Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-25 / 278. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. november 25., péntek-— ---------------------------------------------------------------------------------------------------——-— --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Jogos óhajok vagy sziszifuszi csak azért is? Oktatásügyünk jövője — kérdőjelekkel A szülői értekezleten a falusi apa türelmesen hallgatta a nevelő által felsorakoztatott elképzeléseket, jövőre szóló terveket. Végül szót kért és ezt kérdezte: „Ez mind szép, de azt mondják meg nekem, hogy a nyolcadikos fiam mikor tanul meg számolni és olvasni?” Nem véletlenül idéztük ezt a több formában ismétlődött sztorit, hiszen manapság több fórumon kerül napirendre a közoktatás fejlesztésének programja, amely végső kialakítás után hosszú távra megszabja majd a teendőket. Csodák nincsenek Az ötleteket viszonylag széles körben megtárgyalták. Nem ismerjük az ösz- szes észrevételt, de tudunk arról, hogy a tanítók, a tanárok és a főiskolai oktatók egy része — nem is kis százaléka — tamáskodva reagált. Az tény — ezt senki sem vitatja —, hogy szükség van — következik ez a Központi Bizottság 1982 áprilisi állásfoglalásából — bizonyos mérvű változtatásra, persze olyanra, amely az iskolarendszer szerkezetét alapvetően nem sérti. Nyilvánvaló: alkalmazkodni kell a társadalom igényeihez, s ezért ki kell dolgozni a jobbító jellegű tippeket. Nos, a Művelődési Minisztérium által közzétett anyag bővelkedik ilyenekben. Elismerés ezért, s azt is megjósolhatjuk, hogy valamennyi sikert hozóvá válhat. Egy súlyos gondról azonban megfeledkeztek, holott ez meghatározó jellegű gondolatkör. A középfokú oktatás sorsával kapcsolatban kétféle változattal is előrukkoltak az illetékesek. Kár, hogy a nem éppen világos, egyértelmű megfogalmazás miatt ezek jellemző jegyei nehezen különíthetők el egymástól. Ez stiláris hiba, amely tartalmi labilitást tükröz. Bántóbb viszont az, hogy sziszifuszi feladatra vállalkoztak, amikor meghirdették azt, hogy a középiskolázás fokozatosan háttérbe szorítsa a szakmunkásképző intézeteket, azaz az elkövetkező esztendők során mind többen szerezzenek érettségi bizonyítványt. Ez jámbor óhaj a javából, s az élet, a valóság azonnal megvétózza. Tudomásul kell venni azt, hogy a tizenévesek egy jelentős rétege képtelen arra, hogy megbirkózzék a gimnázium és a szakközépiskola előírásaival, követelményeivel. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a gyerekek csökkent értékűek, ugyanis irigylésre méltó a kézügyességük, a gyakorlati érzékük. Belőlük toborzódik a munkásosztály utánpótlásának zöme, s többségük szakmájának mestere lesz, azaz senki előtt sem kell szégyenkeznie. Akkor sem, ha nem ismeri Corneille drámáit vagy Becket darabjait, ha fogalma sincs a posztimpresszionizmusról. Ezeket a hiányosságokat egyébként később — erre való a felnőttoktatás számos csatornája — pótolhatja, ha ennek szükségét érzi. Fordulat a katedrán A már említett javaslatban szerepel az a kitétel, hogy az új tantervek bevezetése idővel minőségi ugrást hoz az általános iskolákba. Más szóval: ez lenne az a bizonyos csoda, amelyre hiába várunk. Elég csak az érettségi vizsgák idei tapasztalataira utalni, hozzátéve ezt, hogy később se remélhető valamiféle örvendetes fordulat. Annál is inkább, mert az egységes, elfogadható szint eléréséért is kemény küzdelmet kell még vívni a katedrán állóknak. Olyan harcot, amely nem szűkölködik vesztett ütközetekben, csatákban. A mesebeli kívánságok másika az egységes tanárképzés. Valaha kétségkívül létezett ilyen, s az egykori nyolcosztályos főgimnáziumokban tényleg kiváló nevelők álltak helyt. Azt azonban mindjárt jegyezzük meg, hogy jóval kevesebben voltak, mint amennyire a holnapok során szükség lesz. Kár lenne elhallgatni, hogy fennáll a kényszerű megalkuvás, a szintesés végzetes veszélye. Senki sem tagadja, hogy az egyetemek válogatnak, s a főiskolák — kivételek persze, akadnak — az ide be nem kerülőket fogadják. Az előbbi összevonás révén elkerülhetetlen a megalkuvás, az igények csökkentése. Nem is beszélve arról, hogy egészen más felkészítést és adottságokat követel a tíztől tizennégy, valamint a tizennégytől tizennyolc esztendősek szellemének és jellemének pallérozása. Ráadásul — ezt sem szabad elfelejteni — jó két évtizeddel ezelőtt már megnyitották kapuikat a közös igazgatású gimnáziumok, s ezek egyike se váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A tantestület különböző képzettségű tagjai egymással torzsalkodtak, s a „rangbeli” ellentétek akadályozták a zavartalan, az érdemi munkát. Nem kell látnoknak lenni ahhoz, hogy a kettős visszalépés következményeit megsejtsük. Sziszifuszi akarás lesz ez, meglehetősen sovány eredményekkel. Valósághűbb terveket Ezek a jelzések arra figyelmeztetnek — ez egyébként örök igazság —, hogy az eddiginél is érzékenyebben kell reagálni a hétköznapok intelmeire, a pedagógussereg tapasztalataira. Semmi értelme a jámbor óhajok zászlóra tűzésének, a feltétlenül kudarcot szülő csodavárásnak. Ne mondjunk le arról, hogy a gimnáziumok és a szakközépiskolák szélesebbre tárják kapuikat. Tegyék ezt, de csak úgy, hogy nem eresztik lejjebb a mércét. így bizonyára szolid mérvű létszámnövekedéssel számolhatunk. Ez egyáltalán nem tragédia, mert oktatási rendszerünk nyitott, s a felnőttképzés révén törleszthetők az adósságok. Bízzunk továbbra is a szakmunkásnevelésben. Ezeket az intézményeket erősítsük, itt emeljük a szintet. Ha ez történik, akkor az innen kikerülők idővel különösebb nehézség nélkül megszerzik az érettségi bizonyítványt, azt az okmányt, amely így nem státusszimbólum, hanem valódi értékmérő lesz. Ha így történik, akkor a példaként említett falusi szülő se áll értetlenül, s nem csodálkozik rá a felesleges vágyálmokra, az elérhetetlen célokra. Se ma, se holnap. Pécsi István A berendezés a Megyei Könyvtár ajándéka Komplex művelődési intézmény Mezőszemerén Felépült végre a házuk A kopott, szürke mezős ze- merei általános iskolához harsány színű épületszárny csatlakozik. Ez a művelődés háza. Éppen ideje, hogy átadták az épületet, ugyanis a községben sem könyvtár, sem művelődési ház nem volt ezelőtt, csak valami sivár pótlék, amelyet legfeljebb csúfolódásból lehetett a köz- művelődés színterének nevezni. Egy ócska nagytermet használtak színpadi műsorok fogadására és több ezer könyvtári kötet dohosodott tizenöt négyzetméteren (a mai fodrászüzlet helyén). Ha három olvasó érkezett „a könyvtárba”, kettőnek kint kellett várakoznia, amíg sorra került. • öt esztendővel ezelőtt az általános iskola igazgatója úgy határozott, nem tűri to. vább az áldatlan állapotot. Kinevezett egy tantermet könyvtárnak, telerakatta szekrényekkel, és átszállították a köteteket. Félmegoldás volt ez is — délelőtt tanítottak, délután kölcsönöztek. Ami külön szomorú, a költözködéskor derült ki: sok száz könyv áldozatául esett a tárolási nehézségeknek, szétázitak, elrohadtak a dohos helyiségben. Már húsz esztendővel ezelőtt is rendszeres témájuk volt a falugyűléseknek a művelődé, si ház, a könyvtár építésének terve. Akkor más művelődéspolitikai divatok jártak: önálló épületben akarták a két intézményt elhelyezni. Csakhogy Mezőszeme- re lakossága a hatvanas években rohamosan fogyni kezdett, így nem bizonyult hasznos befektetésnek az építkezés. Aztán a népesség száma állandóvá vált, sőt sokan visszaköltöztek, de a helyzet nem oldódott meg. Három évvel ezelőtt történt lényeges változás, elkészültek a jelenlegi épület tervei. Kiderült viszont, hogy nincs pénz a kivitelezésre. A tanácsi vezetők ennek ellenére belevágtak, gondolván, ha valami felépül belőle, azt már úgysem lehet lebon. tani, sőt valahonnan pénz is kerül a folytatáshoz. Igazuk volt. Megvették a téglát és nekifogtak az alap kiásásának. Ez nagyrészt társadalmi munkában készült. Fölépült az első szint, és ahogy számították, elfogyott a pénz. Hosszú időn át földszintes volt... a ma már emeletes épület. Nehezen és sokfelől csurrant- cseppent néhány ezres. Ez év november 7-én ünnepélyesen átadták rendeltetésének ezt a sok célra alkalmas épületet. Gyönyörűen felszerelt, korszerű könyvtár várja az érdeklődőket, háromszáz négyzetméteres nagyterem felváltva látja el a mozi, a művelődési ház, a tornaterem feladatát. Mind. ehhez két klubhelyiség, öltöző és mellékhelyiségek csatlakoznak. Január 1-én kezdődik az érdemi munka. Addig remélhetőleg sikerül a fűtést is megoldani. Komplex intézmény lesz a 'mezőszeme, red. Igazgatója egyben az általános iskola vezetője, a tartalomért pedig közművelődési igazgatóhelyettes a Molnár Béla Iskolaigazgató (Fotó: Szántó György) felelős. Egy könyvtáros is érkezik a faluba, hogy ki ő, még nem tudni. — Milyennek képzelik az intézmény életét? A helyi általános iskola igazgatója, Molnár Béla megvonja a vállát. — Kérdezzen könnyebbet. Egy biztos: kísérletezni fogunk. Hiába van a járásban nyolc hasonló intézmény, nem másolhatjuk a sarudi- ak, vagy a besenyőtelkiek példáját. Itt mások-a lehetőségek, mások az igények, örülünk, hogy országos hírű pávakörünk, citerazene- karunk végre megfelelő otthont kap, és' a könyvtárban nemcsak kölcsönözhetünk, hanem tanórákat, író- olvasó találkozókat is rendezhetünk. Ha előadóestekre, színházi előadásokra kerül sor, végre nem kell szégyenkeznünk a művészek előtt, nem kell aggódnunk, ugyan beférnek-e a nézők? A lakosság már most magáénak érzi a házat. Rengetegen jöttek be érdeklődni azelőtt, mikor lesz már átadás? Szívügyüknek érzik sorsát. Szabó Péter anyagként — valószínű bekerülnek a krtminaliszNépmuvészeti pályázat „A folklór a mai életben — a népművészeti együttesek, mint művelődési közösségek” címmel pályázatot hirdetett a Bács-Kiskun megyei tanács művelődési osztálya. A dunamenti folklór- fesztiválhoz kapcsolódó pá. lyázat ajánlott témái között szerepel valamely népművészeti együttes mélyrehatóan visszatekintő története, gyűjtő- és feldolgozó tevékenysége; népművészek életpályájának. munkásságának, repertoárjának ismertetése, tájegységi népszokások alakulása, továbbélése. A pályázóknak a kecskémé, ti Erdei Ferenc Művelődési Központban kell bejelenteni részvételi szándékukat (6001 Kecskemét, p f. 79.), megjelölve választott témájukat, s közölve foglalkozásukat, életkorukat. Ugyanott adnak részletes tájékoztatást a feldolgozás módiáról is. A pályamunkákat 1984. május 2-ig kell beküldeni, a Magvar Néprajzi Társaság önkéntes gyűitő szakosztályának címére (1055 Budapest, Kossuth hajós tér 12.). — Szeretettel köszöntőm a kedves szurkolókat! Tudósításunkat a Lét-arénából közvetítjük. A pályán, tőlünk balra megjelenik a fővárosi család összes rokonaival, barátaival; jobbról, a térben és időben egyaránt létező, sodró erejű gyakorlati élet. A családnak még nincs igazi csapatkapitánya, de a meccs kezdetekor már megszületőben van a csodalény. A család bemelegít! Az apa, kondíciónövelés céljából légnyomáskamrában edzi feleségét; Vova bácsi közvetlen beszélgetést folytat az egészségügyi miniszterrel, Kida és Mása néni szaporán és kitartó hévvel ostromolják a Babakelengye raktárát. Érezhető, az egész család tervszerűen, egy emberként készül az Élettel való összecsapásra. A hozzáértők szerint nagy erőegyensúly-eltolódás tapasztalható ... Figyelem! A hét-arénában megjelenik Borik. Ép- penhogy világra jött, de győzelmi esélyei, pozitívnak tűnő küzdőképessége révén, a pályára lépés pillanatában látszik: övé a pálma. Így hát, Borik megadván a kezdő kiáltást, a mérkőzés elkezdődik. Borik már egyéves korútól családkapitány. Szilárdan kezében tartja a vezetést, jól helyezkedve célratörően futkos a létterepen: bölcsődéket, óvodákat váltogattál jut el a speciális francia tagozatos iskolákba. Lehetőségeinek összetettségét lehetetlen felsorolni: italok, jó cipők, bőrkabát, japán karóra, nagy teljesítményű hangzóeszközök tulajdonjoga aktív párviadalra ösztökéli az élettel. És Borik befejezi az iskolát. A szülőkre nehezedő nyomás erősödik. Most az élet pozícióit az egyetem dékánja egyengeti. Ám Borik erre a térfélre is szeretne betörni. Már majdnem kapun belül érzi magát, holott a felvételi még hátravan... De semmi vész! Telefon Vova bácsinak. Aztán még egy telefon! De ezúttal Mása néni a hívó fél. A dékán ellenáll! Micsoda megfeszített mérkőzés! Vajon ki kerül ki ebből a párviadalból győztesen? E meditativ pillanatban érkezik a segítség, Petya bácsi személyében. Neki bejárása van a minisztériumba ... a rektor ajánlására Borikot felveszik. Íme, az ilyen ragyogó kombináció csak sikerrel járhat! Az összetartó család örökös nógatása közepette Borik minden szemeszteren túljut. Már egészen közel áll az egyetem befejezéséhez, amikor ... aj-jaj-jaj __ e gy kiadós rendbontás miatt 15 nap elzárásra ítélik. Allja-e a család az élet eme oldalbarúgását? Ajaj! A. család egy kicsit bemelegít, nekirugaszkodik, és Borik néhány óra múlva visszatér az arénába. A fenti kis közjáték után Borik előadóként az egyetemen marad. E pozíció megszerzése után a család szinte vérszemet kap, újabb rohamra indul, affenzrvá- ját kiterjeszti az élet egész területére. Az élet, egyik oldalról nemcsak szilárdan védekezik, hanem lendületes ellentámadásba megy át. Ugyanis Borik kocsival elgázol a járdán egy járókelőt. Hosszan tartó csendes magányra van kilátása, amit úgy látszik, az összetartó család sem tud megakadályozni. Csakhogy az arénában váratlanul megjelenik Petya és Fegya bácsi, s tartalékjátékosként mentőakcióba lendülnek: visszapasszolják Borik rúgását. S micsoda átadások! Ezek a cselek — tantikai tankönyvbe! Nemcsak a legfőbb ügyészség számára fontos tudnivalókat, de a kvalifikált útbaigazításokat is tartalmazni fogja. És a bírói ság) a nagy játéktól való hosszú eltiltás helyett enyhe bírsággal sújtja Borikot. Borikot most már nehéz lesz feltartani. Testben, lélekben megerősödve, megizmosodva fitogtatja egyéni tudását, nekifutásait ragyogó cselekkel kombinálja: egyik munkatársát a másik után gáncsolja el... és elegáns manőverekkel védi meg disszertációját. A nézők ordítanak. Az első félidő a végéhez közeledik, és Borik győzelme már nyilvánvaló. A Tudományos Minősítő Bizottság döntése értelmében Borik jutalompihenőt kap, hogy kellőképpen erőt gyűjthessen és felkészülhessen• egy jelentős külföldi útra. Közvetítésünk ezzel véget ért. Minden jót kívánunk! (Fordította: Baraté Rozália)
