Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-22 / 275. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. november 22., kedd S. Szigorúan védett A füleskuvik a ligetes erdőkben A hazánkban fészkelő bagolyfajok közül a legkisebb, csupán seregély nagyságú. Eurázsia déli. tájainak a lakója. Magyarországon több helyen költ, de sehol sem gyakori. Kedveli az öreg, ligetes erdőket, az elhagyott gyümölcsösöket, különösen ha ott vén diófák is vannak. A füleskuvik az egyetlen vonuló bagolyfajunk, a telet Afrika középső tájain tölti. Tavasszal az első példányok áprilisban érkeznek, az őszi vonulás augusztus— szeptemberre esik. Kifejezetten éjszakai életmódú bagolyfaj, jelenlétét így rendszerint csak a párzási és költési időben sűrűn hallatott, füttyentésre emlékeztető hangjáról állapíthatjuk meg. Napközben fák ágain, a törzshöz lapulva pihen. Ha ember közeledik feléje, elő-, szőr csak tolifüleit mereszti fel, és kíváncsian néz arrafelé, de nyomban utána szárnyrakap. és gyors repüléssel keres újabb rejtekhelyét magának. Nem sokkal tavaszi érkezésük után kialakulnak a párok. A költőhelyet a hím választja ki, amely általában néhány nappal leendő párja előtt érkezik a fészkelőterületre. Több faodút is mutal a tojónak, az pedig azzal jelzi választását, hogy attól kezdve a neki leginkább tetsző üregben tölti a nappali órákat. A füleskuvik párok évente csak egyszer költenek. Fészekanyagot nem hordanak, de az elfoglalt üreget belülről gyakran tágítják. A fészekalj többnyire 3—4 fehér tojásból áll. A tojó kotlik, a fiókák 21-25 nap alatt kelnek ki. A fehér pihével borított apróságokat anyjuk éjjel-nappal melengeti, ebben az időszakban a táplálékot a hím hordja a fészekhez. Később már mindkét szülő etet. Elsősorban rovarokat fognak, cserebogarakat, éjjeli lepkéket, de nagyon kedvelik a zöld lombszöcskéket is. Apró emlősöket és madarakat csak ritkán zsákmányolnak. Érdekes, hogy vadon élő példányok táplálékmaradványai között gyakran találtak zöld növényi részeket, az állatkerti példányok pedig kifejezetten kedvelték a salátát. A fiatal baglyok gyorsan nőnek, és háromhetes koruk után már elhagyják az odút. Először a közeli ágakon üldögélnek, később már mesz- szebbre is eltávolodnak, de szüleik még legalább négy hétig etetik és óvják őket. Hazánkban a füleskuvik szigorúan védett, eszmei értéke 3000 forint. Állományát elsősorban az öreg fák pusztítása veszélyezteti. Szerencsére könnyen elfoglalják a tág bejárónyílású mesterséges fészekodúkat is, így a természetes harkályodúkat ezekkel pótolhatjuk. A deszkából készült odú röpnyílása 7—8 cm átmérőjű, a fészkelőládikát 3—5 méter magasan a törzs közelében kell egy erős ágra felfüggeszteni. Fészekanyag helyett az odú aljára célszerű egy maréknyi száraz fűrészport szórni, ami a harkályodúk mélyén lévő forgácsdarabkákat hivatott helyettesíteni. Az odúkat csak olyan helyen érdemes kifüggeszteni. ahol a baglyokat szólni hallottuk. A kotlás és fióknevelés idején a madárpárt ne háborgassuk, az odút a kirepülés után, kora ősszel tisztítsuk ki. Gondolatok Ha elveszítjük humorérzékünket, nem az összpontosított mérlegelés lép a helyébe, hanem a magabiztos butaság. (Capus) ★ A medertől függ, hogy milyen sebes az áramlás. (Robert Kafpacz) ★ Az öröm közelebb áll a síráshoz, mint a nevetéshez. (Victor Hugo) ★ Nincs abban semmi különös, hogy tetszik nekünk a középszerűség, hiszen nyugton hagy minket, és azt a kellemes érzést kelti bennünk, hogy hozzánk hasonlókkal érintkezünk. (Goethe) ★ Az az ember, akinek sikerült valami, saját hibáiért másokkal fizettet. (Gilbert Cesbron) ★ Rajzban J^telbaszélve uram, óvatosan igyék, mert egy kis nehézségem volt a dugó kihúzásával. .. (A nyugatnémet Sterilből) q£niv'o’s VféCLCi; M£M GwißiW-mM Vak delfinek az Amazonasban Az Amazonasnak, a világ legbővebb vizű folyójának vízszállítása évi 6000 köbkilométer. A folyó vizében levő levegő és feloldott anyagokat messze kiviszi az Atlanti-óceánba, és ezek hatalmas területre áramlanak szét a dél-amerikai kontinens és az atlanti küszöb között. Ezáltal más nagyobb folyók deltavidékétől eltérően, a partvonal nem tolódik el a torkolatánál messze a tengerbe. Erre a következtetésre jutott a Szovjet Tudományos Akadémia Stockmann professzor nevű kutatóhajójának 9. expedíciója, amely nemrég tért vissza több hónapos brazíliai és atlanti-óceáni útjáról. Az Amazonas vidékének trópusi erdői — közölte Vjacseszlav Gorgyejev, az expedíció vezetője egy sajtókonferencián Moszkvában — a jelenlegi ismeretek szerint a föld légkörébe leadott ' oxigén 20 százalékát szolgáltatják. Ezzel szemben az Amazonas vize oxigénben szegény. Sok halfajtán morfológiai és fiziológiai alkalmazkodási jelenségek tapasztalhatók. E halaknak többek között olyan kopoltyújuk van, Kolumbiában minden 54 órában elrabolnak egy embert, hogy hozzátartozóitól pénzt zsaroljanak ki. Híva-* talos adatok szerint jelenleg 130 személy van különböző bandák és egyéni bűnözők fogságában. Egyedül az utóbbi hónapokban több mint 25 személyt hurcoltak el. Tavaly több mint 100 elrabolt áldozat közül kilencet gyilkoltak meg, 44 személy szabadult ki az emberrablók fogságából. A rendőrség azonban feltételezi, hogy az elrabolt személyek száma még nagyobb, minthogy a hozzátartozók gyakran nem jelentik az esetet a rendőrségen, mert az emberrablók az áldozat meggyilkolásával fenyegetik meg őket. Az emberrablók többségének hosszú bűnlajstroma van. A bandák modern híramellyel a levegőből is felvehetnek oxigént, valamint olyan úszóhólyagjuk, amely a tüdőhöz hasonlóan működik. Mint Jevgenyij Kasin, az expedíció biológiai kutatórészlegének vezetője hozzátette, az Amazonas vize gyakorlatilag nem engedi át a fényt, és ennek az a következménye, hogy a vízben vak delfinfajták is élnek. Az Amazonas már megvizsgált 1300 hajfajtája közül — a fajták számát ösz- szesen kétezerre becsülik — számos olyan fajta van, amely egyébként csak a tengerben él. Vladlen Artyemjev, aki a geokémiai vizsgálatokat vezette, rámutatott, hogy a trópusi folyó vizében viszonylag alacsony az oldott szerves anyagok aránya. A szovjet tudósok utaltak Jacques Cousteau, francia oceanografusnak az Amazonas vidékén a szovjet tudósokkal egyidőben folytatott kutatásaira, és hangsúlyozták, hogy az ilyen nagyméretű tudományos feladatokat csak több ország szakembereinek, valamint több tudományágnak a közös munkájával lehet megoldani. (Neues Deutschland) közlő rendszerekkel rendelkeznek, amelyekkel a rendőrség minden lépését megfigyelhetik. A lakosság az emberrablásoktól különösen brutalitásuk és kegyetlenségük miatt fél. Az áldozatoknak fogságuk alatt lelki és fizikai kínzásokat kell elszenvedniük. A rendőrség az emberrabló bandák elleni hivatalos harc céljára speciális csoportot állított fel, amelynek tagjait mesterlövészeknek és testőröknek képezték ki. Továbbá megalakult a MAS nevű illegális szervezet, amelynek célja az emberrablók meggyilkolása. Minthogy ez a bűnözés elsősorban a legfelsőbb osztály ellen irányul, néhány gazdasági vezető és gyáros elhagyta az országot. (Die Presse) H eti umor ét elején A férj reggel ötkor tér haza. — Hol voltál? — kérdi fenyegetően a felesége. — Tudod, drágám, sokszor kérdezted, hová járnék, ha nem lennél a feleségem ... szóval, onnan jövök. ★ — Miért takarja le kendővel az akváriumot? — kérdi a vendég a háziasszonyt. — Hogy az aranyhalai hamarabb elaludjanak? — Nem, ez azért van, nehogy lelki trauma érje őket. Ugyanis hal lesz ebédre! ★ — A kutyám éppen olyan okos, mint én! — Igazán? Ilyet is ritkán hallani! Az emberek általában dicsekedni szoktak a kutyájukkal! ★ — Drágám, beleegyezésedet adtad, hogy a lányod férjhez menjen Lucienhez. És azt tudod, hogy ez a fiú tíz évet ült börtönben? — ö, a gazember, a csaló! Nekem ötöt mondott! ★ — A sajtó olyan befolyást gyakorol az életünkre, hogy nem is hinnénk! — Nekem mondja? Én hirdetésre nősültem! ★ — Tegnap kifizettem az összes adósságát — mondja a leendő após a vőnek. — Van még valamilyen problémája? — Igen... még egy... A jelenlegi feleségem nem akar tőlem elválni! ★ Az ifjú drámaíró felesége megkérdezi az Ismert kritikust: — Mi a véleménye a férjem darabjáról? — Kitűnő... a tolvajok figurái nagyon meggyőzőek. Minden szavukat egy másik darabból lopta... Kolumbiában Virágzó üzlet az emberrablás Csók — nikotin nélkül Kevesebben dohányoznak Nagy-Britanniában „Csókoljon meg egy nemdohányzót — micsoda különbség!” — buzdít a felirat a trikókon és a plakátokon. A tévéreklám az „első nemdohányzó nemzedékben” reménykedik, a slukkról lemondó fiatalok akaraterejére apellálva. Az Egyesült Államokban a nikotinellenes kampány keretében egymillió ember szokott le a dohányzásról. A nikotin brit ellenzői most 17 millió szenvedélyes dohányost szólítottak fel arra, hogy kövessék példájukat. . A dohányzás ellenfelei és az egészséges életmód megszállottjai tudják, hogyan érjék el céljukat, bár a kampányban nem szerepeltek ijesztő képek a dohányos tüdőről vagy a dohányos lábról. A káros szenvedély évente 50 ezer brit polgárt visz idő előtt a sírba, nagy részük tüdőrákban hal meg. Az okozott költségek is magasak: a brit egészségügy évente 4 milliárd schilling- nek megfelelő összeget költ csak a dohányzás következményeiben szenvedő kórházi betegekre. A Nevelési és Egészségügyi Tanácsadó ugyancsak egy év alatt 24 milliárd sehillingnyi összeget fordít arra, hogy rábeszélje az angolokat: mondjanak le a cigarettáról. Sikerrel. A dohányzók száma 1973 óta a lakosság 48 százalékáról 39 százalékra csökkent. Igaz, az elfogyasztott dohánymennyiség körülbelül ugyanannyi maradt: ez azt mutatja, hogy a kezdők többet pöfékelnek, növekszik az egyik cigarettáról a másikra gyújtó, erős dohányosok száma. A dohányárugyártók mégis nyugtalanok, mert bevételeik állandóan csökkennek, részben a magas adók miatt. (Salzburger Nachrichten) Vannak kis áldozatok, amelyek többe kerülnek a nagyoknál. ★ A tényéknél csak a számok bizonytalanabbak. (Conning) ★ Megtollasodott, de ettől még nem lett sas. (SLawomir TroCki) ★ Könnyű úgy őszintének lenni, hogy az ember nem mondja meg a teljes igazságot. (Tagore) Analfabéta hódítók? A római sírkövek elárulnak egy titkot: a rómaiak sokan — közöttük tisztek és jómódú polgárok — nyilvánvalóan nem tudták, milyen idősek. Művészien díszített domborműves sírkövükön a korukat megjelölő szám mindig öttel vagy nullával végződik, amiből a tudósok arra következtetnek, hogy hogy sok „régi római” azért kerekítette le éveinek számát, mert analfabéta volt. A feltételezés indokoltnak látszik. A fejlődő országok lakosságáról tudjuk, hogy szoros összefüggés van a lakosok korának bizonytalan meghatározása és az írástudatlanság között. A kérdés- feltevés mégis hihetetlennek hangzik. A római hódítók, akik a legnagyobb kulturális vívmányként az írást Germániában bevezették, tömegükben valóban ne tudtak volna írni és olvasni? Először is sokak számára túlságosan fáradságos volt, hogy tanulmányozzák és értékeljék a hivatalos listákat, amelyeket a születésekről vezettek. Ezekben megadták, hogy valaki melyik konzul évében vagy valamelyik császár uralkodásának hányadik évében született. Azt, hogy ez milyen bonyolult eljárás volt, bizonyítják még hivatalos feliratok dátumainak hibái is. Jürgen Kunow, a bonni Rajna vidéki Tartományi Múzeum régészeti műemlék- védelmi osztályának munkatársa most statisztikai úton bizonyította, hogy a rómaiak nem tudták, hány évesek. Kunow, a volt Alsó-Germá- nia provincia területén, tehát a Koblenz és Nimwegen közötti területen megvizsgálta az i. e. évszázadból származó valamennyi rendelkezésre álló katonasírkő adatát. Kunow abból indult ki, hogy a valószínűségszámítás szerint tulajdonképpen csak minden ötödik sírkövén szabadna az életkor megjelölésénél olyan számnak szerepelnie, amely öttel osztható. Ez 20 százalékot jelent A valóságban azonban valamennyi (nem római) segédszolgálatos katona sírkövének 63,2 százalékán, a római . légionáriusok sírköveinek 65,4 százalékán volt az évek száma öttel osztható. Nincs ok arra, hogy sokkal itöbb ember haljon meg 40 vagy 45 éves korában, mint például 39 vagy 44 évesen. A történészek már régebben megállapították, hogy a Germánióban bevezetett írástudás a rómaiak visszavonulása után nagyrészt veszendőbe ment. Az újabb ismeretek alapján nem szabad túlbecsülni azt, ami a nagy tömegek számára valóban elveszett. (Die Welt)
