Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-26 / 253. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 26., szerda f. „Aki ítél, végezzen önvizsgálatot is...!“ Hatvani ifjúságpolitika közelről (Fotó: Szabó Sándor) Nemrég a pártbizottság, majd a tanácsülés foglalkozott Hatvanban az ifjúság- politikai tervek időarányos végrehajtásával, a fiatalok közéleti aktivitásával, különös figyelemmel arra, hogy az alig 25 ezer lelkes város lakosságának csaknem a fele harminc éven aluli. Ebből sok olyan feladat adódik, amelyeket a helyi tanács a KISZ-bizottsággal együttműködve próbál megoldani. Hogy milyen eredménnyel? Erről beszélgettünk most Ságiné Szűcs Klári városi titkárral, jószerint felidézve azokat a gondolatokat, amelyeket annak idején szóbeli kiegészítésében elmondott. — Fiataljaink körében ma is a legfontosabb gond a lakás, és bár tudjuk, hogy a tanács sokat tesz ez ügyben, a nehézségek mégis fokozódnak — mondotta bevezetőben a KISZ-bizottság titkára. — Valahogy úgy tűnik, hogy a lakások összementek, az áruk és az építési idő pedig megnőtt, megnyúlt. De az építkezők sincsenek jobb helyzetben az építőanyag- árak emelkedése, a beszerzés nehézsége miatt. Így fiataljaink erőteljesen vetik fel, hogy szülői segítség nélkül sem 800 ezer forintos családi otthont venni, sem házat emelni nem lehet. Az átmeneti megoldásoktól viszont idegenkednek, sokan pedig nem tudják, hogy a fokozatosság elvének megfelelően is igényelhetnek lakást. Egyébként a lakáskérdés azért sem érdektelen, mert sokakban kelt perspek- tívátlanságot, emiatt aztán elfordulnak a közélettől. Mi jónak véljük ugyanekkor, hogy telekhez lehet jutni, sokan élnek is a lehetőséggel, meggondolandó azonban, nem lenne-e célszerűbb közművesített területeket biztosítani, illetve ezek arányát a kiosztható telkek között növelni. ★ — Az elmúlt években jelentősen javult Hatvan óvodai ellátása, a férőhelyek száma, 1200-ra emelkedett, ami a jogos igény kielégítését jelenti. Teljes a tan- kötelezettek beiskolázása, a középfokú tanintézetekben pedig előkészítő tanfolyamok, szakkörök, diákklubok működnek a tehetséges mun- kásgyermekek segítése végett. — Igen, a gyermekintézmények fejlesztésében sem nélkülözik a tanácsi szervek erőfeszítését. Valóban megfelelő az óvodai és bölcsődei ellátás, hely is van ezekben elegendő. Ám általános iskolai fejlesztés terén, a Baj- csy-Zsilinszky úti intézet nyolc tanteremmel történt bővítése ellenére, komolyak a gondok. Égető a helyiséghiány, magas létszámúak az idén indított osztályok, és ez a jelenség hamarosan középfokon is mutatkozni fog — mondotta Ságiné Szűcs Klári. — A középfokú iskolák fejlesztése terén viszont vannak kecsegtető jelek, és ebben közismert szerepe lesz a Damjanich Szakmunkásképző Intézet bővítésének, továbbá a betonútépítő vállalat munkás- szállójának, amely oktatási, kollégiumi céllal kerül hatvani tulajdonba. Annál fájdalmasabb, hogy friss értesülésem szerint valamelyest csúszni fog a tervezett hatodik általános iskola építése, mivel a meglevő pénzeszközöket az új rendelőintézetre kell összpontosítani. ★ — Felidéztük természetesen a szabad idő hasznos eltöltésének a feltételeit is, hiszen nem közömbös: hol, milyen körülmények között szórakozik, művelődik a hatvani fiatalság, a KISZ-esek oly nagy tábora. — Régi probléma, amiben nem tudunk ötről a hatra jutni — szögezte le a KISZ- bizottság titkára. — Szervezett formában még a könyvtár és a galéria lehetőségei a legjobbak, továbbá a szak- szervezeti művelődési házakban, illetve az iskolákban működő KISZ-szervek igyekeznek mind több programot megvalósítani, Félünk azonban, hogy egyszer majd tőlünk is terembért kérnek, ilyen esetekben, amire nincs fedezetünk. Ha pedig erre sor kerül, döntenünk kell, hogy rendezvényeinket megtartsuk-e? Természetesen nagy a várakozás a Grassal- kovich-kastély felújításával kapcsolatban. Már az komoly előrelépés lenne, ha a HM által tervezett és anyagilag támogatott, nyitott honvédségi klub létrejönne a kastély iskolával szemközti szárnyában. Ami pedig a sportolást illeti? Ügy ítéljük meg, hogy ennek a feltételei nagyjából biztosítottak. Ami leginkább hiányzik, amit mindmáig a szemünkre lobbantanak, az egy normális, az úszásoktatásra alkalmas, 33 méteres medence, amely nemcsak a versenyzést, hanem a tömegsportot is szolgálná. Ennek kapcsán jegyzem meg, hogy fiataljaink igen sokrétű, a várospolitikát segítő munkát végeznek. Ott látni őket a tisztasági, fásítási akciókban, anyagiakkal járulnak hozzá a gyermekintézmények fejlesztéséhez, most a kastély felújításához. És hogy olykor elégedetlenek? Előfordul nemegyszer, de az is igaz, hogy életvitelükben azokhoz a természetes igényekhez igazodnak, amelyeket a szülői házban megszoktak. Aki tehát ítél felettük, végezzen önvizsgálatot is ... 1 Moldvay Győző Nőuralom? Frédi? Józsi? Stain? — kortesjáték Rektorjelölt — tanárjelöl tek Dr. Szűcs László lemond főigazgatói tisztéről. Tudta ezt minden hallgató az egri főiskolán, már elindultak a találgatások: „Ki lesz az utód?" Sok név hangzott el, röpköditek a pletykák, aztán négyen maradták a rostán: Vass Éva, Holzer Alfréd, Tajta József és Zsolnai László. Töri a négy ember a fejét, mit tegyen, hogy rektor legyen? Kinevezésre egyikük sem számíthat. „Tudományos eredményeik” is csaknem azonos szintűek, meg a játék is csak annyira komoly, mint a játékok általában. Megbízatásuk három napra szól majd e hét végére, melynek fő eseménye a gólyabál. Hetek óta folyik a korteskedés. Ki lesz a diákrektor? Vas(s) lady, Frédi, Józsi vagy Stain. A végeredmény csütörtök estig várat magára. A Vas (s) lady nem amazonok módjára vetette magát a fotelbe, „csak” határozott volt, Frédi higgadt, Józsi elmélyült (ki tudja, mi járt a fejében), Stain meg egyszerűen lezser, vidám és felszabadult. Hogy e hasábok ne korteskedjenek senkiért, ugyanazt kérdezzük mindegyik „diák- hercegtől”. — Miért lesz népszerű egy főiskolás? — Azért, mert... mert férfi. Olyan kevés nálunk a fiú, hogy vigyázni kell rájuk. És reménykedtetni egy kicsit... Ezért rendezünk majd szépségversenyt számukra — mondja a Vas(s)la- dy. Frédii megvonja a vállát: — Ha erre rájönnék, egészen biztos, hogy én lennék a rektor! Józsi mint „tesis”, a mozgásmódokban látja a helyzet kulcsát: — A népszerűséget leginkább az dönti el, ki menynyit mozog az emberek között, mit tesz értük, hogyan viselkedik közöttük. Stain nagyot nevet: — Szeressen nevetni! No és eggyel több jó tulajdonsága legyen, mint ahány rossz. — Hogyan toborozzátok „híveket”? Vas(s)lady: mindent megpróbálok. Már megetettem pártolóimat a menzán saját gyártmányú palancsintával és vasi sajttal. Frédi: — Sokáig futkostunk sok-sok engedély után (ez volt a legnehezebb), aztán megnyitottuk a Frédi- bárt, megjelent a Kőlap (ez olyan mint a Népújság, bár kicsit más), életnagyságú fotókkal raktuk tele a főiskolát, a tévében kalózlóza- dást sugároztunk, volt bál, foci-show, ki tudja még mi... Józsi: — Az aerobik mintájára megszerveztük az Aejozsikot, a lányokat természetesen virággal próbálSzathmári Józsefnek és Tóth Bertalannak Sós Tamás nyújtja át a jutalmakat (Fotó: Szabó Sándor) Egy kétszázmilliós beruházás után Találkozó a gyöngyösi 214. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben Bensőséges baráti találkozóra került sor nemrégiben a gyöngyösi 214. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet új épületében. A meghívók: a KISZ Heves megyei Bizottsága, a HÁÉV és a házigazdákon kívül a gyöngyösi városi tanács. A résztvevők, a meghívottak mindazok voltak, akik részt vettek az oktatási központ létrehozására szervezett szakmai építőtáborok irányításában. Mintegy hetvenen ültek össze ez alkalommal; műszaki vezetők, szakoktatók — mindannyian, akik kitűntek e nem kis munkában. Márton József, a HÁÉV műszaki igazgatóhelyettese néhány nagyon jellemző számmal érzékeltette, milyen sokat jelentett az építkezés idején a táborozó diákok közreműködése. A három év alatt, a mintegy hétszáz tanuló több mint négymillió forintnyi termelési értéket állított elő. Ugyanakkor ellátásuk költsége mindössze egymillió 325 ezer forint volt. De túlmenvén a nem csekély anyagiakon: a HÁÉV számára sokat számított az is, hogy az építőtáborban dolgozó gyerekeket — úgy tűnik — sikerült megnyerni, s vizsgáik letétele után visszajönnek a céghez. Segített ebben az, hogy megismerhették a vállalat belső fölépítését, munkarendjét, fegyelmét — könnyű balesetre is ritkán került sor —, s a kedvező tapasztalatok alapján már az idén nyolcvan fiatal maradt a HÁÉV- nél. Sós Tamás, a KISZ megyei titkára értékelésében azt hangsúlyozta, mennyire fontosak ezek a táborok a KISZ-es fiatalok munkára nevelésében. Jó szervezés esetén — márpedig itt az volt — mestereik példaképeivé válhatnak a gyerekeknek. Nemcsak dolgozni tanítják őket — ez sem kevés —, de alakítják jellemüket, világnézetüket. Kár, hogy ma még nem mindenütt ismerik föl a kedvező lehetőségeket. Volt ugyanis néhány olyan vállalat, ahonnan a nyári gyakorlatokról (rosszul értelmezett önös érdekből) húzódozva engedték el a fiatalokat... Minden nehézség ellenére végül is egyértelmű a siker, s ez a KISZ erejét is bizonyítja. Az ünnepség következő napirendi pontjaként került sor az emléklapok, oklevelek, könyvjutalmak átnyúj- tására. Majd miután a résztvevők bejárták — s most már majdnem végleges formájában megtekintették az új iskolát, baráti beszélgetésen vettek részt a házigazdákkal. SZAFARI-BULI R-GO koncert Egerben A Randori-csoport bemutatójáról Sótlan show Kiválva az azóta feloszlott Hungária együttesből, Szikora Róbert „légiós” zenekart alapított. Az R—GO rövid idő alatt sikert ért el, latin-amerikai muzsikájuk, bolondozásuk, szép színpadképük — nem utolsósorban gyönyörű partnernőik — biztosították népszerűségüket. Televíziós shaw- juk, turnéjuk is elismerést hozott, fütyülik fülbemászó dallamaikat. Azt mondják, leginkább koncerten hatásos műsoruk. Ott érvényesül személyes varázsuk, színpadi tehetségük. Most az egri közönség is megismerkedhet velük: november 1-én, kedden 18 órától a körcsarnokban lehat megtekinteni előadásukat. tűk megnyerni, a kollégium és a főiskola között hétvégi buszt indítottunk, rektorbankjegyet nyomtunk, kedvezményes büfét nyitottunk, meg persze, bulik, műsorok, hogy eldöntsék a pártatlanok, kire szavaznak. Stain úgy dönt, hogy nem részletez: — Hogyan korteskedtünk? ... Nehezen. Kutya nehezen. — Mit változtatnál, ha nem három napra, hanem három évre kapnál megbízatást? A lady: — Szórakoztattam őket; hétfőn Éva-bál volt a főiskolán, sőt, apróbb ügyekben is segítem őket: orvosi igazolásokat osztottam a rászorulóknak. Mit tehetnék még? Frédi: — Mert a kollégiumnak nincs büféje, megtartanám a Frédi-bárt! De ez csak egy példa. Józsi szerint: — Azokat a körülmények határozzák meg De hogy változtatnék, azt biztos. Stain: — Ajajaj, de sok mindent! Persze, biztos nem lenne túl sok értelme. Én ugyanis állandóan túlzásokba esem. — Ha nem indulnál a korteskedésen, kit választanál meg? Négyen négyféleképpen fogalmazták meg azt a választ, melynek lényege Stain tömörségével: Mindegy, csak jól szórakozzunk! (Érdekes, hogy a tökéletes diákrektor nevét senki sem mondta ki. Vagy a név ez esetben nem is számít, csak a tartalom?) Melyikük győz, majd kiderül. Négyféle ember, négyféleképpen csinál valamit, ami szokatlan, ami valószínűleg jó, ami ünneppé teszi a líceumi hétköznapokat. Lehet, hogy nemcsak magukért teszik? Szabó Péter — kaszkadőrükkel Párizsi csavargókra emlékeztető gúnyájában színre lép a „csöves”, aki az „újhullámos Stúdió 11” — koncertjéről jövet a focipályák lelátójáról ismert „Magyar- ország, hejihó” — dallamát dudolássza. Hatalmas nylonzacskót tart a szájánál, amikor összetalálkozik a hústoronnyal, akivel Hacsek és Sajó stílusában beszélgetni kezd. Elmondja, hogy ő „szi- pós”, elénekli a „Hej cica, eszem azt a csöpp kis szád” című dalt, majd keleti harcossá változik, lehunyja szemeit, „sah!”-kiáltást hallat, nyakig emeli lábát, és három jól irányzott rúgást követő tarkóütéssel földre teremti Hacseket. A nézőtéren tízen tapsolnak, ketten nevetnek, a többiek értetlenül néznek és tán azon töprengenek: igaz-e, hogy egyszerű sport- bemutató keretében a napjainkban oly népszerű karate nem adható el? Nem tudjuk e kérdésre a választ. A Randori kaszkadőr csoport tagjai az egri főiskolán szerda este megtartott előadásukban meg sem próbálták. Szándékuk tisztességes volt: ötvözni a show-t az ismeretterjesztéssel, felhasználni a humor erejét a keleti sport népszerűsítéséért. A kivitelezésben volt a hiba. Rosszul csinálták. Talán el sem döntötték, hogy mit akarnak: történetbe ágyazni a rúgásokat, humorparádét rendezni, vagy színházat csinálni? Egyiket sem sikerült megvalósítaniuk. A színpadi műfajok olyan keveredése jött létre, hogy a közönség azt érezte, akkor erőlködnek a szereplők, amikor megszólalnak, nem pedig amikor puszta kézzel betontéglákat törnek. Pedig ügyesek voltak — a sportban. (sz. p.) összeállította: Németi Zsuzsa
