Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-24 / 277. szám

4. m LTŰRA— K Ö NÉPÚJSÁG. 1983. november 24.. csütörtök Ha az ellen­tétek ... Gódor Kálmán és Somlai Lajos kiállítása Gyöngyösön Egy pillanat alatt megtelt a terem. Iskolások érkez­tek a tanító nénivel és bár nem voltak sokan, gyerekes zsibongásuk széttörte a Gyöngyösi Galéria ünnepé­lyes, feszes csendjét. Csivi- teltek, félig hangos meg­jegyzéseket tettek, egészen közel léptek a képekhez, ki. nyújtott ujjhegyükkel majd­nem súrolták a vásznat. Az jutott eszembe, kell a nézelődéshez a csend. A zsi­vaj szilánkokra hasítja azt a láthatatlan üvegburát, amely ráborul minden kiál­lítóteremre. De most és itt, ahogy ezek a gyerekek a magúik vitalitásával sustorog- taik, zsibongtak, jól illett a képekhez is, az alkotókhoz is, akik elszakíthatatlanul kötődnek a pedagógiához. Gódor Kálmán és Somlai Lajos képei láthatók most a termekben. Két alkotó, két világ, amely az ellentétek dialektikájával tesz ki mégis egy egészet. A technikai megoldások sokszínűsége jellemzi Gódor képeit. Az áttetszőén pasztel­les hatástól a markáns, raj­zos festési módig jut el. Nagyon határozott formá­kat és színeket rak fel a Bervai mészkőbánya táblá­ján és ez folytatódik az Eg­ri Cifrapart című képén is. Már egészen mást látunk az Ülő akton és a Pihenő mun­kásokon. Mintha itt a lá- gyabb tónust a kontúrok ki­emelésével erősítené. Egészen nagyvonalú ecset­kezelést és komponálást fe­deztünk fel a Zenekar című képén. Mennyivel ellentéte itt Somlai? Nemcsak azzal, hogy a színeit nem különíti el, hanem feloldja azokat, álomszerűén könnyeddé teszi, hanem azzal is, hogy csak a hangulatot érzi fon­tosnak, a táj, a természeti valóság csupán a késztetőie annak, hogy önmagát adja a képein. A Tarló sárgája és mély barnája szinte ég. Nem le­het nem észrevenni, nem le­het elmenni mellette, rá kell csodálkozni. A halvány narancsból az áttetsző kékbe hajlik át A város, amely­ben felsejlenek a vonalak is, az épületek körvonalai. Ügy éreztem a Halak című képnél, hogy itt grafikus- játékot művelt a festő. Az ecsetje volt az eszköz. A bátor és hangsúlyozott ecset­vonások kiadták a halak tes­ti alakzatait is, de ez a faj­ta realitás itt teljesen háttér­be szorult. Amíg Gódor mindig az embert kutatja, az ember ér­dekli a maga testi valósá­gában is, addig Somlai a természeti környezeten át adja az ember jelenlétét, a* őt körülvevő élmény hangu­latát tükröztetve. Amíg Gó­dor nagyon „direkt” mó­don fejezi ki véleményét a társadalomról, a jelenlevő valóságról, addig Somlai csak áttételekkel mondja el mindezt. Ügy vélem, mi sem ter­mészetesebb, minthogy a kisdiákok is „bezsibongja­nak” hozzájuk képeikhez. G. Molnár Ferenc Egy tanulmányúi tanulságai .Magyarország messzire Magyarország hegyeken túl van. Uram, nem látta Magyar­országot?” (József Attila) Annak idején beszámol­tunk arról, hogy a Magyar Népművelők Egyesületének vendégeként tucatnyi francia közművelődési szakember járt hazánkban. Látogatást tettek Gyöngyösön és Eger­ben is. Idén ősszel magyar kollégáik utaztak el hozzá­juk — a vizitációt illik vi­szonozni —, s köztük vol­tak megyénk küldöttei is. Kettejük közül az egyiket, Baranyi Imrénét, a SZOT üdülési igazgatóságának mun­katársát kérdeztük meg ar­ról, hogy milyen tapasztala­tokkal tért vissza Francia- országból. Nehéz az összehasonlítás — Igen nehéz összevetni a magyar viszonyokkal az ottaniakat, hiszen a társa­dalmi berendezkedés, a kul­turális hagyomány egészen más. Egyébként sem láthat­tuk a teljes közművelődési hálózatot: csupán az egyik fajtáját, az ifjúsági házak szövetségét ismerhettük meg. Ez közel sem jelent nagy szeletet az egészből: volt olyan város, ahol ezen kívül még harminc (!) e területen dolgozó szövetség vagy egye­sület működik. — Mégis mi az, ami leg­inkább feltűnt a franciaor­szági közművelődésben? — Sokkal kevesebb a fő­hivatású népművelő, viszont több a társadalmi munkás. Nagyon meg kell küzdenie egy-egy intézménynek az anyagi támogatásért, ame­lyet az állam, illetve a vá­ros ad. Ebből következik az, hogy a miénknél rugalma­sabban, . sokszínűbben kere­sik a kapcsolatot az embe­rekkel, mivel meg kell nyer­niük sokakat ahhoz, hogy megéljenek. Az érdekeltségi viszonyok szorítóbbak. En­nek többféle következménye van, például az igazgató „nem átall” a gépkocsi, vagy a mikrobusz volánja mögé ülni, nem alkalmaz külön gépkocsivezetőt. A gyárak is szánnak összegeket a műve­lődés céljaira. Itt nem hatá­rozat vagy törvény, hanem a „számítás” készteti őket erre: adómentes alapot ké­pezhetnek ilyen célra, no meg reklámfogásnak sem (Fotó: Kőhidi Imre) rossz egy érdekes kiállítás, vagy egy jól sikerült prog­ram. Nyitott ház — Ha valamit elhozhatott volna az úticsomagjában, ami a valóságban nem fér — most akár egy egész épü­letre is gondolhat —, mit pakolt volna be? — A felszereltség szinte mindenütt kitűnő volt: vi­deo-, játék-, kondicionáló­terem, vendégszoba tette jó élettérré, mindennapi hasz­nálatra alkalmassá az ifjú­sági házakat. A szemléletük nálunk is meghonosítható volna, tulajdonképpen ha­sonló formákkal kísérletez­nek, de talán rugalmasabban. Így indulnak fotószakkörök, aerohic- és judótanfolyamok. Mindenért fizetni kell egy minimális összeget, a fiata­lok tagsági könyvvel vehet­nek részt a rendezvényeken. Irigyeltem azt is, hogy van beleszólási lehetőség az is­kolai tananyagba: a városi tanács egyeztetésével módo­síthatják — természetesen a törzsanyagon túl — a tan­tárgyak arányát. így vették be az egyik Lyon melletti településen az oktatásba a zenét: meggyőzhető volt a vezetés arról, hogy ez szük­séges. De ugyanígy egyezte­tik a színházi bemutatókat: pályázatok kiírásával ösztön­zik a társulatokat az ajánlott olvasmányok színrevitelére. Sokan lemorzsolódnak — Bizonyára látott ke­vésbé szívderítő jelenségeket is. Sorolna-e ezekből néhá­nyat? — Szomorúan tapasztaltuk, hogy az iskolákban meg­akadnak Franciaországnál, s hazájuk történelmén és földrajzán kívül alig ismer­nek mást. Az országhatár más népek kultúrájától is elválasztja őket. Az ilyen­fajta együttműködés, amelyet most szorgalmazunk, talán valamicskét változtat ezen az áldatlan helyzeten. Sokan lemorzsolódnak, a tanköte­lezettség másként van ná­luk, mint nálunk. Törvény nem biztosítja, a munkába álláshoz viszont alapkövetel­mény. De csak a hat osz­tály. Különösen nagy gondot jelent a külföldi munkavál­lalók és bevándorlók nyo­morúságos helyzete, elszige­teltsége, és bizony nyomor- negyedek is vannak. — Franciaországban a te­lepülések igazgatásában kü­lönböző pártok, jobb- és bal­oldaliak is irányt szabhat­nak. Milyen tapasztalataik vannak erről? — Egy-egy politikai válto­zásnál lecserélik a gárdát a közművelődésben is. Szokat­lan látvány volt, amikor a másik párt vezetői jelenlé­tében csepülték az előzőeket, harag, sértődés nélkül. Információs központ — Ezek szerint sokszínű képet látott. Mi volt a meg­lepőbb, ami leginkább elüt eddigi tapasztalataitól? — Jártunk egy Párizs környéki lakótelepen, Ar- genteuil-ben. Ezt úgy neve­zik: a jövő városa. Itt kiala­kítottak egy információs köz­pontot, ahol hatan dolgoz­nak. Munkatársak, de egy­ben takarítók és nyomdá­szok is. Itt mindent számon tartanak, ami az itt élőknek érdekes lehet. Afféle „kü­lönleges tudakozó” szerepet szánnak ennek az intéz­mények, ahol főzési tanács­tól kezdve álláskínálatig mindenhez hozzá lehet férni. De vállalnak pótmamaszol­gálatot és gyermekmegőrzést is. Egyszóval mindent, ami hasznos. Lehet, hogy való­ban ez a jövő útja ... — Egy ilyen külföldi úton — még ha két hét is —, ta­lálkozhat az utazó az eltérő életforma külső jegyeivel, önnek mi tűnt föl? — Hivatalosak voltunk egy valóságos -hercegnőhöz, akinek családja több száz éve lakik azon a tájon. Kés­tünk, — ezért-e, vagy sem — a konyhában terített. De gondolni lehet, hogy ez sem volt akármilyen. Egyébként ő is művelődő ember, meg­szállott tagja egy kórusnak. Hogy most csokorba szed­jem a meglepetéseket: Mar- seille-ben fura volt a sok „tengeri herkentyű”, amit a tányérunkra szervíroztak. De egy életem, egy halálom, nekivágtam a homárnak. A polipot már nem mertem megkóstolni. Egy hangver­senyteremben meg Ránki Dezsőbe botlottunk. Volt meglepetés ... — És a folytatás, milyen kapcsolat alakulhat ki a köz­művelődésben? — A dél-franciaországi utunk során jó kollektívákat találtunk. Fel lehet velük venni a kapcsolatot, szület­tek javaslatok. Következő nyáron már népesebb csa­patokat cserélnénk, olyano- kát melyekben nemcsak népművelők volnának. Ezen­kívül szerveznénk házaspá­rok közötti barátságot, egye­temisták tanulmanyutjat. Nekik is érdekük ez, s gon­dolom, nálunk sem lesz ér­deklődőkben hiány. Gábor László MÁR A JÖVŐ ÉVRE GONDOLVA Hogy legyen? a vakáció A Művelődési Miniszté­rium értékelte a nyári nap­közis' táborok tevékenységét és az eredmények, a gondok számbavételével meghatá­rozta a jövő nyári legfonto­sabb feladatokat. Ez évben is a legtöbb gyermek — általános isko­lai korosztály mintegy 20 százaléka — a Magyar Űttö- rők Szövetsége táboraiban töltötte szünidejének egy részét. A SZOT üdülőiben harmincezer, a HNF olvasó­táboraiban tízezer gyermek­nek nyújtottak pihenési, művelődési lehetőséget. A tanácsok, illetve az általános iskolák által szervezett nyá­ri napközis foglalkoztatást mintegy százezer tanuló igé­nyelte. Megállapították, hogy az előző évekhez képest a tu­datosabb előkészítő munka ellenére az idén nyáron sem sikerült emelni a táborozó gyermekek létszámát. A szervezett nyári gyermekfog­lalkoztatás a diákoknak je­lenleg csak egyharmadára, s a szünidőnek is csupán rö- videbb szakaszára, két-há- rom hétre terjedt ki. Külö­nösen hiányzik a szervezett időtöltés azoknak a tanulók­nak, akik hátrányos, veszé­lyeztetett helyzetű családban élnek, ahol a szülők nem akarnak vagy nem tudnak megfelelően gondoskodni gyermekeik nyári program­járól. Nem megnyugtató a bentlakásos nevelőintézmé­nyekben élő állami gondo­zott gyermekek nyári prog­ramja sem, akiket nem visz­nek haza a szülők, sem p;- dig a patronálók. A csalá­dok többsége pedig a két és fél hónapos nyári szünetben csak állami, mozgalmi, tár­sadalmi segítséggel képes a gyermekeknek hasznos el­foglaltságot biztosítani. Társadalmi szükséglet és érdek is tehát, hogy az eddigieknél hatékonyabb legyen a családok és a gyer­mekeik nyári szünidei prog­ramjának segítése. Fontos ■ törekvés, hogy a vakáció egyre inkább szerves foly­tatása, kiegészítése legyen a tanévi nevelőmunkának és a társadalmi gondoskodásnak. A minisztérium illetékesei szerint a nyári napközis fog­lalkoztatás iránti igény fo­kozódása indokolná a tárgyi és személyi feltételek javí­tását. Az elért eredmények ellenére jelentős különbsé­gek tapasztalhatók a napkö­zis táborok színvonalában. Ennek oka számos esetben az, hogy nem tervezik be a nyári foglalkoztatások költ­ségeit, s a tanácsoknál meglévő — napközis tábo­rokra fordítható — összege­ket sem használják fel, ta­karékosságra hivatkozva. Egyes tanácsi vezetők a tanulók nyári foglalkoztatá­sát kizárólagosan a pedagó­gusok feladatának tekintik, de az ott végzett munkát nem tartják teljes értékű nevelő tevékenységnek. Ezért a jól dolgozók erkölcsi-anyagi elismerése a legtöbb helyen elmarad. Az ellentmondások felol­dása érdekében a Művelő­dési Minisztérium illetéke­sei a jövőben fontosnak tartják, hogy a tanácsok és az irányításuk alá tartozó oktatási intézmények ter­vezzék költségvetésükbe a nyári napközis foglalkozta­tások költségeit, a közremű­ködő pedagógusokat pedig készítsék fel a nevelőmunka korszerű módszereire. Te­gyék számukra lehetővé, hogy a napközis programok összeállításában alkotó mó­don részt vehessenek, azok­ra időben felkészülhessenek. A helyi tanácsi vezetők tö­rekedjenek arra, hogy a napközis foglalkoztatások — gyakran bántó — színvonal- különbsége csökkenjen. Lép­jenek fel az olyan gyakorlat ellen, amikor egy napközis táboron belül minőségében más programot élvezhetnek azok, akik a napközis téríté­si díjon felül pluszköltséget vállalnak. A minisztérium illetékesei hangsúlyozzák, hogy az ál­lami költségvetésből első­sorban a hátrányos- és a ve­szélyeztetett helyzetű tanu­lók részére kell biztosítani a magas színvonalú kulturális, sportellátást. Az önköltséges, speciális igények kielégítésé­re szervezett táborokat, fog­lalkozásokat az iskolai nap­köziktől elkülönítve, lehető­ség szerint a közművelődési vagy sport- és egyéb intéz­ményekben működtessék. A Művelődési Miniszté­rium illetékesei azt ajánlják, hogy lehetőleg még a tavaszi szünet előtt minden nevelési, oktatási intézményben ismertessék a nyári lehetőségeket: szülői értekezleteken adjanak tájé­koztatást az iskola szervezte nyári gyermekfoglalkoztatá­sok programjáról, a szolgál­tatások köréről, s a többi közérdekű tudnivalókról. (MTI) Art Buchwald: Figyelmeztető mese a dohányzás abba­hagyásáról Sok ember szokott már le a dohányzásról, s én többnyire csodálom is őket. Ám néha akad ki­vétel, például régi barátom, De Vries, ö naponta két csomaggal szívott, s ez na­gyon aggasztotta. Végül el­határozta, hogy abbahagy­ja. Elvagyok nélküle, hisz csak akaraterő kérdése — mondta. Mikor egy hét múlva ta­lálkoztunk, megkérdeztem, hogy bírja. — Egyet se szívtam hét napja — dicsekedett. — Gratulálok, a felesé­ged büszke lehet rád. — Hát azt nem tudom, mert Jiárom napja elköl­töztem otthonról. S tudod, egy csöppet sem hiányzik az egész: a gyerekek meg­őrjítettek, ő meg álló nap kiabált valamiért. Persze, lehet, hogy nem kellett volna felképelnem, de ... — Micsoda, megütötted? — Hát, csak úgy odacsap­tam. Már nagyon rég meg kellett volna tennem. A hír eléggé felzakla­tott. Tíz nap múlva megint De Vriesbe futottam ai utcán. — Már 17 napja nem ci­garettáztam, és egyáltalán nem is hiányzik — mondta. — Ragyogó — feleltem — És mi újság az irodá­ban? — Miféle irodában? Az ördögbe is, négy napja ki­léptem. Belefáradtam az egész ügybe. De hát kit érdekel — mióta abba­hagytam a dohányzást, nagyszerűen megy a te­nisz, és teljes nap kint vagyok a pályán. Ügy emlékszem, aztán egy hónapig nem találkoz­tunk. Akkor átjött és ki­jelentette: — Már 47 napja nem volt cigaretta a számban. Évekkel hosszabbítom meg így az életem. — Csodás. Miben segít­hetek? — Miért viselkedsz úgy, mintha kölcsön akarnék kérni tőled? Egyébként tényleg azt akartam, de felejtsd el. Te is olyan vagy, mint a többiek, irigy, gonosz és unalmas. Legszívesebben orrba vág­nálak. — De Vries, lenne egy baráti javaslatom: kezdj el újra dohányozni. Elvégre bebizonyítottad, hogy le tudsz szokni róla, s ez a fő. Szerencsére elfogadta a tanácsom. Visszatért a csa­ládjához, új állást talált, s mi is kibékültünk. Utol­jára boldogan azzal foga­dott: „Tudod, hol tartok? Már majdnem sikerült is­mét elérnem a napi két csomagot!" Szegő Gábor fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom