Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-07 / 211. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 7., szerda SZOVJET KORMÁNYNYILATKOZAT A DÉL-KOREAI REPÜLŐGÉP ÜGYÉBEN A felelősség az USA vezetőit terheli A Szovjetunió kormánya kedden nyilatkozatot tett közzé a Szovjetunió légterébe augusztus 31-ről szeptember 1-re vir­radó éjszaka behatolt dél-koreai repülőgép ügyében. A szovjet kormány felha­talmazásával szeptember 2- án közzétett TASZSZ-nyilat- kozat már beszámolt arról, hogy a Szovjetunió állam­határait durván megsértette egy repülőgép, amely a szep­tember 1-re virradó éjszaka a Kamcsatka-félsziget fölött behatolt a Szovjetunió lég­terébe, majd két órán át az Ohotszki-tenger és Szahalin szigete fölött repült. Szólt a nyilatkozat a szovjet légel­hárítás földi és légi egysé­geinek intézkedéseiről is, amelyek célja az volt, hogy a repülőgépet leszállásra kényszerítsék Szahalin egyik repülőterén. Az esetet követő vizsgálat megerősítette, és újabbakkal egészítette ki a a korábban ismertetett té­nyeket. A határsértő repülőgép Kamcsatka fölött abban a körzetben hatolt be a Szov­jetunió légterébe, amelyben a Szovjetunió hadászati nuk­leáris erőinek fontos támasz­pontja található. Ugyanakkor — s ezt már amerikai rész­ről is elismerik —, ebben a térségben a szovjet határ közelében és ugyanabban a magasságban tartózkodott egy hozzá hasonló, az ame­rikai légierők kötelékébe tartozó RC—135 típusú fel­derítő gép. A kapott parancs értelmé­ben több szovjet elfogó va­dászgép emelkedett a leve­gőbe. Egyikük az RC—135-ös amerikai repülőgép manőve­reit ellenőrizte. Egy másik vadászgép a határsértő re­pülőgép tartózkodási körze­tébe repült, s jelezte neki, hogy behatolt a Szovjetunió légterébe. A figyelmeztetésre a repülőgép nem reagált. Szahalin szigetéhez köze­ledve a szovjet légvédelem vadászgépei újból az isme­retlen gép közelébe repül­tek. Itt is megpróbáltak vele kapcsolatot teremteni, ismert jelzéseket adva le a nem­zetközi repülésben rendkí­vüli esetekben használt 121,5 mhz-es hullámhosszon. Az Egyesült Államok elnökének hamis állításaival ellentét­ben a szovjet légierő vadász­gépei rendelkeznek olyan távközlő eszközökkel, ame­lyen ez a hullámsáv is rög­zítve van. A szovjet légteret megsértő repülőgépnek te­hát vennie kellett ezeket a jelzéseket, de a repülőgép nem adott rájuk választ. Nem válaszolt más jelzések­re, és a szovjet vadászgépek egyéb manővereire sem. A szovjet rádióellenőrzés közben rendszeres időközön­ként olyan rövid, rejtjelezett rádióüzeneteket fogott, ame­lyeket rendszerint felderítő információk továbbítására használnak. A körzet légvédelmének parancsnoksága, miután gon­dosan elemezte a határsértő repülőgép manővereit, s a szahalini katonai támasz­pontok körzetén is átvezető útvonalát, véglegesen arra a következtetésre jutott, hogy a Szovjetunió légterében kü­lönleges feladatokat végre­hajtó felderítő repülőgép tartózkodik. Ezt a következ­tetést támasztja alá, hogy a repülőgép a Szovjetunió ha­dászati fontosságú körzetei felett haladt át. A szovjet vadászgépek a határsértő repülőgép útvonalának irá­nyában nyomjelző lövedékek­kel figyelmeztető lövéseket adtak le. Ezt az (intézkedést a nemzetközi szabályok is előírják. Mivel a határsértő gép még ezután sem engedelmes­kedett a parancsnak, hogy szálljon le egy szovjet re­pülőtéren, és megpróbált to­vább haladni, a szovjet lég­védelem elfogó vadásza tel­jesítette a parancsnoki állás­nak a továbbrepülés meg­akadályozására vonatkozó parancsát. Az ilyen intézke­dések tökéletes összhang­ban állnak a Szovjetunió ál­lamhatáráról szóló, és nyil­vánosságra hozott törvény előírásaival. A szovjet pilóták, amikor megakadályozták a határ­sértő gép továbbhaladását, nem tudhatták hogy polgári repülőgérpől van szó. A gép ugyanis sötét éjszaka, rossz látási körülmények között, légi navigációs fények nélkül haladt és nem válaszolt a leadott jelzésekre. Egyáltalán nem felel meg a valóságnak az Egyesült Államok elnöké­nek az az állítása, hogy a szovjet pilóták tudták, mi­szerint ez polgári repülőgép. Továbbra is a nemzetközi normákkal tökéletes össz­hangban álló törvényeinknek megfelelően fogunk cseleked­ni. Maradéktalanul érvényes ez határaink biztonságának szavatolására is. Minden or­szágnak szuverén joga, hogy megvédje határait, többek között légterét. Ez egyike a nemzetközi jog azon általá­nosan elfogadott normáinak, amelyekre az államok közötti kapcsolatok épülnek. Az Egyesült Államok elnöke pe­dig egyszerűen saját tudat­lanságát bizonyította, amikor szeptember 5"i beszédében azt állította, hogy a Szovjet­unió „önkényesen jelöli ki saját légi határait”. A dolog lényege termé­szetesen nem valamely ame­rikai hivatalos személyiség tudatlansága. Szándékos, elő­re eltervelt, a Szovjetunió számára hadászatilag fontos területen végrehajtott akció­ról van szó. Szervezőinek tudniuk kellett, hogy ez mi­vel végződhet, s mégis nagy felderítő akció megvalósí­tásába fogtak, felhasználva ehhez — mint az most már világossá vált — egy polgá­ri repülőgépet, tudatosan a halálos veszélynek téve ki utasait. Lehet-e cinikusabb meg­nyilatkozás, mint Ronald Reagannak az a kijelentése, miszerint „soha senki nem tudja meg”-, hogyan táplál­ták be a repülőgép fedélze­ti számítógépébe azokat az adatokat, amelyek — mint később bebizonyosodott — a Szovjetunió légterébe, kém­feladat végrehajtására irá­nyították a repülőgépet. Ez nem műszaki hiba. Szerve­zői arra* számítottak, hogy sikerül akadálytalanul vég­rehajtani az említett felde­rítő műveletet, s ha mégis meghiúsul, akkor az a Szov­jetunió ellen irányuló jelen­tős politikai provokációvá változtatható. Ezt a következtetést erő­síti meg az Egyesült Álla­mok kormányzatának összes további lépése.’ Az amerikai vezetők — köztük Reagan elnök — rendkívül rövid idő alatta nyilvánvalóan előre elkészült forgatókönyv alap­ján dühödt szovjetellenes kampányt indítottak. Ennek lényege Reagan szeptember 5-i televíziós beszédében fo­galmazódott meg a legtömö­rebben: megpróbálni lejárat­ni a Szovjetuniót, és annak társadalmi rendszerét, gyű­löletet szítani a szovjet em­berekkel szemben, hamis képzeteket kelteni a Szov­jetunió külpolitikai céljairól, és elvonni a figyelmet béke­kezdeményezéseiről. Az Egyesült Államok ve­zetői a feszültséget és a szovjetellenes hisztériát szít­va próbálnak kitérni a né­pek sorsát érintő nagy nem­zetközi problémák megoldá­sa elől. A provokáció idő­pontját sem véletlenül vá­lasztották meg. Olyan idő­pontban került rá sor, ami­kor eldől az a kérdés, hogy végetér-e a fegyverkezési hajsza, megszűnik-e a nuk­leáris háború veszélye, vagy tovább nő ez a fenyegetés. Többek között az amerikai elnök már említett beszéde alapján ítélve az Egyesült Államok kormányzata elha­tározta, hogy tovább élezi a konfrontációt a Szovjetunió­val. Ronald Reagan — mint ezt maga is kijelentette — az „erőre alapozott béke” mellett tesz hitet. Hiábavaló kísérlet „morá­lis alapelvekről”, a „huma­nizmus szelleméről” és az „emberélet értékéről" han­goztatott szólamokkal lep­lezni ezt a politikát. Üjabb bűntett áldozataivá váltak azok az emberek, akik az Amerikai titkosszolgálatok által saját szennyes céljaik érdekében felhasznált repü­lőgépen tartózkodtak. A szovjet kormány sajná­latát fejezi ki a semmiben sem vétkes emberek halála miatt, s osztozik rokonaik és hozzátartozóik gyászában. A bekövetkezett tragédiáért minden felelősség teljes mér­tékben az Amerikai Egyesült Államok vezetőit terheli. —( Kíilpolitikoi kommentárunk Cui prodest? KINEK AZ ÉRDEKE? — kérdeztük, kérdezzük minduntalan az egyre feszültebb libanoni helyzet kapcsán. Bejruttól keletre, a hegyvidéken most már nemcsak elszórt lövöldözés folyik, hanem szüntelenül dörögnek az ágyúk. Jeléül annak, hogy a keresztény milíciák és a drúz fegyveresek között kibékíthetetlen az ellentét. Vasárnap hajnalban az izraeli erők megkezdték át­csoportosításukat. Mose Arensz izraeli hadügyminisz­ter szerint azért szánták el magukat erre a lépésre — vagyis a Suf-hegységben levő állásaik kiürítésére —, mert nem látnak lehetőséget a bejrúti kormány és a drúzok vezetői közti megegyezésre. CSAKUGYAN VALÖSZlNÜTLEN egy ilyen meg­állapodás, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a li­banoni kormányzat nem is törekedett erre. A Suf- hegység térsége hagyományosan a drúzok sasfészke. Izrael nyilván azért csoportosította át megszálló erőit, hogy ily módon átjátssza a stratégiailag fontos állá­sokat a kormánycsapatok, illetve a keresztény milí­ciák kezére. Ha megpróbáljuk a rendkívül kusza helyzetet le­egyszerűsíteni, könnyebb a következtetéseket levonni. Izrael most megerősíti állásait, amelyek révén Liba­non területének körülbelül egyharmadát vonta ellen­őrzése alá, az ország déli felén. Északon a szír egysé­gek, valamint a palesztin fegyveresek táboroznak. A Suf-hegység térségét a kormánycsapatok szeretnék megtisztítani — a falangistákkal közösen — a mu­zulmán fegyveresektől. Izraelnek nincs szándékában visszavonulni Liba­nonból. Ez esetben viszont a szíriai erőket sem von­ják ki az országból. Ugyanakkor nem szabad megfe­ledkezni a nemzetközi csapatkontingensről: az ame­rikai, a francia, az olasz és a brit erőkről, amelyek jelenlétükkel tovább bonyolítják a helyzetet. AZ ARAB-ÖBÖL MENTI ÁLLAMOK most közve­títésre készülnek a keresztény és a muzulmán fegy­veres csoportok közti ellenségeskedés beszüntetésére. Szaúd-Arábia külügyiminisztere kimondta, ami óha­tatlanul bizonyára másokban is megfogalmazódott: a libanoni ellentétek „az arab nemzet ellenségeinek ke­zére játszanak”. Bizony, ez a kérdés lényege. A mind. inkább elmérgesedő belső ellentétek, a polgárháborús körülmények nemcsak Libanont gyengítik, hanem súlyos megpróbáltatást jelentenek az arab egység számára is. Libanon felosztása, egy újabb polgárháború rend­kívül súlyos következményekkel járna a térségben. Ráadásul kizárólag azoknak kedvezne, akik annak idején Camp Dávidét, majd az izraeli—libanoni meg­állapodást szorgalmazták. Gyapay Dénes Pinochet lemondását követelték Tiltakozási nap Chilei pártok és mozgal­mak, a katonai diktatúra megszüntetését követelő erők csütörtökre újabb országos tiltakozási napot hirdettek meg — sorrendben immár az ötödiket. Hétfőn Santiagóban a rendőrség szétvert egy ifjú­sági tüntetést, amelyen a diktátor-elnök, Pinochet le­mondását követelték. A jó­részt egyetemi hallgatókból Pályázatot hirdetünk függetlenített belső ellenőri munkakör betöltésére, felsőfokú közgazdasági végzettségű szakember részére. Jelentkezés írásban, vagy személyesen a Heves megyei Patyolat Vállalat központi üzemében, EGER, Tinódi u. 28. sz. alatt. álló tiltakozó menet több részvevőjét letartóztatták. Ugyancsak hétfőn 100 chi­lei értelmiségi, színészek és mások, Santiago főutcáján békés felvonuláson követel­ték a demokrácia helyreállí­tását. A tüntetők az igazság, ügyi palota elé vonultak, a himnuszt énekelve. Tüntetések és tiltakozó megmozdulások voltak a fő­város más negyedeiben is. Nyugdíjasok, figyelem! Hatvan térségében az M3-as autópályán forgalomszámlálói munkakör betöltésére nyugdíjasok jelentkezését várjuk. Címünk: TRANSINNOV Közlekedési Műszaki Fejlesztő Leányvállalat 1502 BUDAPEST, Pf.: 107 MADRID Miniszterekre várva STOCKHOLM Gyakorlórepülés közben Svédország középső résize fe­lett összeütközött a svéd lé­gierő két vadászgépe. Mind­két gép pilótája életét vesz­tette. INVERNESS öt méter mély szakadék­ba zuhant hétfőn egy turis­tákat szállító autóbusz á skót felföldön, Invernesstől 60 kilométerre. A busz felbo­rult, több utas kizuhant a kocsiból, néhányan a felbo­rult jármű alá estek, illet­ve bent rekedtek a buszban; öten életüket vesztették. 44 személy megsebesült. BONN Az állami kiadások jelen­tős csökkentését tervezi jö­vő évi költségvetési terve­zetében a nyugatnémet kor­mány. A tervezetet szerdán terjesztik a parlament elé. BÉCS Kína csatlakozni kíván a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) tagjai közé, hétfőn nyújtotta be a hivatalos belépési kérelmet. Kína felvételéről az IAEA kormányzó tanácsa és köz­gyűlése hoz majd döntést. WASHINGTON Szovjetunió washingtoni nagykövetsége hétfőn jegy­zékben tiltakozott az Egye­sült Államok külügyminisz­tériumánál amiatt, hogy a Szovjetunió-ellenes hangulat- keltés által ösztönzött sze­mélyek vasárnap súlyos bot­rányt provokáltak az Szov­jetunió állandó ENSZricépvi- selete New York melletti rezidenciájának a területén. Kedden délután diplomá­ciai csúcsforgalmat bonyolít le a madridi repülőtér. Az előzetes tervek szerint késő estig valamennyi, a meghí­vást elfogadó külügyminisz­ter megérkezik, köztük Vár- konyi Péter, a magyar dip­lomácia vezetője. A cseh­szlovák külügyminiszter ér­kezett elsőnek, aki már hét­fő este óta a spanyol fővá­rosban tartózkodik. A mi­niszterek szerdán kezdődő háromnapos találkozójuk­kal politikai pecsétet tesz­nek három kemény esztendő munkájára. Arra a megtor­panásokkal tarkított folya­matra, amelynek célja: az enyhülés továbbvitele. Madridi diplomáciai kö­rökben hangsúlyozzák, hogy kitartó, türelmes munkával végül is az európai enyhülés szellemét megőrző, e gondo­latnak a konkrét lépések ki­jelölésével új erőt adó do­kumentum született. A realitásokkal józanul számoló kommentárok a ta­lálkozót követő intézkedések sorából kiemelik a bizalom- erősítő intézkedésekkel, a leszereléssel foglalkozó stock­holmi konferenciát, amely a jövő év elején kezdi meg munkáját. Hiszen — ipint Madridiban hangsúlyozzák — napjainkban kulcsfontosságú feladattá vált a konfrontáció méreteinek és veszélyeinek csökkentése, az államok kö­zötti bizalom megteremtése, erősítése. A spanyol állami adó, a Radio Nációnál, „Madrid és a jövő” címmel hétfőn este egyórás politikai műsort su­gárzott a helsinki folyamat továbbvitelének szükségessé­géről. Ebben többek között leszögezte: „Magyarország növekvő nemzetközi tekin­télyének köszönhető, hogy 1985 őszén Budapest ad ott­hont az európai kulturális fórumnak”. A műsorban a rádió idézte Varga István fődelegátus korábban elhang­zott szavait: „Magyarország arra törekszik, hogy a hel­sinki záróokmány elvei és ajánlásai mind a belső gya­korlatban, mind az állam­közi kapcsolatokban meg­valósuljanak”. Megindult a „nyüzsgés” a Kongresszusi Palotában. Sor­ra érkeznek az újságírók a világ minden tájáról. Meg­figyelőknek feltűnt, hogy a tudósítóknak két belépőt adnak. Egyiket magára a madridi találkozóra, a mási­kat a külügyminiszteri érte­kezletre. A vendéglátók ezzel is jelezni kívánják, hogy — ha Málta álláspontjában az utolsó percig nem lesz vál­tozás — jogilag is elhatárol­ják a két eseményt. Még ak­kor iS, ha 34 külügyminisz­ter „hittétele” a záróokmány elvei és ajánlásai mellett végül is az elmúlt három esztendő munkájának az eredménye. A tervek szerint Gromiko szovjet külügyminiszter szer­dán, a magyar diplomácia vezetője pedig csütörtökön szólal fel. Várkonyi Péter — kétoldalú eszmecserén — több kollégájával is talál­kozik. Carstens Belgrádban A kétoldalú kapcsolatokat tekintették át a jugoszláv— nyugatnémet tárgyalások hét­főn megtartott első forduló* ján. Mika Spiljak, a jugo­szláv Államelnökség elnöke és Karl Carstens, az NSZK elnöke, aki hétfőn érkezett négynapos hivatalos látoga­tásra Belgrádba, a megbe­széléseken a gazdasági együtt­működés kérdéseit állította előtérbe. A megbeszéléseken ki­emelt helyet kapott az NSZK-ban dolgozó mintegy háromszázezer jugoszláv hely­zete, munkafeltételeik javí­tásának lehetőségei, velük élő gyermekeik oktatásának, az anyaországgal való kap­csolatok erősítésének kérdé­sei. % Mika Spiljak és Karl Cars­tens kedden délelőtt foly­tatja tárgyalásait. Béke­megmozdulások A brit rendőrség letartóz­tatott huszonegy béketünte­tő nőt a Greenham Com- mon-i amerikaj, légitámasz­pontnál. Társaikkal együtt a robot­repülőgépek tervezett ang­liai telepítése ellen tiltakoz­tak. Azután vették őrizetbe őket, hogy akadályozták a bázis üzemanyagvezetékének építését. A kilencvenhat robotrepü­lőgép telepítésének megkez­dését decemberre tervezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom