Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-10 / 214. szám

10. • NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 10., szombat Szuperhadgyakorlat Közép-Amerikában A „Nagy Fenyő”—másodszor Az eddigi legnagyobb sza­bású közép-amerikai had­gyakorlat kezdődött meg au­gusztusban Hondurasban. Már a harci alakulatok fel­vonulása is hosszú heteket vett igénybe, maguk a ma­nőverek pedig jó fél évig elhúzódnak, és csak 1984 elején fejeződnek be. A pá­ratlan méretű erődemonst­rációban 6 ezer hondurasi és — a legutolsó adatok szerint — mintegy 10 ezer amerikai katona vesz részt. Az ame­rikai vezetés már a hadgya­korlat kezdetekor megfélem­lítő flottafelvonulást rende­zett. A Ranger repülőgép- anyahajóval az élen hét má­sik hadihajó, egy cirkáló, három romboló, egy fregatt, egy gyorsnaszád és egy üzemanyagtöltő hajó sorako­zott fel Nicaragua csendes­óceáni parti vizeinek hatá­rán. A hadgyakorlatra a Ka- rib-tengerre rendelték föld- .közi-tengeri bázisáról a Co­ral Sea anyahajót is. Tucat­nyi kísérőjéhez csatlakoznak a hondurasi flotta kisebb ha­jói. A földön, vízen, levegő­ben folyó összehangolt had- mozdulatok ürügyén ameri­kai szakértők felügyelete alatt a legmodernebb kato­nai infrastruktúra épül ki az ország több körzetében, köz­tük utak, távközlési hálózat, radarrendszer, leszállópályák. Reagan amerikai elnök beszédeiben ugyanakkor igyekezett csökkenteni az erőfitogtatás jelentőségét. Normális méretű „rutingya­korlatként” emlegette a „Nagy fenyő—2” fedőnevű manőversorozatot. Holott már a februárban megren­dezett „Big Pine—1” is ha­talmas erőket mozgatott meg, pedig akkor „mindössze” 7 ezer amerikai zöldsapkást irányítottak a térségbe. Amerikai katonai szakértő segíti a kiképzést a somozista ellenforradalmárok egyik hondurasi bázisán (Foto: US News and World Report—KS) Ügy tűnik, a hagyományo­san kiemelten kezelt Pana- ma-csiaitanma övezete mellett az Egyesült Államok egyre inkább kulcsszerepet szán Hondurasnak közép-ameri­kai stratégiai terveiben. En­nek oka nyilvánvalóan az, hogy az ország Nicaragua és Salvador között, vagyis a robbanásveszélyes válsággóc középpontjában fekszik. Ki­váló felvonulási terepnek kí­nálkozik tehát egy esetleges Nicaragua-ellenes agresszió­ra — nem véletlen az sem, hogy épp e hosszú és nehe­zen ellenőrizhető határvidé­ken építették ki a somozista ellenforradalmárok is bázi­saikat. Innen a térség ösz- szes katonai mozgása nyo­mon követhető, legfőképp az, érkeznek-e fegyverszál­lítmányok Nicaraguából a salvadori gerillák számára. Honduras politikai példát is kínál arra, hogyan kellene kinéznie Washington szája íze szerint egy közép-ame­rikai demokráciának. Hiszen Tegucigalpában 1981-ben vá­lasztásokat tartottak, s a fegyveres erők visszavonul­tak a kaszárnyákba. Igaz, a polgári elnök, Roberto Suazo Córdova és a nemzetgyűlés azóta is csak másodlagos szerepet játszik a szálakat a háttérből mozgató hadsereg­vezetés mellett. A polgári politikusok, még ha egyes esetekben nem nézik is iga­zán jó szemmel, hogyan vá­lik az ország szinte megerő­sített katonai bázissá, végül mindig meghajolnak a tábor­nokok érvei előtt. A vég­eredmény: az USA-nagykö- vetség, a CIA-kirendeltség és a duzzadó létszámú ta­nácsadói gárda befolyása egyre nő, s lassan a panamai főparancsnoksággal vetekedő központ épül ki Közép-Ame- rika Haiti után legszegé­nyebb államában. Washington a karibi tér­ség Kuba mellett fő ve­szélyforrásának kikiáltott Ni­caragua megfélemlítését szol­gáló gyakorlattal egyidőben igyekszik néha békülési haj­landóságát is demonstrálni. /Ezért indult többször is tár- gyalókörútra Richard Stone, az elnök különmegbízottja. S a Kissinger-bizottság fontos diplomáciai eseményként be­harangozott kinevezésére is nagyjából a hadgyakorlatok kezdetét jelző flottafelvonu­láskor került sor. Az egy­kori külpolitika-mágus veze­tésével alakult csoport fel­adata egy hosszú távú és következetes közép-amerikai politika kidolgozása lenne. A Reagan-adminisztráció hangadói úgy állítják be a dolgokat, hogy erőfitogtatás nélkül lehetetlen haladást elérni a tárgyalóasztal mel­lett, lehetetlen Nicaraguát, Kubát és a salvadori gerillá. kát rákényszeríteni a pár­beszédre. Közép-amerikai megfigyelők szerint viszont éppen ellenkezőleg, a köz­mondásos „furkósbot” meg- lengetése jelzi a washingtoni kormányzat valódi szándé­kait, vagyis azt, hogy lehe­tőleg katonai megoldást kényszeresen ki a térségben. E fő cél mellett a tárgyalási próbálkozások szerepe csu­pán a figyelem elterelése, a törvényhozásban és az ame­rikai közvéleményben a fo­kozódó karibi elkötelezettség miatt jelentkező aggodalom csillapítása. Nemcsak Nica­ragua, de a térség békéjé­nek megőrzésében érdekelt más országok, így a Conta- dora-csoport tagjai is figyel­meztetnek azonban, hogy a „Nagy fenyő” provokatív hadmozdulatai veszélyes kö­zelségbe hozhatják egy konf­liktus kirobbanását Nicara­gua és Honduras között, amely aztán ürügyet teremt­het az USA közvetlen kato­nai beavatkozására. Elekes Éva Tassili barlangjai A világ különböző részein barlangok őrziik az ősember keze nyoméit, vallanak élet­módjáról. Ilyen őskori lelő­hely a Taissiilii hegyvidék Algériában. A csodálatos barlang r aj zok, f ali vésatek bizonyára sok látogatóit von- zainiánalk, ha ott lennének, ahol éppen vannak: a Sza­hara homok- és kősivatag- jában. Itt az életnek vajmi ikevés jele van, az elszór- ittan élő bennszülöttek nem sokat tudnak a világ dol­gairól. Algírból is több na­pos, fárasztó és kalandos utazás után érkezik meg ide a látogató. Ez a nehéz terep még a felkészülteb­beket is próbára teszi, az eltévedés szinte biztosan a halált jelenti. Az Algírban szervezett turistautak persze biztonsá­gosak. Az idegenforgalmi hi­vatali helyismerettel rendel­kező tuareg vezetőt és szál. líitóesziközöket ad, az út azonban még így is nagy álló- és tűrőképességet igé­nyel; hiszen utolsó szaka­szán le kell mondani a te­repjáró kényelméről, s a sza­maras teherhordó kíséreté­ben gyalog megtenni a hát­ralevő mintegy 30 kilomé­tert. A vezető gondoskodik az élelmezéséről. A hamu­ban sült lepény elfogyasztása az üdítő mentatea elszürcsö- lése az elengedhetetlen szertartások közé tartozik. Viperák és mérgeskígyók el­len azonban — úgy hírlik — még az idegenvezetőknek sincs bevált módszerük ... A barlangokban évek óta folyó ásatások rendkívül gazdag leletanyagot hoztak napvilágra az őstörténet leg­különbözőbb korszakaiból. A leletek mesélnek az egykori emberről, a vidék éghajlati változásairól, növény- és ál- iliat világában bekövetkezett átalakulásokról. A barlang- raj zoknak csak egy része ta­lálható fedett helyen. Mai napig is talány, hogy a sza­bad ég alatt levők hogyan maradhattak meg ilyen ép­ségben. A Taissiili vidéke ma hold­béli kopár táj, ahol évék felinek el eső nélkül. A bar- ilangraíjzok ugyanakkor te­heneket, lovakat, zsiráfokat, és elefántokat ábrázolnak Olyan életh őséggel, hogy nem lehet kétséges, készí­tőik jól ismerték ezeket az állatokat, sőt a szarvasmar- hiafélék gyakori ábrázolása tenyésztésükre utal. Az éghajlati viszonyok ehez az i. e. V—IV. évez­redben voltak a legkedve­zőbbek. Hihetetlen, de ezen a vidéken akkoriban olajfa és akác nőtt. Ezután azon­ban visszatért a száraz idő. szák, s a növények kipusz­tulták. Egyes helyeken, védettebb völgyekben, ahol a kiszáradt fölyómedrek valamiféle ned­vességet tartalmaznak, mint. egy 200 példány él még ab­ból az óriásira nőtt ciprus­féléből, amély éppúgy a Tas- siilii nevezetessége, mint a barlang raj zok. A szinte mór ősikori leletnek számító, ha­talmas koronájú és gyökér- zetű fafajtát azonban ki- pusztülásira ítélték a mos­tani kegyetlen természeti kö­rülmények. A feltárás jelenleg hat­méteres mélységben folyik a Djanet nevű településtől délkeletre, ahol tíz évvel ez­előtt gazdag lelőhely hozta lázba a kutatókat. Itt vas­tag hamutakaró alatt mint­egy tízezer éves leleteik nyug­szanak. A jelenleg ismert legépebb barűangképek az i. e. 1500-as évekből valóik. Ezek a fest­mények lándzsás harcosokat és lovakat ábrázolnák. A fér­fiak rövid bőrtun'ikát, a nők bakáig érő ruhát viselnek. Minden' jel arra utal, hogy ez a lakosság fehér bőrű volt szemben a ma Itt élő barna bőrű tuaregeklkel. Ismerték ■az ekét, amelynek egyik pél­dányait Tin-Hanakatenben meg is tálalták. Nagy meny. nyiségű pattintott szerszám, edény- és élelemmaradvány is a felszínre került. Az időszámításunk elejé­ről származó alkotások tö­kéletes épségben maradták feinin. Ezek főként tevéket — gyakran megülve — áb­rázolnak. Az emberi alako­kat elnagyolt vonósak jel­lemzik. s néhol különös geo. metriai alakzatok láthatók. Egy helyen egy alak óriási datolyafürtöt tart a kezé­ben. Ennek nagy jelemtősége van, mert egyelőre nem is­meri a tudomány, mikor honosodott meg ez a fontos növény a Szaharában, Ugyanezen a helyen szét­szórt diatólyamagvak „tá­masztják alá” azt, amiről a fálaik mesélnek. Az ASALA-rejtély Örmény bosszú Egy hónappal a párizsi Orly repülőtéren végrehajtott véres merénylet után Fran­ciaországot még mindig fog­lalkoztatja az ASALA-rej- ítély. Mi ez a szervezet, amely pokolgépével hét embert megölt, hatvanat megsebesí­tett? Mit akar, és miért ép­pen Franciaországot válasz­totta egyik legsúlyosabb vé­rengzésének színhelyéül? Titkos hadsereg Az ASALA nem ismeretlen Párizsban. Nevének a rövi­dítése francia: Örményor­szág Felszabadításának Tit­kos Hadserege, amely — el. sősorban — Törökország el­len harcol. A volt ottomán birodalom 1915-ben kegyet­len népirtást folytatott az örmény kisebbség körében. Csaknem hetven esztendő múltán a világban szétszó­sajnálato&nak tartja, hogy a mai ankarai vezetés vissza­menőleg sem hajlandó kár­hoztatni történelmi elődjét az 1915-ös példátlan népirtásért. Ugyanakkor hozzáteszi Pá­rizs, hogy a mai török kor­mányzatot, szövetségesét a NATO-ban, nem lehet vádol­ni a múltbeli borzalmakért. A politikai megítélés, mi­ként az alkalmazott módszer, mélységesen elítélendő. A közvélemény szembe is for­dult vele. Az Orly merény­let óta se szeri, se száma a francia sajtóban a leleple­ző írásoknak, amelyek az ASALA — sokszor nem tel­jesen bizonyított — kapcso­latait tárják föl. Írnak ár­iról hogy a terrorszervezet egyik központja az isizlám forradalmi Iránban találha­tó, ahol mintegy félmillió törökországi örmény mene­kült él. Az ASA-LÁ-na.k itt Az örmény terroristák Lisszabonban, szintén Júliusban, el­foglalták és felgyújtották a török nagykövetséget. (Népújság telefotó: MTI — KS) ródottt fanatikus örmények még mindig ezt akarják megtorolni. Ismerjük meg a hátteret, a történelmi igazságtevés kedvéért. Az első világhábo­rút követően békerendezés 1920-ban, a franciaországi Sevries-ben elismerte a Tö­rökországban élő örmények önálló államalapítási jogát. A három évvel később, 1923 július 24-én véget ént Lausam- ne-i értekezlet azonban már csupán nemzeti jogról tett említést. Az Only merénylet időpontját úgy rögzítették, hogy hozzávetőlegesen a Lausanne-i konferencia lezá­rásának a hatvanadik évfor­dulójára essen. Hozzá kell tenni, hogy egy nappal ko­rábban Brüsszelben gyilkol­tak meg egy török diploma­tát, és volt merénylet Nagy- Britanniában is. Az Orly re­pülőtérre, pontosabban a tö­rök légitársaság ottani kiren­deltségére különben nyilván azért esett a választás, mert az idén tavasszal egy fiatal örmény terrorista a Szajna partján négy török diploma­tát túszul ejtett, a francia rendőrség letartóztatta, s az ő szabadion bocsátását akar­ták kikényszeríteni a pokol- géprobbasvt ássál. Ki a felelős? A színhely kijelölésének politikai okai is voltak. A szocialista többségű francia kormány, a törökországi ör­mény emigráció szerint, ügyükben kétértelmű maga­tartást tanúsít. Elismeri az örmények -nemzeti jogait és állítólag tömérdek pénze van, nagy befolyása, több lapja, és az egyik egyetem falai között a híved katonai 'kiképzésben részesülnek. Váratlan razziák Az Orly merénylet után a francia rendőrség meglepe­tésszerű házkutatásokat, vá­ratlan razziákat rendezett az örmény negyedekben, és nem­csak uszító röplapokat, ha­nem fegyvereket, a repülő­téren használt pokolgéppel egyező szerkezeteket talált, őrizetbe vették az ASALA franciaországi vezérkarét, köztük azt a huszonkilenc- éves fiatalembert, aki a vé­res pénteken 500 frankért rábízta a halálos csomagot egy török utasra: a szeren­csétlen az egyik első áldo­zata volt a tettnek. A párizsi rendőri és bi- rói szervek azóta mindenütt és mindenben terroristákat keresnek. Az Orly repülőtér azóta szinte ostromlott erőd; a török légijárat utasait rej­tett föld ailafiti részlegből in­dítják, itt kell gyülekezniük az utasoknak. Az előzetes vizsgálat keményen szigorú. De vannak az ügynek fran­cia belpolitikai vonatkozásai is. A jobboldal kárhoztattijia a baloldali kormányt, mert szerinte nem eléggé határo­zott a politikai alvilággal szemben. 'Mitterrand bizonyí­tani óhajt; ebben az ügy­ben — hangoztatta — nincs helye megalkuvásnak. Várkonyi Tibor összeállította: Huppán Béla A „CSŐSZERELÖIPARI VÁLLALAT * Jelentkezni lehet: 7/2 ÜZEMEGYSÉGE” felvételre keres 4 _ termelésirányítói . Selyp, Vörösmajori u. 48., £ személyzeti vezetőnél. gépgyártástechnológiában * és épületgépészetben jártas, gyakorlattal rendelkező közép-, illetve ** munkakörbe ¥ Telefon: Lőrinci 10. felsőfokú végzettségű dolgozókat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom