Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-17 / 220. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 17., szombat 13 Századunk kiemelkedő tudományága a biológia, az élővilág tudománya. Eredményei jelentősen hoz­zájárulnak világunk fejlődéséhez, az élőlények jobb megismeréséhez. A biológia napjainkban úgy­nevezett határtudományok, mint a biofizika, a bio­kémia területén fejlődik leginkább. Amikor kö­szöntjük Szent-Györgyi Albertet, a Nobel-díjas ma­gyar származású biológust 90. születésnapján, ak­kor az élővilág tudományának újabb kutatási ered­ményeire is utalunk néhány írásunkban. összeállította: Mentusz Károly A sejtek felszínen A kitüntetettek új elméletü­ket magyarázzák munkatár­saiknak. Anyagtranszport tanulmá­nyozása zöld édesvízi algák sejtmembránján. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Az élő szervezetek normá­lis működése nem képzelhe­tő el különféle szabályozó- rendszerek nélkül. Ilyen rendszert képeznek az ideg­rendszeren kívül, illetve vele együtt ható hormonok. A belső elválasztású miri­gyek termékei ezek, amelyek kis mennyiségben a vér út­ján fejtik ki hatásukat. Sokáig azonban teljesen nyitott volt a kérdés, hogy a hormonok valójában ho­gyan hatnak a sejtekre, csak az volt világos, hogy kivá­lasztódva bekerülnek a ke­ringő vérbe, ahol részben fehérjéhez kötődnek. Továb­bi sorsukat és hatásuk mi­kéntjét az újabb kutatások kezdték tisztázni. Afelől nem lehetett kétség, hogy a sej­tekhez eljutott hormonmole­kulák csak akkor tudják ha­tásukat kifejteni, ha a sej­tek valamiképpen — mint külső jeleket — érzékelik je­lenlétüket. A sejteknek eze­ket a részeit receptoroknak, jelfogóknak nevezik, ame­lyek lehetnek a sejtek fel­színén, membránjukon épp­úgy, mint a belsejükben. A sejtmembránt ma már fehérjék és zsírok dirfamikus rendszerének tekintik, ahol a membrán folyékonysága te­remti meg az egyes moleku­lák mozgási lehetőségét. Kí­vülről burok veszi körül, és az ebben elhelyezkedő fe­hérjemolekulák látják el a receptor funkcióját megfele­lő mintázatuk révén. E min­tázatok alapján ismerik fel egymást a sejtek, illetve ké­pesek a környezet anyagai közül a hasonló mintázatúa- kat magukhoz kapcsolni. S minthogy a fehérjék telje­sen átszövik a membránt, a receptoron megtapadt hor­montól kapott impulzust to­vábbítják a sejt belsejébe. Itt a receptor egy másik fe­hérjetermészetű anyagnak, enzimnek adja át az impul­zust, esetleg maga az enzim, amely részt vesz a jel to­vábbvitelében. A membránok kutatása terén sikereket értek el a Csehszlovák Tudományos Akadémia Mikrobiológiai Intézetének a kutatói, aki­ket ezért nemrégiben a Klement Gottwald állami díjjal tüntették ki. Vércsoport — a könnyben Kutatók kiderítették, hogy a vércsoportok antigénjei a könnyben is megtalálhatók. Ennek alapján rendkívül leegyszerűsödhet a vércso­port-meghatározás. Nem kell mást tenni, mint az egyik szembe az A vércsoport vér­sejtjeit, a másikba pedig a B vércsoport vérsejtjeit tar­talmazó fiziológiás sóoldatot cseppenteni. Ha az azonos vércsoport antitestjeivel érintkezik a folyadék, akkor megalvad, ami optikai vizs­gálattal perceken belül meg­állapítható. Ha nem követ­kezik be az alvadás, abban az esetben a vércsoport AB, ha pedig mindkét szemben megalvad, akkor 0. A mód­szer természetesen még csak kísérleti munkára alkalmas. Szent-Györgyi Albert kilencvenéves Kilencven éve, 1893. szezptember 16- án született Szent-Györgyi Albert, a vi­lágon a legismertebb magyar tudós, az egyetlen, aki hazai földről utazhatott 1937-ben a Nobél-díj átvételére. Méltán tartja a tudományos világ Szent- Györgyit az ötletekben leggazdagabb kutatók egyikének, akinek számos ta­nítványa dolgozik a világ minden ré­szén, és hasznosítja a nagy orvos-bio­kémikus mester tanításait. Apja erdélyi gazdálkodó, jómódú földbirtokos volt, de neveltetésében inkább az anyai hatás érvényesült: Er­ről az oldalról már a ne­gyedik tudósgenerációnak vallhatta magát, hiszen anyja testvére, ifj. Lenhos- sék Mihály, és annak édes­apja, nagyhírű, nemzetkö­zileg elismert anatómus pro­fesszorok voltak a budapesti orvostudományi karon. Szent- Györgyi 1911-ben iratkozott be az orvosi fakultásra, és már harmadéves korában elkezdte az élettani búvár­kodást. 1914-ben félbesza­kadtak egyetemi tanulmá­nyai, a frontra került, de a meggyűlölt háború erkölcs­telenségét látva önsebesülést okozott magának, így sebe­sülten hazakerült. Felgyó­gyulása után egy katonai laboratóriumba helyezték, ahol újra bonyodalmai tá­madtak: megtagadta az em­berre ártalmas kísérletek végzését, ezért büntetésül az olasz frontra vezényelték. A háború után a hazai vi­szonyok nem tették lehetővé kísérletei folytatását, ezért vándorútra kelt. Prága, Ber­lin, Hamburg, Leyden, Gro­ningen azok a városok, ame­lyek egyetemein Szent- Györgyi rövidebb-hosszabb időt töltve tanult és dolgo­zott. Groningenben fedezte fel a később oly fontossá vált hexuronsavat a mellék­vese kéregállományában, és több érdekes biokémiai prob­léma megoldásával kísérle­tezett. Cambridge a követ­kező állomás, majd Roches­ter. 1932-ben kapta a meghí­vást a szegedi egyetem or­voskémiai tanszékére. Űj szellem tört be a szegedi egyetemre, pezsgő tudomá­nyos élet kezdődött el, amelynek központja Szent- Györgyi tanszéke volt. Te­hetséges fiatal kutatók vet­ték körül, és munkájukat hamarosan szebbnél-szebb eredmények koronázták. Ezek közé tartozott a sejt oxidá­ciós folyamatai több rész­letének a megismerése, és az ezekkel a vizsgálatokkal nyert ismeretlen festék­anyagnak, a „cytoflavin”-nak a felismerése. (Ma ezt az anyagot riboflavin néven ismerjük, és biológiai jelen­tősége közismert.) A szegedi évek alatt sike­rült bebizonyítani, hogy a korábban felfedezett hexu- ronsav azonos a C-vitamin- nal, vagy más néven aszkor- binsavval. Tudta, hogy en­nek az anyagnak fontos szerepe lesz az orvoslásban, de Magyarországon nem juthatott az előállításához szükséges elegendő állati mellékveséhez. Ekkor ötlött fel először agyában a pap­rika, mint C-vitamint tar­talmazó anyag, amelynek akkoriban Szeged és kör­nyéke volt a hazája. Ez tette lehetővé a C-vitamin nagy mennyiségű előállítását, és a világ minden tájára küld­hetett belőle kísérleti cé­lokra. 1937-ben kapott Nobel- díjat, és akkor felhagyott a vitaminkutatással. Csapongó szelleme új területre vezette, az izom-biokémiára. Az izom összehúzódását tanulmá­nyozta munkatársaival, Ban­góval és Straubbal, és sike­reket értek el az összehúzó­dásban részt vevő fehérjék előállításában. A második világháború idején nyugati kapcsolatait igyekezett felhasználni arra, hogy az országot kimentse a fasiszta háború karjaiból. Isztambulba utazott, ahol kapcsolatba is került az an­gol titkosszolgálattal, de er­ről a németek is tudomást szereztek, így hazatérve csak a svéd követségen ta­lálhatott menedéket. Buda­pest felszabadulásakor szov­jet járőr kutatta fel, és Mo­lotov személyes utasítására családjával együtt a főhadi­szálláson helyezték el Mali- novszkij marsall meghívá­sára. Nem sokkal később el­fogadta a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája meghí­vását: két hónapot töltött Moszkvában. Budapestre visszatérve legfontosabb feladatának te­kintette a tudományos mun­ka elindítását és megszerve­zését. ö azonban elsősorban kutató volt, a szervezés nem elégítette ki, az akkori Ma­gyarországon azonban nem voltak meg a kutatás fel­tételei. Előbb Svájcba utá­nzóit gyógykezeltetésre, majd 1947-ben az Egyesült Álla­mokban telepedett le, ahol a Woods Hole-i tengerészeti biológiai laboratóriumban átvette az Izomkutató Intézet vezetését. Itt többek között a sejtosztódás és a rákos megbetegedések megoldat­lan kérdéseivel foglalkozott. Kapcsolata hazájával min­dig szoros maradt, többször hazalátogatott — és szívé­ben magyar maradt. A Ma­gyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjának válasz­totta. Kívánjuk, hogy a szép kort megért tudós még so­káig adhassa át tapasztala­tait a fiatal kutatóknak./ H. J. Az élet titkainak feltárása Hordozható művese A vesebetegségek és a ve­seelégtelenség még negyven évvel ezelőtt is igen nagy valószínűséggel halálhoz ve­zettek. Elég hosszú ideig tar­tott, amíg sikerült megolda­ni — legalább kórházi kö­rülmények között — a bete­gek vérének mesterséges szűrését az óriás méretű, helyhez kötött készülékekkel, a művesékkel. Sajnos, ezek a különleges berendezések oly sokba kerültek, és olyan szakképzett kezelőszemély­zetet igényeltek, hogy iga­zán széles körben nem ter­jedhettek el. így azután az orvosoknak kellett eldönte­niük a nehéz kérdést, kinek tegyék lehetővé a gép hasz­nálatát, s kit fosszanak meg ettől az utolsó lehetőségtől. Az utóbbi években szület­tek meg a hordozható dialí­zisállomások, amelyek már többek számára nyújthatnak reményt. A biológiai tudomány ro­hamos fejlődése ellenére an­nak alapvető problémái in­kább csak kibontakozni kez­denek, nem pedig megoldód­ni. Elsősorban azok a szak­ágak fejlődtek gyorsan, amelyek az élő anyag legál­talánosabb tulajdonságaihoz közel állnak: a molekuláris biológia és a biokémia. A molekuláris biológia leg­lényegesebb újdonsága a sejt, és ezen belül a sejtmag egyes tulajdonságainak részletes feltárása, a dezoxiribonuk- leinsav (DNS) és a ribonuk­leinsav (RNS) óriásmoleku- lák kémiai szerkezetének a megismerése. A megismerést különösen bonyolulttá teszi, hogy a molekulájában csa­varodások lépnek fel, ame­lyek alapvetően megváltoz­tatják kémiai és fizikai tu­lajdonságaikat. E szakágaknak a felfedezései mind újkeletűek, ezért a mo­lekuláris biológia és biokémia csak mostanában kezd fontos információkat szolgáltatni a társtudomány oknak, példá­ul a genetikáinak, a fizioló­giának, illetve az orvostudo­mánynak, a mezőgazdaság­nak és a technikának. Kide­rült például, hogy a növeke­dés és a fejlődés —, amelyek a legösszetettebb élettani fo­lyamatok közé tartoznak — most megérthetők a moleku­láris biológia segítségével. Az utóbbi időben az érdek­lődés középpont jóban a gén­sebészet, a genetikai manipu­láció kérdése áll, amelynek a perspektívái szinte belátha- tatianok. Sok olyan embert betegség van például, ami­nek alapját öröklődő génhi­bák képezik. Elvileg lehetsé­ges, hogy egy hiányzó gént baktériumban felszaporítva bejuttassanak az emberi “sejt­be, vagy a hibás gént egész­ségesre cseréljék. Mindezek gyakorlati hasznosítása ter­mészetesen még messze van, de a jövő szempontjából perspektivikus. A rákos megbetegedés biológiája Az NSZK-ban naponta 400 ember hal meg rákban, A kutatók jól tudják, hogy egy ilyen hatalmas és fontos probléma megoldása remé­nyében mélyen az alapokig le kell nyúlni. A tudomány ma már sok mindent tud a rákról, de nem eleget. A rá­kos megbetegedések proble­matikája ma két kérdési- komplexumra összpontosul: mi a rák és milyen gyógy­szerekkel gyógyítható, illetve előzhető meg. A kutatás el­sősorban azokra a sejten e- chanizmusokra irányul, ame­lyek tumorok keletkezéséhez vezethetnek. A környezeti hatások tükrében is vizsgál­ják a rákos megbetegedések kérdését; de az életszokások is hatással vannak a tumor- képződésre. Érdekes képet mutat a bőrrák gyakoriságá­nak és a különféle természe- tesi sugárzások földrajzi el­oszlásának összehasonlító grafikája. A Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat rövid határidővel vállalja MÉLYFÚRÁSÚ KUTAK JAVÍTÁSÁT, FELÚJÍTÁSÁT. Tájékoztató árak: — kútjavítás, kompresszorozással 70-80 ezer Ft.- intenzív kútjavítás vegyszeres kezeléssel, vízhozamnöveléssel 130—150 ezer Ft. Az árak a felvonulási távolságok függvényében módosulhatnak. Megrendeléseiket: SZAVICSAV Nyíregyháza, Stadion u. 5. címre kérjük megküldeni. KAEV 10. SZ. GYÁRA FELVESZ targoncavezetőt, forgácsoló szakmunkásokat, külső szerelőket és segédmunkásokat. Jelentkezni lehet a gyár közgazdasági osztályán, EGER, Kistályai út 6. sz. alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom