Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-16 / 219. szám
4. WWf LTÚR A — KÖZMŰVELŐDÉ NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 16., péntek-Sjk _ : --v f !■.■ r ÜÍ. ■ ■ rltíí2- 2.'-'í W 2222222: ■ Tir.' r- .äriFt=-UN. ..r ■ -s. Megérdemelt elismerés Egri kórusok a rádióban Tar Lőrinc két együttese* a Heves megyei Művelődési Központ kamarakórusa és a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola énekkara szerdán délután lépett fel a rádióban. Ez a szereplés több mint húszperces ízelítőt adott abból az anyagból, amely- lyel a két kórus több egri hangversenye már megérdemelt sikert aratott. Nyugtázzuk azt az elismerésnek is, felismerésnek is jó körülményt, hogy a rádió a kóruspódiumra besorolta és együtt sorolta be ezt a két együttest, mert a karnagy és az amatőrök közös munkája a karéneklés szép színeit hozta ezúttal is: mint mindig, most is az a hibátlan dallamvezetés, pontos előadásmód volt a legjellemzőbb sajátsága a produkcióknak, amely eddig is jellemezte Tar Lőrinc karvezetői stílusát. A kamarakórus Hassler,- Monteverdi- és Kodály-mű veket szólaltatott meg. A tanárképző női kara Kocsár Miklós—Nagy László: Ű, havas erdő némasága és Kodály Fancy-ját adta elő. Ebben a két számban Pán- czél Éva szólózott. A nemrég még dobós gimnazista lány drámai vivőerővel, kellemesen ható orgánumával, kitűnően illeszkedett be a két mű hangulatába. Ezt a telt, drámai szopránt nem először halljuk; Egerben több korábbi fellépését nyugtáztuk már elismeréssel. Most újólag bizonyított, hogy az éneklés számára érzelmi megnyilvánulás is, nemcsak művészi feladat. A műben befejezésként Sztravinszkij Négy orosz népdala jó feloldást jelentett a két, szólóval megtűzött szám után. (farkas) DEUTSCHEN KUNST 1350-1470 A művészetek szolgálatában A 125 éves Seemann * könyvkiadó Ernst Arthur Seemann 125 éve, 1858 szeptemberében nyitotta meg kiadó és könyv- kereskedő üzletét a Rajna- vidéki Essenbén. Már első kiadványa, Az építkezés története jelzi kiadói szándékát: a művészekkel való foglalkozást. A cég három év múlva átköltözik a könyvkiadás európai fellegvárába, Lipcsébe. Sok egyéb mellett a század végén jelenteti meg ötkötetes művészettörténetét. 1911 és 1950 között jelennek meg az alapvető tudományos értékű, 43 kötetes Thieme/ Becker, majd 1953—60 között a Vollmer művészeti lexikonok Általános képzőművészeti lexikon az ókortól napjainkig címmel. Fennállásának 125. évfordulóján az időközben megsokszorozódott ismeretekkel bővítve a cég megkezdi új enciklopédiájának kiadását. Budapesten, az NDK Tájékoztatási Központ nagyszaA német művészet története 1350—1470 című kötet színpompás címlapja kötete, az NDK művészetének 1960—80 közötti korszakáról. A munka sokrétűségéről tanúskodnak az ugyancsak az idén kiadott A díszítőművészet kézikönyve, a reneszánsz híres mesterének, Raffaelo születésének 500. évfordulója alkalmából készült monográfia, vagy A XVIII. század szász bútorai című mű. A Seemann könyvkiadó szoros kapcsolatban áll a szocialista országok hasonló bású kiállítás keretében mutatja be a 125 éves Seemann kiadó munkásságát. Az évfordulóra jelent meg a Német művészet történetének 3. profilú kiadóival. A magyar Corvina Kiadóval eddig 30 közös kiadványt jelentettek meg, köztük Bodrogi Afrikai művészet, Indonézia művészete és Pogány A XX. száCranach (1472—1553): Katharina von Bora (Luther felesége) arcképe (Wittenberg — Luther-csarnok) zad magyar festészete című műveket. A kiállítás legfőbb érdekessége az a pazar tárlat, amely a kiadó festményreprodukcióit mutatja be a látogatóknak. A képek csodálatos színhűségét, szinte az eredetivel vetekedő látványosságát megtekintve nem csodáljuk, hogy eddig 84 bekerült az UNESCO katalógusába, mint a világ legszebb nyomata. A német nyelvterület egyik legrégibb kiadójának magyarországi kiállítása valóban érdemes a megtekintésre. (0- i.) Prjanisnikov (1840—1894): A faluban (Moszkva, Tretyakov Képtár) r Vvv Szüret Terheiktől roskadoznak a szőlőtőkék! A gazdák egyszer a fürtöket, máskor az eget nézegetik, hiszen itt a szüret ideje. Fáradt, idős ember ballag előttem a sáros, agyagos úton, gumicsizmájának talplenyomata pontosan ábrázolódik a tegnap még poros talajon. Amikor kiér a szőlője végéhez, leteszi az üres puttonyt, görbebotját nekitámasztja a szilvafának és leül egy ottfelejtett kis székre. — Fújtatós ez a part — állok elejébe, de ő csak akkor szólal meg, amikor már jól kifújta magát: — Akad itt még egy másik szék is valahol — mondja, és hátra mutat a venyigekunyhó mögé. Pihenünk. Nézzük a kitárulkozó szőlődombokat, a zöldből sárgába, barnába, vörösbe átszíneződő leveleket, a nagy, nehéz terheket cipelő messzi határt. Seregélycsapat sötétíti be egy pillanatra a szélesi kilátást, amint lármásan bevágnak a tőkék közé. — Hess! Ti ingyenélők! — gurul méregbe a gazda, és közibük dob egy ócska, kopott seprűt. Később visszaül, és inkább csak önmagának beszélget: — Ezek aztán nem félnek semmitől! Hiába a piros rongy a póznán, a feldíszített madárijesztő, de még a kutyától sem ijednek meg. Az idén nagylegények voltak a darazsak is! Nem beszélve a két jégverésről, amely alaposan elbánt ezzel a szőlődombbal... — Még így is megjárja! — mondaná az ember szíve szerint, de a mondókának még nincs vége: — Négyszer kapáltam; hétszer permeteztem, egyszer szüretelek! Megnézheti a venyigéket is! Még azokon is nyomot hagytak a borsónyi jégdarabok. Ezeknek persze csak jövőre látjuk majd a kárát. A fürtök madárkásak, meglátszik rajtuk a lisztharmat, az aszály, a forró, perzselő nyár. Előbújik a Nap egy jókora felhődarab mögül, és egyszerre meleg lesz. Ingujjban folytatnám tovább az utat, de a sokadik szomszédom másképpen gondolja: — Minek sietne? Érés alá bekapált, szüretelni meg holnap még nem akar. — így igaz, ahogyan mondja. — Akkor kóstoljuk meg a tavalyit. Az öreg tufapincének különleges hangulata van! Amikor az imbolygó gyertyafény fel-felyillan, úgy tűnik se vége, se hossza az egyik vagy másik ágnak. Akkor meg különösen nagyot néz az ember, amikor a talpa alatt egyszerre csak lejteni kezd a föld, és hirtelenjében alább száll egy emelettel. A hatalmas pinceágban a hordókongás földrengésnek hangzik. A kalapács is nagyokat csattan, amikor kiüti a hordóból a dugót. Ebben a sötét mélységben egy szál gyertya világossága erős fénynek tűnik. Látom már a két hordósort, a lopók csillanását is meg lehet figyelni, a falon, és a bor színét is az üvegben. — Isten éltesse! — Hogy jövőre is kapálhassunk — jön a furcsa válasz. A bor első ízlelése, nyalogatása közben nem illik beszélni. A jó kóstoló ilyenkor összeszedi magát és felkészül a mondókájára. Miféle ember az, aki csak felhajtja a bort és hallgat, vagy nem ideillő dolgokról beszél? — Rosszabb sose teremjen! — csillantjuk meg a poharat a gyertyafényben-. ( A gazda boldog és büszkén válaszol: — Az a fontos, hogy a tavalyi megvárta az ideit... Szalay István MEGYEI MINŐSÍTŐ Kórusok találkozója Gondos előkészítés — Körültekintő szerződések — ösztönző bérezés — Alapos ellenőrzés Diákok a földeken Az idén is sor kerül a népdalkórusok megyei minősítő bemutatójára. Az eseményt a hét végén rendezik. Szombaton délelőtt 10 órától a sarudi komplex művelődési , intézményben lép fel a helyi pávakör, a besenyőteiki, a karácsondi, a kerecsendi, a nagyrédei, a ímezőszemerei, a poroszlói, Miroslav Kostka: Akár a A zenetudós úgy ragyogott a zenetudomány egén, akár a legfényesebb csillag. De mit csillag?! Mint maga a nap. A zenészek, a köztiszteletben álló zeneértők és a szerény rajongók szemén egyaránt az odaadó lelkesedés könnyei csillogtak, mikor a zenetudós kritikáit olvasták, melyek telis-tele voltak mélyenszántó gondolatokkal. Például: „A fafúvós hangszer csoport kontra- punktikus diszharmóniával transzponálta a dallamot, ezzel mintegy a céltalan és rohanó életre utalva .. r” vagy: „A kamarazenei műfajok Cximarosa és Samo- rinszkij között bekövetkezett fejlődésének szempontjából vizsgálva, s Bachnak az egyházi zenei dallamokra gyakorolt hatását is fiés a gyöngyössolymosi népdalkor, valamint a novaji asszonykor. Tarnaleleszen vasárnap délelőtt tartják az eseményt, ahol a bü-kkszenterzsébeti, az ecsé- di, a hatvani, a horti, a imátradenecskei, a terpesi és a váraszói népdal-kórus szerepel. Itt mutatja még be műsorát az egerszaiLóki aszz ágyú gyelembe véve, számos jogos szemrehányást tehetünk a szerzőnek; de egyúttal rá kell mutatnunk eszmei hovatartozásának világos voltára is, ami különös élességgel rajzolódott ki a színpompás allegró- ban .. Megfellebbezhetetlen döntéseit a királyi ítélethirdetések ünnepélyességével tette közzé. Egyéniségéből mély titokzatosság áradt, mely nemcsak az igazi művészet ifjú hölgyrajongóit hozta tűzbe, hanem a közepes képességű nőzongoristákat is. A hangversenyeken úgy ült emeleti páholyában, mint egy elefántcsonttoronyban; egyetlen arcizma sem rándult, és semmivel sem árulta el, hogy szonykórus, a Mikroelektronikai Vállalat gyöngyösi népdal-köre, a mankazi pávakor és a televízióból is ismert fedémesi asszoaykórus. A bemutatót követő szakmai megbeszélésen a zsűri értékeld a produkciókat, s a legjobbakat az országos minősítőre javasolja. tetszik-e neki az elhangzott zenemű. Valamennyi kritikus rettegéssel nézte, s hiába igyekezett kitalálni gondolatait az új műről. Ám nyíltan senki sem merte megkérdezni véleményét, olyan mély tisztelettel viseltettek {ránta. Egyszer azonban megjelent egy kis zöldfülű kritikus, aki még járatlan volt a zenei élet bonyolult rendszerében és szigorú hierarchiájában. így aztán a kis zöldfülű fogta magát, a koncert szünetében odament a zenei élet óriásához, és tisztelettel megkérdezte, mi a véleménye az éppen elhangzott nyitányról. — He? — szólott a lángelme, tölcsérre formált kezét füléhez emelve, miközben értetlenül bámult a tolakodóra. így derült ki, hogy a zenetudomány legfényesebb csillaga olyan süßet, akár az ágyú. (Fordította: Grabócz Gábor) Megkezdődött az új tanév, s néhány nap múlva a szokott módon hozzálátnak a diákok a mezőgazdasági munkáikhoz is. Október végéig, november elejéig, megyénkben 7000 általános és 12 000 középfokú iskolás tanuló szorgoskodik majd a földeken. A 106 iskola segítségét 35 üzem, termelő- szövetkezet igényelte. Ma már senki sem vitatja, hogy szükség van erre a közreműködésre, épp ezért az illetékesek arra törekszenek. hogy biztosítsák az eredményes szorgoskodás feltételeit. Ezekről kérdeztük Elek Elemért, a megyei művelődési osztály főelőadóját, aki 1977 óta szervezi, irányítja ezt a fontos akciót. A fiatalok érdekében Nem feledkeztek meg a gondos előkészítésről: a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztálya összegyűjtötte a létszámigényeket, a művelődésügyi osztály ezeket figyelembe véve oldotta meg az oktatási intézmények beosztását. Természetesen értékelték a már kialakult kapcsolatokat, a több esztendős, a jó partneri együttműködést. Ezeket tiszteletben tartva formálódott a végleges menetrend, amelynek kialakításakor számítottak a megyei tanács ifjúsági bizottságának a véleményére, javaslataira is. Júniusra minden részletkérdés tisztázódott. — Természetesen nem elégedtünk meg ennyivel, az említett két osztály a hagyományokhoz híven közös irányelveket adott ki. Ebben azokat a kitételeket soroltuk fel, amelyeket a szerződésikötésekkor maradéktalanul teljesíteni kell. Jeleztük: a fiatalok — teljesítményük arányában — ugyanolyan bérre jogosultak, mint a felnőttek. Hangsúlyoztuk : csak ott lehet foglalkoztatni az ifjakat, ahol messzemenően gondoskodnak ellátásukról, a higiéniai követelmények következetes betartásáról, Üj dolog az, hogy a fiúk, lányok naponta 10 forintot kapnak ruha- és csizmakopás címén, függetlenül attól, hogy hány órát dolgoznak, s mennyi idősek. Rendeződött — miniszteri rendelkezés révén — a tanárok fizetésének ügye is: nekik a felügyelet ellátásáért, a szorgalomra ser- ikenltésért kétszer annyit adnak, mint a tizenéveseknek. Arra is utaltunk, hogy mindenütt célszerű bevezetni a munkaverseny különböző formáit, s az ennek megfelelő premizálást. Tapasztalatok — közelről Az iskolák és az üzemek által kötött szerződések szeptember 10-ig eljutottak a megyei művelődési osztályra. Vajon megfeleltek-e ezdk a kívánalmaknak? — A többség igen, hiszen körültekintőek, minden részletkérdést megfogalmaznak, tisztáznak. Sajnos, akadnak — szerencsére nem nagy számban — kivételek is. Ezek elnagyolták, nem alkalmazkodnak az előírásokhoz, holott egyértelműen a fiatalok javát szolgálnák. Ilyen például az az egyezség, amelyet a tarnaörsi termelőszövetkezet, illetve a itarnamérai iskola vezetői írtak alá. A hibákra, a jó szándékú tévedésekre felhívjuk a figyelmet, sürgetve az ésszerű módosítást. Egyébként gondolunk a rendszeres ellenőrzésre is. Ezekben részt vesznek a már említett két osztály,, az SZMT, a KÖJÁL és a megyei KISZ- bizottság munkatársai. Hadd mondjam el, hogy már jártunk kint a földeken. Megfordultunk többek között a Hevesi Állami Gazdaságban, itt egyértelműen kedvező információkat, tapasztalatokat gyűjtöttünk. Reméljük, másutt sem adódnak• súlyos gondok, s ez a nagyszabású őszi összefogás beváltja a hozzá fűzött jogos re. ményeket. Pécsi István
