Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-14 / 217. szám

A hónap műtárgya: 4. NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 14. AGRIA ’83 Hét hangverseny után Az Országos Filharmónia és az Agria Játékszín az idei egri nyarat hét hang­versennyel tette színesebbé: ezek közül négy a Bazi Liiká • ham zajlott le, kettő a Líce­um szabadtéri színpadán, egy pedig, — gitárosoké — az Ifjúsági Ház fedett ud­varán. Anélkül, hogy elkendőző általánosításba burkolnánk véleményünket, el keil mondanunk, hogy az idei egri nyárban a hangverse­nyek értékes, komoly talál­kozást hoztak a szólisták, az orgonisták, az együttesek, valamint a közönség számá­ré. Az előadók és a hallga­tók egyaránt elégedettek le­hetnek. A bérlet bevált. Nem csökkent a Bazilika or­gonájának vonzása sem. Az egri érdékilődők, az idegen­forgalom vendégei nem csa­lódottan távoztak a Bazili­ka ívei alól. Margittay Sán­dor orgonaművész kitűnő­en szerkesztett műsorában a Tar Lőrinc vezette kamara- kórus is fellépett. Ezzel a szerepléssel megint bebizo­nyosodott, hogy a nagy for- máltumú orgonadarabok mel­lett jól megfér, nemes ha­tást kelt akár egy kamara- kórus is. Kárpáti József orgonamű- vész műsorában társiként szerepelt Marczis Demeter, Pécsről hazajáró operisíámk, aki a Hándel-operából vett számmal is hozzájárult mű­vészi rangjának öregbítésé­hez. Nemcsak a külföldi ven­dégnek kijáró udvariasság íratja le velünk: Jacob Witwer (Svájc) nagyszerű muzsikálással ragadtatta tapsra az orgonamuzsika hí­veit. Kitekintése a romanti­kusok irányába más élmé­nyeket ébresztett a hallga­tóságban, mint amit hazai orgonistáinktól az évek so­rán át már megszoktunk. Boelmann Suite gotique-já- val maradandó emléket ha­gyott játéka az egriekben. Az idén egyedül ez az orgo­Alighanem Eger az egyet­len megyeszékhely, amelynek jelenleg nincs saját úttörő­tábora. Az elmúlt évben megérlelődött a döntés; a >felsőtárkányi KISZ-tábor mellett lenne legmegfelelőbb helye. Az elmúlt napokban kez­dődhetett meg a gyakorlati munka. Széles körű a társa­dalmi összefogás a környék pajtásainak érdekében. A helyi tsz a kiszemelt terü­letet méltányos áron vette át, s kitermelte az útban Kit ne borzongatna mega nagy társadalmi mozgások­kal, szenvedélyekkel, emberi szenvedéssel és örömmel gazdag XIX. század gondo­lata? » Mai világunk e korban gyökerezik, mégis mekkora különbség! Mennyi árnyala­tot, szépséget tud felmutatni a romantika, amely iránt mostanában oly sok nosztal­giát érzünk. Az emberek viselkedésében, öltözködésé­ben, szokásaiban rengeteg szín, szépség. Magyarorszá­gon különösen Jókai ábrá­zolta sok-sok művében cso­dálatosan ezt a világot. Azért döntött úgy a televí­zió, hogy vetélkedőt hirdet meg városok között, hogy nista nem kért közreműkö­dőt, mégás remek hatást ért el. Sirák Péter Bach , Liszt-, Alaki-műveket játszott, egy, a századelőből származó ma­gyarral együtt. Az Egri Szimfonikus Zenekar — Farkas István karmesteri közreműködésével — szólal­tatta meg ezen a hangverse­nyen Händel A-dúr orgona- versenyét, igen jó előadás­ban, és Gluck Iphigenia Au- liszban című operájának a nyitányát. Az esztergomi gitárfeszti- vál három résztvevője meg­hitt hangulatú estén ját­szott. a déli melódiákat és a hangszert kedvelő zene­barátoknak. A Líceum szabadtéri szín­padán az Egri Szimfonikus Zenekar kétszer adott mű­sort: augusztus 19-én a Ma­gyar és augusztus 27-én, a Striauss-estet. Mindkét al­kalommal már a műsor cí­me meghatározta a progra­mot, mutatta a rendezői szándékot. A Magyar estnek az adott ez alkalommal újabb színt és külön jelen­tőséget, hogy az ezer férőhe­lyes szabadtéri színpad bir­tokában is zenés irodalmi műsor fogadta a közönséget: az Erikel-operák áriái (Pászthy Júlia, Berczelli István és Horváth József) mellett, nemeseik a nyitá­nyok gazdagították a mű­sort, de a XIX. század ro­mantikájából kilépve, Ko- dály-művék és Farkas Fe­renc szimfonikus zenéje is részt kért a hazafias érzés megszólaltatott skáláján. S ami a legfontosabb: Vi­rágh Tibor előadásában nagyhatású versek. Kölcsey, Berzsenyi, Vörösmarty ódái szárnyalásai után, a mai Fodor András vallomása is felsorakozhatott, azt is meg­mutatva. hogy a nemzeti tu­dat milyen mélyre és ma­gasba tud hatni. A Strauss- est vendégkarmestere. Al­fred Mayer (Ausztria) oszt­rák kedélyességgel vezényel­te a valcerkirály keringőit, álló fákat is. Az AGROBER már a múlt évben elkészí­tette a terveket. Ebben az ötéves tervben igaz, még csak a mintegy 128 férőhe­lyes létesítmény fölépítésé­hez lesz elegendő erő, s ter­mészetesen ehhez is komoly társadalmi összefogás szük­séges. A kivitelezésben részt vesz az Állami Építőipari Vállalat, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, s az Egri Téglagyár. Az Épü­letkarbantartó Szövetkezet, a szakipari munkálatokkal az megjelenítse, fölelevenítse Jókaival és a múlt század­dal kapcsolatos ismereteket. Eger is a versenyző helysé­gek között szerepel: a ne­mes versengésben a megye- székhely csapatának először Szeged lesz az ellenfele. Mindazok, akik szívesen játszanának, kérjük jelent­kezzenek a Hazafias Nép­front Heves megyei Bizott­ságán, Eger Bajcsy-Zsilinsz- ky utca 9. szám alatt (tele­fon: 11-822). Itt megkapják a felvilágosítást, az ajánlott irodalom jegyzékét, s ha je­lentkezésüket elfogadják, decemberben tagjai lehetnek a televízió képernyőjén sze­replő csapatnak. köztük a Kék Duna-kerin- gőt is, majd a Radetzky ] marsot — ráadással is. Ez az áttekintés az élmé­nyek felelevenítésére szolgál. És annak átgondolására is. hogy még mindig — az idei látható fejlődés ellenére is vannak tennivalóink a nyári zenei eseményekkel kap­csolatban. Már csák azért is, mert az egri programok megnőttek jelentőségük- iben azért, mert a téli évad­ban, a színiház átépítése mi alt, jóformán egyetlen elfo­gatható terem sincs Egerben, ahol nagyobb létszámú ze­nekar nagyszabású műsort tudna adni. Az idei tapasztalatok bir­tokában is áll a tétel: a nyáini műsor zömét a Bazili­kában kell lebonyoilítárni 1 Jó. ha az orgonisták műsorát színezik szólisták és együt­tesek. De a műsor leperge- tése ebben a mai formá­jában nehézkes, nem szol­gálja a hallgatóság mara­déktalan művészi élvezetét. A Magyar est egyik nagy tanulsága! Nemcsak elvisel­te, de lelkesedésével, tap­séival, együttgondolkodásá­val jutalmazta is a közön­ség azt az egyszerű megol­dást, hogy a szigorúan vett témakörön belül maradva olyan néhány verset ka­pott útravailóul, amelyről tudott vagy tudnia keltett. Mégis a meglepetés erejé­vel hatott Kölcsey, Berzse­nyi és Vörösmarty, mert ma­napság nem divat a zenés irodalmi műsor. Eger mu- Itassan jó példát! Előadói vannak szép számiban ah­hoz, hogy ne lehessen a színház hiányára hivatkoz­ni: egy fórumon sem! A közönség is a város buzgó előadóművészei is nyernek a kölcsönös hatástól. És a legtöbbet az ügy nyer, a gondolat, amelyet annak idején az egri nyárban lát­tunk testet ölteni! Ez is en­nek a visszapillantásnak az egyik indítója. Farkas András építkezés későbbi szakaszán kapcsolódik be. A terepren­dezésben eddig már jelentős segítséget nyújtott az Eger —Tarna-völgyi Vízgazdál­kodási és Talajvédelmi Tár­saság. A legaktívabbak a vállalatok KISZ-esei voltak, akik fölajánlották további segítségüket is. Mindez azonban úgy tűnik, még mindig kevés a városi úttörőtábor építéséhez, a szervezők várják a további önkéntesek jelentkezését. Aratási koszorúk (Fotó: Lónyainé Nagy Éva) A földműveléssel, illetve a gabonatermeléssel foglal­kozó ember már évezredek­kel ezelőtt is aggódva fi­gyelte, hogy nehéz munká­jának termése; a kalász magva beérik-e? A későbbi évszázadokban az aratás, majd a — a táplálékot, „éle­tet” és további gyarapodást nyújtó — gabona feldolgo­zása, vagy újabb vetésre való előkészítése a magyar parasztságnak is az egyik legfontosabb tevékenysége. A kalászfonatok a Heves megyei asszonyok kezén kü­lönböző méretben és díszít­ményekkel készültek asze­rint, hogy az aratók a ma­guk kisgazdaságában dolgoz­tak, vagy nagyobb uradal­makban vállaltak részes­munkát. Az előző esetben csupán kisebb méretű, körte, csiga vagy kereszt alakúra kötötték az aratás utolsó hajnalán, majd a mester­gerenda asztal fölötti részé­re erősítették, s otthagyták „újkenyérig”. A megyénk­ből az Alföld vagy a Dunán­túl nagybirtokaira elvállal­kozó aratóbandák női tagjai viszont nagy méretű korona vagy harang alakú virágok­kal és színes szalagokkal ékesített koszorúkat készí­tették, s rúdra helyezve vit­ték az uradalom központ­jába ... Ott ünnepélyesen átadták a földbirtokosnak, aki ezután megvendégelte őket. A sarlós-kaszás aratást felváltó gépi, nagyüzemi el­járás napjainkban megszün­tette az e munkához fűződő szokások legtöbbjét. Az ara­tókoszorú készítésének szép hagyománya azonban ma is él: falusi otthonokban és termelőszövetkezetek köz­pontjaiban még fellelhető belőlük néhány díszes da­rab. A képünkön láthatót a borgazdasági kombinátban dolgozó noszvaji asszonyok fonták. A Tanakodó iskoláról, csa­ládról gyermekeknek, felnőt­teknek az ötnapos munka­hét bevezetésének és első évi tapasztalatainak össze­gezésére vállalkozott. A be­szélgetésekhez kapcsolódtak az Országos Pedagógiai In­tézet és a Művelődéskutató Intézet munkatársainak meg­jegyzései. Megszólaltak gye­rekek, szülők, tanárok. „Jó ez nekünk?” kérdés köré vonhatók az elhangzot­tak. A gyerekek jónak tart­ják, a felnőttek kevéssé. A kérdés azonban összetett, mert vannak, akik a pihe­nés, kikapcsolódás, mások a gyerekek túlterhelése, fára­dékonysága, befogadóképes­sége, tudása és a közműve­lődési intézmények munká­jával hozzák összefüggésbe. Pl. Van-e szükség 0. és 7. órára? Elvégezhető-e a taní­tási anyag a rendelkezésre álló 36—37 hét alatt? Mit csinál a fiatal a meg­növekedett szabad időben? Van-e szükség a közművelő­dési intézmények hétvégi működésére? Tudják-e a mű­velődési házak, mit várnak tőlük? Ebben a második évben már érvényesülhetnek az el­múlt évben szerzett tapasz­talatok. Sok dolog vált ja- víthatóvá, mert mit tagad­juk, könnyű volt kimonda­ni, hogy az öt nap lényegé­ben hat nap és semmi sem változott, mert ennyi idő alatt kell elvégezni az elő­írt tananyagot. Ha nem is oldotta meg, de segített a tanárok gondjain, hogy a szokottnál korábban kezdő­dött a tanév és később fejező­dik be. Tehát időben nem lehet probléma, s hogy még­is vannak az egyes osztá­lyokban el nem végzett anyagrészek, amelyeket át kell vinni a felsőbb osztály­ba, az módszertani kérdés. De káros is, mert érettségi előtt, amikor épp összegezé­sekre, az összefüggések fel­tárására lenne szükség, a a gyerekeknek még új és új ismeretlenekkel kell megis­merkedniük, hogy ne vallja­nak szégyent az érettségin. Elismerem, hogy sok az első gimnáziumban a 16 óra irodalomesztétikai alap­vetés (ezt hasznosabb lenne a VIII. osztályban megtaní­tani). de az már kiesést je­lent az irodalomtörténeti fo­lyamatban, ha Shakespeare-t át kell vinni a második év elejére, amikor az első év tanulságait kellene megvon­ni. Természetes következ­mény ugyanis, hogy a máso­dikos anyag legfontosabb ré­szét — Petőfitől a századvé­gig — át kell vinni a har­madik osztályba. Ilyenkor következnek a hajnali és dél­utáni pótórák. Egy klasszi­kus ismeretanyagot minden­képpen tudni kell az érettsé­gi vizsgákon. Ha ezt nem tudja, később nem tud létez­ni egy művelt társadalom életkeretei között. Más a helyzet a tagozatos osztályokkal. A megemelt órákat, a részletesebb anyag­részeket itt az érdeklődő, át­lagosnál magasabb tudást önként vállalja a diák. Mind' ettől függetlenül a szülők többsége ellene van a 0. és 7. órának, mert ez utóbbi esetben a fáradékonyság miatt a figyelem már annyi­ra szétszórt, hogy komoly, érdemi munkáról nem lehet szó. A gyerekeknek tetszik a megoldás. Az egyik mond­ja: „Sokszor előfordul, hogy 0. órában, tehát 7 órakor kezdődik a tanítás. De én in­kább ezt csinálom, minthogy szombat délig ott koslassunk (lézengjünk) az iskolában. A két nap nagy idő kirán­dulásra és szórakozásra”. (Az volt a boldog idő — mondja öreg barátom —, amikor egy órakor bezárták az iskolát és csak másnap reggel nyitotta ki a pedellus. Ilyenkor pihent az iskola is, pihentek a színes kréták, a tábla, a padok és a kated­ra.) Vannak, akik ellene van­nak az őszi mezőgazdasági munkának és fölöslegesnek tartják a tanév meghosszab­bítását, mert akkor már úgysem tanulnak semmit. Elfelejtik, hogy az őszi munka népgazdasági érdek, a gyümölcsöt le kell szedni és ehhez szinte nélkülözhe­tetlenek a gyerekek. A 2—3 hét tanévzárás előtt az ösz- szefoglalások ideje. Ekkor nyílik alkalom arra, hogy a tanár önmagát, munkája eredményét ellenőrizze és tanítványai figyelmét ráirá­nyítsa az összefüggések szem­léletére. Ez a tanulmányi ki­rándulások ideje is, amelyek az osztályközösségek kialakí­tása, a szűkebb és a tágabb haza megismerése szempont­jából fontosak. A szellemi tevékenység megkívánja a magas, sokszor igen magas óraszámot, s ezek a napok alkalmasak az évközi munka feszültségeinek feloldására. Az egyórás műsor felüle­tes pillanatai voltak a hall­gatók telefonon érkezett kér­dései a közművelődési in­tézmények hétvégi munkájá­ról (Pesten 109 művelődési ház közül 63 zárva volt), a művelődési igényekről és igénytelenségről, a hét végi házi feladatokról, hiszen a hétfő a gyerekek számára is beszámíthatatlan munkanap, hétfőn a gyerekek is hasz­nálhatatlanok. Ebergényi Tibor Gyermek­szakkörök Füzesabonyban A Füzesabonyi Művelődési Központ művészitorna-szak- kört szervez a 4—8 éves gyerekek számára. A nagy­községben máris nagy az ér­deklődés, eddig negyvenha­tén jelentkeztek. A művelő­dési ház nagytermében szep­tember lS-én szülői értekez­letet tartanak, addig még jelentkezhetnek az érdeklő­dők. Az általános iskolások számára ugyancsak szeptem­berben indítják a sakk­szakkört, az úttörőklub pe­dig a nyolcadikosok jelent­kezését várja. A művelődési ház bélyeggyűjtő kőiét ajánl­juk még figyelmükbe; min­den hónap harmadik vasár­napján tartják összejövete­leiket. Irány a múlt század tíc-d .m Vetélkedő Eger Firenzei képeslap Signor Veneranda az ut­cán megállított egy járóke­lőt. — Bocsánatot kérek — mondta —, nem kapott ön egy képeslapot Firenzéből? — Micsoda? Tessék? — álmélkodott a járókető, azt gondolva, hogy nem hal­lotta jól. Azt kérdezem — ismételte meg Veneranda —, hogy nem kapott-e ké­peslapot Firenzéből? — Nem, nem kaptam! — felelte csodálkozva a járó­kelő. — De tulajdonképpen miért kellene képeslapot kapnom Firenzéből? — Azt nem tudom — szakította félbe signor Ve­neranda. — Talán vannak ott ismerősei, esetleg roko­nai. — Nincs arra semmiféle ismerősöm, rokonom meg még kevésbé — válaszolta az idegen úr. — Akkor világos, hogy miért nem kapott képesla­pot Firenzéből — szólt Ve­neranda. — Furcsa is len­ne, ha kapott volna, mikor se rokona, se ismerőse nincs ott! — Magyarázza meg vég­re, az ördög vigye el, hogy mit óhajt tulajdonképpen? — kiáltott fel az idegen úr. — Én? Semmit! — felel­te signor Veneranda. — Egyszerűen érdekel ez a história. Mellesleg nekem abszolút mindegy, kap-e ön képeslapot Firenzéből vagy más városokból... No jó, de ... — Az is­meretlen úr nem találta a szavakat. — Akkor meg mire valók ezek az ostoba kérdések? — Egyik kérdés olyan, mint a másik — válaszol­ta signor Veneranda —, és nincs bennük semmi osto­ba. Tehát ön nem kap ké­peslapot Firenzéből. Kitű­nő! Akkor minek ebből tragédiát csinálni? Ha már annyira akar képeslapot kapni Firenzéből, nosza, küldjön oda valakit! — De mégis... — kezdte volna az idegen úr. — Na ebből elég! — kez­dett ekkor kiabálni signor Veneranda. — Foglalkozzék a saját dolgával, és ne ron­gálja az idegeimet! És méltóságteljesen eltá­vozott, miközben mormo­gott valamit az orra alatt, és csóválta a fejét. Carlo Mauzoni (Zahemszky László fordítása) Társadalmi összefogás eredményeként r Uj úttörőtábor Egerben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom