Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-01 / 232. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1983. október 1., szombat Genfi folytatás START­kiláté­sok Weinberger amerikai hadügy­miniszter a B—1-es hadászati bombázó modelljével Október 6-án folytatódik Genfben a hadászati atom­fegyverekkel foglalkozó szovjet—amerikai tárgyalás- sorozat. (A SALT helyébe 1982 nyarától lépő START, vagy SALART — mint an­gol nyelvű rövidítése erre utal — már nemcsak a kor­látozást, a „limitation”-t, ha­nem a csökkentést, a „re­duction”-! is előirányozza, ebből ered az új elnevezés.) A START megbeszélésekkel párhuzamosan egy másik kétoldalú eszmecsere is fo­lyik a svájci városban az európai nukleáris harcesz­közökről, a tervezett ameri­kai rakétatelepítésről. Nos, mi is a helyzet a START újabb menete előtt? A kilátásokat mindenképp rontja, hogy a dél-koreai re­pülőgépügy ürügyén felkor­bácsolt légkörben az ameri­kai törvényhozás legutóbb rekordösszegű, 188 milliárd dolláros katonai költségveté­si tervezetet hagyott jóvá. Igaz, a washingtoni admi­nisztráció azt állítja, hogy a Genfben tárgyaló delegáció­ja „rugalmasságot” tanúsít majd és „radikális csökken­tésre” törekszik. A való­ságban azonban egészen másról van szó: ugyanúgy, mint az eurorakéták kérdé­sében, Reagan a hadászati támadó nukleáris eszközök terén is elfogadhatatlan, egyoldalú engedményeket követel a Szovjetuniótól, tö­rekedve az első csapásmé­réshez szükségesnek vélt ka­tonai fölény megszerzésére. A „nagy trükk” lényege az, hogy egy felső határ megállapítása mellett a Szovjetuniónak több mint felével kellene csökkentenie szárazföldi telepítésű raké­táit, azaz meg kellene fosz­tani magát védelmi poten­ciáljának jelentős részétől. Egy ilyen megállapodás ter­mészetesen nem zárná ki az új típusú, tíz nukleáris töltet­tel felszerelhető amerikai MX-ek és a továbbiakban rendszerbe állítandó egy robbanófejes „Midgetman” rakéták elhelyezését. Az USA ráadásul hadászati tá­madó erőinek legjelentősebb elemeit — a légierőinél és haditengerészeténél meglévő és a közeljövőben szolgálat­ba állítandó több ezer nuk­leáris fegyvert ki akarja vonni a megállapodás hatá­lya alól. A Trident-flotta- építési program, az új B—1-es hadászati bombázók gyártásának megszavazása egyaránt ezt a leplezetlen szándékot tükrözi. Magától értetődik, hogy Moszkva nem mehet bele ilyen egyenlőtlen, biztonságát közvetlenül ve­szélyeztető alkuba. Ilyen helyzetben az lenne a meglepő, ha a Szovjetunió Genfben nem számolna a legkomolyabban saját és szö­vetségesei elemi biztonsági érdekeivel. Moszkva már nemegyszer javasolta, hogy első lépésként kölcsönösen fagyasszák be a tömegpusz­tító fegyvereket a jelenlegi szinten, azután fokozatosan — az egyenlőség és az egyenlő biztonság szem előtt tartásával — szállítsák le a lehető legalacsonyabb szint­re a katonai szembenállást. Csakis ez az út vezethetne a mindkét fél számára elfo­gadható megállapodáshoz, nem pedig az a mód, aho­gyan ezt a bonyolult kérdés­komplexumot a Reagan- kormányzat — egyoldalú fö­lényére, a nemzetközi stabi­litás alapját képező hadá­szati egyensúly megbontá­sára spekulálva — megkö­zelíti. Ha azonban erre a minden realitásérzéküket el­vesztő szélsőséges amerikai körök nem hajlandók, szá­míthatnak arra, hogy a Szovjetunió — előzetes fi­gyelmeztetései szerint — kel­lő időben és kellő határo­zottsággal megteszi a hely­zet megkívánta ellenintézke­déseket. Serfőző László alezredes Rendőrök néznek farkassze­met a tüntetőkkel az au­gusztusi tiltakozó napon (Fotó — AP—MTI—KS) TÍZ EV UTÁN Pinochet az elmúlt hónapok­ban felváltva folyamodott fenyegetőzéshez és engedmé­nyekhez Egy felvétel 1913-ban: politikai foglyok a santiagói stadion­ban a katonai puccs után (Fotó — KS) A történelem sajátos fricskája, hogy a vészharang épp az Alíende-kormányt megdöntő véres puccs tize­dik évfordulója táján kon- 'dult meg. A sorozatos nem­zeti tiltakozó napok jelzik: Chile belépett a Pinochet utáni korszakba, még akkor is, ha a tábornok-elnök vál­tozatlanul az 1989-ig terve­zett mandátumáról szóno­kol. A politikai pártok és a szakszervezetek már nyíltan tárgyalják a diktátor távo­zását követő alkotmányos lépések menetrendjét, az erőszakrendszer pedig egy­re újabb engedményekre kényszerül. A felszínen, látványosan, néhány hónap alatt omlot­tak le a diktatúra pillérei. Az első nagyszabású meg­mozdulásra májusban került sor a szakszervezetek sztrájkfelhívását követően. Az országos tiltakozó nap megismétlődött júniusban, júliusban, majd augusztus­ban. Pinochet mind inge­rültebb választ adott a tö­megek elégedetlenségére, sok ezer fegyverest vezé- nyeltetett az utcákra. Sanda engedmények Az erőszak mégsem segí­tett. Pinochet, utolsó lehető­ségként, egyfajta politikai végjátékként az engedmé­nyek módszeréhez folyamo­dott. A kulcsfontosságú — a miniszterelnöki tisztséggel egyenértékű — belügymi­niszteri posztot egy kon­zervatív polgári politikusra, Onofre Jarpára bízta. Az új belügyminiszter feladatul kapta, hogy kompromisszu­mokkal ossza meg az ellen­zéket, kínálja fel a párbe­szédet a polgári pártoknak. Feloldották a tíz éve ér­vényben levő rendkívüli ál­lapotot, ígéretet tettek a be­tiltott politikai pártok mű­ködésének engedélyezésére, kivéve persze a marxista, baloldali erőket. A diktá­torral egyébként három fő politikai csoportosulás néz farkasszemet. Nem pártok, inkább személyiségek gyűj­tőmedencéje a PRODEN. Ennél sokkal fontosabb a Demokratikus Szövetség, amely a centristának minő­sülő kereszténydemokraták kezdeményezésére született. Részt vesz benne a jobbol­dali nemzeti párt, a közép­utas radikális párt, s a szo­cialista párt egyik mérsé­kelt szárnya. Programjuk a katonai rendszerrel való párbeszéden alapul, de ők is követelik Pinochet lemon­dását. A legújabb ellenzéki tömörülés, a Demokratikus Népi Front, amely a kom­munista párt, a MAPU és a szocialisták következetes baloldali szárnya részvételé­vel augusztus végén hirdet­te meg programját, egy ide­iglenes kormány azonnali megalakítását követeli. Meddő agymosás Az Allende-kormányt meg­döntő puccs pillanatában Chile politikailag megosz­tott ország volt. Pinochet azt hitte, hogy véres terror­ral, tízezrek kivégzésével, százezrek bebörtönzésével és száműzésével tartósan megfélemlíthet mindenkit. A demokratikus erőket is, a puccsot ellenző polgári pár­tokat is. A diktátor elhatá­rozott szándéka volt az „agyak átmosása”, a de­mokratikus hagyományok kiirtása. Olyan „csendes többséget” kívánt megnyer­ni magának, amely „nem politizál”, amelyet kielégít a fogyasztói modell. Foko­zatosan magánkézbe adta a korábban államosított válla­latok zömét, megnyitotta a kaput a külföldi termékek és hitelek előtt. Visszacsi­nálta az Allende-időszak agrárreformját. Megszün­tette a rendkívül haladó ál­lami biztosítási rendszert. Gazdasági modelljének a munkások és a parasztok kezdettől fogva kárvallottjai voltak, ám a válság később már érintette az import­dömpinggel versenyképtelen hazai kis- és középvállal­kozókat is. Gazdasági, politikai válság A külföldi kölcsönökre épített gazdaságpolitika né­hány év után megbosszulta magát; a vállalatok, a ma­gánbankok sorra csődbe mentek. Chile szinte fize­tésképtelenné vált, külföldi adósságai meghaladják a 18 milliárd dollárt. A pénzügyi krízis gazdasági válságba torkollott. 1981-ben és 1982- ben a termelés több mint tíz százalékkal esett, száz­ezreket bocsátottak el mun­kahelyükről. Ma a főváros­ban, Santiagóban a munka­nélküliek aránya megha­ladja a húsz százalékot. A statisztika szerint a lakos­ság életszínvonala a tíz év­vel ezelőtti szint alá esett' A tömeges elégedetlenség először gazdasági követelé­sekben fejeződött ki, s foko­zatosan terjedt át politikai síkra. A Pinochet-diktatúra kép­telen a gazdasági válság or­voslására, s ma már a fegy­veres fenyegetéssel sem tudja visszaszorítani az egy­re erősödő követelést; Pi­nochet távozzék! Ortutay L. Gyula Elment a korzikai énekes Több nemzedéknyi nő imádta, főként persze ha­zájában, Franciaországban, — de filmjei, lemezei nyo­mán sok más országban is. Voltak s vannak is olyan francia dalok, amelyek szinte elválaszthatatlanok nevétől, s amelyeket ma is a legszívesebben az ő elő­adásában játszanak — igaz, ma már inkább csak az idő­sebb generáció számára, a különböző nosztalgiaműso­rokban, — a rádióállomások. Tinó Rossi, akinek halálhí­rét kedden jelentették a vi­lág hírügynökségei, csaknem fél évszázadon át szolgálta ezt a sajátos dalkultúrát, világos, csillogó tenorjával, amelyről egy mai, nem ke­vésbé világhírű kollégája, Charles Trenet mondta: ilyen hang csak egyszer akad egy évszázadban. Arról a színpadról indult el a világhírnév felé, ahol a francia sanzon nagyjai éne­keltek, mint Mistinguette, vagy Maurice Chevalier: a Casino de Paris egyik re- vüjében lépett fel 1934 őszén a szinte teljesen ismeretlen, korzikai származású éne­kes. S csaknem ötven évvel később, immár 75 évesen tavaly itt búcsúzott szere­tett közönségétől, — immár halálos betegen — novem­beriben, azzal a dallal, ame­lyet talán a legtöbben sze­rettek az ő előadásában: a dallamos Vieni, Vieni című, a Magyar Rádióban is sok­szor játszott kis dalocská­val. A -két évszám között sok száz lemezfelvétel, csak­nem harminc — francia és amerikai — film, megszám­lálhatatlan fellépés jelezte népszerűségét. Szentimentá­lis, főként a szerelemről szóló dalai világsikert hoz­tak számára: vagy kétezer dalt vettek vele hangle­mezre, s ezeket 200 millió példányban adták el szerte a világon. Az ötvenes évek­ben a francia operettet is műsorába iktatta, sikerrel szerepelt a pódiumok után a zenés színpadon is. Saját magát a francia sanzon királynője, Edith Piai ellentétének tartotta. „Én csak a boldog szere­lemről szeretek énekelni" — repertoárját így jellemezte, és hatalmas sikere igazolta: nemcsak a boldog szerel­mesek kedvelték dalait. S ha ma már leginkább csak a nagymamák nemzedéke emlékszik is a „Csi-csi-csi", a „La cucharacha" és sok más, a harmincas-negyve­nes években az ő előadásá­ban világsikerré vált dalra, a francia — s nemcsak a francia — könnyűzene tör­ténete megőrzi az arany­torkú korzikai énekes, Tinó Rossi emlékét. Kiss Csaba összeállította: Pilisy Elemér IMSUILL Figyelem! Figyelem! KERESKEDELMI VÁLLALAT i Engedményes olajkályha*akció! Most cserélje ki használt, rossz olajkályháját energiatakarékosra, amíg a készlet tart, a 34. sz. Tüzeléstechnikai szakboltban (Eger, Várállomás), használt, rossz olajkályhacsere alkalmával, 1700 Ft visszatérítést adunk! Az MX ballisztikus rakéták atomtölteteinek szerelése (Fotó: New Times — KS|

Next

/
Oldalképek
Tartalom