Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-03 / 260. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. november 3., csütörtök 3. Köszönték Hovatovább természetes mindenütt: megrendezik a nyugdíjasok napját a vállalatok, üzemek, szövetkezetek. Erre az alkalomra feldíszítik a nagytermet, fehér abrosz kerül az asztalokra és beszéd hangzik el, valamilyen műsor is kedveskedik a vendégeknek, aztán harapni- és innivalót is letesznek az asztalokra a rendezésre vállalkozó szocialista brigád tagjai. Pontosan így zajlott le minden Gyöngyösön is a húsipari vállalatnál. A szokásostól eltérő különbség az volt, hogy a nemrég átadott üzemi óvoda csöppségei verseltek, énekeltek, játszottak a „nagyiknak”. Előbb azonban az idős korúak végigjárták az ámuldozni valóan .szép gyermekintézményt. Egyikük- másikuk itt találkozott újból az unokájával. A végén az ajándék sem maradt el: mindenki kapott egy vázát, amit otthon olyan helyre tehet, hogy mindig megakadjon rajta a szeme. Ilyenkor pedig csendes sóhajtással elevenítse fel emlékeit a gyorsan rohanó évek mélyéről. Hogyne köszönték volna a tegnapi hentesek és nem hentesek a szíves látást és a törődést. Ígérték, jövőre megint jönnek, ha hívják őket. Ha az egészségük engedi. Bennem mégis azok a szavak maradtak meg, amelyeket az igazgató, Molnár Gábor mondott ezen az ünnepségen: — Ez a mai nap nem holmi, alkalmi gyengédség csupán. Köszönet illeti az időseket, a nyugdíjasokat azért, hogy az ő munkás életük vezethetett el bennünket a mához, mai eredményeinkhez. Ez az. Amikor a nyugdíjasokat köszöntjük, tulajdonképpen mai önmagunkért kell nekik hálásaknak lennünk. Hogy is mondta az igazgató? — Ez a mai nap nem holmi, alkalmi gyengédség csupán. De mennyire nem! (—ár) Öl MÓDSZEREKKEL A húsexport fokozására A Terdmpex Külkereskedelmi Vállalat rugalmasan alkalmazkodik az eladási lehetőségekhez; ahhoz, hogy teljesítse a tavalyinál 7—8 százalékkal nagyobb exporttervét, új megoldások egész sorával követi a piaci igény változásait. Magasabb feldolgozottságé árút kínálnak a vevőknek, így például a hasított sertés helyett több darabolt terméket. Az NSZK piacra elsősorban tarját, az olasz keresletnek megfelelően karajt, a svédeknek pedig nagyobb mennyiségű szűzpecsenyét szállítanak. Ily módon magasabb árat érnek el, hiszen a vágás, darabolás többletmunkájának a költségeit is megfizeti a külföldi megrendelő. A piaci jelentések szerint a tőkés országokban is mind keresettebbek az olcsóbb áruk. E cikkekből a korábbiaknál kedvezőbbek az eladási lehetőségek. Ám a készítmények, lévén, hogy eddig nem exportáltak belőlük, magyaros ízlés szerint készültek, így hiába a jó minőség, az erős ízek miatt nemigen kellettek a vevőknek. A Te- rimpex a gyártó üzemekkel, és a külföldi vevőkkel közösen módosította jó néhány termék receptjét. A piacfeltáró munkát is erősíti a vállalat. A hagyományos vevők mellett, legutóbb élő szarvasmarha eladására kötött megállapodást tunéziai és iraki vállalatokkal a Terimpex. (MTI) BÁBOLNA HATASA (IV/3.) Napraforgóval az ország legjobbjai között... Ádám Sándor Az 1974-es árvizet követően a viszneki Béke Termelőszövetkezet gépei teljesen tönkrementek. A gazdaság nehéz anyagi helyzetbe került, nem volt elég pénzük, hogy új technikát vásároljanak. Kényszerű döntés után mégis beléptek a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelési Rendszerbe, amely új lehetőséget kínált. — Előnyös volt ez a döntés, mert a rendszer ötéves bérleti díjért modern gépeket adott — idézi az akkori helyzetet Ádám Sándor elnökhelyettes. — Nagyon örültünk, amikor 1975 tavaszán megérkezett hozzánk az amerikai gyártmányú IHC-traktor, az IH-eke, a Rau-kombinátor, a szemen- kénti vetőgép, valamint egy kombájn. Szakmailag is felkészültünk az új technika fogadására, és nagy lendülettel láttunk munkához. A feltétel az volt, hogy többet, jobb minőséggel termeljünk, és megfelelő nyereséget érjünk el. — Az ú( technika szellemi megújulást indított el szövetkezetünkben — veti közbe Tóth Lajos fő-ágazatve- zető. — Nőtt a teljesítmény, minőségi talajmunkát végeztünk és a biztonságos betakarításra törekedtünk. Mi arra kértük a rendszer szakembereit, hogy termelési szerkezetünkbe illesztve ötszáz hektárra megfelelő jövedelmezőség mellett dolgozzanak ki technológiát. Ez így is történt! Útmutatásaik alapján fokozatosan megtanultunk iparszerűen termelni, amely a pontos, fegyelmezett munkát követeli, de a kedvezőbb pénzügyi eredményekben is jelentkezett. A kukorica 1975-ben 607 ezer forint nyereséget hozott, tavaly pedig már* elérte a kétmillió forintot. 1977-ben azután rátértünk a bábolnaiak irányításával a búza- és az ősziárpa-, 1979-től pedig a napraforgó-termelésre is. Elértük, hogy a búzatermelés kiegyensúlyozottá vált, és adottságaink között a 4,5—5 tonna termést állandósítjuk. A kenyérgabona nyeresége is felfelé ívelt, és az idei aszály ellenére 650 hektáron meghaladta a kétmillió forintot. A visznekiek a napraforgó termelésére az utóbbi időben országosan is felfigyeltek. A bábolnai rendszer taggazdaságai közül ugyanis elsőként tavaly és az idén is elérték hektáranként a 3,1 tonnás hozamot. — Megtisztelő, hogy országosan is az élvonalba kerültünk ezzel a növénnyel — mondja Vécsi Károlyné főkönyvelő. — 1979-ben száz hektárral kezdtük a napraforgó-termelést, és ma már Tóth Lajos (Fotó; Perl Márton) 240 hektárnál tartunk. Ez a területi nagyság marad a jövőben is, az ésszerű vetésváltásra gondolva. A napraVécsi Károlyné forgó jól jövedelmez, hiszen tavaly a nyeresége meghaladta a hárommillió forintot, és az idén megközelíti a három és fél milliót. A közelmúltban a bábolnaiak számítógépes módszerrel kimutatták, hogy a visznekiek kötött, agyagos földjein a meghatározott hatóanyagon túl, többlet káli műtrágyázással növelhető a napraforgó és a kukorica terméseredménye. Az új iránti fogékonyságukat bizonyítja, hogy ennek nyomán a Gödöllői Agrártudományi Egyetem talajtani tanszékének munkatársaival megvizsgáltatták földjeik agyag-ásványtartalmát és javaslatukra kísérletként nagyobb adagú káli műtrágyát használtak fel. A többlet- ráfordítás valóban több termésben is megmutatkozott. — Az így szerzett kedvező tapasztalatokat jövőre beillesztjük a kukorica és a napraforgó termeléstechnológiájába — beszéli Ádám Sándor. — Persze nagyon sokat várunk az intenzív gabonaprogram nyújtotta lehetőségektől is. Az idén léptünk ebbe a bábolnai rendszer irányításával, és 9 millió 400 ezer forint beruházást vállaltunk, melynek 30 százalékát saját erőforrásból biztosítottuk. Ezért a pénzért a világ legkorszerűbb gabonatermeléshez szükséges technikáját kapjuk. Már megérkezett és az őszi vetésekben részt vesz az IH ikerkapcsolású, 56 soros .vetőgép, amelyhez egy univerzális Fiat-traktort várunk. Emellett rendeltünk egy könnyű ekét, egy középmély talaj lázi tót, egy amerikai gyártmányú Cyclo szemenkénti kukoricavetőgépet és Claas-kombájnt is. Az új technika fogadása mellett a még modernebb termelési módszereket is elsajátítjuk, hiszen a műszaki háttérrel együtt változik a biológiai háttér is. Újabb fajtákat honosítunk meg és felkészülünk a folyékony műtrágyázásra. Mindez elmélyültebb szakmai intelligenciát, még szigorúbb technológiai és munkafegyelmet követel valamennyiünktől. Lényegében a modern technikával, a megfelelő szaktudással szeretnénk elérni, hogy rövid időn belül adottságainkat optimálisan kihasználjuk, amely döntően befolyásolja a terméseredményeket. A számítógépes feldolgozás szerint a 9,4 milliós műszaki fejlesztés négy év alatt megtérül szövetkezetünknek, tehát ésszerű kockázatot vállalunk vele. — Mi rengeteget köszönhetünk a bábolnaiaknak — hangoztatja Tóth Lajos. — Magas szakmai mércét állítottak elénk, amely felrázta szakembereinket, hogy az új, a korszerű és gazdaságos termelést elősegítő módszerek felé irányítsuk figyelmünket. Megérte, mert a növekvő terméseredmények mellett az évről évre emelkedő nyereségünk is jelzi a jó part- nerű együttműködést. A nagyobb termelési költségek és a változó közgazdasági feltételek mellett is tavaly 13,4 millió forint volt a nyereségünk. Ebben döntő szerepe volt a Bábolnai Kukoricatermelési Rendszer folyamatos, szakmai segítségének. Hatásuk nemcsak a növénytermelésben mutatkozik meg, hanem egész üzemünkben azokban a törekvésekben, amelyek a szervezés, a munkavégzés javítására irányulnak. Továbbra is partnereik maradunk a kölcsönös előnyök reményében. Mentusz Károly öt esztendeje indult meg a termelő munka az Aprítógépgyár hatvani gyáregységében. Az első időszakban forgácsoló és lakatos tevékenység folyt a Mészáros Lázár utcai telepen, bedolgozó jelleggel, mert a különböző törő-zúzó gépek alkatrészeit a jászberényi törzsgyárba szállították. 1978 végére az itt dolgozók létszáma már hetvenre emelkedett, és olyan jó szakmunkások alkották, formálták az együttest, mint Fehér József, aki most a párt- alapszervezet titkára, Bódi Szabolcs marós, Juhász István, Baloph János esztergályos, Nagy János, Kiss József hegesztő, akik mindmáig itt dolgoznak, éspedig példamutatóan. ★ Természetesen ahogy telt az idő, a hatvani gyáregység önálló profilt kapott. Ide kerültek Jászberényből a kisebb osztályozógépek, a törő- és aprítógépek, illetve itt honosodott meg azoknak az alkatrészeknek a készítése, amelyek a helyi adottságoknak megfelelnek. Űticéljuk egyébként a kő és a szénbánya, a sóderbányák, illetve a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, ahol leginkább az osztályozógépek voltak kelendők. A hatvaniak legkorszerűbb gyártmánya pedig mindmáig a Binszámok ismeretében. Az első három negyedévben az időarányos tervet túlteljesítették, de biztosítva látszik a negyedik negyedév teljesítése is. És ha év végi hajrára kerülne sor, az a túlteljesítés érdekében történik majd. Kedvezően alakult a bérszínvonal kérdése is a hatvani üzemben. A fizikai dolgozók várható jövedelme esztendő végével ötvenhétezer forint körül lesz. Végrehajtották a tervezett három százalék bérfejlesztést is, a forgácsolók jövedelme pedig átlagosan hat százalékkal lesz több a tavalyinál. Természetesen a bérfejlesztést differenciáltan, a teljesítményekhez igazodva hajtották végre, az általános elégedettség jegyében. Ez pedig olyan garancia a jövendő, az elkövetkező éveket tekintve, amire építeni lehet. Moldvay Győző der-típusú vibrátor-csoport, továbbá az olajiparban használt oldalkeverők sorozata. ★ Takács István gyáregységvezetővel beszélgetve egyébként érdemes feljegyeznünk, hogy már az első esztendőben exportra is termelt az aprítógépgyár. És ahogyan hallani: szinte minden szocialista ország a hatvaniak partnere. Sőt 1980-ban Nigériába huszonnégy zagyszivattyút exportáltak, amelyek jelentős devizabevételt jelentettek a népgazdaságnak. Alkatrészek értékesítése tekintetében viszont az idei esztendő jelent komoly előrelépést az üzem életében. Indiába, a Neyvelben épülő, lignitbázison alapuló erőmű szénőrlő malmainak a gyorsan kopó alkatrészeit gyártották le nyolcmillió forint értékben. Ugyancsak tőkés piacra kerül még az idei esztendőben néhány tö- rő-zúzógép, amelyeknek az értékesítése jelentősen hozzájárul a gyáregység stabilitásához, az 1983-as terv túlteljesítéséhez. ★ Az eltelt öt esztendő olyan szempontból is érdekes, hogy viszonylag rövid idő alatt sikerült megfelelő termelési és szociális körülményeket teremteni az üzemben. Gondot jelentett viszont menetközben, hogy a kezdet kezdetén nemcsak jól képzett szakmunkások kerestek itt megélhetést, hanem olyanok is, akik a könnyű pénzkereset reményében kopogtattak az üzem kapuján. Ezek a „szerencselovagok” azonban idővel kikoptak a műhelyekből, meglehetős fluktuációt okozva. Akik maradtak, azok viszont a környék bármely üzemének a szakmunkásaival állják a versenyt. Vonatkozik ez tudásra, teljesítményre, emberi magatartásra egyaránt. Nagy János első osztályú hegesztő a levegő elszívóberendezés egyik darabját illeszti össze Ot év múltán a hatvani aprítógépgyárban ★ Amikor ez a kérdés felvetődött, elmondották a gyáregység vezetői, hogy az utánpólást korábban más helyekről idekerült emberekkel biztosították a lehetőség határáig, és ez nem Juhász István az esztergán megmunkált nagyméretű csapágykart emeli fel a munkaasztalról (Fotó: Szabó Sándor) bizonyult a legcélravezetőbbnek. Így gondoltak arra, hogp a Damjanich Szakmunkásképző Intézet segítségével oldják meg a szakemberutánpótlást. Ennek köszönhető, hogy a korábbi egy-két tanulóval szemben ma már kilenc fiatal sajátítja el itt a forgácsoló szakmát, és akár Sáfrány Róbertét, Farkas Gyulát, akár Benyák Lászlót nézzük, a szakma komoly ígéretei társaikkal együtt. E tekintetben gyökeres változást mégis az 1984-es esztendőtől remélnek az aprítógépgyáriak. Külön forgácsoló tanműhelyt kívánnak létesíteni üzemen belül, hogy egyrészt saját után'póíásukat biztosítsák, másfelől a környék üzemeinek képezzenek szakmunkásokat. ★ Ami a terveket illeti, az 1983-as esztendő jónak mondható a különböző ténySzerencselovagok helyett tisztes munkások
