Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-30 / 257. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIV. évfolyam, 257. szám ÁRA: 1983. október 30., vasárnap 1.40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA AMIÓTA DRÁGÁBB A VONAT ÉS A BUSZ - FEJLESZTÉSEK BOR­SODBAN - MOZI A PÉCSI VÁRÓTEREMBEN - TÉLI JÁRATOK A MÁTRÁBA ÉS A BÜKKBE - CSÖKKENT A PANASZOK SZÁMA A MÁV és a Volán a kulturáltabb közlekedésért Takarékossági világnap Ügy van valahogy a ta­karékossággal, mint a tánc­cal: nem csak szeretni kell, hanem tudni is. Mert ta­karékoskodni csaknem min­denki szeret vagy legaláb-- bis szeretne. Azt viszont, hogy hogyan kell takaré­koskodni nem mindenki tudja. S nem árt, ha időnként felhívjuk rá a fi­gyelmet. Minden év októberének utolsó napján, világszerte megemlékeznek arról, hogy 1924-ben Milánóban 28' or­szág 354 képviselője hatá­rozta el, hogy ezt a napot a takarékosság ünnepévé avatják. Sok minden tör­tént azóta, s az emberiség ismételten bebizonyította, hogy egyáltalán nem taka­rékos; pazarol, a nyers­anyagokkal, a munkaerő­vel, a pénzzel, sőt az em­berélettel is. Mert a pa­zarlásnak, az embertelen költekezésnek legszélsősé­gesebb formája a fegyver­kezés. Takarékoskodni csak bé­kében lehet igazán, s meg­fordítva is áll a tétel: a takarékosság nagyon békés tevékenység. Aki lakásra, gépkocsira, lakberendezés­re, kiskertre, gyermekének kiházasítására, vagy akár valamilyen hobbijának, kedvtelésének minél jobb kielégítésére takarékosko­dik — az a békére szá­mít. Ezt bizonyítják a szá­mok: az idei takarékossá­gi világnap előtt, már csaknem 188 milliárd fo­rint az Országos Takarék- pénztárnál levő lakossági betétállomány. Nagyon szép summa ez, különösen ak­kor, ha hozzászámítjuk: nem is mindenki tartja pénzét takarékpénztárban, noha az OTP jelmondata csakúgy erre hív fel, mint a személyes érdek. Mfhdez azonban csak részletkérdésnek látszik a nagy, országos érdek mel­lett. Takarékoskodnunk kell! A takarékossági vi­lágnap ugyanis arra hív fel mindenkit, hogy taka­rékoskodjék az otthon és a köz számára egyaránt. Áll ez a köz, a népgazdaság értékeivel való takarékos­ságra is. Ha a nagyérté­kű gép jövőre még többet termelhet, mert vigyáztunk rá, s ez megmutatkozik a keresetben, nyereségrésze­sedésben is — kiderül is­mét, hogy érdemes volt takarékoskodni. S ha nem az utcát fűtjük, hanem ta­karékosan bánunk a tüze­lővel, a fűtőtest szabályo­zójával; ha a közhasznála­tú tárgyakkal úgy bánunk, mintha az saját tulajdo­nunk lenne — hosszú tá­von az is megtérül. Megjutalmazzák most is. mint minden évben a ta­karékosságban kitűnt me­gyei, üzemi, ** intézményi KISZ-bizottságokat és szer­vezeteket, a szocialista és ifjúsági brigádokat. Érde­mes a megjutalamozottakra figyelni: hogyan csinálják, mit tettek és tesznek a ta­karékosság érdekében, hát­ha lehet követni példáikat. Hiszen kétségtelen' ma nem könnyű takarékoskodni. De érdemes. Megtanulni a leg- . jobb módszereket, követni azokat, akik már régebben kezdték s eredményeket ér­tek , el a takarékosság te­rén. Hiszen aki takarékos­kodik, az bízik a jövőben. A vasúti és autóbusztari­fák emelésé óta mindennapi téma az utazás kulturáltsá­gának növelése. Az utasok igénylik, hogy a MÁV és a Volán javítsa az utazás szín­vonalát, kényelmét, gyorsasá­gát, ,s tisztábbak legyenek járműveik, A közlekedési vállalatok erejüktől függően igyekeznek szolgáltatásaikat színvonalasabbá tenni. Első­sorban olyan megoldásokat keresnek és alkalmaznak, amelyek nem igényelnek nagy anyagi befektetést, — erre most amúgy sincs lehe­tőségük — hanem inkább több törődést, figyelmet, és jobb szervezést kívánnak. A A MÁV-nál — Heves me­gyében is — az utasok jobb tájékoztatására felújították a vonatok iránytábláit. A megyei Volán-vállalatok nagy figyelmet fordítanak a járatok pontosságára, az utastájékoztatásra, a jár­művek esztétikus megjelené­sére, dolgozóik udvarias ma­gatartására. A MÁV Miskolci Igazgató­sága az utazási körülmények javításával igyekszik a tari­faemelést ellensúlyozni. Ezek közé tartozik, hogy a1 Mis­kolc—Kazincbarcika vona­lon sűrítették a járatokat. Hozzáláttak a Sajóecseg—Sa- jószentpéter közötti szakasz vágányainak átépítéséhez — ennek befejeztével 100 kilo­méteres sebességgel közle­kedhetnek majd itt a sze­relvények. Több állomáson, így például a miskolci Ti­szai pályaudvaron, a váró­termek korszerűsítésével, rendbentartásával teszik ké­nyelmesebbé a várakozást. A jellegzetesen aprófalvas te­lepülésű borsodi vidékeken, például az edelényi járás­ban a 3. számú Volán Vál­lalat járatai szállítják a köz­utakon az utasokat. A 'helyi tanácsokkal és üzemekkel összefogva társadalmi mun­kában 30 településen fedett várótermet létesítettek. A bodrogközi és a hegy­közi részen — ahol a kisvas­út megszűnése után a for­galmat szintén a Volán já­ratai bonyolítják le — ugyancsak kiépítették a vá­róterem-hálózatot, s bővítet­ték a jegy váltási lehetősége­ket. Győrben vasútmozit nyitot­tak, ahol a délutáni órák­ban kisfilmeket vetítenek. Egy másik váróteremben könyvtárat és újságolvasó helyet alakítottak ki. Pest megyében a MÁV- vonalakon javítják a mun- kábajárók utazási feltételeit. Több vonalon ma már zárt ingavonatok közlekednek, melyek szigorú rend szerint állnak le külső és belső tisz­tításra. A 4-es számú Volán Vál­lalatnál Fuglevich Rezső igazgatóhelyettes elmondot­ta: a trafiemeléssel gazda­sági előnyhöz nem jutottak. Sőt, azóta jelentősen csökkent az utaslét­szám. Ettől függetlenül arra törek­szenek, hogy még színvona- labbá, kulturáltabbá tegyék egyik legjelentősebb szolgál­tatásukat, az utasközlekedést. Eger, Gyöngyös, Hatvan kör­nyező falvaibái bejáró utasok naponta tapasztalhatták is, hogy folyamatosan leselejte­zik a régi típusú Ikarus bu­szokat, s helyettük korszerű, kényelmes, a mai idők kö­vetelményének megfelelő jár­műveken utazhatnak. Az igazgatóhelyettes szerint az év végéig kivonják a forga­lomból a régi típusokat, hogy minden településre kulturált körülmények közptt lehessen eljutni. Rendszeresen figyelemmel kísérik az utasforgalmat, s ahol úgy látják, hogy nagy a zsúfoltság, mentesítő, ki­segítő járatokat indítottak. így például lapunkban ad­tunk hangot annak az olva­sói véleménynek, ami sze­rint az Eger—Szilvásvárad között közlekedők több eset­ben már nem férnek fel az autóbuszra. Azóta a hét vé­geken a csúcsidőszakban két. autóbusz biztosítja a kényel­mes utazást. A Volán 4. számú Vál­lalatánál — az elmondottak szerint — felkészültek a közelgő télre is. Az időjá­rástól függően újra megin­dítják majd a mátrai szá­ratokat. A menetrend szerin­ti mátrai, bükki vonalakon pedig az utaslétszámtól füg­gően mentesítő autóbuszok­kal kívánják elérni a zsú­foltság megszüntetését. A megyeszékhelyen néhány hónapja két új járatot is forgalomba helyeztek, a 2-est és a 7-est, bekapcsolva ez­zel a hálózatba újabb vá­rosrészeket. Zökkenőmente­sen áttértek az új menet­jegy érvényesítési technikára is. A megye mindhárom városában számtalan helyen lehet je­gyet vásárolni, s már nem kell bosszankodni, az idejét­múlt, sok problémát okozó, korszerűtlen jegyautóma- tákkal. Az igazgatóhelyettes vé­gezetül azt is elmondta, hogy a vállalat valamennyi utasszálító autóbuszán fel­tüntetik, hogy melyik dol­gozójuk vezeti a gépjármű­vet. Azóta sokkal kevesebb a panasz, s számtalan kelle­metlenséget is el tudnak így kerülni. Apollabb. tisztább lett az egri autóbusz pályaudvar is (Fotó: Kőhidi Imrei A Száva-kenu csiszolása közben. A mezőgazdaság egyre nö­vekvő gépesítése tette szük­ségszerűvé Kiskörén is a Vö­rös Hajnal Termelőszövetke­zetnél, hogy a felszabadult munkaerő számára mellék: üzemágat létesítsen. A Hu- polplasztik Ipari Szövetkezet­tel kooperálva jött létre 2 évvel ezelőtt a poliészterfel­dolgozó üzem. Kezdetben Trabant-sárvédőket, orvosi műszerdobozokat, hullámle­mezeket készítettek az itt dolgozók. Alkalmazkodva a piac igényeihez, a hiánycikk­nek számító üvegszálerősíté- sü poliészter kenuk és csó­nakok gyártására tértek át. Ez évben többfajta típusból több száz darab készül a belföldi megrendelőknek és NSZK exportra. Bódi Imréné és Mezei Mihályné a ZW 490 mellett Magda Attiláné az utolsó simításokat végzi az elkészült vizi járművön (Fotói Szabó Sándor) Takarékos vízleeresztés a Balatonon Megnyitották a Sió zsilip­jét, de az idén ősszel csak minimális mennyiségű vizet engednek le a Balatonból, mert a csapadékszegény idő-y járás miatt amúgy is igen alacsony a víz szintje. A ta­karékos vízleeresztésre a ha­lászatnak van szüksége, hogy feltölthessék az angolnacsap­dákat. A halászoknak tíz napjuk van arra, hogy csap­dába gyűjtsék a Duna irá­nyába vándorútra készülő angolnákat. A Sió vizének sekélysége miatt elmaradt a Balaton és a Duna közötti hajóúsztatás is. A Balatonfüredi Hajó­gyárban készített és a sió­foki műhelyben felújított úszóegységeket a tél beáll­táig a zsilip közelében vetik horgonyra, és ha az őszi csa­padék elegendő lesz, decem­berben úsztatják le a Duná­ra. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom