Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-23 / 251. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 23., vasárnap Az ENSZ napja Még javában dúlt a második világháború, amikor az 1943-as moszkvai nagyhatalmi értekezleten Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia. és Kína elhatározta egy világszervezet megalakítását. A Dumbarton Oaksban és a jaltai konferencián előkészített alkotmányt 1945 júniusában írták alá San Franciscóban. A dokumentum hatályba lépésének napja, október 24-e immár 38 esztendeje az ENSZ napja. A Nemzetek Szövetségének kudarcából kiindulva, az ENSZ létrehozásakor a Szovjetunió végig kitartott a modern nemzetközi jog demokratikus normáinak figyelembe vétele mellett. Az alapításnál 51 ország képviselői voltak jelen és mi sem bizonyítja jobban a világszervezet súlyát, mint hogy a hatékonyságát időnként kétségbe vonó megjegyzések ellenére ma már százhatvan felé közelít a tagállamok száma. Az ENSZ alapokmánya a háború elleni harcot jelöli meg a szervezet legfontosabb céljának, hogy a világon érvényesülhessenek az ember alapvető jogai: a munkához, a tanuláshoz, a békés élethez, a lelkiismereti szabadsághoz való jog. Való igaz, hogy súlyos problémát nem sikerült még megoldani, a Föld több pontján ma sem hallgatnak a fegyverek. De hát az ENSZ olyan ideológiai, politikai, gazdasági érdekek ütközésének színtere, hogy működése maga is eredménynek számít. A mostani, különösen feszült nemzetközi helyzetben is a vélemények cseréjének, a tárgyalásoknak a puszta ténye az, ami a javulás halvány reményét hordozza magában. Óriási felelősség nyugszik az ENSZ tagjai, főképpen a nagyhatalmak vállán: a példátlan mennyiségben fölhalmozott pusztító eszközök egyformán fenyegetik Európa, Amerika és a többi földrész lakóinak életét. Az ENSZ — bár kötelező szankciókat csak rendkívül ritkán alkalmazhat — sokat tehet jövőnkért, azért, hogy egyáltalán legyen jövőnk. Ezért munkájának mindenirányú támogatására, nem pedig zavarására, veszélyeztetésére van szükség. Ez az egész emberiség közös érdeke. A HÉTEN TÖRTÉNT HÉTFŐ: Gromiko Bécsből jövet látogatást tett az az NDK-ban — Robert McFarlane-t nevezte ki Reagan nemzetbiztonsági tanácsadónak KEDD: Berlinben összeült a KGST kormányfői szintű értekezlete, amelyen felszólalt Lázár György miniszterelnök is — Losonczi Pál Ciprusra utazott és megkezdte tárgyalásait Kiprianu elnökkel SZERDA: Gromiko Moszkvában fogadta az amerikai nagykövetet — Az ellenzéki front lemondta részvételét a libanoni nemzeti megbékélést célzó konferencián — Grenadában tűzharcban életét vesztette Bishop miniszterelnök és kormányának több tagja CSÜTÖRTÖK: Befejeződött a KGST XXXVII. ülésszaka. a kiadott közlemény hangsúlyozza a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés elmélyítésének szándékát — Berlinben ülésezett a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszteri bizottsága — Reagan sajtóértekezletén megerősítette az USA rakétatelepítési szándékát PÉNTEK: Hazaérkezett Ciprusról Losonczi Pál — Sajtóértekezlettel ért véget Londonban a brit- francia csúcstalálkozó, Thatcher asszony és Mitterrand kitartott a nyugati rakétatelepítés mellett — Nicaraguái javaslatok az USA-nak a kapcsolatok rendezésére SZOMBAT: Minden eddiginél nagyobb szabású béketüntetések az NSZK-ban — Ceausescu elnök befejezte egyiptomi látogatását — Az USA elutasította Nicaragua javaslatait Humberto Ortega nicaraguai hadügyminiszter nyilatkozik A kelet-nyugati kapcsolatokról és az eurorakéták kérdéséről tárgyalt az osztrák fővárosban a szovjet és a nyugatnémet külügyminiszter. Képünkön: Andrej Gromiko és Hans-Dietrich Genscher az egyik megbeszélés előtt Libanonban a hivatalos tűzszünet ellenére a héten is számos Incidens és fegyveres összecsapás történt. Képünkön: Naba- tiyeh városában izraeli katonai konvoj zavarta meg a helyi muzulmán ünnepet (Fotó — AP — MTI — KS) Tüntetések a békéért Svájc — külföldi szemmel BONN Az NSZK-ban nem végleges adatok szerint tóbb mint egymillióan tüntettek szombaton az amerikai rakéták tervezett telepítése és a fegyverkezési verseny ellen. A megmozdulások békésen, különösebb incidensek nélkül zajlottak le. Bonnban, a központi nagygyűlés színhelyén, mintegy 500 ezren gyűltek össze. Több mint százezer tüntető tizenegy kilométeres távolságon körülzárta a kormánynegyedet, tiltakozva a telepítés ellen és követelte a genfi tárgyalások meghosszabbítását. Willy Bradt, az SPD bonni gyűlésén elmondott beszédében a többi között feltette a kérdést: a Szovjetunió készségét fejezte ki közép-hatótávolságú fegyvereinek csökkentésére, miért nem fogadja el ezt az ajánlatot a Nyugat? Brandt határozottan óvott az amerikai rakéták telepítésének megkezdésétől, mivel az rendkívüli mértékben megnehezítené a megegyezést. Sürgette a fegyverkezési kiadások befagyasztását és azok átcsoportosítását a világ éhségzónáinak megsegítésére. Német földről soha többé nem indulhat ki háború, de aki ezt vallja, annak el kell utasítania az új nukleáris fegyverek telepítését is — szögezte le Willy Brandt. Hamburgban a városháza előtti nagygyűlésre mintegy 250—300 ezren vonultak fel. A Európában állomásozó, amerikai hadsereg stuttgarti főparancsnoksága és a Pershing—2-es rakéták befogadására kijelölt Neu-Ulm-i amerikai laktanya között a nyugatnémet és a nemzetközi békemozgalom 150 ezer tagja 110 kilométeres hosz- szúságú emberláhcot képezett, követelve a telepítésről való lemondást. LONDON Szombaton minden idők legnagyobb béketüntetését tartották Londonban, legalább 200 ezer résztvevővel. Az egésznapos megmozdulás tetőpontja a hyde-parki nagygyűlés volt, ahol beszédet tartott Kinnock, a munkáspárt vezére, Kent tiszte- letes, Frevor Huddleston püspök, a brit országos béketanács elnöke és mások. A tiltakozó akció célpontjai a Nagy-Beitanniába telepítendő új amerikai rakéták. Kent tiszteletes szerint a kormánynak tisztában kell lennie azzal, hogy a közvélemény egy óriási hányada nem támogatja a manőverező robotrepülőgépek brit földre hozatalát. BRÜSSZEL , „Ne telepítsenek új amerikai rakétákat Nyugat-Európába, szereljék le az ösz- szes atomfegyvert Európában" — ezekkel a jelszavakkal vonul utcára vasárnap Brüsszelben 200—300 ezer ember. A megmozdulás része a hét végén Nyugat- Európán átvonuló atomfegyver-ellenes tüntetési hullámnak, amit az euroraké- ták közelgő telepítése vált ki. A belgiumi megmozdulás szervezője a „békéért és leszerelésért” elnevezésű országos bizottság, amely tömörít soraiban baloldali pártokat, szakszervezeteket. Katolikus társadalmi szervezeteket (Pax Christi), ifjúsági és nőmozgalmi szervezeteket. BECS Szombaton Bécsben nagyszabású béketüntetések kezdődtek, várhatóan sok tízezer ember részvételével. A nagyszabású közös megmozdulásokat a legkülönbözőbb világnézeteket képviselő pártok, szervezetek, egyházak kezdeményezték: katolikusok, szocialisták, kommunisták, polgári és pacifista szervezetek, környezetvédők. A tüntetők délelőttől „emberlánccal” kötötték össze a bécsi amerikai és szovjet nagykövetség épületét, a jelképpel sürgetve a tárgyalásokat, a leszerelési megállapodásokat. OSLO Béketüntetést tartottak szombaton a NATO egyesültfegyveres erői norvégiai főhadiszállása előtt a norvég békemozgalom szervezetei. Tiltakoztak az ellen, hogy Norvégiát bevonják a NATO nukleáris stratégiai terveibe. A tüntetők két órán át elzárták az épület bejáratát. NEW YORK, WASHINGTON Közös akciót kezdtek az amerikai békemozgalmak a hét végén: az Egyesült Ál- , lamok több városában pén- * tektől kezdve, tömegmegmozdulásokon tiltakoznak a közepes hatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítése ellen. A békemozgalom 300 csoportja és számos egyház hét végén közzétett közös felhívása követeli, hogy azonnal szüntessék be a rakétatelepítés előkészítését. Pénteken este több ezren tüntettek az ENSZ amerikai képviseletének közelében. A floridai Orlandóban a Martin Marietta konszern üzemének kapui előtt volt tüntetés. TORONTO Kanada több városában szombaton tízezres tömegek tiltakoztak az ellen, hogy az Egyesült Államok kanadai légterében robotrepülőgépeket próbáljon ki. A békemegmozdulások szervezőinek becslése szerint mintegy 50 ezer fő vonult fel Toronto, Ottawa, Vancouver és Montreal utcáin. A kanadai kormány már régebben hozzájárult, hogy Albertában végrehajtsák az amerikai kísérleteket. Ed- montonban a békemozgalom aktivistái egyhetes tiltakozó akciót indítottak a robotrepülőgépek kipróbálásának megakadályozására. LISSZABON Atomfegyvermentes településsé nyilvánította Figueira da Főz portugál várost a város tanácsa. A határozat megtiltja, hogy a város területén atomfegyvereket telepítsenek, illetve szállítsanak. A városi tanács egyúttal október 29-re béketüntetést hirdetett. Ugyanerre a napra békemegmozdulásökat terveznek Lisszabonban és egy sor más városban is. Svájc Úri nevű kantonjában a legsvájciabbak a svájciak — mondják a kis rosszmájúságra egyébként mindig kész „maradék” svájciak. Tény és való, hogy Teli Vilmos szűkebb hazájában az országban túlsúlyban lévő német nyelvű lakosságon belül is a legak- kurátusabb és legbüszkébb svájciak élnek. A közelmúltban radarcsapdába kerültem a luzerni tó térségében és a szalutáló közlekedési rendőr a külföldi rendszámú kocsihoz lépve a következőt „jelentette”: ön 67 kilométeres sebességgel hajtott, 5 kilométert beszámítunk a radar tévedésének, a 2 kilométeres túllépésért ön 20 svájci frankot (hozzávetőlegesen 400 Ft-ot) fizet. Érthető ezek után, hogy a francia és olasz nyelvű övezetben lakó svájciak csakis akkor hagyják el kantonjukat, ha erre hivatali elfoglaltságuk kényszeríti őket. Pedig a kontinens talán legrégibb demokráciájával rendelkező semleges kis ország nem mondhat le sem a külföldi, sem a honi turizmusról. A stabil gazdasági helyzetű Svájc nemzeti jövedelmének tekintélyes hányada származik az idegenforgalomból és az ember azt hinné, hogy a rendőrök legalább a külföldiekkel szemben elnézőbbek. De nem azok, sem a közutakon, sem az országhatárokon. Á határőrök a kellemetlenségig faggatják a beutazni szándékozókat svájci úticéljaik és terveik felől, nem beszélve a pogy- gyászuk tartalmáról, de ugyanezt megteszik a hosz- szabb ideig külföldön élődolgozó svájci állampolgárokkal is. Hogy mi lehet ennek az oka? Alighanem a jólét védelmét szolgáló túlzott óvatosság. Erre utal egyebek között az is, hogy a svájciak mereven elzárkóznak a külföldi munkavállalók számának növelésétől, illetve jogaik kiterjesztéséről. Az elmúlt évben több tízezerrel csökkent a Svájcban dolgozó olasz, portugál és spanyol vendégmunkások száma, holott munkájukra — többnyire a szakképzettséget nem kívánó, ám annál nélkülözhetetlenebb kiszolgáló munkakörökről van szó — nagy szükség van. Igazságtalanság lenne azonban azt állítani, hogy a semleges Svájc csakis az idegen- forgalomból és a külföldi bankbetétekből él, illetve, hogy ezek révén lett gazdag. A svájci ipar ugyancsak erős és főleg fejlett. E téren legnagyobb harcukat a szomszédos NSZK-val vívják, nem egyszer kellemetlen meglepetéssel szolgálva számára. Legutóbb a környezetvédelmi előírások megszigorításával „tettek be” a nyugat- németeknék,- amikor a kipuf- foigó gáz- és motorzaj-szint szabályozásával gyakorlatilag kitiltották Svájcból a Mercedeseket és a Volkswa- gen-termékeket. Beengedték ezzel szemben a japán autócsodákat, ki tudja, milyen meggondolásokból. A választásokra készülő Svájc közismerten a közvetlen demokrácia gyakorlatát követi. A döntéshozatalt igyekeznek levinni a lehető legalacsonyabb, illetve legközvetlenebb szintre. Ennek köszönhető, hogy ebben az országban leggyakoribb a népszavazás : referendumot tartanak a folyók szabályozásáról csakúgy, mint a parkosítás mértékéről, a nők választójogainak kiterjesztéséről, illetve a külföldiek jelenlétéről. A szavazás tekintetében a svájciak nagyon szigorúak és következetesek. Éppen az említett Úri kantonban fordult elő a közelmúltban, hogy képviselőjük — aki időközben az államelnök helyettesének méltóságáig vitte — kezdte elhanyagolni választókerületét, mire a sértett úriak egy sebtében összehívott gyűlésen megvonták a bizalmat földijüktől, aki ezzel kénytelen volt búcsút mondani politikai pályafutásának. Ilyen ország ez, de azért van benne épp elég csodálatra méltó például az, ahogyan fenn tudják tartani verseny- képességüket a megnehezült gazdasági viszonyok közepette is. Az osztrák televízió egyszer műsort készített e kérdésről, amiből kiderült, hogy a hatékonyság terén a szomszédos osztrákok messze elmaradnak az egyébként gyakran kicsúfolt és meg- mosolygott Svájctól. Zürichben, vagy Luzemben zöld utat kap minden ipari-gazdasági újítás, nem beszélve a szervezési találékonyság támogatásáról. E téren megváltozik az előjel az állam- polgárságot illetően is. Az értéket és „know-how-t” képviselő külföldiek szívesen látott vendégek Svájcban is, maradhatnak, ameddig akarnak, pontosabban, ameddig profitálni lehet belőlük. Akcióhetet rendeztek a nyugatnémet békemozgalmi csoportúk. Képünkön: az amerikai rakéták tervezett telepítése ellen tiltakozó fiatalok Bremenhaven városában
