Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-20 / 274. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. november 20., vasárnap 3. Stratégiai tervezés A vállalat műszaki-gazdasági tanácsadója 1990-ről beszél. Arról, hogy akkor a debreceni Biogal Gyógyszer- gyár nemzetközi mércével mérve is színvonalas cég lesz. Adatokat, tendenciákat idéz, s a problémákat számba véve minimális és maximális eredményt jelöl meg. Teljes természetességgel, mintha a napi termelés számait sorolná. Bár nem említette, de nyilvánvaló volt, ennél a cégnél hozzátartozik a napi munkához, hogy ne csak a máról és a holnapról elmélkedjenek, de a holnap- utánról is. Így ugyanis van mód arra, hogy az eseményekre felkészüljenek, mi több, némileg befolyásolják, irányítsák is a fejleményeket. Nem elhatározás kérdése ... Stratégiai tervezés... szakmai körökben hívják így ezt a munkát. Ám rögtön hozzáteszik: ez az, ami a vállalatok többségében még hiányzik, s nem egyszer csak a főhatóság kedvéért kezdenek ímmel-ámmal bele. A valamikori Nehézipari Minisztérium már nagy propagandát csinált e módszernek. Most az Ipari Minisztérium indult új csatába, s módszertani útmutatóval, szaktanácsadással próbálja egyengetni a stratégiai tervezés útját. Egy ideje pedig az Országos Vezetőképző Központ is beépítette tanrendjébe, azaz az intézetnél továbbképzésen résztvevő szakemberek több- kevésebb ismeretet kapnak e módszerről, a bevezetés előnyeiről, feltételeiről. Mert nem egyszerűen elhatározás kérdése, hogy egy cég holnaputántól kezdve előrelátóan fog dolgozni, s nemcsak a közvetlen, de a távoli jövőt is megtervezi. A stratégiai tervezés hosszútávra szóló gondolkodást feltételez, jól kiépített és naprakész információs bázist, s nem utolsósorban olyan vállalati magatartást, amely a bizonytalannal is számolni tud. És ez a legnehezebb. Különösen az olyan hosszan elnyúló, válságos időszakban, mint ez a mostani. Amikor a külpiac szinte egyik pillanatról a másikra alulmúlja önmagát, azaz a várt — enyhe élénkülés helyett folytatódik a stagnálás, vagy éppen a piac beszűkülése. Ilyen periódusban a magyar gazdaságirányítás sem tud tartós gazdasági szabályozókat garantálni, s az eddig meglehetősen ritka árfolyamváltozásokra havonta, hetente sor kerülhet. A gyakori és szokatlan módosulások a vállalati vezetőknél más-más magatartást idéznek elő. A piaci változás logikája Van, aki feladja a küzdelmet, mondván, ilyen gyors fejleményeket nem bír követni, s a régi tempóban,_ a régi terv szerint vezeti tovább a rábízott vállalatot. Van, aki ideges lesz, s' a vezetési stílus és termelési stratégia-váltás helyett a külső környezetet, az ésszerűtlen szabályozó-módosulásokat okolja a kudarcokért. Ám akad olyan is, aki ugyan kritizálja a neki nem tetsző dolgokat, de az új szabályokra azok megjelenése pillanatában reagál, azaz bekalkulálja a vállalat gazdasági elképzeléseibe. S mondják, hogy ritka, mint a fehér holló, de azért olyan vállalati vezető is létezik, aki szinte előre megmondja, hogy a gazdasági környezet változása milyen központi intézkedéseket idéz elő belátható időn belül. A legutolsó példa már azt sejteti, hogy az ilyen vezető számolni tud a bizonytalannal. Nem vész el a napi gondokban, hanem a vállalat falain túltekintve, a céget körülvevő gazdasági környezetet mérlegelve még a legnehezebb időszakban is hidegen mérlegel, józanul dönt. „Könnyű annál a vállalatnál a jövőt említeni, amelyiknél a jelenben nincsenek a létét fenyegető gondok; ahol a gazdaságtalan termelés vagy éppen "az alacsony hatékonyság megszüntetése nem veszi el a vezetők minden energiáját!” — így fakadt ki nemrégiben az egyik nagyvállalat gazdasági igazgatójaj amikor arról beszélt, miért nincs idejük és energiájuk már most a kilencvenes évekkel foglalkozni. Véleménye általánosnak tekinthető, hiszen meglehetősen sokan hivatkoznak most a megsokasodó napi bajokra, amelyek megoldása minden alkotóerőt, gondolkodó főt leköt. És bizonyára igazuk is van az így érvelőknek. Több variációt Csakhogy ennek később még lehet a böjtje. Alighogy javítottak a jelenlegi rossz gazdasági mutatókon, újabb váratlan nehézségekkel kell majd szembenézniük. Amíg ugyanis teljes erővel a mostani gondokra koncentrálnak, nagyot változik a világ. S ami most jónak tűnik, az később esetleg kevésnek bizonyulhat. Éppen ezért, ha valakinek ajánlható a stratégiai tervezés bevezetése, akkor éppen a nehéz helyzetben lévő cégeknek. Mégpedig azért, "Rogy a kibontakozás összes lehetőségét felmérjék, s a túlélés stratégiájának kimunkálásával párhuzamosan a fejlődés, a prosperálás lehetőségeit is számba vegyék. Amikor túl sok a kellemetlen meglepetés, akkor egyetlen ésszerű magatartás létezhet: erre felkészülni, ezzel számolni. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy abszolút pesszimista alternatívákat lehet csak készíteni. A stratégiai tervezés lényege éppen az, hogy több var- riációt kidolgozva mindig kéznél lesz a körülményeknek leginkább megfelelő cselekvési lehetőség. Wagner Ilona Az asszonyok is jól értik az oltványkészítés tudományát Grócz Béla elégedett a minőséggel (Fotó: Szabó Sándor és Szántó György) A filoxéravész után megtanultak oltani, de: Isméi hullámvölgyben a szőlőoltvány Gondokról és lehetőségekről az abasári tsz-ben Afféle pánikhangulat jellemezte idén mifelénk a szüret kezdete előtti időszakot. Ekkor vált igazán nyilvánvalóvá —és köztudottá —, hogy a tavalyi rekordot követő idei, úgyszintén nagyon jó termés komoly konfliktusokat okoz a szőlőtermelő és az átvevő gazdaságok' között. A tavalyi bor értékesítési problémái következményeiként mind terhesebbé kezdett válni az ősi nedű, hiszen mindaddig, míg el nem szállítják, az újtól veszi el a helyet. Sok egyeztető tárgyalás (ne mondjuk: veszekedés) után végre valamelyest megnyugodtak a kedélyek, nem annyira azonban, hogy a szőlőtelepítési kedv vissza ne esett volna. A szakmát értő, szerető szakemberek nem titkolják ezzel kapcsolatos aggodalmukat, miszerint néhány év múlva már érezni fogjuk ennek káros hatását. Nálunk, Heves megyében nagy — és gazdag — hagyománya van az oltványkészítésnek. Amikor erről beszélünk, Farkas Ervin, az abasári Rákóczi Termelő- szövetkezet főagronómusa idézi a hajdani időket. — Ha a kezdeteket keressük, egészen az 1890-es évekig kell visszamennünk. Élt itt egy Hanák Kolos nevű földbirtokos, aki a nagy fi- loxéra-vész után megtanította az itteni lakosokat az oltványkészítésre. Azelőtt ugyanis saját gyökerén termett a szőlő — mint ma is a homokon —, utána azonban apáról fiúra szállt az alanyról való szaporítás tudománya. Végezték pedig ezt a munkát a felszabadulásig teljesen egyéni alapon, majd szakcsoportokban, végül pedig, a tsz megalakulása után szervezett formában. — Jó két évtizede tehát teljesen nagyüzemi módon történik az oltvány előállítása — folytatja a főagronó- mus, majd mindjárt hozzá is teszi: — ez persze nem azt jelenti, hogy ne történt volna benne változás. Elegendő csak arra gondolni, hogy a 60-as években közel 10 millió oltvány készült itt, a „kihozatali” arány viszont éppen, hogy elérte a 30 százalékot. Jelen napjainkra ugyan 5 millóra csökkent az évenkénti előállítás, de a kihozatali százalék eléri a 40— 50-et. Ez pedig azt jelenti, hogy felére csökkent alanyból szinte azonos mennyiségű oltványt tudunk kihozni.' Közben sokat változott az előállítás technológiája is, mindenekelőtt a biológiai tartalom megőrzésének érdekében. Igaz, a munka is könnyebb lett. A kézzel rakott bakhátrakás ma már a múlté, a mostani oltvá- nyosok géppel készített bakhátba helyezik el az oltványt. Ezt pedig fekete fóliával takarják, ami intenzívebb napsugár-befogadást tesz lehetővé, másrészt pedig akadályozza a kiszikka- dást. (Ez utóbbi célt szolgálja a parafinozás is.) — A kétségtelenül érdekes történet és technológia után mit tudhatunk meg a jelenlegi helyzetről? A tervünkben szereplő 2 millió 100 ezer darab helyett idén 3 millió oltványt állítunk elő. Igen jó minőségű alapanyagot sikerült ugyanis vásárolni, részben a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságtól, részben a HUNGA- ROVIN etyeki célgazdaságától, melyekhez 50 százalékos arányban saját oltóvesszőt, a további 50 százalékban pedig a gyöngyösi Mátrakincse, a pásztói Béke Tsz-től és Dunántúlról beszerzett oltóvesszőt alkalmazunk. — A mennyiséget ezek szerint szinte a bőség zavara jellemzi. Elmondhatjuk ugyanezt a fajtákról is? — Bőven van választék, összesen több mint 30 fajtát tudunk kínálni a vásárlóinknak. Legtöbb a kedvelt irsay Olivérből van: 1,7 millió. Saszla is szépen akad: (1,2 millió), azután a rizlingszilváni (600 ezer), és sorolhatnánk : királyleányka, ezerfürtű, zalagyöngye, olasz- rizling, szürkebarát, mézes fehér; Csabagyöngye, Pannónia kincse, szőlőskertek királynője, narancsízű, kardinál, favorit — utóbbiak a csemege kategóriából, ami pedig a vörös szőlőt illeti, van a készletünkben kékfrankos, és osztrák zweigelt rebe és más, újabb fajták, kisebb tételekben. — Ezek után mit mondhatunk el az értékesítésről? — Nézzük először azt, ami biztos. Szovjet exportra 1,1 millió oltvány kerül, egymillió pedig belföldre. Ez utóbbiból 700 ezret nagyüzemek visznek el, 300 ezret pedig áfész-lerakótokon keresztül a lakosság számára értékesítünk. (Ilyen lerakat természetesen nálunk, Abasáron is van.) Azok számára, akik ezeknél a lerakatoknál vásárolnak, tíz százalék kedvezményt biztosítunk. — A telepítési kedv visz- szaesése miatt azonban sok az eladatlan oltvány is.. . — Igen, és ez mindenekelőtt minket — és a nagyrédei termelőszövetkezetet — érint, mint a legtöbb oltványt előállító gazdaságokat. Mint már említettük, a szőlő-, illetve bor-túltermelési válság csökkentette a telepítési kedvet, hiszen alacsonyabbak lettek az értékesítési árak. Ami a jelenlegi eladatlan mennyiséget illeti, az nálunk 900 ezer oltvány és ezen felül a megyében is van még vagy 600 ezer. . . Ez lenne tehát a gond. Jó viszont, hogy az oltványok osztályozását és felszedését időben megkezdték, előbb — október utolsó hetében a le- rakatoknak és a viszonteladóknak, november 2-án pedig a szovjet export osztályozásához is hozzáláttak. Ez utóbbit november 20-ig kell elvégezni, illetve vagonokba rakni... így fest tehát a helyzet Heves megye legnagyobb oltványelőállító termelőszövetkezetében. B. Kun Tibor A tárgyalóteremből Jogerős ítélet az EG ZOTA vezetője és társa ügyében Lapunkban május 8-án számoltunk be — népi ellenőrzési vizsgálat alapján — a hatvani EGZOTA Faipari Szövetkezet vezetőjének tízeiméiről. Mint ismeretes, 1980-ban a bodonyi Mátraalja Termelőszövetkezet megállapodást kötött Lantosi Lászlóval, hogy faipari részleget hoznak létre. A szerződés azonban meglehetősen hiányos, pontatlan volt, s ez a részlegvezetőnek alkalmat adott arra, hogy sajátos elszámolási rend szerint állapítsa meg egységének ügyvitelét, s megtalálja azokat a kiskapukat, amelyek számára megfelelő többletjövedelmet biztosítanak. Lantosi az ötletek egész tárházát sorakoztatta fel: így például a szövetkezet által adott kölcsön felhasználásával készíttetett gépeket, amelyeket később magasabb áron eladott. Megtörtént az is, hogy a tsz kontójára gépeket vásároltatott, s azokat haszonnal továbbadta, illetve bérbeadta. Olyan személyek is részesültek emellett géphasználati rezsitérítésben, akiknek egyáltalán nem volt saját berendezésük, ráadásul termelőmunkát sem végeztek. Az is gyakori eset volt, hogy a termelőszövetkezet nevében, a saját tulajdonában lévő gépeket értékesítette. Egyéni üzleteihez a szövetkezet bélyegzőjét is felhasználta. Fél év alatt csak ebből 59 ezer forint, míg a berendezések bérbeadásából több mint 100 ezer forint hasznot húzott. A faipari részleg, amely a termelőszövetkezettől való különválás után kapta az EGZOTA nevet, egy idő után — bátran állíthatjuk — családi vállalkozás lett: Lantosi a feleségét is bevonta az üzletbe. Annak ellenére, hogy az asszony termelőmunkát nem végzett, részére csaknem 50 ezer forint költségtérítést fizettetett ki jogtalanul. De szerepel más is a hajdani részlegvezető, majd szövetkezeti elnök bűnlajstromán. Nemegyszer előfordult, hogy jelentős összegeket hamis aláírásokkal, illetve kitalált nevek után utaltatott ki magának. Volt olyan is, hogy lajosmizsei lakos neve szerepelt a fizetési jegyzéken, az összeg természetesen az ő zsebébe vándorolt. Külön kijelölés folytán az EGZOTA Faipari Szövetkezet vezetőinek és bűntársának ügyét a Hevesi Járásbíróság tárgyalta, s Lantosi Lászlót egy esztendei — háromévi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre és 30 ezer forint pénzmellékbüntetésre ítélte. Her- czeg Istvánt, a szövetkezet dolgozóját egy évre próbára bocsátották. Az ügyész és a védő fellebbezése után az Egri Megyei Bíróság az előző ítéletet megváltoztatta. Határozatában kimondta, hogy Lantosi Lászlót nagyobb kárt okozó, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett csalás, továbbá üzérkedés bűntette, illetve folytatólagosan elkövetett magánokirat hamisítás vétsége terheli. Ezért a szövetkezet volt vezetőjét 2 év és hat hónapi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre és mellékbüntetésként háromévi közügyektől eltiltásra ítélte. Kötelezte továbbá 50 ezer forint elkobzás alá eső érték megfizetésére. A Megyei Bíróság Herczeg István,t közokirat hamisítás bűntettében találta vétkesnek, s ezért halmazati büntetésként 80 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egynapi tétel összegét 100 forintban állapítva meg. Az ítélet jogerős. (sz. z.)
