Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-18 / 272. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIV. évfolyam, 272. szám ÁRA: 1983. november 18„ péntek 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Nyílt nap Boldogult pedagógus éveimben ismeretlen fogalom volt a nyílt tanítási nap. Kapcsolatunk a mamákkal, papákkal jószerint egy-két szülői értekezletre, keservesen letudott család- látogatásra szorítkozott, mikor is leginkább kölcsönösen kipanaszkodtuk magunkat. Mi számon kértük az otthon közömbösségét, vendéglátóink pedig szemünkre lobbantották vélt, valós fogyatékosságunkat a nevelés tekintetében. Most aztán rá kellett jönnöm — leánygyermeki invitáció nyomán —, hogy bizony a „nyílt nap” nem akármilyen, szervezése kapcsolódjék bár Hatvan, a megye, az ország egyéb csücskeiben föllelhető tanintézethez. Mert kitárultak egy délutánra a Farkas Imre utcai suli kapui, és melyik anyunak, maminak, apának hogyan volt ideje, úgy részelt az órák nyújtotta izgalomból, jóhangulatból, légyen az matematika, környezetismeret, ének. Közülük kettőt ültem végig a minap, mégpedig tucatnyi szülőtárssal együtt, akik mind azt lestük: milyen is a mai iskola, miként tűrik-építik gyermekeink, no meg a tanítók, szaktanárok? Én nem rös- tellem bevallani, hogy alig pár óra múltán hajdanvolt tanítóból tanítvány lettem. Már ami a szemünk előtt lezajlott okító munka korszerűségét illeti. Milliós számkörön belül folyt a játék, a kérdezz-felelek, a tapsikolt ritmusgyakorlat, kulcsot adva a szülőnek: miként is kell — vagy kellene! — otthon folytatni az elkezdett munkát. Az sem lebecsülendő, hogy leánykáink, fiaink új, eleddig ismeretlen arcát szintúgy megfigyelhettük. Igenigen, ez a Heni, Anikó, ez a Sári otthon mennyire más. Vagy inkább: menynyire ráhagytunk eddig mindent, hogy kárát lássa, no meg saját bosszúságunkat gyarapítsa. Itt meg? Figyelmes, bár izeg- mozog olykor. Alkotó, tevékeny részese az órának. No és minő tisztelettel adózik annak, aki 45 percen át kezében tartja a gyeplőt. Tisztelettel, és hát kölcsönös akarással, aminek mértékét, terhét most érzékeljük csak. Feleim, mamák, nagymamik és apukák, akik nem akartak eljönni, vagy nem lehettek ott kényszerűen e nyílt napon, higgyék el: sajnálhatják a mulasztást. Mert gyermek és tanító, iskola és családi otthon egymást ismerő-értő, egymással beszélgető kapcsolata segíthet abban leginkább, hogy felnövő kicsinyeink értésben-tudásban gyarapodva hagyják majd el a padokat. A hatvani „módi” nékem ebben bizonyító erejű, töredelmesen bevallva eddigi hiányzásaim súlyát-terhét. És tanító bácsik, tanár nénik, ígérem, nem kerülök többé az osztálynapló „hiányzanak” rovatába, de ilyenolyan okból, akár orvosi bizonyítvánnyal sem próbálom távolmaradásomat igazolni! No, persze, ez nekem sem mindegy.. . Moldvay Győző Fred Sinowatz elutazott hazánkból Magyarországi hivatalos látogatását befejezve csütörtökön elutazott Budapestről Fred Sinowatz. Az osztrák szövetségi kancellárral elutazott felesége, Hermine Sinowatz. A magyar és osztrák zászlókkal díszített Keleti pályaudvaron a vendégeket Lázár György, a Minisztertanács elnöke és felesége, Marjai József miniszterelnök-helyettes, Várkonyi Péter külügyminiszter és több más közéleti személyiség búcsúztatta. Ott volt Randé Jenő, a Magyar Népköztársaság bécsi és Arthur Agstner, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete. Úttörők virágcsokrot nyújtottak át' Fred Sinowatznak és feleségének. akiktől a vendéglátók szívélyes, baráti kézfogással köszöntek el. (MTI) Ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa A szakszervezetek XXIV. kongresszusa óta végzett munkát és az időszerű feladatokat vitatta meg csütörtöki ülésén a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Az ülésen részt vettek Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai is. Az elnökség beszámolóját Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára terjesztette elő. — Ismerjük az ország helyzetét, érzékeljük a tevékenységünk iránt támasztott növekvő igényeket — mondotta. — Tudjuk, hogy a tagsággal kialakult kapcsolatainkat tovább kell erősíteni, színvonalasabban kell képviselni érdekeit és erőteljesebben kell segíteni a gazdálkodást. A szakszervezeteken belül megvannak azok az erők, amelyek munkánk fejlesztésének biztosítékát jelentik. Ez fontos feltétele és biztosítéka a jövőnek. Gáspár Sándor hangsúlyozta, hogy a dolgozókban továbbra is erős stabilizáló tényező, - szilárd politikai tőke az a bizalom, amely pártunk politikájának eredményeként 1957 óta létrejött. A dolgozók jelentős része tudja, hogy — bár helyzetünk nehezebb lett —, gazdasági erőnk, életkörülményeink létbiztonságot nyújtanak. A nehézségek felszámolásában azonban nem számíthatunk gyökeres fordulatra, valamilyen „gazdasági csodára”. Nehézségeink, feszültségeink csali lassan enyhülnek. — A következő évek munkájához jelentős segítséget kaptunk az MSZMP Központi Bizottságától, amely a közelmúltban állást foglalt a párt szakszervezeti politikájának kérdéseiben — hangsúlyozta a SZOT főtitkára. — Nagy jelentőségű ez az állásfoglalás, mert összefoglalja és igazolja a párt szak- szervezeti politikájának eddigi tapasztalatait és megjelöli további tevékenységünk irányát. Különösen nagy a jelentősége annak, hogy a Központi Bizottság megerősítette a szakszervezetek önállóságáról és érdekvédelmi szerepéről vallott álláspontját. — A szakszervezetek létezésének és tevékenységének alapvető része az érdekvédelem — mondotta. — Enél- kül a szocializmusban sem szakszervezet a szakszervezet. Az érdekvédelmi munkát azonban nem szabad úgy felfognunk, hogy az akkor jó, ha minden igényt egyforma erővel képviselünk. S nem jelentheti csupán a követelések benyújtását. 'Ezután rámutatott, hogy a szocialista irányítási rendszer javításában az egyik . legfontosabb, gyakorlati tényező a szakszervezetek önállósága. Ezért vált a szak- szervezeti munka fejlesztésének fontos feltételévé már 1957-ben az az elvi egyetértés, hogy a szak- szervezetek önálló, bár nem független szervezetei a szocialista rendszernek. A szakszervezeti mozgalom továbbfejlődése érdekében néhány belső szakszervezeti kérdésben is előbbre kell lépni. Mindenekelőtt abban, hogy a tagság nagyobb szerepet játsszék a szakszervezeti tisztségviselők kiválasztásában, abban, hogy az önállóan gondolkodó, kezdeményező, következetes munkára alkalmas embereket részesítsék mindenütt előnyben. A népgazdaság helyzetét, és az életszínvonal kérdéseit elemezve a SZOT főtitkára jelentős eredményként él tékelte, hogy sikerült rregtartani az ellátás viszonylag magas színvonalát, az életkörülmények számos területén még javulást is elértünk. A SZOT főtitkára a továbbiakban a munkafeltételek és munkakörülmények további javításának szüksé1- gességéro, a szocialista munkavei seny mozgalomban elért eredmények elismerésének jeh -n tőségéről szólt, végül részletesen elemezte, hogy a ví llalati gazdasági és szakszi rvezeti szervek miként seg thetik a munkahelyi demo nácia kiszélesítését. Az ülésen felszólalt Lázár György is. A Szaksze vezetek Országos Tanácsa az előterjesztés fölötti vita után egyhangúlag elfogadta a szakszervezetek XXIV. kongresszusa óta végzett munkáról szóló beszámolót. (MTI) Ki minek mestere? • • Önképzés és verseny Országos döntő a Csepel Autóban (Fotó: Szántó György) Az Állami Ifjúsági Bizottság, a KISZ KB, valamint a minisztériumok által meghirdetett Ki minek mestere? elnevezésű szakmai, politikai vetélkedő országos döntőjéhez érkeztek. Ennek megrendezésére a Csepel Autó 3-as számú Gyára kapott megbízást. Így Egerben az ország különböző tájairól 37-en mérik össze tudásukat azok az esztergályosok, akik a versenykiírás szerint még nem töltöttek el a szakmában öt esztendőnél többet. Mint azt Szentkúti Gyula, az Ipari Szakmai Továbbképző Intézet osztályvezetője, a verseny egyik főszervezője elmondta: egy olyan önképzési formája ez a szakmai műveltség szélesítésének, amely csak hasznára válhat minden résztvevőnek, akik szakmai és politikai tájékozottságukról adnak számot. A versenyzőkről egyébként a már említetteken kívül sokkal többet még nem tudhatunk, ugyanis a tárgyilagos zsűrizés érdekében kódszámokkal látták el a résztvevőket. A kétnapos verseny eredményéről holnapi lapszámunkban adunk tájékoztatást, míg a győzteseket szerdán mutatjuk be olvasóinknak. Év vége előtt a VILATI-ban Teljesítik az exporttervet Indulásra készen várakoznak az exportberendezések a szerelőcsarnokban (az NDK-ba távcsővezérlő, Csehszlovákiába ponthegesztő automatika, Svájcba automatikus tekevezérlő, a Szovjetunióba pedig vegyipari berendezéseket működtető irányítóberendezés) A jó hírnévnek örvendő egri VILATI-ban, évente 750 millió forintos termelési értéket állítanak elő. Ennek 50 százalékát adja a szocialista export, így, többek között jelen vannak az NDK, csehszlovák és szovjet piacokon is. Tőkés exportjuk értéke pedig meghaladja a 300 ezer dollárt. Év végi pontos számvetés még nem készült a VILATI-ban, de a tapasztalt műszaki és közgazdász szakemberek már biztosak abban, hogy az ez évre tervezett exporttervet teljesíteni tudják. A tervek teljesítéséhez a gyár dolgozói tervszerű, fegyelmezett munkájukkal járulnak hozzá. Felvételeink róluk készültek. Vargáné Károly Agnes munkája a nyáknfc, azaz nyomtatott. áramkörök „betelepítése” Nagy pontosságot, figyelmet igényel Nagy István munkája A modern „labirintus” mikroprocesszorokkal (Perl Márton képriportja)
