Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-11 / 189. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 11., csütörtök A vártnál kevesebb a vállalkozó A legnépszerűbbek a vállalati gazdasági munkaközösségek Közös nyelven Beszélgetés eszperantista nőküldöttekkel a békéről A francia egyetemista, Anna Ambles, az NSZK-ban élő Ruth Paintner-Trump és lánya, az NDK-ban élő Wera Dehler, valamint Ursula Grattapagli a, a német—olasz—brazil eszperantista (Hauer Lajos felv.) — Bort, búzát, békességet! Nem ismerte Eliza Kehlet e jókívánságunkat, de a lényegét felfedezte magának. — Szentendrén jártunk — mesélte —, eljutottunk a Kovács Margit emlékmúzeumba. Ott jutott eszembe, hogy nemcsak az eszperantó világkongresszus miatt volt érdemes eljönni Magyarországra. Különösen az a relief hatott rám, amely három jelentős dolgot szimbolizál: a bort, a kenyeret és a békét. Ügy érzem, hogy az itt élők mindennek birtokában vannak, s szívesen kínálják másoknak is. Amit innen hazaviszünk, az ez az érzés. És ez nagyon fontos. Mert ahogy az italt és az ételt nem nélkülözheti a test, a béke éppoly nélkülözhetetlen a lélek számára. Hivők és nem hivők Eliza Kehlet Dániában született, ma Belgiumban- lakik és Luxemburgban dolgozik: tolmács az Európa- parlamentben. Vele és néhány társával beszélgethettem azok közül, akik az eszperantó világkongresszus küldötteiként a Magyar Nők Országos Tanácsához is ellátogattak. Ok a magyar nőmozgalomra voltak kíváncsiak, én meg rájuk. E különféle és különös emberekre, akik úgy is mint nők, s úgy is mint eszperantisták — nem találok erre jobb kifejezést —: mindenekfelett békeérzékenyek. Különféle a hitük, az eszményük, más-más a jövőképük, de van hitük, van eszményük, s a jövőt — elsősorban a gyerekek jövőjét — nemcsak elképzelni képesek, hanem cselekednek is érte. A holland Jelly Koopmans- Schotanus asszony például, akinek négy fia, három unokája, s egy dédunokája van (az utóbbi csecsemő kivételével az egész család — mondhatni — anyanyelvi szinten sajátította el az eszperantót), hivatására nézve evangélikus lelkész, de — mint mondta — ezenkívül, illetve ezzel együtt az eszperantó és a béke papja is. — Rotterdamban élek, valamikor énekesnő voltam. Az utóbbi években a lelké- szi hivatásomnak teszek eleget a legjobb tudásom szerint. Sok összejövetelt szervezek, nemcsak a hívőknek. Számomra az a legfontosabb, hogy a békéért a hivők és nem hivők összefogjanak. Anya és lánya Az NDK-beli neves színésznő, Wera Dehler az édesanyja mellett foglalt' helyet, s leginkább vele társalgóit. Édesanyja, Ruth Paintner- Trump is színész volt nyugdíjazásáig, ő Münchenben él. — Akkor szakadt kettő a család — mondta Wera Dehler —, amikor Berlin is kettészakadt. Nálunk az enyhülés családi szükséglet is. — Nyolcvanhárom éves vagyok — mondta az édesanyja —, átéltem két háborút, nem akarok újabbat. — Én is Berlinben születtem — mondta Ursula Grat- tapaglia, akit a nevéről olasznak hittem. Ursula Grattapaglia Olaszországba ment férjhez, majd a családdal együtt kivándorolt. A brazil fővárostól nem mesz- sze, Goiasban telepedtek le. Ursula tíz éve egy szociális intézményt vezet, egyfajta árvaházat, amelyben leginkább olyan gyerekek találtak otthont, akiknek a szüleit valamelyik helyi háború pusztította el. — Egy huszonegy és egy huszonnégy éves fiam van — mondta. — Eszmélésük óta eszperantisták, főként azért, mert nem akarom, hogy bárki ellen fegyvert fogjanak. Ezért eszperantista a többi gyerekem is, a nevelt, jeim. Indiaiak, afrikaiak, fehérek. feketék, valamennyien testvérüknek érzik a másikat. Mert ez így van rendjén. Tudja, Brazília nagy ország, ritkán lakják, ezért nem érzik annyira a nyelvi nehézségeket. A háborút sem ismerik, mégis sokan tanulnak eszperantóul. Ez a nyelv nálunk ablak a világra. Lesz olyan idő.. . Párizsban, egy kis bérelt szobában él Anna Ambles, egyetemi hallgató. Minden béketüntetésen részt vesz, s hisz a jövőben. — Lesz olyan időszak — mondta hittel —, amikor nagyobb lesz a barátság és az egyetértés az emberek között. Én a németekre sem úgy gondolok, mint ellenségekre. — De ön nem élt a háború alatt. — Az anyám igen. Az édesanyám zsidó. Tudom, hogy sokat szenvedett... Én nem azt akarom, hogy Franciaországban ne legyen háború, én azt akarom, hogy sehol se legyen. — Mi, eszperantisták — mondta még a dán Eliza Kehlet — szükségképpen vagyunk békeharcosok. Tudom, hogy van különbség Kelet és Nyugat között az eszperantó tekintetében is, hiszen itt az.állam támogatja ezt a mozgalmat, nálunk meg szinte kizárólag magánvállalkozók fedezik a költségeket. De azért higgye el, mi is megtesszük a magunkét odahaza. Elhiszem. Továbbá tudom, hogy amennyire beszélgetőpartnereim számára fontos a béke, legalább annyira fontosak a békemozgalom számára ők maguk. (A. G.) Vajon önálló gazdasági munkaközösségben vagy a kisiparosi munkában van-e nagyobb lehetőség? Bizonyára sokakban merült fel ez a kérdés, amikor az elmúlt évben a kisvállalkozásokról beszéltek. Akik pedig nem rendelkeztek befektethető pénzzel, azok azt mérlegelték, hogy érdemes-e belépniük vállalati gazdasági munkaközösségbe, vagy sem, mert hogy jól jönne egy kis pluszjövedelem, csakhogy a szabad idő terhére kell dolgozni. Amint Gégény Tibortól, a Heves megyei tanács ipari osztályának helyettes vezetőjétől megtudtuk, a kezdeti széles körű érdeklődés ellenére eddig a vártnál kevesebb a vállalkozó. — A megyében jelenleg öt kisvállalat, öt kisszövetkezet, 197 gazdasági munka- közösség és 18 szakcsoport működik — mondja. — A legtöbben a vállalati gazdasági munkaközösségben dolgoznak. Tevékenységük nem a lakossági igények kielégítését, hanem a termelésben jelentkező kisebb gondok — például létszámhiány — megoldását segítik elő. Létrehozásukban a legnagyobb vállalatok járnak az élen. Így a KAEV gyöngyösi gyárában tizenegy ilyen csoportban közel 150 embert foglalkoztatnak, de hasonló a helyzet Egerben, a Finom- szerelvénygyárban és a MEZÖGÉP-nél is. Szorgalmaznánk, hogy a ruházati iparban is alakítsanak gazdasági munkaközösségeket, mert igény lenne rájuk: sokan szeretnének öltönyt vagy szoknyát varratni, de a hosszas várakozás elriasztja a megrendelőket. Az önálló gazdasági munkaközösségekben is sokszínű tevékenység folyik. Irányítástechnikai berendezéseidet, babakocsikat, karácsonyfa- díszeket készítenek, de vállalják a sportszerek vagy épp az oktatástechnikai eszközök karbantartását. Van olyan csoport, amely növény- védelmi szaktanácsokat ed, egy másik pedig a társkeresésben nyújt segítséget. A Kőbányai Sörgyárban nagy teljesítményű palackozógép próbaüzemét kezdték meg szerdán. Az új berendezéssel mindenekelőtt a főváros ellátását javíthatják. Az NSZK-ból vásárolt automata töltőt a II. telep régi épületében helyezték el. Az ott lévő elavult, hozzávetőleg fele akkora teljesítményű berendezést váltották fel vele. Az ország egyik — A „piac” a meghatározó erő — folytatja. — De azért tervszerűbbé akarjuk tenni a vállalkozásokat. Jó lenne például, ha minél többen gyártanák a hiánycikknek számító anyagokat. Az utóbbi időben több mint nyolcszázzal emelkedett a magánkisiparosok száma, de nagyobb részük városi. A cél viszont az lenne, hogy az ellátatlan településeken, az apró falvakban legyen elég cipész, szabó, vízvezeték-szerelő, vagy kőműves. — A KIOSZ kezdeményezésére úgynevezett átjárásos mozgalmak jöttek létre. A maszekok hetente egyszer- kétszer összegyűjtik a munkát a közlekedési útvonalaidtól távoleső községekben, s így végeredményben megoldódik a probléma. Január 1-től kisvállalatok is alakultak a megyében. A GELKÁ-ból, csakúgy, mint az AFIT-ból több tanácsi üzemet hoztak létre. — A szervezeti változásoknak nincs érzékelhető hatása az ellátásban. Szervezeteik kiépültek, árbevételük növekvő, csak a garanciális javítások terén fordulnak elő fennakadások az adminisztrációs hiányosságok miatt. Egyébként a kisszövetkezetekben is eredményesen dolgoznak. Kiveszik részüket a szolgáltatásokból. Az ipari szövetkezeteknél létrehozott szakcsoportokról viszont nem mondható el hasonló, mivel kívülállók részére nem vállalnak munkát. Azt sem tartjuk kizártnak, hogy ezek csakúgy, mint a vállalati munka- közösségek, bekapcsolódjanak a hiánycikkek gyártásába. Gégény Tibortól azt is megtudhattuk, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek életre keltése révén a gyárakban csökkent a munkaerő-vándorlás. S jó lenne átmenteni a fő munkaidőbe azt a szellemet, amely a munkaközösségeket jellemzi. Homa János legkorszerűbb egysége nemcsak a palackok töltésére alkalmas, hanem rakodó szerkezete is van, továbbá önműködő palackvizsgálója; folyamatosan eltávolítja a hibás üvegeket a rendszerből. A géppel óránként ötvenezer palackot tölthetnek meg, s évente négyszázezer hektoliter sört fejthetnek vele. A berendezést a világos sörök palackozására állítják be. Új palackozógép . a Kőbányai Sörgyárban Közúti igazgatóság helyett üzem- mérnökség Új utakon... Szervezeti változások Mint köztudomású nemrégiben korszerűsítették, átszervezték a volt Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumot, közismertebben a KPM-et. Ennek kapcsán szükségessé vált a közúti alágazat újraszabályozása is. A legfontosabb változás, hogy a gazdálkodási és a hatósági tevékenység szétválasztásának érdekében csökkentették a közúti igazgatóságok számát. Más kilenccel együtt megszűnt többek között az egri is. A volt borsodi és hevesi egységek ösz- szevonásával megalakult a Miskolci Közúti Igazgatóság, természetesen a két megyére kiterjedő hatáskörrel. Helyettük mindkét megyeszékhelyen koordinációs üzem- mérnökségeket hoztak létre. Részben megváltoztak a korábbi feladatok is. Az egri üzemmérnökség a hozzátartozó gyöngyösivel és hevesivel ezentúl a megye úthálózatának fenntartásáért, üzemeltetéséért felel. A miskolci igazgatóság pedig a minőség ellenőrzését, és felügyeletét végzi. Ide tartozik ezentúl például az utak felbontásának, bármiféle átépítésének engedélye, a forgalmi rend kialakítása, szükségszerű módosítása, a túl súlyos járművek kitiltása vagy átengedése. A helyi üzemmérnökségek hozzájárulása szükséges az olyan esetekben is, mint például vízbekötés, vagy épp az út közeléből homok, kő, föld kitermelése. Megszűnt viszont a közúti igazgatóságok hatósági jogköre. Ez azt jelenti, hogy ezentúl a megyei tanács közlekedési osztályai intézkednek, ha valaki megsérti a közúti közbiztonsági érdekeket. Döntenek a gyalogos átkelőhelyek kijelöléséről, áthelyezéséről, szintbéli kereszteződések kialakításáról, új utak, hidak építéséről. És, ha vitás, akkor a tömegközlekedési járművek útvonalának kijelöléséről, egy-egy szakasz fő útvonallá, avagy egyirányúvá tételéről, teljes vagy részleges lezárásáról. A közúti igazgatóságok — így a miskolci is — a fön- tebbiekben kívül a profiljukhoz illő megrendelt munkákat is elvégezhetik. Ezek közé tartozik a útburkolat- jel-festés, útmenti árkok, padkák rendezése, bizonyos tervdokumentációk készítése stb. A szakemberek úgy vélik, a vázolt változásokkal Heves és Borsod is sokat nyer majd. Biztonságosabbak, szebbek lesznek útjaink, s ami nem mellékesebb az új üzemmérnökségek eredményesebben gazdálkodhatnak. Jövőre új repcefelvásárlási árak ARATÁS UTÁN MEZÖTÁRKÁNYBAN Jó termést ígér a napraforgó és a kukorica (Tudósítónktól) Befejeződött az 1550 heK- tárnyi kalászos betakarítása a mezőtárkányi Aranykalász Termelőszövetkezetben. A nagyüzem saját gépei mellett most is sokat segített a csehszlovákiai Poltár község testvérgazdaságának négy kombájnja és ugyanennyi szállítójárműve. A búzatáblák idei termése jó közepesnek mondható, viszont az őszi és a tavaszi árpát érzékenyen sújtotta az aszálykár. Egyébként a poltári segítségért cserében Mező- tárkányból három trágyaszóró, egy markológép, és egy altalajlazító dolgozik a baráti országban. A nagy nyári munkák után közvetlenül másodvetésre is sor került: 40 hektáron került földbe a siló- kukorica. Nagy feladatot jelent a szalmaiehúzás, amelynek 95 százalékát már elvégezték. Nem égették el az értékes anyagot, s így eddig már száz vagont kaz- laztak, és még legalább ennyi vár berakásra. Négyszáz hektáron végezték el eddig a tarlóhántást, 500 hektár pedig már felszántva vár az őszi vetésekre. Természetesen a megfelelő szerves- és műtrágyamennyiséget is kijuttatták a talajra. Jól jöttek az esőzések augusztus első napjaiban. Huszonöt milliméter csapadék - hullott a határban, amely elősegítette a másodvetés kelését, a kukorica és a napraforgó további fejlődését. Most, a nyárutó heteiben is sok a tennivaló. Befejezés előtt áll a lucerna harmadik kaszálása. A napokban pedig kezdetét veszi a silókukorica betakarítása és 150 hektár • termésének besilózása. A szövetkezet asszonyainak sok munkát ad most a zöldbab szedése, amelyet a nagyrédei hűtőházba szállítanak. A 15 hektáron termelt paradicsom szedésére a diákok munkáját is igénybe veszik majd. Az idén is sikeresnek ígérkezik a 440 hektáron termesztett napraforgó, melynek aratását augusztus végére tervezik. Ezt követi majd szeptemberben a 205 hektáros kukoricatábla törése. A szövetkezet a BKR termelési rendszerrel kötött egyezség alapján ötven hektáron termel kísérleti jelleggel pionér fajtájú, intenzív terméshozamú kukoricát, amely a megfelelő szakmai segítség és technológia betartása mellett szintén jó termést ígér. Császár István Országszerte jó ütemben halad a fontos növényolaj- ipari alapanyag, a repce betakarítása. Az érés az idén a szokásosnál két héttel hamarabb fejeződött be, s az összesen ötvenezer hektáros területről folyamatosan „hozzák le” a termést. Az aratás még be sem fejeződött, máris közzétették a jövő évi, módosító felvásárlási árakat, illetve minőségi feltételeket. A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat üzemei 1984-ben mázsánként nyolcvan forinttal emelik az átvételi árakat azért, hogy növeljék a termelők érdekeltségét. Az utóbbi időben ugyanis — így van ez az idén is — csökkent a termelői kedv, számos gazdaság felhagyott a repce termesztésével. Holott az iparnak szüksége lenne az alapanyagra; számítások szerint a jelenleginél akár húszezer hektárral nagyobb területről is szívesen fogadnák a szállítmányokat. Az ármódosítás egyúttal a minőségi követelmények változásával is összefüggésben van. Az idén, július 1-től életbe lépett új szabvány a korábbinál jobban figyelembe veszi a repcében lévő savmennyiséget; az úgynevezett erukasav értékének meghatározása egyaránt szolgálja a fogyasztók és a feldolgozóipar érdekeit.
