Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-18 / 246. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 18., kedd 5. Az egri patikatörténeti kiállítás margójára A régi egri patikák berendezéseiről Évszázados sötétségből Előtűnt a „Nagy Masina alapfala €€ Kevés város mondhatja el magáról, hogy annyi régi patikája van, mint éppen Egernek, megmaradván a gyógyszertárak bútorzata és részben értékes edényzete is. Nemcsak Egernek, de Heves megyének is első patikáját a török hódoltság után a városban megtelepedett jezsuiták létesítették, Telekesy István püspök 2 ezer forintos alapítványának felhasználásával. Az értékes barokk bútorzat, a patika többszörös áthelyezése után végül is, — miután a gyógyszer- tár a Széchenyi utcán, megszüntette működését, — a Dobó István Vármúzeum tulajdonába került. A becses berendezés rövidesen azonban új életre kelt. Amint dr. Bodó Sándortól, a Megyei Múzeumi Szervezet igazgatójától és dr. Végh Miklóstól, a Megyei Gyógyszertári Központ igazgatójától megtudtuk, hogy a Baj- csy-Zsilinszky utcában, a Városi Tanács épületében, a korábbi vetőmagbolt helyén a Gyógyszertári Központ által létesítendő úgynevezett Fikotékában állítják fel az n 13-ban alapított egri jezsuita gyógyszertár remekbe faragott bútorzatát. A Fikotéka talán Agriatéka néven fog működni, s gyógyszertáron kívül is árusítható szereket, készítményeket, gyógynövényeket, s egyebeket fog forgalmazni. Amennyire sínre került az egykori jezsuita patika bútorzata, ugyannyira megoldatlan mind a mai napig ugyancsak a múzeum birtokában lévő vár alatti egykori Őrangyal gyógyszertár védett berendezése. Az 1896- ban alapított, s a következő évben megnyílt Jakobo- vits-féle patika 1911-ben Pánczél Árpád tulajdonába került, és szép darabja a századforduló gyógyszertári bútorzatának. Sajnos patikai standedényzete nem került múzeumi kézbe. A Dobó téri Kígyó patikát 1840-ben állították fel, s 1858-ban Hibay György kezébe került. Igen értékes és szép bútorzata azonban a gyógyszertárnak közelmúltban való modernizálása során Csányba került, s az ottani patika jeles kincsét képezi. Az irgalmas szerzetesek kórházával kapcsolatban létesített patikáját 1728-ban alapították. Egernek kétségtelenül legszebb patikája az irgalmasok Gránátalmához címzett gyógyszertára, mely most kórházi célokat szolgál a vele kapcsolatos helyiségekkel és a kápolnával egyetemben. Mivel a Knézich utcai kórházbővítéssel kapcsolatban ott új, korszerű gyógyszertár létesül, felszabadul a patika, helyiségei és a gyógyszerraktári célokat szolgáló templom is. A múzeum igen jó meglátással ebben a komplexumban állandó orvosi és gyógyszerészeti kiállítást kíván létesíteni, de a nemes gondolat megvalósítása elől a kórház elzárkózó«. Pedig a múzeum birtokában van az irgalmas patika gránátalmával díszített majdnem teljes edényzete is. Annál is jobb gondolat az ott megürülő helyiségeknek említett felhasználása, hiszen Markóth Ferenc megyei és városi főorvos éppen Egerben vetette meg alapját az első hazai egyetemi szintű orvosképzésnek, s a medikusok az irgalmasok kórházában kapták gyakorlati — klinikai — kiképzésüket. Mindenképpen bízunk abban, hogy a múzeum helyes és mindenképpen reális tervezete végül is testet ölt, s funkciót kapva, bemutatásra kerülhet majd az irgalmas- rend egykori egri Gránátalmához címzett patikája is. Sugár István Az egri Mária utcai keskeny gyaloghídnál véletlenül várostörténelembe vágta csákányát egy munkásember. Árkot ástak a Közmű Építő Vállalat dolgozói a híd nyugati részénél, mert gázt kell vezetni a cifratéri elemi és óvoda részére. A földmunkánál, mintegy négy méter hosszúságban előbukkant egy régi falrészlet. Pontosan megmunkált, egybeillesztett kövein nem is látszik, hogy kétszáz éves sötétségből került elő. Ez a fal a hajdani nagy védőgát alapjának egy része, amit Eszterházy püspök és Eger városa emelt a város védelmére az ismétlődő árvizek megakadályozására, és — sajnos — az árvizekkel szemben. Eger nagy építő százada a tizennyolcadik. Eszterházy 1762-ben foglalja el székét és máris foglalkoztatja egy egyetem megépítésének gondolata. Két év múlva már szerződést köt Fellner Jakabbal, a Lyceum építésére, három év múlva pedig már megkezdődik a hatalmas palota építése. Eszterházy még idegen Egerben, nem tudja, hogy ez a terület a város egyik rendkívül alacsony pontja. Ekkor kerül kezébe Androvics Miklós kanonok egy korábbi, 1754-ben lezajlott árvízről készült feljegyzése. Ebben Androvics beszámol a természeti katasztrófa pusztításairól, elsodort emberekről, kocsikról, ötven ház összeomlásáról. Feltűnő mondat a beszámolóban: A víz magassága a városháza előtt meghaladta a hét német lábat. (2 m 18 cm.) A városháza nincs messze a Lyceumtól. A mai Széchenyi utca 12. számú ház udvarán foglalt helyet, s az úttól fából készített kerítés választotta el. A nagy művelődési központot meg kell védeni. A megoldás nem volt könnyű, mert a belvárosban hét kanyart vet a patak medre és a terület elég szűk ahhoz, hogy gátat lehessen emelni. Maradt még egy megoldás, romantikus, hősi megoldás: Szemben az árral! És ez volt a legrosszabb. Enyhe V-alakú védőfal épült a Szent Miklós (rác) kaputól (Rákóczi fogadtatásának emléktáblája) a városfal Cifrakapujáig, a mai cifratéri elemi iskola északi sarkáig. A V alján maga a széles híd, amelynek mindössze két áteresztő boltíve volt. Az egész építmény 240 méter hosszú és tulajdonképpen egybeesik a városfallal. Megépült a gát, pontos mérete szerint 4,67 méter magas és 3,78 méter széles. Az egri név „Nagy Masinának” hívta. Adták az anyagot a vár kövei. Akkor már hat éve készült a Lyceum épülete és vele egyidejűleg épült a védőgát, 1771-től 1781-ig, s egy évvel később lett kész, mint az Egyetemi épület. Nagy ünnepségek közt adták át a rendeltetésének, még zene is szólt, síp, dob, trombita. A városi közgyűlés jegyzőkönyébe bejegyezték 1781. május 22-én: „Musicis pro Benedictiane Muri, Rhen FI: 4, Kr. 18. Ami annyit jelent, muzsikusoknak a fal megáldásakor 4 rajnai forint 18 krajcár. Hogy ez a töméntelen pénz hány muzsikus közt oszlott meg, nem derül ki a jegyzőkönyvből. Ha valaki korunk elemző szenvedélyétől megszállva elolvassa ezt az idézetet, azt ne gondolja, hogy itt valami nagy „muri” volt. A murus a latin nyelvben falat, gátat jelent, s a szó a murus birtokosesete. Az idézetekkel különben is baj van. Ez a gát olyan gyönyörű volt, olyan hatalmas, hogy valamirevaló latin idézetet kellett keresni a bibliából, amit oda lehet vésni a márványtáblára, a tábla pedig helyeztessék el a híd falában, örök emlékezetül a megvédett utódoknak. Az öreg biblia legszebb része az „Énekek Éneke”, hát abból lett az idézet: „Posuerunt me custodem...” Nem árt, ha az olvasó egy pillanatra beavatódik a műfordítás rejtelmeibe: Az idézet a tőlünk eltérő gondolkodásmód és fogalmazás szerint szóról szóra ez: Helyeztek engem őrt, azaz őrnek helyeztek engem. A latin szöveg azt is megmondja, hová: „in vineis”, azaz a szőlőhegyek közé. Az idézet teljes szövegében így hangzik: Posuerunt me custodem in vineis vineam meam non custodivi. Az idézet második sorát az árvíz olvasta azok fejére, akik nem láttak tovább az első sornál. Mert a második sor meg azt mondja: szőllőhegyem nem őriztem. A két sor közt kilencvenhét év telt el. 1878. augusztus 31-én kiderült, hogy a hatalmas védőgát voltaképpen völgyzáró gát. A napokig tartó felhőszakadás folytán felgyülemlett hatalmas víztömeg hordaléka sebesen eltömte a híd két nyílását s az ár 47 méter hosszúságban áttörte a gátat, a Cifrakapu mellett és a Tél utca házait (ma Jankovics Dezső utca) elsodorva, elárasztotta a várost. Nyomát apró márványtáblák jelölik. Kapor Elemér H eti umor ét elején — Tudnál kölcsön adni egy ötvenest? — Nem tudnék. — Ezt megjegyzem magamnak ! — Ha viszont kölcsönöznék, azt biztosan elfelejtenéd. ★ A cirkuszi idomítónő szétfeszíti a tigris száját, majd óvatosan beledugja szépen feltupírozott fejét. — Erre ném lennék képes — mondja az egyik néző. — Én sem — mondja a mellette ülő —, még azt sem tudom elviselni, ha egyetlen hajszál kerül a számba! ★ Egy olcsó étteremben vagyunk. A pincér futva hozza a tányér levest és már messziről kiabál a véndég- nek: — Gyorsan, vegye el, nagyon éget! — De hiszen ez a leves teljesen hideg! — csodálkozik a vendég, amikor átveJ szí a tányért. — Nem a leves miatt mondtam! A cigaretta égette a számat! ★ A felszállás után félóra múlva megszólal a repülőgép hangszórója: — Jó napot kívánok, kedves utasaink. A repülőgép másodpilótája vagyok. Nem tudja önök közül valaki véletlenül, hogy hol van az első pilóta? ★ — És mikor érezte először, hogy ön kutya? — kérdezi a pszichiáter a betegtől. — Már egészen kicsi kölyökkutya koromban — hangzik a válasz. ★ — Képzeld, Karolcsák négy évet kapott bigámiáért. — Legalább egy kicsit kipiheni magát... A szőlőskertek ünnepe Motorizált világunkban lassan feledésbe merülnek a mezőgazdasági munkákhoz, elsősorban a termés betakarításához kapcsolódó ünnepek, szertartások, népszokások. Néhány évtizeddel ezelőtt is a gabona betakarítása, az aratás a falusi élet egyik legjelentősebb eseménye volt, befejeztekor felvonulással, tánccal, vidám mulatsággal ünnepeltek. A szőlőszüret is egyidős a mítoszokkal. Az ókor görög embere a természet csodás erőit, munkájának oltalmazó«, az isteneket látványos szertartások között ünnepelte. Megkülönböztetett tisztelet övezte Dionüszo6zt, aki az embereket a szőlő megerjesztett levével, a borral ajándékozta meg. A magyarság a szőlőt és a bort már a honfoglalás előtt ismerte, de szőlőműveléssel csak a Kárpát-medencében kezdett foglalkozni. A bor gyógyító ereje régtől ismert. Érdekesség, hogy a magyar patika szó a görög apotékából ered, ami borraktárt jelent. Apa- finé Bornemissza Anna kéziratos szakácskönyvének „kultsár mesterség” című fejezete számos borászati tennivaló leírása mellett gyógy- borok receptjét és azok orvosi javallatát is megadta. A szőlőművelés periódusairól számtalan érdekességet feljegyeztek. A szőlők patrónusa hazánkban is Orbán volt. A középkorban szobrot, kápolnát emeltek tiszteletére, névnapján, május 25-én körmenettel felkeresték szobrát, jó idő esetén felvirágozták, ellenkező esetben kövekkel, sárral dobálták. Rajta kívül Donát, Vince, Balázs és Gergely voltak még a szőlő védőszentjei. A szüret kezdetét a szőlő beérésétől függően tájanként más-más napra tűzték ki. Eger vidékén Szent Mihály napjára, szeptember 29-re esett a nevezetes dátum, a Dunántúlon és Erdélyben Teréz-napkor, október 15-én, Miskolc környékén három nappal később, a tokaji határban pedig Simon napján, október 28-án puskaropogás, mozsárdörgés adott jelt a szüretre. Nevezetes szüretek voltak a múlt században Fó- ton, Fáy Andrásnál is. 1843- ban Deák Ferenc, Kossuthék, Bajzáék, Vörösmartyék vendégeskedtek Fáy András szüretén. Irodalomtörténeti érdekesség: Deák Ferenc kérésére itt olvasta fel Vörösmarty a Fóti dal című, az előző év élményei alapján írt, feledhetetlen szépségű költeményét. Napközben szorgos munka folyt a szőlőskertekben, a hegyoldalakon. A szőlőt asszonyok, lányok, gyerekek, süldő legénykék szedték, a présházhoz izmos legények hordták puttonyokban. A betakarított termést nyitott hordókba, fakádakba öntötték, ezekben „sulykolták, dömickölték” a fürtöket. Ezután a taposókád következett, ugyanis régen lábbal taposták ki a szőlő levét, a prés későbbi találmány. A szüret végén kezdődött az igazi ünnep. A munkálatokat irányító vincellér vezetésével indult el a nótázó szüretelők menete a gazda házához, ahol aztán asztalhoz ültek. A mulatság szokásai tájanként változtak: maskarába öltözött tréía- csináló, papírkoronás szőlőkirály éppúgy megtalálható a vidám sokadalomban, mint a kerepelővei felszerelt szőlőpásztor, avagy az elmaradhatatlan szakács. A századforduló óta a látványos felvonulások, táncos mulatságok, a szüreti bál szokása olyan helyeken is elterjedt, ahol egyébként szőlőműveléssel nem foglalkoztak. A városiasodás, a szőlő- művelés és a borgazdálkodás gépesítése következtében a szüret, a szüret ünnepének hagyományai lassan feledésbe merülnek. A városi éttermekben, falusi művelődési házakban megtartott szüreti bálok, műszüretek, valamint az idegenforgalmi látványosság céljából megrendezett szüreti felvonulások már csak élesztgetési kísérletei az emberi munkát, a termést köszöntő és ünneplő régen- volt népszokásnak. (kiss gy.) Kétszáz éves kékfestő műhely Pápán a Klugl-család kékfestő üzemét 1962-ben nyilvánították múzeummá. Az eredeti minták, nyomódúcok, kelmék kiállítása mellett a 200 éves évfordulóra — november végére — elkészül a műhely rekonstrukciója is, életre kelnek a régi nyomógépek A régi gépek új életre kelnek (jobb oldali kép) A „fekete konyha" kifőző és keményítő üstökkel (MTI fotó — Horváth Éva felv.)
