Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1983. október 1., szombat Genfi folytatás STARTkilátésok Weinberger amerikai hadügyminiszter a B—1-es hadászati bombázó modelljével Október 6-án folytatódik Genfben a hadászati atomfegyverekkel foglalkozó szovjet—amerikai tárgyalás- sorozat. (A SALT helyébe 1982 nyarától lépő START, vagy SALART — mint angol nyelvű rövidítése erre utal — már nemcsak a korlátozást, a „limitation”-t, hanem a csökkentést, a „reduction”-! is előirányozza, ebből ered az új elnevezés.) A START megbeszélésekkel párhuzamosan egy másik kétoldalú eszmecsere is folyik a svájci városban az európai nukleáris harceszközökről, a tervezett amerikai rakétatelepítésről. Nos, mi is a helyzet a START újabb menete előtt? A kilátásokat mindenképp rontja, hogy a dél-koreai repülőgépügy ürügyén felkorbácsolt légkörben az amerikai törvényhozás legutóbb rekordösszegű, 188 milliárd dolláros katonai költségvetési tervezetet hagyott jóvá. Igaz, a washingtoni adminisztráció azt állítja, hogy a Genfben tárgyaló delegációja „rugalmasságot” tanúsít majd és „radikális csökkentésre” törekszik. A valóságban azonban egészen másról van szó: ugyanúgy, mint az eurorakéták kérdésében, Reagan a hadászati támadó nukleáris eszközök terén is elfogadhatatlan, egyoldalú engedményeket követel a Szovjetuniótól, törekedve az első csapásméréshez szükségesnek vélt katonai fölény megszerzésére. A „nagy trükk” lényege az, hogy egy felső határ megállapítása mellett a Szovjetuniónak több mint felével kellene csökkentenie szárazföldi telepítésű rakétáit, azaz meg kellene fosztani magát védelmi potenciáljának jelentős részétől. Egy ilyen megállapodás természetesen nem zárná ki az új típusú, tíz nukleáris töltettel felszerelhető amerikai MX-ek és a továbbiakban rendszerbe állítandó egy robbanófejes „Midgetman” rakéták elhelyezését. Az USA ráadásul hadászati támadó erőinek legjelentősebb elemeit — a légierőinél és haditengerészeténél meglévő és a közeljövőben szolgálatba állítandó több ezer nukleáris fegyvert ki akarja vonni a megállapodás hatálya alól. A Trident-flotta- építési program, az új B—1-es hadászati bombázók gyártásának megszavazása egyaránt ezt a leplezetlen szándékot tükrözi. Magától értetődik, hogy Moszkva nem mehet bele ilyen egyenlőtlen, biztonságát közvetlenül veszélyeztető alkuba. Ilyen helyzetben az lenne a meglepő, ha a Szovjetunió Genfben nem számolna a legkomolyabban saját és szövetségesei elemi biztonsági érdekeivel. Moszkva már nemegyszer javasolta, hogy első lépésként kölcsönösen fagyasszák be a tömegpusztító fegyvereket a jelenlegi szinten, azután fokozatosan — az egyenlőség és az egyenlő biztonság szem előtt tartásával — szállítsák le a lehető legalacsonyabb szintre a katonai szembenállást. Csakis ez az út vezethetne a mindkét fél számára elfogadható megállapodáshoz, nem pedig az a mód, ahogyan ezt a bonyolult kérdéskomplexumot a Reagan- kormányzat — egyoldalú fölényére, a nemzetközi stabilitás alapját képező hadászati egyensúly megbontására spekulálva — megközelíti. Ha azonban erre a minden realitásérzéküket elvesztő szélsőséges amerikai körök nem hajlandók, számíthatnak arra, hogy a Szovjetunió — előzetes figyelmeztetései szerint — kellő időben és kellő határozottsággal megteszi a helyzet megkívánta ellenintézkedéseket. Serfőző László alezredes Rendőrök néznek farkasszemet a tüntetőkkel az augusztusi tiltakozó napon (Fotó — AP—MTI—KS) TÍZ EV UTÁN Pinochet az elmúlt hónapokban felváltva folyamodott fenyegetőzéshez és engedményekhez Egy felvétel 1913-ban: politikai foglyok a santiagói stadionban a katonai puccs után (Fotó — KS) A történelem sajátos fricskája, hogy a vészharang épp az Alíende-kormányt megdöntő véres puccs tizedik évfordulója táján kon- 'dult meg. A sorozatos nemzeti tiltakozó napok jelzik: Chile belépett a Pinochet utáni korszakba, még akkor is, ha a tábornok-elnök változatlanul az 1989-ig tervezett mandátumáról szónokol. A politikai pártok és a szakszervezetek már nyíltan tárgyalják a diktátor távozását követő alkotmányos lépések menetrendjét, az erőszakrendszer pedig egyre újabb engedményekre kényszerül. A felszínen, látványosan, néhány hónap alatt omlottak le a diktatúra pillérei. Az első nagyszabású megmozdulásra májusban került sor a szakszervezetek sztrájkfelhívását követően. Az országos tiltakozó nap megismétlődött júniusban, júliusban, majd augusztusban. Pinochet mind ingerültebb választ adott a tömegek elégedetlenségére, sok ezer fegyverest vezé- nyeltetett az utcákra. Sanda engedmények Az erőszak mégsem segített. Pinochet, utolsó lehetőségként, egyfajta politikai végjátékként az engedmények módszeréhez folyamodott. A kulcsfontosságú — a miniszterelnöki tisztséggel egyenértékű — belügyminiszteri posztot egy konzervatív polgári politikusra, Onofre Jarpára bízta. Az új belügyminiszter feladatul kapta, hogy kompromisszumokkal ossza meg az ellenzéket, kínálja fel a párbeszédet a polgári pártoknak. Feloldották a tíz éve érvényben levő rendkívüli állapotot, ígéretet tettek a betiltott politikai pártok működésének engedélyezésére, kivéve persze a marxista, baloldali erőket. A diktátorral egyébként három fő politikai csoportosulás néz farkasszemet. Nem pártok, inkább személyiségek gyűjtőmedencéje a PRODEN. Ennél sokkal fontosabb a Demokratikus Szövetség, amely a centristának minősülő kereszténydemokraták kezdeményezésére született. Részt vesz benne a jobboldali nemzeti párt, a középutas radikális párt, s a szocialista párt egyik mérsékelt szárnya. Programjuk a katonai rendszerrel való párbeszéden alapul, de ők is követelik Pinochet lemondását. A legújabb ellenzéki tömörülés, a Demokratikus Népi Front, amely a kommunista párt, a MAPU és a szocialisták következetes baloldali szárnya részvételével augusztus végén hirdette meg programját, egy ideiglenes kormány azonnali megalakítását követeli. Meddő agymosás Az Allende-kormányt megdöntő puccs pillanatában Chile politikailag megosztott ország volt. Pinochet azt hitte, hogy véres terrorral, tízezrek kivégzésével, százezrek bebörtönzésével és száműzésével tartósan megfélemlíthet mindenkit. A demokratikus erőket is, a puccsot ellenző polgári pártokat is. A diktátor elhatározott szándéka volt az „agyak átmosása”, a demokratikus hagyományok kiirtása. Olyan „csendes többséget” kívánt megnyerni magának, amely „nem politizál”, amelyet kielégít a fogyasztói modell. Fokozatosan magánkézbe adta a korábban államosított vállalatok zömét, megnyitotta a kaput a külföldi termékek és hitelek előtt. Visszacsinálta az Allende-időszak agrárreformját. Megszüntette a rendkívül haladó állami biztosítási rendszert. Gazdasági modelljének a munkások és a parasztok kezdettől fogva kárvallottjai voltak, ám a válság később már érintette az importdömpinggel versenyképtelen hazai kis- és középvállalkozókat is. Gazdasági, politikai válság A külföldi kölcsönökre épített gazdaságpolitika néhány év után megbosszulta magát; a vállalatok, a magánbankok sorra csődbe mentek. Chile szinte fizetésképtelenné vált, külföldi adósságai meghaladják a 18 milliárd dollárt. A pénzügyi krízis gazdasági válságba torkollott. 1981-ben és 1982- ben a termelés több mint tíz százalékkal esett, százezreket bocsátottak el munkahelyükről. Ma a fővárosban, Santiagóban a munkanélküliek aránya meghaladja a húsz százalékot. A statisztika szerint a lakosság életszínvonala a tíz évvel ezelőtti szint alá esett' A tömeges elégedetlenség először gazdasági követelésekben fejeződött ki, s fokozatosan terjedt át politikai síkra. A Pinochet-diktatúra képtelen a gazdasági válság orvoslására, s ma már a fegyveres fenyegetéssel sem tudja visszaszorítani az egyre erősödő követelést; Pinochet távozzék! Ortutay L. Gyula Elment a korzikai énekes Több nemzedéknyi nő imádta, főként persze hazájában, Franciaországban, — de filmjei, lemezei nyomán sok más országban is. Voltak s vannak is olyan francia dalok, amelyek szinte elválaszthatatlanok nevétől, s amelyeket ma is a legszívesebben az ő előadásában játszanak — igaz, ma már inkább csak az idősebb generáció számára, a különböző nosztalgiaműsorokban, — a rádióállomások. Tinó Rossi, akinek halálhírét kedden jelentették a világ hírügynökségei, csaknem fél évszázadon át szolgálta ezt a sajátos dalkultúrát, világos, csillogó tenorjával, amelyről egy mai, nem kevésbé világhírű kollégája, Charles Trenet mondta: ilyen hang csak egyszer akad egy évszázadban. Arról a színpadról indult el a világhírnév felé, ahol a francia sanzon nagyjai énekeltek, mint Mistinguette, vagy Maurice Chevalier: a Casino de Paris egyik re- vüjében lépett fel 1934 őszén a szinte teljesen ismeretlen, korzikai származású énekes. S csaknem ötven évvel később, immár 75 évesen tavaly itt búcsúzott szeretett közönségétől, — immár halálos betegen — novemberiben, azzal a dallal, amelyet talán a legtöbben szerettek az ő előadásában: a dallamos Vieni, Vieni című, a Magyar Rádióban is sokszor játszott kis dalocskával. A -két évszám között sok száz lemezfelvétel, csaknem harminc — francia és amerikai — film, megszámlálhatatlan fellépés jelezte népszerűségét. Szentimentális, főként a szerelemről szóló dalai világsikert hoztak számára: vagy kétezer dalt vettek vele hanglemezre, s ezeket 200 millió példányban adták el szerte a világon. Az ötvenes években a francia operettet is műsorába iktatta, sikerrel szerepelt a pódiumok után a zenés színpadon is. Saját magát a francia sanzon királynője, Edith Piai ellentétének tartotta. „Én csak a boldog szerelemről szeretek énekelni" — repertoárját így jellemezte, és hatalmas sikere igazolta: nemcsak a boldog szerelmesek kedvelték dalait. S ha ma már leginkább csak a nagymamák nemzedéke emlékszik is a „Csi-csi-csi", a „La cucharacha" és sok más, a harmincas-negyvenes években az ő előadásában világsikerré vált dalra, a francia — s nemcsak a francia — könnyűzene története megőrzi az aranytorkú korzikai énekes, Tinó Rossi emlékét. Kiss Csaba összeállította: Pilisy Elemér IMSUILL Figyelem! Figyelem! KERESKEDELMI VÁLLALAT i Engedményes olajkályha*akció! Most cserélje ki használt, rossz olajkályháját energiatakarékosra, amíg a készlet tart, a 34. sz. Tüzeléstechnikai szakboltban (Eger, Várállomás), használt, rossz olajkályhacsere alkalmával, 1700 Ft visszatérítést adunk! Az MX ballisztikus rakéták atomtölteteinek szerelése (Fotó: New Times — KS|
