Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-29 / 256. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 29., szombat S TÖBBEN EGYÜTT Megmarad-e a kérdőjel? Az új borok próbaderítését végzi a laboratóriumban Mrena Zoltánná (Fotó: Szabó Sándor) Ezt a kérdőjelet a piaci viszonyok változása állította a szőlő- és bortermelés gazdái elé. Már a múlt évi szüret után is bizonyos meghökkenés terjedt el, mert a jó termés az értékesítés nehézségeit idézte fel. A kérdőjel tehát nem mai keletű, sőt: a „kiegyenesedése” sem fejeződött be. Várható-e, hogy megmakacsolja magát és a jövőben is ott „meredezik” majd előttünk? Fel kell rá készülnünk Amikor a tennivalók felől érdeklődtem a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz elnökétől, Visontai Lászlótól, ő summázva így összegezte azokat: — Fel kell készülnünk arra, hogy a minőség a meghatározója a szőlő- és a bortermesztésünknek is itt, a Mátraalján és más vidékeken is. A csupán mennyiségi szemléletünkön módosítanunk kell. — Fogjuk vissza tehát a termés eredményét? — Az a tény, hogy ma már a százhúsz-százötven mázsás hektáronkénti átlagot emlegethetjük, nagy eredménye a magyar mezőgazdaságnak. Erre büszkék lehetünk. Nem arról van szó, hogy lépjünk vissza, hanem arról, hogy a minőségi mutatókban is érjük utol magunkat^ Ha az értékesítésre összpontosítunk, azt is mondhatjuk, a gyöngyösi termelőszövetkezetnek régi, megbízható partnere a borkombinát. Ha az átvételi árak megállapításában van is vita köztük olykor-olykor, a végén csak közös nevezőre jutnak. Még a termés tárolásának a gondját is megoldják a közös akarat segítségével. Tízezer hektó Az abasári Rákóczi Tsz- ben az elnök, Rudas Sándor arról beszél, hogy ők még a tavalyi termés értékesítésével sem végeztek. Még tízezer hektó borunk van a pincében. — Most állapodtunk meg egy jogoszláv céggel. Elvisz tőlünk ötezer hektó bort. Előbb úgy volt, hogy a szállításról ő gondoskodik, aztán közölte: nincs rá eszköze. Nálunk pedig a MÁV nem tud mindig annyi tartálykocsit adni, mint ameny- nyi kellene. — Mit kapnak a borért most? — Tizenhat forintot literenként. — Megéri? — Muszáj eladnunk, ez a lényeg. Kell a tárolótér az új terméshez. — Hogyan lehetne ezt a kényszerhelyzetet kikerülni? — Ügy, hogy meg kellene építenünk annyi tárolóteret, amennyi elegendő a megtermelt borhoz. Egyelőre eny- nyivel nem rendelkezünk, bár a lehetséges lépéseket megtesszük. Mik is ezek a lehetséges lépések? Többek között: a pipishegyi gyártól kibérlik a víztárolót, ahol négyezer hektó bor elhelyezhető. A Thorez Bányaüzem rekultivációs telepén is kaptak helyet kétezer hektónak, míg Gyöngyösön egy magántulajdonban levő pincébe ezer hektó bort tudnak bevinni. Mindez így jobb a semminél, de senki sem áltatja magát: csupán átmeneti és szükségmegoldás ez így. Másokkal közösen A gyöngyösi állami gazdaság irányításával évek óta él és dolgozik egy társulás, öt tsz-t és három állami gazdaságot foglal magába. Egyik céljuk a bor tárolásának a megoldása. A dömsödi tsz már építi a társulás keretében a hatezer hektoliteres bortárolót Abasáron. De ez még nem oldja meg a gondokat. A társulás csak segít. De az abasáriaknak évente mintegy harmincegyezer hektolitert befogadó tárolótérrel kellene rendelkezniük. Ügy számítják, öt-hat éven belül el is jutnak odáig. És addig ... ? — Ha szükséges, a helybeli kis pincéket is bérbe kell vennünk — mondja a tsz elnöke. — Érdemes minden bort a szüretet követő évben értékesíteni? — Anyagilag nem vagyunk érdekeltek abban, hogy több évjáratot is megtartsunk, kezeljünk. Sőt! Olyannyira nem, tehetjük hozzá, hogy a minőség szintjének a fokozása is csak egy bizonyos határig kifizetődő a termelőnek. Nem szabad tehát a minőségi követelményeket „áz egekig” emelni. Vagy: változtatni kell az érdekeltségi követelményeken. Ellenvetés nélkül Közismertek azok a rendelkezések, amelyek nemrég láttak napvilágot a szürettel, a must és a bor minőségével kapcsolatban. — összehívtuk tanácskozásra a háztáji és a hobbikertek tulajdonosait. Ismertettük velük a követelményeket és a minőségi feltételeket. Nagy érdeklődés fogadta a tájékoztatást és senki sem akadékoskodott. Igyekeztek még a részleteket is tisztázni. Ebből az derül ki, hogy a szőlőtermesztők sem , vitatják a minőségi megszorítások jogosságát. Érthető, hiszen ők is nagyon jól tudják, ko-. rábban inkább csak emlegettük a minőség növelését, mintsem törekedtünk volna rá. Végül: arra a kérdésre, vajon az értékesítési terület kérdőjelei mgemaradnak-e, meg kell-e maradniuk, a gazdaságok tulajdonosai és a közös gazdaságok vezetői egyértelműen válaszolták: nem, nem szükségszerű a megmaradásuk. A feladatokat a szőlő metA vezérlőpult segítségével az egész feldolgozást irányítja és CB-rádión teremt kapcsolatot Pethes Ferenc az abasári tsz borászati üzemében szésével, ápolásával, gondozásával kell kezdeni. A költségek oldaláról is vizsgálni kell, milyen munkafolyamat mennyit ér meg, aztán folytatni kell a szüret optimális időben és időtartamban való elvégzésével, majd a feldolgozással és a bor kezelésével. Később a palackozásával, tárolásával, hogy az értékesítés mindig a legkedvezőbb piaci körülmények között történjék meg. Hogy ez a sor így > nagyon hosszú? Kétségtelen. De így reális. Egyetlen láncszeme sem eshet ki — következmények nélkül. Ha a kérdőjeleket el akarjuk kerülni. G. Molnár Ferenc Ne tévesszen meg senkit az álarc: én a kontraszelekció áldozata vagyok Szűr, kalap, pásztorbot, meg a nyáj — ugyan mi hiányzik? Elfogynak a nyájak...? Északi végeinknek a juhászat gondjairól — Szereti ön a birkagulyást? — Pfuj! Ki nem állhatom, büdös. — És a verseket? — Nagyon. — Akkor mondom: ,,Délibábos ég alatt kolompol Kiskunságnak száz kövér gulyája, Deleléskor hosszú gémű kútnál Széles vályú kettős ága várja.” ★ Hol vagy már délibáb? És — leginkább — hol vagytok, gulyák.. .?! — Nálunk éppenséggel még található juhászat, de délibábokat természetesen nem kergetünk — válaszol elsőként Erdélyi Dénes elnökhelyettes Bélapátfalván. Az állományunk megközelíti az ötezret, anyajuhok, növendékek. A közös munka terhére ennyivel nem bírnánk. Ügy oldottuk meg, hogy kiadtuk a tagjainknak tartásra, minden vállalkozónak három évre 300-at. Itt egyébként évek óta, de különösen 1979-től veszteséges a juhászat, úgy 1,5—3 millió forint mínuszt „hoz” -venként. — Akkor miért...? __ierutetnasznositás miatt. Nekünk itt, a hegyek közt 3,5 ezer hektár legelőnk van, másként nem tudnánk hasznosítani. Ez akkora, hogy a jelenlegi állomány dupláját is elbírná — ha megérné. — Valamikor megérte... — Más gazdasági körülmények között. Ebben az volt az üzlet, hogy pecse- nyebárányt és növendékeket tudtunk eladni jó áron közös piaci és arab országoknak. Mondanom sem kell, valutanyerés volt a cél. De ez csődöt mondott, mert a külker nem tudta úgy eladni, hogy a tsz-nek kifizetődő legyen. Mondok egy példát: nálunk az a helyzet, hogy ha mondjuk tízezer pecsenyebárányt el akarok adni, akkor nekem hétezret meg kell venni, mert saját szaporulatból csak háromezer van. Mármost, amennyiben a hétezerhez nem jutok elég olcsón, akkor hozzá sem érdemes fogni. Így tavaly már csak a felét vettük meg annak, amit terveztünk, amikor még megfelelő volt a vételár. (Sokan ma is úgy vélik, a világ egyik legegyszerűbb dolga a juhászat: a birka — úgymond — igénytelen, a jég hátán is megél. Nos, nemhogy a jég, de még a hegy hátán sem ilyen köny- nyű a képlet. Bélapátfalván, mint az elnökhelyettes és a juhászati ágazat vezetője elmondták, nagyon költséges a tartás. Itt nincs kukoricaszár, nincs répafej etetésre, drága pénzen kell megvenni a takarmányt, melynek szállítási költségei is igen tetemesek, az energiaköltségekről nem is beszélve. Továbbá: a korszerű tartás már fejőgépet is feltételezne, de az ára ennek is nagyon felment, és mivel a mi környékünkön juhtej feldolgozására nem vállalkoznak a gazdaságok, ezt az értékes terméket nagyon messzire — Hajdúböszörménybe — kell szállítani. — Visszatérve a konkrét helyzetünkre — folytatja a gondolatsort Erdélyi Dénes —, itt egyszerűen bizonytalanná vált a hizlalás. Közrejátszott ebben az említetteken kívül konkurren- cia, embargó, ráadásul a gyapjú ára is kedvezőtlen, munkaerőgondok, bár ez utóbbi éppen most szerencsére nálunk nincs. Ezzel együtt általában elmondható, hogy kevés az igazán hozzáértő, állatszerető ember. (Hol vagytok, régi, jó juhászok. Hol a szűr, a kalap, a rézkampós pásztorbot, hol a terelő pulikutya...?!) — Most hát mit várhatunk? — Ügy tudom, új kezdeményezésként fél évre garantálni fogják az árakat, a felvásárlásit is, az eladásit is. Remélhetőleg nem kerülnek olyan helyzetbe, mint amikor az olaszok nem vették át a szállítmányt és 50— 55 kilós bárányok maradtak a nyakunkon. .. Most ez a részestartás elég jó megölBe-, be-, be ... MI semmiről se’ tehetünk (Fotó: Perl Márton) dásnak látszik. A vállalkozók bevonják a munkába családtagjaikat, nagyobb az odafigyelés, több a takarmány, csökkent az elhullás. összességében azt mondhatom: reméljük, idén kifutunk nullára, és az már jó. Lényegében mint manapság már minden —, közgazda- sági, piaci kérdés ez is. (Ez motiválhatta a tarna- leleszi megoldást, ahol egyszerűen felszámolták az — igaz, nem túl nagy — 1200- as juhállományt. Maradt azonban birka Pétervásárán és Bátorban. . .) • ★ — Itt mi a helyzet? — Nagyjából ezen a vidéken mindnyájan egy cipőben járunk. A tavalyi exportárak miatt országosan veszteségessé vált a juhászat. Másrészről: nem vált be a sűrített elletés sem, az anyajuhok korán meddővé váltak, sokat 4—5 évesen ki kellett selejtezni, pedig egyébként 8 évig bírni kellene egy-egy anyának, — mondja Majoros Géza a bá- tori Bükkvidéke Tsz elnöke. — Megoldás? — Évente egyszeri, irányított elletés, karácsony, illetve újév előtt, amikor keletje — és ára — van a tejesés a pecsenyebáránynak. Na meg, persze, húsvétkor, amikor 40 százalékkal többet adnak érte. — Bélapátfalván több tényezőt felsoroltak, ami veszteségessé tette a juhászati ágazatot. Itt mivel tudnák még az ott elmondottakat kiegészíteni? — Ügynevezett negatív kontraszelekciót csináltak: a jót eladták jó pénzért — mert arra ugye mindig szükség van —, és megmaradt a gyenge, ezt szaporították tovább. Mi itt ez évben visszatértünk az egyszeri elletésre, az elöregedett anyaállományt (kb. 38 százalék) kisöpörtük. A megmaradtat szeretnénk természetes legelőn tartani, a tartási költséget összességében felére fogjuk csökkenteni. Reméljük, jövőre így rentábilissá válik a juhászat idén azonban biztos, hogy még 5 százalékos veszteséget hoz. Megszüntetni azonban semmiképpen sem fogjuk. A magyar juhra, a tejesés a pecsenyebárányra hagyományos nemzetközi piac alakult ki. Igény van rá, még akkor is, ha ezt átmenetileg a konkurrencia, a recesszió vagy politikai okok visszaszorítják. Sokat jelent például, hogy Ausztráliában véget ért az aszály, és így megszűnt a kényszerértékesítés, újra mi következünk. .. B. Kun Tibor Hegyek közt nincsen délibáb — Hol vagytok, régi juhászok — Ami nem jó: negatív kontraszelekció
