Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-26 / 253. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. október 26., szerda f. „Aki ítél, végezzen önvizsgálatot is...!“ Hatvani ifjúságpolitika közelről (Fotó: Szabó Sándor) Nemrég a pártbizottság, majd a tanácsülés foglalko­zott Hatvanban az ifjúság- politikai tervek időarányos végrehajtásával, a fiatalok közéleti aktivitásával, külö­nös figyelemmel arra, hogy az alig 25 ezer lelkes város lakosságának csaknem a fe­le harminc éven aluli. Eb­ből sok olyan feladat adó­dik, amelyeket a helyi ta­nács a KISZ-bizottsággal együttműködve próbál meg­oldani. Hogy milyen ered­ménnyel? Erről beszélget­tünk most Ságiné Szűcs Klá­ri városi titkárral, jószerint felidézve azokat a gondola­tokat, amelyeket annak ide­jén szóbeli kiegészítésében elmondott. — Fiataljaink körében ma is a legfontosabb gond a lakás, és bár tudjuk, hogy a tanács sokat tesz ez ügyben, a nehézségek mégis fokozód­nak — mondotta bevezető­ben a KISZ-bizottság titká­ra. — Valahogy úgy tűnik, hogy a lakások összementek, az áruk és az építési idő pe­dig megnőtt, megnyúlt. De az építkezők sincsenek jobb helyzetben az építőanyag- árak emelkedése, a beszer­zés nehézsége miatt. Így fia­taljaink erőteljesen vetik fel, hogy szülői segítség nélkül sem 800 ezer forintos csa­ládi otthont venni, sem há­zat emelni nem lehet. Az átmeneti megoldásoktól vi­szont idegenkednek, sokan pedig nem tudják, hogy a fokozatosság elvének megfe­lelően is igényelhetnek la­kást. Egyébként a lakáskér­dés azért sem érdektelen, mert sokakban kelt perspek- tívátlanságot, emiatt aztán elfordulnak a közélettől. Mi jónak véljük ugyanekkor, hogy telekhez lehet jutni, sokan élnek is a lehetőség­gel, meggondolandó azonban, nem lenne-e célszerűbb köz­művesített területeket biz­tosítani, illetve ezek arányát a kiosztható telkek között növelni. ★ — Az elmúlt években je­lentősen javult Hatvan óvo­dai ellátása, a férőhelyek száma, 1200-ra emelkedett, ami a jogos igény kielégí­tését jelenti. Teljes a tan- kötelezettek beiskolázása, a középfokú tanintézetekben pedig előkészítő tanfolya­mok, szakkörök, diákklubok működnek a tehetséges mun- kásgyermekek segítése vé­gett. — Igen, a gyermekintéz­mények fejlesztésében sem nélkülözik a tanácsi szervek erőfeszítését. Valóban meg­felelő az óvodai és bölcsődei ellátás, hely is van ezekben elegendő. Ám általános is­kolai fejlesztés terén, a Baj- csy-Zsilinszky úti intézet nyolc tanteremmel történt bővítése ellenére, komolyak a gondok. Égető a helyiség­hiány, magas létszámúak az idén indított osztályok, és ez a jelenség hamarosan középfokon is mutatkozni fog — mondotta Ságiné Szűcs Klári. — A középfokú iskolák fejlesztése terén vi­szont vannak kecsegtető je­lek, és ebben közismert sze­repe lesz a Damjanich Szakmunkásképző Intézet bővítésének, továbbá a be­tonútépítő vállalat munkás- szállójának, amely oktatási, kollégiumi céllal kerül hat­vani tulajdonba. Annál fáj­dalmasabb, hogy friss érte­sülésem szerint valamelyest csúszni fog a tervezett ha­todik általános iskola épí­tése, mivel a meglevő pénz­eszközöket az új rendelőin­tézetre kell összpontosítani. ★ — Felidéztük természete­sen a szabad idő hasznos el­töltésének a feltételeit is, hiszen nem közömbös: hol, milyen körülmények között szórakozik, művelődik a hat­vani fiatalság, a KISZ-esek oly nagy tábora. — Régi probléma, amiben nem tudunk ötről a hatra jutni — szögezte le a KISZ- bizottság titkára. — Szerve­zett formában még a könyv­tár és a galéria lehetőségei a legjobbak, továbbá a szak- szervezeti művelődési há­zakban, illetve az iskolák­ban működő KISZ-szervek igyekeznek mind több prog­ramot megvalósítani, Félünk azonban, hogy egyszer majd tőlünk is terembért kérnek, ilyen esetekben, amire nincs fedezetünk. Ha pedig erre sor kerül, döntenünk kell, hogy rendezvényeinket meg­tartsuk-e? Természetesen nagy a várakozás a Grassal- kovich-kastély felújításával kapcsolatban. Már az ko­moly előrelépés lenne, ha a HM által tervezett és anya­gilag támogatott, nyitott honvédségi klub létrejönne a kastély iskolával szemköz­ti szárnyában. Ami pedig a sportolást illeti? Ügy ítél­jük meg, hogy ennek a fel­tételei nagyjából biztosítot­tak. Ami leginkább hiány­zik, amit mindmáig a sze­münkre lobbantanak, az egy normális, az úszásoktatásra alkalmas, 33 méteres meden­ce, amely nemcsak a ver­senyzést, hanem a tömeg­sportot is szolgálná. Ennek kapcsán jegyzem meg, hogy fiataljaink igen sokrétű, a várospolitikát segítő mun­kát végeznek. Ott látni őket a tisztasági, fásítási akciók­ban, anyagiakkal járulnak hozzá a gyermekintézmé­nyek fejlesztéséhez, most a kastély felújításához. És hogy olykor elégedetlenek? Előfordul nemegyszer, de az is igaz, hogy életvitelükben azokhoz a természetes igé­nyekhez igazodnak, amelye­ket a szülői házban meg­szoktak. Aki tehát ítél fe­lettük, végezzen önvizsgála­tot is ... 1 Moldvay Győző Nőuralom? Frédi? Józsi? Stain? — kortesjáték Rektor­jelölt — tanárjelöl tek Dr. Szűcs László lemond főigazgatói tisztéről. Tudta ezt minden hallgató az egri főiskolán, már elindultak a találgatások: „Ki lesz az utód?" Sok név hangzott el, röpköditek a pletykák, aztán négyen maradták a rostán: Vass Éva, Holzer Alfréd, Tajta József és Zsolnai László. Töri a négy ember a fejét, mit tegyen, hogy rektor legyen? Kineve­zésre egyikük sem számíthat. „Tudományos eredményeik” is csaknem azonos szintűek, meg a játék is csak annyira komoly, mint a játékok álta­lában. Megbízatásuk három napra szól majd e hét vé­gére, melynek fő eseménye a gólyabál. Hetek óta folyik a kortes­kedés. Ki lesz a diákrektor? Vas(s) lady, Frédi, Józsi vagy Stain. A végeredmény csütörtök estig várat magá­ra. A Vas (s) lady nem ama­zonok módjára vetette magát a fotelbe, „csak” határozott volt, Frédi higgadt, Józsi el­mélyült (ki tudja, mi járt a fejében), Stain meg egysze­rűen lezser, vidám és felsza­badult. Hogy e hasábok ne kortes­kedjenek senkiért, ugyanazt kérdezzük mindegyik „diák- hercegtől”. — Miért lesz népszerű egy főiskolás? — Azért, mert... mert férfi. Olyan kevés nálunk a fiú, hogy vigyázni kell rá­juk. És reménykedtetni egy kicsit... Ezért rendezünk majd szépségversenyt szá­mukra — mondja a Vas(s)la- dy. Frédii megvonja a vállát: — Ha erre rájönnék, egé­szen biztos, hogy én lennék a rektor! Józsi mint „tesis”, a moz­gásmódokban látja a hely­zet kulcsát: — A népszerűséget legin­kább az dönti el, ki meny­nyit mozog az emberek kö­zött, mit tesz értük, hogyan viselkedik közöttük. Stain nagyot nevet: — Szeressen nevetni! No és eggyel több jó tulajdon­sága legyen, mint ahány rossz. — Hogyan toborozzátok „híveket”? Vas(s)lady: mindent meg­próbálok. Már megetettem pártolóimat a menzán saját gyártmányú palancsintával és vasi sajttal. Frédi: — Sokáig futkos­tunk sok-sok engedély után (ez volt a legnehezebb), az­tán megnyitottuk a Frédi- bárt, megjelent a Kőlap (ez olyan mint a Népújság, bár kicsit más), életnagyságú fotókkal raktuk tele a főis­kolát, a tévében kalózlóza- dást sugároztunk, volt bál, foci-show, ki tudja még mi... Józsi: — Az aerobik min­tájára megszerveztük az Aejozsikot, a lányokat ter­mészetesen virággal próbál­Szathmári Józsefnek és Tóth Bertalannak Sós Tamás nyújtja át a jutalmakat (Fotó: Szabó Sándor) Egy kétszázmilliós beruházás után Találkozó a gyöngyösi 214. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben Bensőséges baráti találko­zóra került sor nemrégiben a gyöngyösi 214. számú Ipa­ri Szakmunkásképző Inté­zet új épületében. A meghí­vók: a KISZ Heves megyei Bizottsága, a HÁÉV és a házigazdákon kívül a gyön­gyösi városi tanács. A részt­vevők, a meghívottak mind­azok voltak, akik részt vet­tek az oktatási központ lét­rehozására szervezett szak­mai építőtáborok irányításá­ban. Mintegy hetvenen ültek össze ez alkalommal; műsza­ki vezetők, szakoktatók — mindannyian, akik kitűntek e nem kis munkában. Márton József, a HÁÉV műszaki igazgatóhelyette­se néhány nagyon jellemző számmal érzékeltette, milyen sokat jelentett az építkezés idején a táborozó diákok közreműködése. A három év alatt, a mintegy hétszáz ta­nuló több mint négymillió forintnyi termelési értéket állított elő. Ugyanakkor el­látásuk költsége mindössze egymillió 325 ezer forint volt. De túlmenvén a nem cse­kély anyagiakon: a HÁÉV számára sokat számított az is, hogy az építőtáborban dolgozó gyerekeket — úgy tűnik — sikerült megnyerni, s vizsgáik letétele után visszajönnek a céghez. Se­gített ebben az, hogy megis­merhették a vállalat belső fölépítését, munkarendjét, fe­gyelmét — könnyű baleset­re is ritkán került sor —, s a kedvező tapasztalatok alapján már az idén nyolc­van fiatal maradt a HÁÉV- nél. Sós Tamás, a KISZ me­gyei titkára értékelésében azt hangsúlyozta, mennyire fontosak ezek a táborok a KISZ-es fiatalok munkára nevelésében. Jó szervezés esetén — márpedig itt az volt — mestereik példaképei­vé válhatnak a gyerekeknek. Nemcsak dolgozni tanítják őket — ez sem kevés —, de alakítják jellemüket, világ­nézetüket. Kár, hogy ma még nem mindenütt isme­rik föl a kedvező lehetősé­geket. Volt ugyanis néhány olyan vállalat, ahonnan a nyári gyakorlatokról (rosszul értelmezett önös érdekből) húzódozva engedték el a fiatalokat... Minden nehézség ellenére végül is egyértelmű a siker, s ez a KISZ erejét is bizo­nyítja. Az ünnepség következő napirendi pontjaként került sor az emléklapok, okleve­lek, könyvjutalmak átnyúj- tására. Majd miután a részt­vevők bejárták — s most már majdnem végleges for­májában megtekintették az új iskolát, baráti beszélge­tésen vettek részt a házi­gazdákkal. SZAFARI-BULI R-GO koncert Egerben A Randori-csoport bemutatójáról Sótlan show Kiválva az azóta feloszlott Hungária együttesből, Szikora Róbert „légiós” zenekart alapított. Az R—GO rövid idő alatt sikert ért el, latin-amerikai muzsikájuk, bolondozásuk, szép színpadképük — nem utolsósorban gyönyörű partner­nőik — biztosították népszerűségüket. Televíziós shaw- juk, turnéjuk is elismerést hozott, fütyülik fülbemászó dal­lamaikat. Azt mondják, leginkább koncerten hatásos műsoruk. Ott érvényesül személyes varázsuk, színpadi tehetségük. Most az egri közönség is megismerkedhet velük: november 1-én, kedden 18 órától a körcsarnokban lehat megtekinteni elő­adásukat. tűk megnyerni, a kollégium és a főiskola között hétvégi buszt indítottunk, rektor­bankjegyet nyomtunk, ked­vezményes büfét nyitottunk, meg persze, bulik, műsorok, hogy eldöntsék a pártatla­nok, kire szavaznak. Stain úgy dönt, hogy nem részletez: — Hogyan korteskedtünk? ... Nehezen. Kutya nehe­zen. — Mit változtatnál, ha nem három napra, hanem három évre kapnál megbí­zatást? A lady: — Szórakoztattam őket; hétfőn Éva-bál volt a főiskolán, sőt, apróbb ügyek­ben is segítem őket: orvosi igazolásokat osztottam a rá­szorulóknak. Mit tehetnék még? Frédi: — Mert a kollégi­umnak nincs büféje, meg­tartanám a Frédi-bárt! De ez csak egy példa. Józsi szerint: — Azokat a körülmények határozzák meg De hogy változtatnék, azt biztos. Stain: — Ajajaj, de sok mindent! Persze, biztos nem lenne túl sok értel­me. Én ugyanis állandóan túlzásokba esem. — Ha nem indulnál a kor­teskedésen, kit választanál meg? Négyen négyféleképpen fo­galmazták meg azt a vá­laszt, melynek lényege Stain tömörségével: Mindegy, csak jól szórakozzunk! (Érdekes, hogy a tökéletes diákrektor nevét senki sem mondta ki. Vagy a név ez esetben nem is számít, csak a tartalom?) Melyikük győz, majd ki­derül. Négyféle ember, négyféleképpen csinál vala­mit, ami szokatlan, ami va­lószínűleg jó, ami ünneppé teszi a líceumi hétköznapo­kat. Lehet, hogy nemcsak magukért teszik? Szabó Péter — kaszkadő­rükkel Párizsi csavargókra emlé­keztető gúnyájában színre lép a „csöves”, aki az „új­hullámos Stúdió 11” — kon­certjéről jövet a focipályák lelátójáról ismert „Magyar- ország, hejihó” — dallamát dudolássza. Hatalmas nylon­zacskót tart a szájánál, amikor összetalálkozik a hús­toronnyal, akivel Hacsek és Sajó stílusában beszélgetni kezd. Elmondja, hogy ő „szi- pós”, elénekli a „Hej cica, eszem azt a csöpp kis szád” című dalt, majd keleti har­cossá változik, lehunyja sze­meit, „sah!”-kiáltást hallat, nyakig emeli lábát, és há­rom jól irányzott rúgást kö­vető tarkóütéssel földre te­remti Hacseket. A nézőtéren tízen tapsol­nak, ketten nevetnek, a többiek értetlenül néznek és tán azon töprengenek: igaz-e, hogy egyszerű sport- bemutató keretében a nap­jainkban oly népszerű ka­rate nem adható el? Nem tudjuk e kérdésre a választ. A Randori kaszka­dőr csoport tagjai az egri főiskolán szerda este meg­tartott előadásukban meg sem próbálták. Szándékuk tisztességes volt: ötvözni a show-t az ismeretterjesztés­sel, felhasználni a humor erejét a keleti sport népsze­rűsítéséért. A kivitelezésben volt a hiba. Rosszul csinál­ták. Talán el sem döntötték, hogy mit akarnak: történetbe ágyazni a rúgásokat, humor­parádét rendezni, vagy szín­házat csinálni? Egyiket sem sikerült megvalósítaniuk. A színpadi műfajok olyan ke­veredése jött létre, hogy a közönség azt érezte, akkor erőlködnek a szereplők, amikor megszólalnak, nem pedig amikor puszta kézzel betontéglákat törnek. Pedig ügyesek voltak — a sportban. (sz. p.) összeállította: Németi Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom