Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-26 / 279. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1983. november 26., szombat Újság. A standnál vásárolva néhány nyomtatott oldal, amit majd esetleg eldobunk. De itt, nekünk... Az idő egyre gyorsuló tempóban közeledik az estéhez, és a szerkesztőségi szobákban, a folyosón, a fotólaborban lassan izzani kezd a levegő. Mára bejeztük? Ma ugyanúgy volt, mint tegnap és hátba vágjuk egymást és bolondozunk is kicsit, és a vi. lágért el nem mondanánk, hogy holnapra netalán még írunk is valamit. Elment a nap,' már csak a telex kopog. Azt mondja: Szépségkirálynő; azt mondja; rakéta. Hihetetlen, de rezzenéstelenek maradunk. Hihetetlen, de a legkevésbé sem gondolunk azzal, hogy a mi sorsunkat is kopogja a telex. Más már otthon házikabátban ül és nézi a tévét, s borzong a híradó borzalmai láttán. Más udvarol, más maszekol, mi pedig lapzárta után vagyunk, és azt mondjuk: nyomda. Valóság, munkahely, csoda — minden. Az éjszaka fényei ólomsorokra vetülnek, az éjszaka fényei embereknek adnak karaktert, jót és rosszat, fáradságot, sikert, éjszakai álmosságot. A nagy üzem laprészlegénél a kiszedett ólomsorok fölé itt-ott ember hajol — kezében kis ár, mint a cipészeké — s javítja a sorokat. Mindőnk munkája valahol itt ölt testet, Tnígnem elindul a nyomdai úton. Igen, ez már a nyomda, este tíz körüli műszakváltás — és lapzárta után. Köszöntjük egymást a mettőrrel, a fekete trikós, és — még — fiatal Dorkó Imrével. Mellette a címszedő Radó István és Egres Béla, aki korrigálja a cikkeinket. — 'Csak nem rólunk? — mondja Béla és elmosolyodik —, inkább írfátok meg, hogy kislányom született, éppen egyhetes. Ez a kis csapat már végzett, hazafelé tart. Nyomda. Tervezőszerkesztőnk Pilisy Elemér mindennapos itt. Körbevezet, ahol számára minden természetes. „Itt jártál már? Láttad ezt? Tudod, mit tud ez a gép?” Lassan már éjfélre jár, sok jó nyomdász kollégával szorítunk baráti kezet. Milyen is a világ, mennyit küszködünk: te írtad el, te szedted rosszul... ?! Igen, mind a kettő lehet, és az újság, — a holnap kézbe kerülő — járja önnön útját, és ez az út: egyféle csoda. ólomsorok, mindőnk munka ja, valahol itt ölt testet ... s a gépből hajtogatva futnak a friss példányok a szalagon Maínvány téli rstjx Bolyai Mai számunk belső oldalpárja — itt még filmen. Jobbra fent: Szabó Julianna montírozó illeszti helyükre a filmen a ké pékét, tónusokat (Fotó: Perl Márton) Soósné Pócs Éva szedőgépe önti ólomba a sorokat Mint a mesében, lila, sárga, kékes villanások. Már a magunk munkáját látjuk a celofánon, és már megismertük Nagy Valériát, aki nyolc éve, Gyulay Zsoltot, aki hasonló ideje korrektor és Luda Ágnest, aki most tanulja a mesterséget. ■Lapzárta. Szabó Zsolt üzemvezető, amit csak lehet, megmutat. Ennyi folyóiratot készítünk, annyi üzemi lapot. És kiadványokat. Ez az éjszaka csak része áz egésznek, itt soha meg nem áll a munka. Közben idenézünk, amoda, s nem tudjuk tagadni sehogy sem, hogy éjfélhez közeledve, a fáradság mindinkább kezébe kap. Pedig mi minden van itt még! A linószedőgépen Soósné Pócs Éva dolgozik, ő is egyike azoknak, akik ólomba sze. dik a cikkeinket. Cikkeink ... Gondolunk egyáltalán rá, hogy írógépünket elhagyva — útban az olvasóhoz — mi minden történik velük... ? Valljuk be: ritkán. Az események nyomában botladozva, rohanva, bizony, nem is igen jut eszünkbe a nyomda. Nem gondolunk például Turcsányi Béla és Salamon József gépmesterekkel. Lapzárta. Vagy lapvárta már ... ? Teljes fordulattal pörögnek a hengerek és a papíron megjelenik az újság lenyomata ... Lassan percegnek az éjben az órák és Szabó Juli egy vonalat még kiigazít. A technika csodái szépen ösz- szeállnak, mire ocsúdunk, a gépsoron az éjszakában — elkészül az első Népújság. Forog, forog a hengersor — aki csak teheti, ott van, kö- rülállja, mígnem elhangzik egy szó, hogy állj! — hibát találtam. Az évszázad mérkőzésének éve itt 1983., pedig 1953. a helyes dátum. Így igaz: harminc éve történt a régi dicsőség — és az első újságpéldányok ösz- szegyűrve, selejtbe hullanak. Sok idő. — kevés? Késő van? — Korán? Éjfél — és lapzárta — után senki sem számol már. Együtt vagyunk mind — és várjuk a javított lemezt. Lapvárta ez már, az első lapok lejöttének megszokott, mégis feszültségteli, izgalmas várakozása. Valami van a légkörben, valahogy vibrál minden. Halkan zümmög a gépsor, gördül az újság friss festék- szaggal átitatott, végenincs szőnyege, rajta a nyomdász gondos keze nyoma, a papíron a sok hír bajról, gondról — ritkán — örömről, s a cikkeink alatt... Igen: a nevünk B. Kun Tibor lapvartain Lapzártától KukÍ: A közúti ellenőrzések haszna — Rosszabbodó útviszonyok - Ittasság miatt: minden ötödik baleset Változott-e közlekedési kultúránk ? (Fotó: Szabó Sándor) Amint olvasóink tapasztalhatták, októberben a szokottnál is gyakrabban találkozhattak megyénk közútjain a rend őreivel. Akik persze, 31 napon át nemcsak az autótulajdo- noosk. hivatásos sofőrök, motorosok, kerékpárosok viselkedésére, forgalmi szokásaira voltak kíváncsiak, hanem járműveik állapotára, alkalmasságára is. Sőt, a „renitens” gyalogosok sem kerülhették el az ellenőrzést, olykor pedig a felelősségre vonást. Huszár Mihály r. őrnagyot, a Heves megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti alosztályának vezetőjét kértük a tapasztalatok összegezésére. — Már hagyomány, hogy a forgalomban részt vevők áprilisban és októberben minden évben számíthatnak a szorosabb felülvizsfiálatra... — Nem véletlen a fokozott közúti ellenőrzéseknek ez az időzítése. Ezek ugyanis a legjelentősebb évszakváltások időszakai. Megváltoznak a közlekedőkkel és járműveikkel szembeni elvárások, követelmények. Ilyenkor, az ősz és a tél fordulóján például rosszabbodnak az ■át- és látási viszonyok. Elég, ha csak a korai sötétedésre, vagy a ködre gondolunk. Hegyekkel borított vidék a miénk, s bizonyára nem kell hosszan ecsetelni, mekkora veszélyt jelent a völgyekben gyakori páralecsapódás, vagy a kanyargós utak eljegesedése. Ha a gépjárművezetők nem készülnek fel megfelelően az új körülményekre, az rengeteg gondot, bosszúságot okozhat, ráadásul számos baleset forrása lehet. Ezt igazolja az élet: a november eleji hirtelen ködben például tömegesen fordultak elő koccanások, járőreink szinte kilométerenként találkoztak árokba csúszott vagy összetört autókkal. S ennek elsődleges oka, hogy — figyelmeztetéseink ellenére — az útra kelők többsége nem vette tudomásul, az időjárás megváltozása milyen hatással lehet vezetési technikájukra, il-1 letve járműveikre! — A baleseteket előidéző okok között leggyakrabban az agresszíven, illetve ittasan közlekedők szabályszegéseit említik. Érvényes-e a mostani ellenőrzés után is ez a megállapítás? — Az egy hónap alatt 11 ezer 306 járművet ellenőriztek rendőreink, és a meg- vizsgáltaknak 32 százalékával szemben volt szükség valamilyen intézkedésre. Meglehetősen sok tehergépkocsiban, de még több személyautóban fedeztek fel műszaki hiányosságot. Hat jármű rendszámát kellett bevonnunk, mert nem volt érvényes műszaki vizsgájuk. Felhívásaink ellenére még mindig magas azoknak a kerékpárosoknak a száma, akik kivilágítatlan vagy fékhibás biciklivel közlekednek! Pedig ők is tudhatnák, konfliktus esetén csakis ők húzhatják a lövideb- bet. Munkatársaink, mintegy 1600 gépjárművezetőt és ötven gyalogost bírságoltak meg a helyszíneken. Súlyos szabálysértés miatt 323 esetben indítottunk eljárást. A legtöbbjük gyorshajtással, illetve az elsőbbség meg nem adásával szegte meg a KRESZ előírásait. — S az ittas vezetés? — Az akció során 137 olyan emberrel találkoztunk, akik ittasan ültek motorra, vagy a volán mögé. Negyvennel többen, mint a tavaszi egyhónapos ellenőrzésünkkor. A bírságolások, a szabálysértési feljelentések mellett több mint harminc esetben kellett kezdeményeznünk büntetőeljárást. Pedig épp a téli időszakban van leginkább szükség a kellő figyelemre, körültekintésre, a jó reflexekre! Márpedig az alkohol ennek akadálya. Elgondolkodtató és egyben tettekre sarkalló tény az is, hogy megyénkben minden ötödik balesetnél játszik szerepet az ittas vezetés . . — A szabályszegők miként fogadták a rendőrök intézkedéseit? — A nagy többség elismerte, hogy vétett az előírások ellen. Velük szemben, úgy gondolom, kellően nevelő hatásuk lesz a megfelelő intézkedéseknek, felelősségre vonásnak. Sajnos, azonban szép számmal voltak, akik tagadták vétkességüket, agresszíven léptek fel... — A tapasztalatok alapján mit tanácsol ön az elkövetkező hónapokra? Hogyan közlekedjünk? — Azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló, mindenekelőtt a járműveknek kell műszakilag kifogástalan állapotban lenniük. Javaslom, a közlekedők legyenek gondosak a kerekek és a kormány beállításánál, a világítás felülvizsgálatánál, az ablaktörlők és a párátlanító berendezések ellenőrzésénél. De a gyalogosoknak sem árt, ha sokkal körültekintőbbek a csúszós utakon. Ne bízzák csupán arra magukat, hogy majd a járművezetők vigyáznak rájuk, önmaguk teremtsék meg saját biztonságukat. Végül a szülőknek is ügyelniük kell arra, hogy gyermekeik ne a forgalmas közutak közelében szánkózzanak, korcsolyázzanak, hiszen emiatt is történt már a múltban sok baleset. Legyen fő szempont ez: a közlekedésben valamennyien társak vagyunk, s épp ezért mindannyiunknak vigyáznunk kell egymásra! Szalay Zoltán