Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-29 / 256. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1983. október 29., szombat Kreiskyt ünnepelte az SPÖ kongresszusa Bruno Kreisky távozó elnök méltatása jellemezte tegnap az Osztrák Szocialista Párt kongresszusát. Mint már korábban a párt vezetői, ez­úttal a neves külföldi vendé­gek: Willy Brandt, az SPD és a Szocialista Internacio- nálé elnöke, Olof Palme svéd, Kalevi Sorsa finn pártvezető és kormányfő méltatták Kreisky érdemeit a semleges Ausztria felvi. rágoztatásában és a nem­zetközi politikában. Willy Brandt beszédében egyébként újólag síkraszállt az enyhülési politika, a fegy­verzetkorlátozás mellett. Nem csatlakozik az Ameri- ka-ellenes hangulatokhoz, de nem tudja belátni, mi­ért nem fogadja el Washing­ton a Szovjetunió tárgyalá­si javaslatait Genfben, han­goztatta Willy Brandt. Bruno Kreisky búcsúbe­szédében hangoztatta: mara­déktalanul egyetért utódja, Fred Sinowatz kancellár minden politikai döntésével. (A kancellárt Kreisky utód­jává választják a pártelnö­ki tisztségben is.) A pártkongresszus küldöt­tei hosszú, meleg ünneplés­ben részesítették Kreiskyt, aki középiskolás kora óta vesz részt a szociáldemok­rata , mozgalomban. Diplo­mataként, utóbb külügymi­niszterként nagy szerepe volt Ausztria semleges jog­állásának megteremtésé­ben. 16 éven át állt az SPÖ, 13 évig a szocialista kormány élén. Ünnepélyes visszavonulását minden­esetre kínos ügy zavarja meg: volt védencét és utód­jelöltjét, Hannes Androsch volt alkancellárt a kong­resszuson nem kívánják je­lölni — Kreisky nyomásá­ra — a párt vezetésébe. BIZTONSÁGI TANACS USA-vétó az elmarasztaló határozat ellen Reagan magyarázkodik Világszerte tiltakoznak az Egyesült Államok grenadal ag­ressziója miatt (Népújság telefotó — AP—KS) A Biztonsági Tanács pén­teken New York-i idő sze­rint éjjel három órakor el­marasztaló határozatról sza­vazott az Egyesült Államok Grenada ellen elkövetett agressziójával kapcsolatban. A határozat hatályba lépé­sét az amerikai vétó aka­dályozta meg. A Biztonsági Tanács sok­éves krónikájában csaknem példátlanul az Egyesült Ál­lamok egyetlen támogató szavazatot sem tudott sze­rezni és teljesen elszigete­lődve került a tagországok erkölcsi ítélőszéke elé. Ti­zenegy ország szavazott a határozat mellett és három A HO SI MINH TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA pályázatot hirdet a megüresedett PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI CSOPORTVEZETŐI ALLAS BETÖLTÉSÉRE. A pályázónak felsőfokú számviteli végzettséggel és 5-10 éves költségvetési szervnél szerzett gyakorlattal kell rendelkeznie. A pályázathoz szükséges: — részletes önéletrajz a működési terület Ismertetésével, — képesítésről szóló bizonyítvány. Az írásbeli pályázatokat kérjük 1983. november 10-ig a személyzeti osztályra, Eger, Pf. 43. 3301 címre beküldeni. A Bene-völgye Körzeti ÁFÉSZ, Ludas két évig terjedő időre szerződéses üzemeltetésre átadja a következő üzleteket: 1. sz. Italbolt, Ludas, F6 u. 54. 2. sz. melegkonyhás büfé, Ludas, Vasút út 18. 3. sz. Italbolt, Halmajugra, Kossuth u. 96. 6. sz. Italbolt, Detk, Árpád u. 10. 7. sz. Bistrá-pressó, Detk, Árpád u. 56. A pályázatokat 1983. november 28-ig kell benyújtani a következó címre: Bene-völgye Körzeti ÁFÉSZ, 3274 Ludas, Kolozsvári u. 2. sz. A versenytárgyalás 1983. december 8-án, de. 9 órakor lesz az áfész központi iroda- helyiségében, Ludas, Kolozsvári u. 2. sz. A tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a fenti címen, a szövetkezet számviteli csoportja ad. tartózkodott. Lichenstein helyettes amerikai küldött­ségvezető magányosan emelte fel a kezét, amikor a tanács elnöke ellenszavazatot kért. A szavazás eredménye Washington súlyos diplomá­ciai vereségének tekinthető. Különösen érzékenyen érinti az amerikai diplomáciát, s tartós hatással is lehet szö­vetségeseihez fűződő kap­csolataira az a tény, hogy két fontos NATO-ország — Franciaország és Hollandia — szavazatával ellene for­dult. Egy harmadik — Nagy- Britannia — tartózkodással határolta el magát a grena- dai inváziótól. Ez a körül­mény megfosztja Washing­tont szokásos érvétől, hogy magatartását a szocialista országok és a harmadik vi­lág „szavazógépezete” ítélte el. A határozati javaslat sze­rint a Biztonsági Tanács „mély sajnálatát fejezi ki a grenadai fegyveres interven­ció miatt, amely a nemzet­közi jog és Grenada függet­lenségének, szuverenitásá­nak és területi épségének durva megsértését jelenti”. Sajnálatát fejezi ki az ár­tatlan polgári személyek halála miatt, s felszólítja az összes államokat Grenada szuverenitásának tiszteletben tartására. „Felszólít a fegy­veres intervenció azonnali megszüntetésére és a kül­földi csapjatok haladéktalan kivonására Grenadából.” A határozati javaslat el­fogadása mellett szavazott Franciaország, Hollandia, Málta, Pakisztán, Zimbab­we, Guyana, Jordánia, Kína, Nicaragua, Lengyelország és a Szovjetunió, míg Nagy- Britannia, Togo és Zaire tartózkodott. A grenadai invázió men- tegetésére és a libanoni ame­rikai katonai jelenlét válto­zatlan fenntartásának in­doklására használta fel csü­törtök esti tévébeszédét Reagan amerikai elnök. Reagan, aki szerint „a grenadai és a libanoni ese­mények között a nagy távol­ság ellenére is szoros ösz- szefüggés van”, a grenadai agressziót az Egyesült Álla­mok úgynevezett globális érdekeire és elkötelezettsé­gére való hivatkozással vette védelmébe. Azt állította, hogy a kis szigetország, il­letve általa a Szovjetunió és Kuba fenyegette az Egyesült Államok biztonságát, s az amerikai katonák Grenadá- ban egy „teljes kubai tá­maszpontra bukkantak”. Ez az elnök szavai szerint — úgymond — a „sziget meg­szállására irányuló kubai szándék” bizonyítéka. Reagan szóra sem méltatta azokat a hivatalos havannai nyilatko­zatokat, amelyek egyértel­műen leszögezték: Grenadá- toan nincsenek kubai kato­nák, hanem építők és pol­gári alkalmazottak, kivéve néhány tucat katonai tanács­adót, akik Bishop kormány­fő haláláig a grenadai had­sereg mellett, illetve a biz­tonsági erőknél szolgáltak. A kubai építők önvédelem­ből könnyű gyalogsági fegy­verekkel szálltak szembe az agresszorokkal. Reagan kifejtette, hogy a Grenada elleni támadást „a lehető legkorábbi időpont­ban” szeretné befejezni, óva­kodott azonban attól, hogy időpjontot nevezzen meg. Külpolitikai kommentárunk j— Évforduló — ünneplés nélkül TELJES MÉRTEKBEN EGYET LEHET ÉRTENI Przygodski lengyel nagykövettel: a bécsi haderő­csökkentési tárgyalások tizedik évfordulója csakugyan nem ad okot az ünneplésre. Százhúsz hónappal ez­előtt, 1973. október 30-án ültek tárgyalóasztalhoz az osztrák fővárosban diplomaták és szakértők, a Var­sói Szerződés és a NATO tagállamainak képviselői, hogy a középj-európai haderők és fegyverzetek csök­kentéséről ésszerű megállapodására jussanak. Ami az azóta eltelt éveket illeti, sommásan úgy lehetne fogalmazni: Bécsben szinte tapodtat sem ju­tattak előbbre a tárgyaló felek. .Pedig lenne miről dönteniük. Európának ebben a térségében a két ka­tonai-politikai intergáció korszerűen fölszerelt had­osztályai néznek egymással farkasszemet, nagy • mennyiségű haditechnika halmozódott fel, s a konti­nens biztonságos jövője szempontjából csöppet sem lenne közömbös, sikerül-e kölcsönösen elfogadható kompromisszum formájában a csökkentést végrehaj­tani. A Varsói Szerződés tagállamai jó néhány indítványt tettek már. Jelenleg a 900—900 ezer fős haderőlét­számról folyik a vita, ám a legcsekélyebb jele sem mutatkozik annak, hogy a szóbanforgó javaslatot el­fogadják. A NATO tagállmai elsősorban azt szorgal­mazzák, hogy a szocialista országok haderőinek lét­számát körülbelül háromszor akkora arányban csök­kentsék, mint a sajátjukat. Ugyanakkor gyanakvás- sí fogadják a Varsói Szerződés statisztikáit, ami ele­ve kizárja a nélkülözhetetlen kölcsönös bizalmon alapuló megegyezés feltételeit. Sajnos, a jelenlegi roppant feszült nemzetközi lég­kör sem kedvez a bécsi tárgyalásoknak. Nem két­séges, hogy a tíz éve tárgyaló delegátusok félszem­mel mindig a szovjet—amerikai kapcsolatokat figyel lik: ha ugyanis Moszkva és Washington viszonyában kedvező változás következnék be, ez bizonyára Bécs­ben is éreztetné hatását Egyelőre ennek az ellenkezője tapasztalható. Ért­hető okokból: a NATO rakétatelepítési programja részben a bécsi tárgyalások színterét érinti. Az egy évtizede folyó eszmecseréken most az újabb tömeg­pusztító fegyverek telepítésével kell szembenézni. Tíz év alatt tehát Közép-Európában a fegyverzetcsökken­tés szempontjából nem javult, inkább romlott a helyzet. EGYOLDALÚ ELŐNYÖK MEGSZERZÉSÉRE TÖ­REKEDVE a nyugati fél eddig meghiúsított minden fajta kompromisszumos megoldást. Legfeljebb annyi­ban lehet valamiféle pozitív vonást tulajdonítani a bécsi tárgyalásoknak, hogy a plenáris üléseken, de még inkább a nemhivatalos két- és több oldalú ta­lálkozókon bizonyos részletkérdésekről kölcsönösen tájékozódhatnak a résztvevők. Az osztrák főváros tehát továbbra is alkalmas a kelet—nyugati párbe­széd folytatására. Gyapay Dénes Szocialista országok diplomáciai taoácskozása A Mongol Népköztársaság külügyminisztériumának meghívására október 26-án és 27-én Ulánbátorban több szocialista ország külügymi­niszter-helyettese munka- megbeszélést tartott. Hazán­kat Gorái Róbert külügy­miniszter-helyettes képvi­selte. A résztvevőket fogadta Dzsambin Batmönh, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tag­ja, a Mongol Népköztársa­ság Minisztertanácsának el­nöke. ' A barátság és a teljes nézetazonosság légkörében lefolyt munkatalálkozón át­fogó véleménycserét foly­tattak az ázsiai helyzet idő­szerű kérdéseiről, különös figyelemmel a térség béké­jével és biztonságával kap­csolatos tennivalókra. A résztvevők a tanácsko­zásról kiadott közleményben rámutattak a jelenlegi nem­zetközi helyzet éleződésének, az ázsiai kontinens megol­datlan problémáinak okaira. Támogatásukról biztosítot­ták a Szovjetunió, Mongólia, az indokínai és más szocia­lista országok konstruktív kezdeményezéseit, amelyek a nemzetközi légkör javítását célozzák. A tanácskozás résztvevői külön nyilatko­zatban határozottan elítélték a Grenada elleni agressziót. „Pozitív támpontok”, „elfogadhatatlan elemek” Az Andropov-ínterjú NSZK-beli visszhangja Az NSZK-ban péntekre rendkívüli mértékben felerő­södött az a visszhang, ame­lyet Jurij Andropovnak, az európai közepes hatótávolsá­gú fegyverek korlátozásáról folyó genfi tárgyalásokkal kapcsolatos Pravda-interjúja váltott ki. A kormány nevében Jür­gen Südhoff szóvivő felemás állásfoglalást tett közzé. Eszerint a Kohl-kabinet „bi­zonyos pozitív támpontokat, de egyúttal elfogadhatatlan elemeket is” lát a nyilatko­zatban. Sajátos módon a bonni hi­vatalos értékelés a „pozitív támponttal” azt emelte ki, hogy Jurij Andropov javas­latai Reagan, amerikai el­nök „legutóbbi kezdeménye­zése horderejének felis­meréséről” tanúskodnak. Az „elfogadhatatlan ele­mek” közé sorolta viszont a szóvivő a Szovjetuniónak azt a követelését, hogy a genfi tárgyalásokon a fran­cia és a brit rakétákat is vegyék figyelembe. Az NSZK kormánya szerint ez a „maximalista követelés” jelenti változatlanul a fő akadályt a megegyezés útjá­ban. Südhoff megerősítette: november 21-től megkezdik a telepítendő rakéták alko­tóelemeinek NSZK-ba való szállítását, ha addig nem születik megállapodás Genf­ben. A Német Szociáldemokra­ta Párt három magas ran­gú vezetője, Horst Ehmke, Hans-Jürgen Wilschnewski és Egon Bahr, az SDP el­nökségének tagjai, közös nyilatkozatban szólították fel az Egyesült Államok és az NSZK kormányát, hogy fogadják el további tárgya­lási alapnak Jurij Andro­pov javaslatait, és azok alapján 1985. végéig hosszab­bítsák meg a genfi tárgya­lásokat, anélkül, hogy meg­kezdenék az amerikai raké­ták telepítését. A szociáldemokrata veze­tők részletesen méltatták a szovjet javaslatok jelentősé­gét és felszólították a nyu­gati kormányokat, hogy Ju­rij Andropov kezdeménye­zésére tegyenek olyan ellen­javaslatot, amely a francia és a brit rakétákat is be­vonná az európai közepes hatótávolságú fegyverek­ről, illetve a hadászati fegyverekről folyó genfi tár­gyalásokba. Chilei tiltakozó nap Chilében a hetedik or­szágos tiltakozó napon csü­törtökön országszerte tün­tetések voltak és heves ösz- szecsapások zajlottak le a tüntetők és a csendőrök kö­zött. A hatóságok közlése szerint hetven embert letar­tóztattak, két tüntető életét vesztette, harmincán meg- sebesülek, hátuk állapota súlyos. Santiago három egyetemén több mint ezer diák csa­pott össze a csendőrökkel. A négy órán át tartó össze­tűzésben a hatóságok gu­mibotokkal ütlegelték a til­takozókat és könnygázbom­bákkal próbálták szétoszlat­ni a tömeget, a diákok kö­vekkel válaszoltak. Több mint 60 diákot letartóztat­tak, hatan pedig súlyosán megsebesültek. Comcepción déli kikötővá­rosban 10 ezer ember tün­tetett Pinochet rendszere el­len. A tiltakozó nagygyűlé­sen Gabriel Valdes, a Ke- reszténydemökrata Párt el­nöke követelte Pinochet le­mondását. A fővárostól 140 kilométerre levő Valparai- sóban is diákok tüntettek, kilencet letartóztattak. Rodolfo Seguel, a Dolgo­zók Országos Központja (CNT) országos vezetőségé­nek elnöke a csütörtöki til­takozó napot „nagyon ered­ményesnek” nevezte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom