Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-11 / 240. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 11., kedd S» A nyolcvanéves Erzsébet Egykorú felvéted a híd építéséről Ha a hölgyek már elértek egy bizonyos kort. már nem illetlenség születésnapjukon nemcsak virággal köszönteni őket, hanem külön elismerően megemlíteni: mi mindent éltek át. Nos, a mi ünnepeltünk ezúttal egy olyan hölgy, ami... híd. Erzsébetnek nevezték el, Ferenc József nem túlságosan jóemlékű uralkodó állítólag magyar érzelmű feleségéről. De nyolc évtizeddel az avatás után (1904. október 10-én adta át a forgalomnak József főherceg) ki emlékszik már arra, hogy ez az Erzsébet milyen Erzsébet. A főváros jelképévé vált, világszerte ismert, hiszen a televízió korszakában ahányszor Budapest jelentkezik a képernyőkön, ennek a remek műszaki alkotásnak kecses íve látható. Éljen soká a mi Erzsébetünk, hiszen nemcsak megszületett, hanem meg is gyilkolták, s csaknem két évtizedes nemlét után támadt fel halottaiból. Az Erzsébet-hidat a múlt század utolsó esztendejében csodálta meg először a világ. A párizsi világkiállításon nagy szenzációt keltett, nemcsak a közönség, hanem a szakértők körében is a híd makettje. A látogatógatók szerint a makettet kiállító Magyarország e híd felépítésével a hídépítő országok között az első helyre került. A híd tervéről szerteröppentek a tudósítások Párizsból. A Budapesti Hírlap idézte a France Soir-t, amely így írt: „Micsoda híd, micsoda merész terv: Két láncsor szilárdan a magasban tart egy 293 méter hosszú nehéz testet!” Az osztatlan elismerés, a csodálkozás azért csapott ilyen magasra, mert Európában még addig soha nem épült ekkora méretű, szinte monumentálisnak nevezhető egyívű lánchíd. Nem telt bele 3 év — a nagyszerű alkotás ott állt a Duna fölött, összekötve a két partot... Még az 1870-es években kezdődött a vita, hogy új Duna-hidak kellenek a Lánchíd és a Margit- híd mellé. Üjra és újra idézték a híres építész, Győry Sándor mérnök terveit, aki már A Bu-' da és Pest között építendő állóhídról című, 1833-ban kiadott munkájában lánchidat tervezett „a Rudas-fürdő és a pesti parochiák temploma irányában, egy nyílással.” Aztán az újságok hasábjairól az elképzelés hivatalos fórumok elé került. 1885. március 4-én a főváros törvényhatósági bizottságának ülésén felállt Hubenay József bizottsági tag, s néhány mondatban előterjesztést tett az Eskü tér és a Gellérthegy lába között építendő új Duna- hídra. Két napig tartott a vita s azzal zárult, hogy a törvényhatósági bizottság felterjesztést intézett a pénzügyminisztériumhoz.; Feliratában — amelyet részletesen közölt a Budapesti Hírlap — Hubenay József indokolását citálta: „A Lánchídon a teherforgalom csökkentését csak az új Du- nai-híd elkészítése által lehet megvalósítani...” öt esztendeig tartott, amíg Szél Kálmán miniszterelnökségének idején a kormányt tárcaközi megbeszélés elé vitte az új híd ügyét. Összekötötték a Belváros rendezésének tervével is, hiszen anélkül lehetetlen lett volna az építkezés — a szűk girbe-gurba utcácskák akadályozták volna a szélesre tervezett hídra való feljutást, a forgalmat. Újabb viták után a törvény- hozás 1893-ban együtt rendelkezett az Eskü téri és a Fővám téri (mai Szabadság)- híd építéséről és a Belváros szabályozásáról. A következő évben nemzetközi pályázatot írtak ki, amelyen csak az Egyesült Államokból 16 tervező pályázott a díjra, 15 terv származott magyar mérnököktől. Az első díjat, 30 ezer aranykoronát Küb- ler esslingeni gépgyári főmérnök és Eisenlohr és Weigle stuttgarti építészek kábelhíd-tervének ítélték. Végül is nem ezt a tervet valósították meg. Helyesen abból indultak ki, hogy a magyar gyáraknak a magyar szakembereknek kell munkaalkalmat adni. Kábelhidat az akkori műszaki fejlettség mellett Magyarországon nem tudtak volna építeni. De tudtak lánchidat. És bár voltak akik ellenkeztek, s váltig azt bizonygatták, hogy a hazai mérnökök és munkások nem tudnak ilyen nagy feladattal megbirkózni, a műszaki újítások egész sorával létrehozták a művet, amely egészen 1926-ig a brazíliai florianopolisbeli 340 méter nyílású lánchíd felépítéséig, 290 méteres nyílásával a világ legnagyobb lánchídja volt. Avatása után éppen azok használták a legkevesebbet, akik orcájuk verítékével építették. A főváros munkásnépének ugyanis nagyon sok volt a kétkrajcáros hídvám. A Pesti Napló írta: „Egész sereg szegény ember van, aki 13 kilométert tesz meg naponta a vasúti összekötő híd felé és vissza, hogy megtakarítsa a két krajcárt.” A hídvámot az 1918-as őszirózsás forradalom törölte el. 1919 augusztusában a forradalmak után már nem merték visszaállítani. Az Erzsébet-híd a főváros közönségének szívéhez nőtt. 1936-ban átépítették a pesti oldalnak a hídfeljáróját, mért a Belvárosi plébánia- templom miatt korábban a járművek gyakran összetorlódtak a feljárónál. És egymást követték — igaz, hogy csak egyik irányban, — a járművek és a menekülő katonák mielőtt — Pest fel- szabadulása előtt, az 1945. január 17-ről 18-ra virradó éjszakán — a hitleristák a levegőbe röpítették volna a Duna ékességét. Egy ideig gondolni sem lehetett újjáépítésére, de a roncskiemelést megkezdték, az ideiglenes Kossuth-híd vasanyagának egy része innen került ki. 1960-ban megkezdődött az újjáépítés. A magyar ipar ekkor már képes volt kábelhíd megalkotására. És ezért emellett döntöttek, tekintetbe véve, hogy a kábelhíd sokkalta olcsóbb, mert a kábel súlya csak egynegyede a lánc súlyának. Az új híd külsőleg megőrizte régi képét, de alaposan kiszélesítették. Hatpályásra tervezte Sávoly Pál és munkatársi gárdája. A híd hossia: 378 méter. Az új Erzsébetet 1964 novemberében adták át a forgalomnak. Az ünnepség után végeláthatatlan sorokban özönlöttek a budapestiek tízezrei. Vidékről is sokan érkeztek, hogy osztozzanak a főváros örömében. Amióta az Erzsébet-híd ismét áll, szeretett Budapestünkből eltűnt a második világháború esztelen hídrombolásának utolsó gyászos emléke is. Amikor a nyolcvanéves Erzsébetnek hosszú-hosszú életet kívánunk, ez egyben annyit is jelent, hogy hidakat építő békét akarunk, és soha többé romboló háborút. (P. í.) — Igorka, hogy tudod megkülönböztetni az almafát a körtefától? — Megnézem rajta a gyümölcsöt. — És ha még nincs gyümölcs? — Megvárom, míg lesz. ★ — Papa, miért üti mindenki azt a bácsit? — kérdezi a kisfiú a futballmecs- csen. — Mert követ dobott a bíróra. — De hiszen nem is találta el. — Éppen azért ütik! ★ — Húsz éve több száz ember életét mentettem meg. — Hogyan? — Akkor határoztam el, hogy nem orvos leszek, hanem mérnök. ★ — A feleségem hazudott nekem. — Hogy jöttél rá? — Azt mondta, hogy a barátnőjénél aludt, pedig ott én aludtam ... ★ A fiatal orvos először végez vakbélműtétet. A professzor szigorúan rászól: — Ember, csak a vakbelet! Az összes többit szépen tegye oda vissza, ahonnan kivette! ★ A férfi így szól feleségéhez: — Olvasd csak el ezt a halakról szóló cikket. Megtanulhatnád tőlük, hogyan kell hallgatni... — Előbb te tanuld meg tőlük, hogy csak vizet igyál! SPANYOLORSZAG-MAGYARORSZAG Fűszerpaprika belföldre és exportra A fűszerpaprika világforgalma ma évente 24—33 ezer tonna között ingadozik. Ebből a tetemes mennyiségből Spanyolország mintegy húszezer, Magyarország pedig tízezer tonnával részesedik. A magyar fűszerpaprika külföldi piaca a huszadik század fordulóján épült ki, s elsősorban az Osztrák—Magyar Monarchiára, az Egyesült Államokra és Németországra terjedt ki. Az utóbbi évtizedekben a hazai fűszer- paprika legnagyobb vásárlója a Német Szövetségi Köztársaság. A fűszerpaprika minőségi követelményei országonként eltérőek. Az USA-ban igen szigorú élelmiszertörvény szabályozza a forgalomba kerülő őrleményeket. Előírás például, hogy 25 gramm paprikaőrleményben legfeljebb 75 darab mikroszkópi- kus méretű rovar- és 11 darab rágcsálószőr lehet. E követelmény betartása egyáltalán nem egyszerű dolog. A rovar- és rágcsálószőrmaradvány mértéke a megfelelő raktározási körülmények mellett nagymértékben függ az őrlés módjától is. A hagyományosnak tekinthető kövön őrlés során ezek a szennyeződések összesodródnak, összeállnak, és így viszonylag könnyen eltávolít- hatók az őrleményből. A hengerszéki őrlésnél viszont szinte mikroszkopikus méretűre felaprítódik a rágcsálószőr. Hasonlóan fontos jellemző az őrlemény színe is. A színt természetesen befolyásolja az őrlés finomsága, de nem közömbös az sem, hogy használtak-e korábban különböző érésgyorsítókat vagy sem. Ezek ugyanis a színlebontást is gyorsítják. Magyarországon évente 15—17 ezer tonna őrleményt állítanak elő az ennél hatszor nagyobb paprikatermésből. Az egy hektárra jutó paprikatermelés 8—8,5 tonna körül van. Ebben az átlagban 1—2 tonnás hektáronkénti termés éppúgy van, mint 20—21 tonnás. Az őstermelői feldolgozás első fázisában a paprikákat — a képen látható módon — felfűzik, s ha házak napos oldalára, lehetőleg az eresz alá akasztva jól kiszárítják. éti umor ét elején Olvasni sem könnyű A térkép titkai A térkép sokkal régebbi, mint gondolnánk. Az ember jóformán még írni sem tudott, de már készített térképet, hiszen szüksége volt bizonyos távolságok és irányok ismeretére, azaz térképre. A kezdet kezdetén persze még nem rajzoltak térképet, de kezdetleges földrajzi ismereteiket az egymást követő nemzedékek szóban nyilván átvették egymástól. Ahogyan fejlődött az emberi tevékenység színvonala, úgy fejlődött vele együtt a térképszükséglet, a térképkészítés is, amely napjainkra bámulatos fejlettséget ért el. A térképkészítés magasan kvalifikált szakembereket kíván. Egy-egy térkép megszerkesztéséhez sok tízezer adatot számítanak ki. A szerkesztés fontos munkáját megelőzi az ún. topográfiai térkép készítése. Fotogrammetriai eljárásnak — fényképmérésnek — nevezik azt a műveletet, amikor repülőgépről lefényképezik a területet. A repülőgép felszáll — a térkép megadott méretarányától függően — 1000— 4000 méterre, és onnan sávokban lefényképezik a kijelölt földdarabot. A szerkesztők a földrajzi térkép készítéséhez nemcsak fényképmérés- sel készült anyagot használnak, hanem geodéziai — földmérési — térképeket is. A térképeket nemcsak elkészíteni nehéz, olvasni sem könnyű: érteni kell a kezelésükhöz és értelmezésükhöz. Angol szakemberek egy olyan automata térképolvasót készítettek — képünkön ez látható —, amellyel a repülőgép vagy helikopter pilótája egyetlen pillantással megállapíthatja a gép pillanatnyi pozícióját. Az átlátszó, korong formájú leolvasó átmérője 250 mm, vastagsága a hozzá tartozó miniatűr ellenőrző lemezzel együtt 25 mm. A kis készülék súlya 1,4 kg, használója a kezében vagy á térdén tarthatja. A pilóta a térképet úgy hajtja össze, hogy a kívánt részt tehesse be a leolvasóba. A leolvasó síkjában két független szervomotor forgat egy sugárirányú egyenest és egy spirált, a két vonal keresztezése adja meg a gép helyzetét. V/ újjászületett Erzsébet (MTI fotó — Diósa Imre felvéted®)
