaságaink minden egyes táblájára. Nemcsak a környezeti és a közgazdasági adottságokat, hanem a termés tervezett felhasználási célját is mesz- szemenően figyelembe vettük. Ennek megfelelően alakítottuk ki a ma már 5500 egységből álló gépparkunkat a hozzátartozó 400 millió forint értékű pótalkatrészeket, valamint a termelés egyéb eszközeit. Taggazdaságaink az értékarányos technológia birtokában ismerik milyen anyag- és műveleti költségekkel számoljanak. Azt is tudják, hogy a termelés minden elemének pontos betartásával milyen hozamot várhatnak. Csak annyi ráfordítást javaslunk, amellyel nagyobb arányban növekszik a termés! — Hogyan összegzi az idei bábolnai napok jelentőségét? — Kombinátunk eredményei szerves részei a magyar mezőgazdaság eredményeinek. Tehát a hazai és a külföldi partnerek hasznos észrevételei tovább segítik fejlődésünket. Az idén is látták és felmérték, hol tartunk, milyen újdonságok várhatók itthon és a nagyvilágban. Tehát ezek szellemében gazdagították egész mezőgazdaságunk további eredményességét. — Köszönjük a beszélgetést. dókat, hintákat szereltünk, árkokat tisztítottunk, hasonlóan az elmúlt éviekhez. 1982-ben hárommillióhatszázezer forint értékű társadalmi munkát végeztünk. Az idén is szeretnénk ehhez hasonló eredménnyel kirukkolni és az első helyet megőrizni. — Mire fordítják a százezer forintot? — összehívtuk a tanácstagokat, amikor megtudtuk, hogy a miénk ez az összeg — folytatja. — Azt szerettük volna, hogy ne aprózzuk el, mert ha szétosztjuk a tanácstagi választókerületeknek, akkor alig jutott volna tízezer forint egynek-egy- nek. Mindenki önzetlenül hozzájárult ahhoz, hogy a Bérc, a Cifrapart, a Pázsit és a Bárány utcákban hozzuk rendbe a lépcsőket és gondoskodjunk a csapadékvíz elvezetéséről. Amennyiben ezekre kevés lesz a pénz, úgy reméljük, hogy a tanács is besegít. De ha kell, mi ezekhez a feladatokhoz is szervezünk társadalmi munkát, hogy minél többre fussa a százezerből. Homa János Litya László Főiskolai képzés - építőknek A debreceni Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola kihelyezett konzultációs központot szervez Egerben. A felvételizők sikeres vizsga után kezdhetik meg tanulmányaikat. Egyébként csaknem hatvan fő részvételével már megszervezték a főiskolára előkészítő tanfolyamot. Az érdeklődők azonban november 17-ig még jelentkezhetnek a magasépítő és az épületgépész szakra, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat személyzeti és oktatási osztályán. Mentusz Károly A legtöbb társadalmi munkát végezték A népfrontkörzet százezre
