Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-11 / 189. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 11., csütörtök A vártnál kevesebb a vállalkozó A legnépszerűbbek a vállalati gazdasági munkaközösségek Közös nyelven Beszélgetés eszperantista nőküldöttekkel a békéről A francia egyetemista, Anna Ambles, az NSZK-ban élő Ruth Paintner-Trump és lánya, az NDK-ban élő Wera Dehler, valamint Ursula Grattapagli a, a német—olasz—brazil esz­perantista (Hauer Lajos felv.) — Bort, búzát, békességet! Nem ismerte Eliza Keh­let e jókívánságunkat, de a lényegét felfedezte magá­nak. — Szentendrén jártunk — mesélte —, eljutottunk a Kovács Margit emlékmú­zeumba. Ott jutott eszembe, hogy nemcsak az eszperantó világkongresszus miatt volt érdemes eljönni Magyaror­szágra. Különösen az a re­lief hatott rám, amely három jelentős dolgot szimbolizál: a bort, a kenyeret és a bé­két. Ügy érzem, hogy az itt élők mindennek birtokában vannak, s szívesen kínálják másoknak is. Amit innen ha­zaviszünk, az ez az érzés. És ez nagyon fontos. Mert ahogy az italt és az ételt nem nélkülözheti a test, a béke éppoly nélkülözhetetlen a lélek számára. Hivők és nem hivők Eliza Kehlet Dániában született, ma Belgiumban- lakik és Luxemburgban dol­gozik: tolmács az Európa- parlamentben. Vele és né­hány társával beszélgethettem azok közül, akik az eszpe­rantó világkongresszus kül­dötteiként a Magyar Nők Or­szágos Tanácsához is elláto­gattak. Ok a magyar nőmoz­galomra voltak kíváncsiak, én meg rájuk. E különféle és különös emberekre, akik úgy is mint nők, s úgy is mint eszperantisták — nem találok erre jobb kifejezést —: mindenekfelett békeérzé­kenyek. Különféle a hitük, az eszményük, más-más a jövőképük, de van hitük, van eszményük, s a jövőt — elsősorban a gyerekek jövő­jét — nemcsak elképzelni képesek, hanem cselekednek is érte. A holland Jelly Koopmans- Schotanus asszony például, akinek négy fia, három uno­kája, s egy dédunokája van (az utóbbi csecsemő kivéte­lével az egész család — mondhatni — anyanyelvi szinten sajátította el az esz­perantót), hivatására nézve evangélikus lelkész, de — mint mondta — ezenkívül, illetve ezzel együtt az esz­perantó és a béke papja is. — Rotterdamban élek, va­lamikor énekesnő voltam. Az utóbbi években a lelké- szi hivatásomnak teszek eleget a legjobb tudásom sze­rint. Sok összejövetelt szer­vezek, nemcsak a hívőknek. Számomra az a legfontosabb, hogy a békéért a hivők és nem hivők összefogjanak. Anya és lánya Az NDK-beli neves szí­nésznő, Wera Dehler az édes­anyja mellett foglalt' helyet, s leginkább vele társalgóit. Édesanyja, Ruth Paintner- Trump is színész volt nyug­díjazásáig, ő Münchenben él. — Akkor szakadt kettő a család — mondta Wera Dehler —, amikor Berlin is kettészakadt. Nálunk az eny­hülés családi szükséglet is. — Nyolcvanhárom éves vagyok — mondta az édes­anyja —, átéltem két hábo­rút, nem akarok újabbat. — Én is Berlinben szület­tem — mondta Ursula Grat- tapaglia, akit a nevéről olasznak hittem. Ursula Grattapaglia Olaszországba ment férjhez, majd a család­dal együtt kivándorolt. A brazil fővárostól nem mesz- sze, Goiasban telepedtek le. Ursula tíz éve egy szociális intézményt vezet, egyfajta árvaházat, amelyben legin­kább olyan gyerekek talál­tak otthont, akiknek a szü­leit valamelyik helyi háború pusztította el. — Egy huszonegy és egy huszonnégy éves fiam van — mondta. — Eszmélésük óta eszperantisták, főként azért, mert nem akarom, hogy bárki ellen fegyvert fogjanak. Ezért eszperantista a többi gyerekem is, a nevelt, jeim. Indiaiak, afrikaiak, fe­hérek. feketék, valamennyien testvérüknek érzik a mási­kat. Mert ez így van rend­jén. Tudja, Brazília nagy or­szág, ritkán lakják, ezért nem érzik annyira a nyelvi nehézségeket. A háborút sem ismerik, mégis sokan tanul­nak eszperantóul. Ez a nyelv nálunk ablak a világra. Lesz olyan idő.. . Párizsban, egy kis bérelt szobában él Anna Ambles, egyetemi hallgató. Minden béketüntetésen részt vesz, s hisz a jövőben. — Lesz olyan időszak — mondta hittel —, amikor na­gyobb lesz a barátság és az egyetértés az emberek kö­zött. Én a németekre sem úgy gondolok, mint ellensé­gekre. — De ön nem élt a háború alatt. — Az anyám igen. Az édes­anyám zsidó. Tudom, hogy sokat szenvedett... Én nem azt akarom, hogy Franciaor­szágban ne legyen háború, én azt akarom, hogy sehol se legyen. — Mi, eszperantisták — mondta még a dán Eliza Kehlet — szükségképpen va­gyunk békeharcosok. Tudom, hogy van különbség Kelet és Nyugat között az eszpe­rantó tekintetében is, hiszen itt az.állam támogatja ezt a mozgalmat, nálunk meg szin­te kizárólag magánvállalko­zók fedezik a költségeket. De azért higgye el, mi is megtesszük a magunkét oda­haza. Elhiszem. Továbbá tudom, hogy amennyire beszélgetőpartne­reim számára fontos a bé­ke, legalább annyira fonto­sak a békemozgalom számá­ra ők maguk. (A. G.) Vajon önálló gazdasági munkaközösségben vagy a kisiparosi munkában van-e nagyobb lehetőség? Bizonyá­ra sokakban merült fel ez a kérdés, amikor az elmúlt évben a kisvállalkozásokról beszéltek. Akik pedig nem rendelkeztek befektethető pénzzel, azok azt mérlegel­ték, hogy érdemes-e belép­niük vállalati gazdasági munkaközösségbe, vagy sem, mert hogy jól jönne egy kis pluszjövedelem, csakhogy a szabad idő terhére kell dol­gozni. Amint Gégény Tibor­tól, a Heves megyei tanács ipari osztályának helyettes vezetőjétől megtudtuk, a kezdeti széles körű érdeklő­dés ellenére eddig a vártnál kevesebb a vállalkozó. — A megyében jelenleg öt kisvállalat, öt kisszövet­kezet, 197 gazdasági munka- közösség és 18 szakcsoport működik — mondja. — A legtöbben a vállalati gazda­sági munkaközösségben dol­goznak. Tevékenységük nem a lakossági igények kielégí­tését, hanem a termelésben jelentkező kisebb gondok — például létszámhiány — megoldását segítik elő. Lét­rehozásukban a legnagyobb vállalatok járnak az élen. Így a KAEV gyöngyösi gyá­rában tizenegy ilyen cso­portban közel 150 embert foglalkoztatnak, de hasonló a helyzet Egerben, a Finom- szerelvénygyárban és a MEZÖGÉP-nél is. Szorgal­maznánk, hogy a ruházati iparban is alakítsanak gaz­dasági munkaközösségeket, mert igény lenne rájuk: so­kan szeretnének öltönyt vagy szoknyát varratni, de a hosszas várakozás elriasztja a megrendelőket. Az önálló gazdasági mun­kaközösségekben is sokszínű tevékenység folyik. Irányítás­technikai berendezéseidet, babakocsikat, karácsonyfa- díszeket készítenek, de vál­lalják a sportszerek vagy épp az oktatástechnikai esz­közök karbantartását. Van olyan csoport, amely növény- védelmi szaktanácsokat ed, egy másik pedig a társkere­sésben nyújt segítséget. A Kőbányai Sörgyárban nagy teljesítményű palackozó­gép próbaüzemét kezdték meg szerdán. Az új berende­zéssel mindenekelőtt a fővá­ros ellátását javíthatják. Az NSZK-ból vásárolt automata töltőt a II. telep régi épületében helyezték el. Az ott lévő elavult, hozzáve­tőleg fele akkora teljesítmé­nyű berendezést váltották fel vele. Az ország egyik — A „piac” a meghatározó erő — folytatja. — De azért tervszerűbbé akarjuk tenni a vállalkozásokat. Jó lenne például, ha minél többen gyártanák a hiánycikknek számító anyagokat. Az utóbbi időben több mint nyolcszázzal emelke­dett a magánkisiparosok száma, de nagyobb részük városi. A cél viszont az len­ne, hogy az ellátatlan tele­püléseken, az apró falvak­ban legyen elég cipész, szabó, vízvezeték-szerelő, vagy kőműves. — A KIOSZ kezdeménye­zésére úgynevezett átjárásos mozgalmak jöttek létre. A maszekok hetente egyszer- kétszer összegyűjtik a mun­kát a közlekedési útvonalaid­tól távoleső községekben, s így végeredményben megol­dódik a probléma. Január 1-től kisvállalatok is alakultak a megyében. A GELKÁ-ból, csakúgy, mint az AFIT-ból több tanácsi üzemet hoztak létre. — A szervezeti változá­soknak nincs érzékelhető hatása az ellátásban. Szer­vezeteik kiépültek, árbevé­telük növekvő, csak a ga­ranciális javítások terén fordulnak elő fennakadások az adminisztrációs hiányos­ságok miatt. Egyébként a kisszövetkezetekben is ered­ményesen dolgoznak. Kive­szik részüket a szolgáltatá­sokból. Az ipari szövetke­zeteknél létrehozott szakcso­portokról viszont nem mond­ható el hasonló, mivel kí­vülállók részére nem vállal­nak munkát. Azt sem tartjuk kizártnak, hogy ezek csak­úgy, mint a vállalati munka- közösségek, bekapcsolódjanak a hiánycikkek gyártásába. Gégény Tibortól azt is megtudhattuk, hogy a vál­lalati gazdasági munkakö­zösségek életre keltése révén a gyárakban csökkent a munkaerő-vándorlás. S jó lenne átmenteni a fő mun­kaidőbe azt a szellemet, amely a munkaközösségeket jellemzi. Homa János legkorszerűbb egysége nem­csak a palackok töltésére al­kalmas, hanem rakodó szer­kezete is van, továbbá önmű­ködő palackvizsgálója; fo­lyamatosan eltávolítja a hi­bás üvegeket a rendszerből. A géppel óránként ötvenezer palackot tölthetnek meg, s évente négyszázezer hektoli­ter sört fejthetnek vele. A berendezést a világos sörök palackozására állítják be. Új palackozógép . a Kőbányai Sörgyárban Közúti igazgatóság helyett üzem- mérnökség Új utakon... Szervezeti változások Mint köztudomású nemré­giben korszerűsítették, át­szervezték a volt Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumot, közismertebben a KPM-et. Ennek kapcsán szükségessé vált a közúti alágazat újra­szabályozása is. A legfontosabb változás, hogy a gazdálkodási és a hatósági tevékenység szétvá­lasztásának érdekében csök­kentették a közúti igazgató­ságok számát. Más kilenccel együtt megszűnt többek kö­zött az egri is. A volt bor­sodi és hevesi egységek ösz- szevonásával megalakult a Miskolci Közúti Igazgatóság, természetesen a két megyé­re kiterjedő hatáskörrel. He­lyettük mindkét megyeszék­helyen koordinációs üzem- mérnökségeket hoztak létre. Részben megváltoztak a korábbi feladatok is. Az eg­ri üzemmérnökség a hozzá­tartozó gyöngyösivel és he­vesivel ezentúl a megye út­hálózatának fenntartásáért, üzemeltetéséért felel. A mis­kolci igazgatóság pedig a mi­nőség ellenőrzését, és fel­ügyeletét végzi. Ide tartozik ezentúl példá­ul az utak felbontásának, bármiféle átépítésének en­gedélye, a forgalmi rend ki­alakítása, szükségszerű mó­dosítása, a túl súlyos jár­művek kitiltása vagy áten­gedése. A helyi üzemmér­nökségek hozzájárulása szük­séges az olyan esetekben is, mint például vízbekötés, vagy épp az út közeléből homok, kő, föld kitermelése. Megszűnt viszont a közúti igazgatóságok hatósági jog­köre. Ez azt jelenti, hogy ezentúl a megyei tanács köz­lekedési osztályai intézked­nek, ha valaki megsérti a közúti közbiztonsági érdeke­ket. Döntenek a gyalogos át­kelőhelyek kijelöléséről, át­helyezéséről, szintbéli keresz­teződések kialakításáról, új utak, hidak építéséről. És, ha vitás, akkor a tömegköz­lekedési járművek útvona­lának kijelöléséről, egy-egy szakasz fő útvonallá, avagy egyirányúvá tételéről, teljes vagy részleges lezárásáról. A közúti igazgatóságok — így a miskolci is — a fön- tebbiekben kívül a profil­jukhoz illő megrendelt mun­kákat is elvégezhetik. Ezek közé tartozik a útburkolat- jel-festés, útmenti árkok, padkák rendezése, bizonyos tervdokumentációk készítése stb. A szakemberek úgy vélik, a vázolt változásokkal He­ves és Borsod is sokat nyer majd. Biztonságosabbak, szebbek lesznek útjaink, s ami nem mellékesebb az új üzemmérnökségek eredmé­nyesebben gazdálkodhatnak. Jövőre új repce­felvásárlási árak ARATÁS UTÁN MEZÖTÁRKÁNYBAN Jó termést ígér a napraforgó és a kukorica (Tudósítónktól) Befejeződött az 1550 heK- tárnyi kalászos betakarítása a mezőtárkányi Aranykalász Termelőszövetkezetben. A nagyüzem saját gépei mel­lett most is sokat segített a csehszlovákiai Poltár község testvérgazdaságának négy kombájnja és ugyanennyi szállítójárműve. A búzatáb­lák idei termése jó közepes­nek mondható, viszont az őszi és a tavaszi árpát ér­zékenyen sújtotta az aszály­kár. Egyébként a poltári segítségért cserében Mező- tárkányból három trágya­szóró, egy markológép, és egy altalajlazító dolgozik a baráti országban. A nagy nyári munkák után közvetlenül másodve­tésre is sor került: 40 hek­táron került földbe a siló- kukorica. Nagy feladatot jelent a szalmaiehúzás, amelynek 95 százalékát már elvégezték. Nem égették el az értékes anyagot, s így ed­dig már száz vagont kaz- laztak, és még legalább ennyi vár berakásra. Négyszáz hektáron végez­ték el eddig a tarlóhántást, 500 hektár pedig már fel­szántva vár az őszi veté­sekre. Természetesen a meg­felelő szerves- és műtrágya­mennyiséget is kijuttatták a talajra. Jól jöttek az esőzések augusztus első napjaiban. Huszonöt milliméter csapa­dék - hullott a határban, amely elősegítette a másod­vetés kelését, a kukorica és a napraforgó további fejlő­dését. Most, a nyárutó he­teiben is sok a tennivaló. Befejezés előtt áll a lucerna harmadik kaszálása. A na­pokban pedig kezdetét veszi a silókukorica betakarítása és 150 hektár • termésének besilózása. A szövetkezet asszonyainak sok munkát ad most a zöld­bab szedése, amelyet a nagyrédei hűtőházba szállí­tanak. A 15 hektáron ter­melt paradicsom szedésére a diákok munkáját is igénybe veszik majd. Az idén is si­keresnek ígérkezik a 440 hektáron termesztett napra­forgó, melynek aratását au­gusztus végére tervezik. Ezt követi majd szeptemberben a 205 hektáros kukoricatábla törése. A szövetkezet a BKR termelési rendszerrel kötött egyezség alapján ötven hek­táron termel kísérleti jel­leggel pionér fajtájú, inten­zív terméshozamú kukoricát, amely a megfelelő szakmai segítség és technológia be­tartása mellett szintén jó termést ígér. Császár István Országszerte jó ütemben halad a fontos növényolaj- ipari alapanyag, a repce be­takarítása. Az érés az idén a szokásosnál két héttel ha­marabb fejeződött be, s az összesen ötvenezer hektáros területről folyamatosan „hozzák le” a termést. Az aratás még be sem fe­jeződött, máris közzétették a jövő évi, módosító felvásár­lási árakat, illetve minőségi feltételeket. A Növényolaj­ipari és Mosószergyártó Vál­lalat üzemei 1984-ben má­zsánként nyolcvan forinttal emelik az átvételi árakat azért, hogy növeljék a ter­melők érdekeltségét. Az utóbbi időben ugyanis — így van ez az idén is — csök­kent a termelői kedv, szá­mos gazdaság felhagyott a repce termesztésével. Holott az iparnak szüksége lenne az alapanyagra; számítások sze­rint a jelenleginél akár húsz­ezer hektárral nagyobb te­rületről is szívesen fogadnák a szállítmányokat. Az ármódosítás egyúttal a minőségi követelmények vál­tozásával is összefüggésben van. Az idén, július 1-től életbe lépett új szabvány a korábbinál jobban figyelem­be veszi a repcében lévő savmennyiséget; az úgyne­vezett erukasav értékének meghatározása egyaránt szol­gálja a fogyasztók és a fel­dolgozóipar érdekeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom