Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-16 / 245. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 16., vasárnap 3. Az eredmények megőrzése a tét Immár hagyományosan, a Központi Bizottság időről időre — más fontos napirendekkel együtt — áttekinti a gazdálkodás helyzetiét is. Más a társadalmi érdeklődés szempontjából szintén kiemelkedő kérdések álltak a minapi ülés vizsgálódásának előterében: a járások átszervezése, a szakszervezeti mozgalom továbblépése, de mindez összefügg a gazdaság mindenkori helyzetévél, amelynek értékelése külön napirendben szerepelt. Mint a képből kiderült — gazdálkodásunk továbbra is kiélezett körülmények között zajlik. Közismert tény, hogy az idén mezőgazdaságunk történetének egyik legsúlyosabb aszálya sújtott le ránk. s emiatt hozzávetőlegesen mintegy 250—300 millió dollár értékű mezőgazdasági termék exportja veszett el. (Ami tovább terheli az aszálymérleget —, mintegy 200 mezőgazdasági üzem, termelőszövetkezet, állami gazdaság válhat veszteségessé.) Ilyen körülmények között érthető várakozás nyilvánult meg az iparral szemben: képes lesz-e felülmúlni 1—2 százalékos termelési növekedés ütemét; képes lesz-e jelentős többletmunkájával és exportjával ellensúlyozni az aszálykárokat. Sajnos, az év eddig eltelt hónapjaiban ezek a várakozások még nem teljesülitek. Az ipar termelése a tervezett szint alsó határán valósult meg. azaz mintegy 1 százalékkal növelte termékeinek mennyiségét. Több is került exportra a megtermelt árukból, ám a külpiacokon mind a szocialista, mind a tőkés országokban számottevő cserearány-romlást szenvedtünk el. Másként fogalmazva, olcsóbban adtunk el, mint ahogy vásároltunk. így az export értéke elmarad a kitűzött szinttől. Az ipari gondok okairól legutóbb az országgyűlés ipari bizottságának ülésén is szó esett. Ebből kiviláglott, hogy csökken a létszám, bizonyos importproblémák is adódtak, ezek szintén közrejátszottak abban, hogy a konvertibilis kivitel növekedése csak nagy árcsökkenéssel lehetséges. A gazdaságot próbára tevő nehézségek miatt mindezek okán nem könnyűek tennivalóink. Mégis ilyen feltételrendszerrel együtt is teljesítenünk kell alapvető gazdaságpolitikai céljainkat — a fizetőképesség megőrzését, a szociális biztonság fenntartását. Ez nemzeti méretű feladbt. ennek valóra váltásáról a társadalom nem mondhat le. A Központi Bizottság megállapította: „...nagyra értékelve a jelentős erőfeszítésekkel elért gazdasági eredményeket, számba véve az egyes területeken tapasztalható elmlaradásokat és nehézségeket __ Az idei terv teljesítéséhez fokozott erőfeszítéseikre van szükség.” Az erőfeszítések realitását több értékteremtő tevékenység jó munkája, töretlen áldozatkészsége is megalapozza. A vállalatoknál. a nagy és kis kollektíváknál érzékelhető a fokozott tenni akarás, az alkotókedv. Megértés mutatkozik a dolgozó emberéi körében, hogy a közös társadalmi, gazdasági feladványt megoldva folyamatosan megteremtsük a továbblépés, a fejlődés lehetőségét. Különösen örvendetes, hogy ez a szándék tetten érhető az export szempontjából fontos munkaterületeken, éppen ezért a zavartalan munkafeltételek megteremtéséért itt mindent meg kell tenni. A közeljövő erőpróbáihoz nagy segítséget fog adni gazdaságirányító rendszerünk megújítása, a reform folytatása. A Központi Bizottság áprilisi ülésén már jelezte ennek az irányát, módszereit, meghatározta fontossági sorrendjét. Ennek megfelelően folynak a reform továbbfejlesztésének teendői : a közgazdasági szabályozórendszer tökéletesítése, az új érdekeltségi, bérezési módszerek kialakítása. A gazdasági reform meggyorsítása lényegében azt fogja jelenteni, hogy a gazdálkodásban jobban érvényesülnek a világpiaci árviszonyok, az adottságokhoz igazodik az ár- és pénzügyi szabályozórendszer, nagyobb teret kap a szükség szerinti tőke- és munkaerő-csoportosítás, a termelési tényezők mobolitása. A vállalátok önállósága tovább növekszik, csakúgy, mint az egyszemélyi vezetés felelőssége. Mindennek oda keil hatnia, hogy a munkamegosztásban gyakran fellépő akadályok elháruljanak, az egyértelműbb piaci viszonyokkal, érdekeltséggel megszűnjenek a vállalatok, gazdálkodók együtt munkálkodásának zavarai, a kooperációs konfliktusok. A Központi Bizottság szerint sokat kell tenni az idei feladatok sikeres megoldásáért, a jövő esztendei feltételek megteremtéséért. a zavartalan átmenet biztosításáért. Ehhez alapvető érdeke fűződik az országnak, minden állampolgárának, aki egy személyben termelő és fogyasztó is. Az elért eredmények megőrzése olyan tét, amellyel szemben senki nem lehet közömbös, s amelyért — ha kell — egyéni és közösségi áldozatokat egyaránt érdemes hozni. De az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy érdemes is részt vállalni ebben a közös munkában. Jubilál az Építéstudományi Intézet Fennállásának 35. évfordulóját ünnepli az Építéstudományi Intézet, amely 1948-ban létesült. Az évforduló alkalmából szakmai napokat rendeztek az intézet szentendrei kísérleti telepén, amelyen a legújabb kutatási eredményeiket mutatták be a sajtó, illetve az ÉTI-vel együttműködő építőipari, ipari és más vállalatok képviselőinek. Az alábbi két felvételünk a sajtóbemutatón készült, s az ÉTI két sikeres munkájával ismertet meg. Évi 30 ezer tonna betonacélt lehet megtakarítani a magyar házgyáraknál, az ÉTI legújabb kutatási eredményei révén. Képünkön acéltakarékos paneleket látunk az ÉTI tartószerkezeti laboratóriumában, ahol a hegesztés nélkül készülő házgyári lakások összeszerelési technológiáját mutatták be Az országos lakóházfelújítási program keretében előtérbe került a régi épületek födémcseréje is. Az ÉTI ebből a célból több új eljárást dolgozott ki. Képünkön az intézet új ajánlott födéméi láthatók (MTI fotó — Balaton József felv. — KS) A NÉPI ELLENŐRÖK VIZSGÁLATA NYOMÁN Csak papíron utazott az áru Gazdasági bírság egyetlen „tranzakcióért” Volamit valamiért A kamillaszappan és társai Keresem, nem találom. Azt mondják a boltban, hogy azért nincs, mert nem szállított nekik a nagyker. Valóban? Kérdezzük meg. — Utoljára május közepén kaptunk kamillás szappant, összesen huszonhét mázsát — mondta Barta István, a Mátra Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat gyöngyösi raktárházának igazgatója. — A negyedévekre bejelentett igényünket a Caola-gyár nem igazolta vissza. De nem is szállított szappant. A desodor- stiftből férfiillatú van a raktáron. Abból annyit tudunk szállítani, amennyit megrendelnek tőlünk. Női illatúval nem rendelkezünk pillanatnyilag, de várjuk azt is. Vizkőoldónk sincs. A harmadik negyedévről háromezer flakonnal tartozik a szombathelyi Lakáskarbantartó és Metalkémiai Ipari Szövetkezet. Most érdeklődtünk náluk, és azt közölték, hogy feladnak egy szállítmányt a címünkre, ami a közeli napokban ideérhet. Jó, hallom, hogy mondják: miért kukacoskodik valaki éppen a kamillaszappan és az olcsó desodor- stift miatt? Kapható millió más szappan és desodor helyettük. Ez igaz, de van, aki ezt szereti, van, aki azt. Egyébként ezek filléres árúak. Annyiszor elmondjuk: fokozottabban kell törődnünk a kiskeresetű és nyugdíjas emberekkel, mert gazdasági nehézségeinket ők érzik a legjobban. Igaz, könnyebb valamit kinyilatkoztatni, mint — tenni. (—ár) A népi ellenőröknek írt közérdekű bejelentéssel kezdődött annak az ügynek a felgöngyölítése, amelynek végére — jogerős ítélettel — az elmúlt napokban tett pontot a bíróság. 1981 szeptemberében az ELZETT Művek berettyóújfalui gyárában mérlegkészítéshez, leltározáshoz készültek, s az utolsó pillanatban megpróbálták csökkenteni túlságosan nagy elfekvő készletüket. A FEMO Értékesítő Szövetkezet közvetítésével 24 millió 105 ezer 454 forint értékű fémanyagot adtak el a Heves megyei Mezőgazdasági Termelőeszközkereskedelmi Vállalat (AG- ROKER)-nak. Az üzlettel látszólag mindenki jól járt, az ELZETT-gyár készlete lecsökkent, a közvetítő cég több mint 800 ezer forintot vágott „zsebre”, az AGRO- KER pedig — tudván az AGROTRÖSZT közeli megszüntetéséről — amúgy is növelni akarta készleteit, hiszen részben azok nagysága alapján határozták meg az önállósuló vállalatok gazdasági bázisát. Mindennek egyetlen szépséghibája volt: az áru csak papíron utazott, valójában végig Berettyóújfaluban maradt, hiszen az ELZETT gyára nem sokkal később a „vész” elmúltával visszavásárolta a teljes készletet — immár ráfizetéssel. A Heves megyei népi ellenőrök vizsgálata után a KNEB elnöke kezdeményezte gazdasági bírság kiszabását az érintett vállalatokra. Azok jogtanácsosai a bíróság előtt mindenféle jogi „csűrös-csavarással” megpróbálkoztak, a makacs tényekkel szemben azonban hatástalannak bizonyult az ékesszólás. Hiába magyarázta például az AGROKER Vállalat képviselője: ők nem tudtak arról, hogy a készletet az ELZETT később vissza fogja vásárolni. Arra ugyanis nem tudott elfogadható választ adni, miként fordulhatott elő, hogy mintegy 9 és fél millió forint értékű olyan anyagot vásároltak meg, amely nem használható az AGROKER Vállalatnál. Az ELZETT Művek jogtanácsosa is jóhiszeműségre hivatkozott. Szerinte a berettyóújfalui gyár azért kívánta az anyagokat értékesíteni, mert 1981 második félévében erősen csökkent a piaci kereslet, ám 1982 első félévére új megrendelések érkeztek, ezek teljesítéséhez szükség volt az anyagokra, így azokat visszavásárolták. A bíróság minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a berettyóújfalui gyár felesleges készletként adta el az anyagokat — amelyekre egyébként szüksége volt — mégpedig azért, hogy a magas készletszintből pénzügyi, adóügyi és más következményektől mentesüljön. A végig Berettyóújfalun tárolt anyagokat rövid időn belül visszavásárolta, így a burkolt szerződésekkel a népgazdaságnak 2 millió 74 ezer 274 forint kárt okozott. A szerződés leplezett céljáról tudnia kellett a FEMO szövetkezetnek is, amely a jogszabályok kijátszásának aktív részese volt, így 843 ezer 621 forint jogtalan előnyhöz jutott. Az AGROKER — amely még kezelési költséget is felszámított, pedig az árut nem is látta — a bíróság megállapítása szerint a burkolt szerződéssel úgynevezett tiltott hitelezést valósított meg, ezáltal 1 millió 230 ezer 653 forint jogtalan előnyhöz jutott. Mindhárom gazdálkodó szervezet megszegte a termékforgalmazás, illetve a pénz- és a hitelforgalom szabályait. A fiktív ügyletekkel, megsértve a szocialista gazdálkodás elveit jogtalan előnyhöz jutottak, kárt okoztak a népgazdaságnak. Az Egri Megyei Bíróság a jogtalan előny elvonása, illetőleg az okozott kár, valamint a perköltség megtérítése mellett az AGROKER-t 1 millió 600 ezer, a FEMO Értékesítő Szövetkezetei 1 millió 97 ezer, az ELZETT Műveket pedig 2 millió 700 ezer forint összegű gazdasági bírsággal sújtotta. A Legfelsőbb Bíróság — fellebbezés után — az elmúlt napokban helybenhagyta az első fokon hozott ítéletet, így az jogerőre emelkedett. A napokban találkozóra hívta nyugdíjasait a hatvani cukorgyár. Töltsenek együtt fél napot a régi munkahelyen, ismerkedjenek a legújabb eredményekkel az immár nyugalmasabb napokat pergető asszonyok, férfiemberek. Látogassák végig az üzemcsarnokokat: mi hogyan fejlődött, miként változott? Lesz aztán szórakoztató műsor is fővárosi művészekkel, erről a gyári művelődési ház gondoskodik. Majd az este jöttével ott a „terülj asztalkám” a fél napra visszatért „szakiknak”. Nem először csinálják ezt a gyár vezetői, a különböző tömegszervezetek. És bizonnyal ismétlődni fog a remekül sikerült akció a mostanit követő esztendőkben. Hiszen valójában egy olyan szép, ám ugyanakkor hasznos vállalkozás honosult meg a cukorgyárban, amely messzire túlmutat az egyszerű hír értékén. Mert miről is van itt szó igazából? Természetesen a régi, az egykor volt „harcosok” megbecsüléséről, az irántuk megnyilvánuló figyelemről: „Lám, nem feledkeztek meg rólunk, akik annak idején annyit fáradoz- tunk a termelés, az ellátás sikere végett.” Nem „írtak le” bennünket, hanem továbbra is megosztják velünk gondjaikat, örömüket. Sőt, áldoznak értünk, mert hiszen akár a népszerű színészek műsorát, akár a vendéglátást nézzük, ez bizony költséges, drága dolog ennyi sok embernek. De mégsem csak ennyi, amit a gesztus kifejez. Az ilyentén kötődés, a nyugdíjasokhoz való ragaszkodás egyebet, másabb tartalmat, lehetőséget is magában hordoz. Éspedig a kapcsolatban rejlő erőtartalékot, annak eleven, hatékony voltát.” A pártvezetőség titkára erősített meg, hogy akik eljárnak e találkozókra — tapasztalásról van szó! — olyannyira nem szélnek eresztett, erejüket vesztett munkásemberek, hogy kampányok idején, a mindinkább erőhiányos világban, még a segítségüket is igénybe veheti, igénybe is veszi a gyár, a régi munkahely. Ha csak hetekre, hónapokra bár, de ismét odaállnak egy-egy géphez, ki hol hasznosíthatja magát. Elszámoláskor pedig, karácsonyok, szilveszterek múltán, bizony jól jön a nyugdíjhoz társuló kis pénztöbblet. Hogy mennyi lesz? Azt most nem számolgatja senki. Jó volt viszont hallani, mennyien soroltak be ismét a kampányba a nyugdíjasok közül, így biztosítva a gyár zavartalan termelését. Nem tudom, máshol él-e ez a módi, egyéb üzemek próbálgatják-e a hatvaniak bevált gyakorlatát, a kölcsönös figyelem ilyesféle hasznosulását. Én azonban mindenképpen jelentős, jó vállalkozásnak vélem, éspedig a már jelzett okokból. Az otthoni tétlenség pszichikaiig nem kezdi ki az embert, nem kelti benne a feleslegesség érzetét. A munkahely pedig e rejtett erőtartalék bevetésével esik túl a kampány okozta gondokon. Vagyis: „Valamit valamiért, az egyén és a közösség érdekében...” Moldvay Győző
