Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-23 / 225. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 23., péntek SZEMLÉLTETŐESZKÖZÖK AZ OKTATÁS SZOLGÁLATÁBAN. A Tanért Vállalat budapesti Kozma utcai gyáregységében készülnek az általános iskoláik biológiai és földrajzi oktatásához a taneszközök. Az oktatási eszközök — a földgömbtől az állatcsontvázakig — folyamatosan kerülnek az iskolákba. Képünkön: a domborzati térképmodelleket festik (MTI fotó: Földi Imre felv. — KS) Őszi beszélgetés a könyvtárban Talán csak a vállalatoknál, és a civil életben január l‘e az újrakezdés dátuma. A színházi évad szeptemberben kezdődik, akárcsak a tanév, és hogy az egri Megyei Könyvtárban is augusztus 29-én fejeződött be az éves nagytakarítás, bizonyára nem véletlen. A Megyei Könyvtár igazgatója, Orosz Bertalanná válaszolt kérdéseinkre. — Mit jelent önöknek a szeptember? — A nagy beiratkozások, a teljes kihasználtság kezdete ez a hónap. A nyár kicsit „uborkaszezon”. Ez országos jelenség, mely Egerben, az iskolák városában még inkább érezhető. Visz- szatérnek a régi diákok, és megérkeznek az elsősök. Hogy ők is gyoísan idetaláljanak, régen bevált módszerrel még nyár folyamán levélben értesítettük mindnyájukat a beiratkozás módjáról, intézményünk szolgáltatásairól. — Bővült a szolgáltatások köre? — Az Ifjúsági Ház átadásával kitűnő tárgyi feltételek nyíltak. A második emeleti olvasótermet a középiskolások számára alakítottuk ki, mivel az iskolai könyvtárak meglehetősen szegényesek. Az állomány összeállításánál elsősorban az ő igényeikre alapozunk. Reméljük nagyban megkönnyítjük ezzel a fakultatív tárgyak mélyebb megismerését. A délelőtti órákban ugyancsak e korosztálynak szervezünk könyvhasználati és egyéb szaktárgyi órákat. Megkezdtük a diapozitívok gyűjtését, és külön helytörténeti részleg kialakításán dolgozunk.. . — .. .és a megye más településein? — örvendetes, hogy Eger- baktán és Mezőszemerén végre megfelelő környezetbe került a községi könyvtár, de Bélapátfalván és Kisnánán még mindig hiányosak a tárgyi feltételek. A gyöngyösi városi-járási könyvtár gondjai végre megoldódnak. Hamarosan vége az „albérletnek”, még ez évben megkezdődhet a költözködés. Az intézmény végleges otthont kap a volt ferences kolostorban. Az átalakítási munkák lassan haladnak. A külső szépítés megkezdődött, bár hasznosabb lett volna előbb a belső felújítást elvégezni. Nem elég persze megfelelő épületet találni. Az állomány- gyarapítás egyre 'költségesebb. — Lépést tudnak-e tartani a könyvtárak emelkedésével? — Sajnos nem. Alig több a pénzünk, így egyre kevesebb új könyvet tudunk vásárolni, sőt néhány folyóirat előfizetéséről is le kell mondani. Heves megyében az átlagosnál is kisebb a beszerzésre fordítható összeg. — Ami persze egyéb következményekkel is jár. Vagy nem... ? — Nyilván nehéz a könyvtárat úgy „szabadidő-központtá” változtatni, hogy sok helyen még a társasjátékok, lemezek beszerzésére sincs pénz. Nem ‘ egy községben meg olyan olvasott, népszerű lapokról is le kellett mondani, mint az Autó-Motor, az Ezermester vagy a Lakás- kultúra. Nagyobb lett a könyvtárosok felelőssége. FoA kulturális központokban Nyelvtanfolyamok A szocialista országok budapesti kulturális és tájékoztató központjai az idén is meghirdették nyelvtanfolyamaikat, társalgási klubjaikat. A Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban a 4 hónapos szemeszterre szeptember 30-ig fogadnak el jelentkezéseket. A heti 2X2 órás tanfolyam díja 150 forint, az oktatást a Bolgár Népművészeti Bolt helyiségében tartják. A Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központban a cseh és szlovák nyelvvel most ismerkedő kezdő és haladó szintű, valamint nyelvvizsgára készülő hallgatókat egyaránt várnak. A Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központban a heti 2X2 órás foglalkozás ok- tóben 3*án kezdődik. A Labda utcai általános iskolában a kezdőket, a központ épületében a haladókat oktatják. Az NDK Kulturális és Tájékoztató Központban az idén is hirdettek társalgási klubnapokat. Az első „beszélgetésre” október 4-én várják az érdeklődőket. A jelentkezők kéthetente, keddenként másfél órára találkoznak. A belépő fél évre 200 forint. kozott szükség van ötleteikre, kísérletező kedvükre, hisz kedvességgel, tenni akarással át lehet hidalni az anyagi nehézségek következményeit. De, hogy ne csak erre kelljen építenünk, anyagi téren várható némi javulás: a tanács hamarosan napirendre tűzi a beszerzési keret emelését. — Milyen rendezvényeknek adnak otthont a későbbiekben? — Könyvtári műsorok szervezését főleg olyan településeken támogatjuk, ahol valóban a könyvtár bizonyul a szervezés legideálisabb színterének, és olyan műsorokat fogadunk, melyek könyvtárba „kívánkoznak”. Továbbra is rendezünk író-olvasó találkozókat, sok, valóban népszerű alkotó viszont nem vállalkozik nyilvános szereplésre. Néhány színvonalas előadóestet is lekötöttünk már és az előtérben folytatódik kiállítássorozatunk. Szóval jó volna kicsit „nyüzsögni”, de nagyon szorít a nadrágszíj. Szabó Péter Kelt mint fent Mindig nehezemre esett a jelentésírás. Maga az a tény is idegesített, hogy minden kutyafüléről jelentést kell írni. Egyszer „hivatalos helyiségemben” meglátogatott egy barátom, s amíg várakozott rám — mert akkor is valami jelentéssel lótottam-futot- tam —, belelapozgatott az asztalomon tornyosuló iratkötegekbe. Jelentések voltak, mondanom sem kell, illetve azok másod- példányai. Szépen kiagyusz- tálva, ahogy kell. Felül: kelt itt és itt, ekkor meg akkor, utána a szöveg, alul: kelt mint fent, aláírás, beosztás. Namármost ez az egész a bal felső sarokban gémkapoccsal ösz- szetűzve, hosszában függőlegesen kettéhajtva, hogy beleférjen a kék gatyamadzaggal megköthető ún. iratrendezőbe. (Valamikor kocsis szerettem volna lenni, aki két szép csillagos homlokú lovat hajt, mellettük futtatva a borzas kiscsikót, később, mint minden fiúgyerek, tengerész, harangozó, mélyvízi búvár vagy oroszlánvadász. A tűzoltót, a katonát, és a vadakat terelő juhászt csak azért nem írom ide, mert amikor ezeket a szép foglalkozásokat először olvastam így egymás mellett, egy verssorban, akkor már költő szerettem volna lenni.) De a barátomnál hagytuk abba, aki — miközben rám várakozott — olvasgatta a jelentéseket. — Te ilyesmivel töltőd az időd? — kérdezte, amikor előkerültem. — Mi értelme van ennek? — Nagyon fontos — mondtam neki. Ez dokumentálja a munkát. — Mennyi időd megy el erre az oktalan szószaporításra? — Sok. Sajnos nagyon sok — Válaszoltam. — Pedig igyekszem, de néha egyszerűen nem találom a szavakat. — És mikor dolgozol? — Hát tudod — mondtam —, talán majd ha jobban belejövök a hivatali fogalmazásba, arra is marad valamennyi időm. Később, miután a barátom távozott, elszunyókáltam egy sürgős jelentés fölött. Azt álmodtam, hogy Hamletet játszom egy nagy, fényes színpadon. Már éppen leszúrtak, mindjárt jön a négy százados — gondoltam —, és vállra véve kivisz, de nem történt semmi. Fortinbras, akinek ki kellene adnia a parancsot, a királyi asztal mellett ül és ír. Észrevétlenül odalopózok, és belepislogok a papírba. Ezt olvasom : _ „Mai napon (itt az előadás dátuma következik), intézkedést foganatosítottam, hogy hadseregem négy századirányító középvezetője Hamletet (anyja neve: Gertrúd, szül.: Helsingőr) a szóig. szab. VÁLLRA VÉVE kezdetű rendkívüli utasításának alkalmazásával, a helyszínről ünnepélyes külsőségek között távolítsa el. Jelen intézkedés kiadását azért tartottam szükségesnek és méltányosnak, mert korábbi kapcsolataink, valamint a róla elhangzott vélemények ismeretében meggyőződést szereztem arról, hogy nevezettből jelentős király vált volna. Ezzel egyidőben utasítottam a zenész szakasz tagjait, hogy szólaltassák meg fúvós hangszereiket. Kelt mint fent. Fortinbras.” — És velem mi lesz? — kérdeztem kétségbeesve. — Mássz ki magad — sziszegte. — Ez a jelentés határidős. Mester Attila Fatermelők A bányász munkája annyival nehezebb, hogy a föld alatt dolgozik. A veszély? Egy jottányival sem kevesebb, mint a föld gyomrában. Kemény, nehéz, veszélyes fizikai munka az egyik is, másik is. Messziről hallatszik a motorfűrészek szirénához hasonló visítása. Mindenképpen idegen hang ez itt, az egyébként békés csendes erdőben, ahol eddig legalább éjszaka és haj- nalonta megbújhatott a csend. Most, a fejetetejére állt a világ, Vágják az erdőt. Termelnek! Félemberöltőnyit megélt bükkök, tölgyek, gyertyánok, évtizedekig élt daliás vitézek zuhannak élettelenül a földre. A motorfűrészek fogad irgalmatlanul rágják a számukra puha testeket. — Vigyááázz! Hangzik a kiáltás, feljebb az oldalon, a vágás felső részén, élő tankok, az erdei munkához szokott muraközi lovak „közelítik” a halálraítélt faóriásokat. A levegőben benzinszag, motordübörgés, nehéz, önrakodós teherautók rövid jelző tülkölése hallatszik. A tetőn, a sziklák között kocsisok káromkodnak, szidják a gallyakban botladozó lovakat, miközben mély, tompa zuhanások hallatszanak innen is, onnan is. Vágják az erdőt! — Nem sajnálja? A termelést irányító erdész mosolyog. — A kombájmos nem sajnálja a szépen ringó búzatáblát, amikor learatja? Ez a természet rendje! A vágás szélén valaki tüzet rak, reggelihez készülődnek a hajnal óta dolgozó emberek. Szalonnát sütnek! Takarmányt löknek a lovak elé, ők maguk a tűz köré gyülekeznek. Tenyérnyi szalonnák, gyerekökölnyi vöröshagymák kerülnek nyárs végre, csöpög a zsír a bajuszok alatt. — Mióta csinálja? Nem sok az idő a beszélgetésre, így aztán — ahogyan mondani szokás — tele pofával válaszol az egyik termelő: — Úgyszólván gyerekkorom óta! A tárkányiak, a zsérci- ek, a cserépiek az erdő fia. Rólunk viccesen azt szokták mondani, hogy a bokor alatt fogantunk, ott is szült meg minket az anyánk. Tavaly kihoztam apámat — hetven felé jár — nézzen szét az erdőn, milyen a mostani termelés? Megállt, nézett, bámészkodott sokáig, aztán a fejszéhez, kézifűrészhez, vasékhez szokott ember csak ennyit mondott: — Amit ti csináltok fiam, a múlthoz képest csak gyerekjáték! — Mit válaszolt neki? — Nem sokat mondhattam! ök a régi világ fatermelői. Kunyhókban aludtak, hétfőn jöttek és szombat délig tartott a műszak. Minket naponta hajnalban hoz, délután visz a mikrobusz. Délben meleg étel, meleg ital! És a gépek, motorfűrészek, rakodó masinák, teherautók. Most öten végzünk annyit, mint apáink idejében ötvenen... Szétrúgják a tüzet, ne füstölögjön az orruk alá a parázs, aztán újra nekilátnak a munkának. — Vigyázzatok a réheléssel — hangzik az utasítás. Autódübörgés hallatszik, a hatalmas vasfogak beleharapnak a rönkökbe és pakolják a platót. — Mi lesz ezzel a szép szálerdő helyén maradt kopár területtel? .— Rendbetesszük a tájat és következik a telepítés. Körülkerítjük, hogy kárt ne tegyenek a kis csemetékben a vadak. — Emlékszik-e rá ki, melyik erdész telepítette ezt az erdőt? A termelésvezető legyint: — Nem él már az az ember! Azok sem, akik valamikor elültették ide a makkot... Szalay István Javaslatok a népművelőképzés továbbfejlesztésére A népművelőképzés jelenlegi rendszerének jobbítása, korszerűsítése céljából a Művelődési Minisztérium és a Magyar Népművelők Egyesülete — az érintett egyetemi és főiskolai tanszékekkel is együttműködve — hosszabb ideje folytat megbeszéléseket. Az eszmecseréken elhangzott javaslatokat, ötleteket, hasznosítva a szakemberek több változatot fogalmaztak meg a népművelőképzés továbbfejlesztésére. Így például kirajzolódtak egy olyan tervnek a körvonalai is, amely szerint a főiskolákon nappali tagozatos oktatást, az egyetemeken pedig . kiegészítő szakos képzést indítanának. Az utóbbi lényege, hogy azok a jogi, közgazda- sági vagy más szakképzettséggel rendelkező diplomások, akik — szakműveltségüket is kamatoztatva — népművelőként kívánnak majd tevékenykedni, esti vagy levelező képzésen szerezhetik meg az ehhez szükséges ismereteket. A képzés színvonalának és a diploma értékének javulását várják a szakemberek attól az oktatási rendszertől, amelyben — az Ipar- művészeti Főiskola új oktatási rendjéhez hasonlóan — egy • évig gyakorlattal is egybekötött alapképzést kapnának népművelésből a hallgatók. Az első év befejeztével azok, akik alkalmasnak bizonyultak a pályára, érdeklődésüknek megfelelő szakot választhatnának a népművelés mellé. Van olyan terv is, amely szerint — két év elvégez- tével — a már hallgatott két tárgy mellé vennék fel harmadikként a népművelést az egyetemisták. Ha — az igényeknek megfelelően — a nappali tagozatos képzés válna általánossá az egyetemeken, akkor a felvételi rendjét is módosítanák : a középiskolában fakultatív módon tanulható népművelés lesz az egyik vizsgatárgy. Ezzel azt kívánják elérni, hogy az eddiginél jóval megalapozottabb ismeretek birtokában kerüljenek az egyetemre a pályázók. A változtatásokat indokló gondokról szólva, a Művelődési Minisztérium illetékesei elmondották: nem az a probléma, hogy napjainkban kevés népművelőt képeznek az egyetemek és a főiskolák. Az oktatásnak — mint szolgáltató intézmény- rendszernek — nincs pontos képe arról, hogy milyen felkészültségű, milyen speciális szaktudással rendelkező közművelődési szakemberekre van szüksége a társadalomnak. Ezeket az igényeket — gyakorlati tapasztalataik alapján — maguk a népművelők, illetve az egyetemek, főiskolák mérhetik fel, fogalmazhatják meg. (MTI)
