Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-10 / 188. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 10., szerda 5. Feszültségek feloldása Beszélgetés Nagy Sándorral, az Állami Ifjúsági Bizottság titkárával A beszélgetésnek nincs különösebb apropója. Nem jelent meg az elmúlt hetek- ben-hónapokban az ifjúság egészét érintő állásfoglalás, határozat. Az Állami Ifjúsági Bizottság is szokásos hétköznapjait éli. Ily módon akár magyarázatra is szorulna, hogy mi indokolja a kérdést: milyen a fiatalok szociális helyzete, milyen gondjaik foglalkoztatják az Állami Ifjúsági Bizottságot? — A téma ilyesfajta megközelítését nem tartom szerencsésnek — mondta Nagy Sándor, az ÁIB titkára. — Melyik . fiatalé? Vagy legalább annyira legyünk pontosak, hogy melyik ifjúsági rétegé? Ha az Állami Ifjúsági Bizottság elmúlt évi üléseit felidézem, ha a javaslatokat, határozatokat sorra veszem: nem általában az ifjúság gondjaival foglalkoztunk, hanem egy-egy rétegével. Azaz: megvizsgáltuk például, hogy miként lehet javítani a szakmunkástanulók, az egyetemi, főiskolai hallgatók, a fiatal házasok szociális helyzetén. — Bontsuk tehát részekre a kérdést: a szakmunkástanulók juttatási rendjét 1955- ben szabályozták azzal a céllal, hogy a tanulók az összes térítési díjat fedezni tudják az ösztöndíjból. Azóta érdemi változtatás nem történt, a szabályozás minden bizonynyal elavult. Az elmúlt néhány - évben szinte minden ifjúsági fórumon szóba került a szakmunkástanulók ösztöndíjazásának korszerűsítése. A KISZ X. kongresszusának az állami szerveket érintő javaslatokat tartalmazó feladattervében is helyet kapott a változtatás szükségessége. A diákparlamenteken ugyancsak sürgették a módosítást. Az Állami Ifjúsági Bizottság az év elején tárgyalta az illetékes minisztériumok előterjesztését. Az ösztöndíj-rendszer felülvizsgálatának tapasztalatai alapján a bizottság a rendszer átfogó továbbfejlesztése keretében az ösztöndíjak jelentős emelését tartja szükségesnek. Az új ösztöndíj- rendszer kidolgozásához meghatározta a legfontosabb elveket. Elkülönül a tanulmányi ösztöndíj és a tanuló szociális körülményei alapján adható támogatás. A differenciálás alapja a szakma jellege és az évfolyam mellett elsősorban a szakmai és tanulmányi teljesítmény lesz. A vállalatok feladata, hogy a szakmunkásképzésben meglévő érdekeltségük szerint a tanulók ténylegesen végzett munkájának megfelelően gondoskodjanak a pénzbeni juttatásokról. Megváltoznak a társadalmi tanulmányi szerződés feltételei is. Az Állami Ifjúsági Bizottság határozatának lényeges része, hogy a javaslatokat a tanulók időben megismerjék és megvitassák. Kívánatosnak tartjuk, hogy már a következő tanévtől bevezessék a kölségvetési kiadással nem járó változtatásokat. így oldják fel a társadalmi ösztöndíjak kötöttségeit és tegyék lehetővé, hogy a III. évfolyamos tanulókat a szakmunkásbérben foglalkoztassák. — Feltehetőleg a szakmunkástanulók véleménye módosítja majd az elképzeléseket, mint ahogy az egyetemifőiskolai hallgatók észrevételeivel is gazdagodott az egyetemi-főiskolai ösztöndíj- rendszer ... — Már az előterjesztés is támaszkodik ezekre a véleményekre. Hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy a részletkérdésekben, a megoldás módját illetően egymástól eltérő véleményekre. Az egyetemeken-főiskolákon folytatott viták egyébként arról is meggyőztek, hogy lényeges kérdésekben a hallgatók felelősségteljesen mondanak véleményt. Az ösztöndíj-rendszer problémáin túl a hallgatók különösen fontos kérdésként vetették fel az életkörülményeik alakulását meghatározó feltételek javításának, az egyes társadalmi juttatások, jogosultságaik bővítésének szükségességét. Az Állami Ifjúsági Bizottság a közelmúltban átfogóan elemezte az életkörülményeket befolyásoló tényezőket, és a lehetőségek figyelembevételével határozta meg a rövi- debb és hosszabb távú feladatokat. Ezen belül a legjelentősebbnek tartom, hogy a hallgatók számára a hivatásukat is szolgáló területeken, a következő tanévtől bővülnek a munkavállalási lehetőségek, egyszerűbben válthatják ki a munkakönyvüket. Megoldódik egy régóta vajúdó probléma, nevezetesen a felsőoktatási intézmények tanulói igénybe vehetik majd a gyes-t. Mindezen intézkedések azt igazolják, hogy rendszeresen napirendre kell tűznünk az ifjúságot érintő legfontosabb kérdéseket, s folyamatosan ellenőriznünk kell, hogy melyik döntés életképes még, melyiket haladta túl az idő. — Némelyik a kezdet kezdetén sem váltja be a hozzá fűzött reményeket. A diákokat és sorkatonákat megillető kedvezmények fogadtatása legalábbis ellentmondásos. Egyik-másik kedvezmény alig keltett érdeklődést. — Ezt a kedvezményrendszert 1981-ben vezették be. Az eddigi két év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a rendszer jól szolgálja az Állami Ifjúsági Bizottság korábbi határozatában megfogalmazott célokat. Miben jogos a kritika? Részben nem elég hatásos a tájékoztatás, nem minden érdekelt ismeri a lehetőségeit. Aztán úgy látszik, hogy a diákok nem szívesen ülnek a színházakban az olcsóbb helyeken, és nem igénylik igazán a mérsékelt áru diákmenűt. Lehet, hogy rosszul mértük fel a szokásokat? Avagy a színházak kínálatával van baj? Vagy azzal, hogy nem mindig tüntetik föl, hogy melyik előadásra váltható diákjegy, s ebből támadnak viták? Bizonyos viszont, hogy a kedvezményes utazással, kölcsönzéssel sokan élnek, és ugyancsak népszerűek az olcsó szálláshelyek. Nem hiszem, hogy máris a kedvezményrendszeren kellene változtatni. A propagálásán viszont igen. — A fiatalok szociális helyzetéről szólva óhatatlanul eljutunk a családalapítás, a lakáshoz jutás gondjaihoz. A lakásra várók nagyságát, a népgazdaság teherbíróképességét ismerve, lényeges fordulatot aligha várhatunk a következő években. De ez ügyben az apró változások is sokakat érintenek. Mi enyhítheti az önálló otthon megteremtésének gondjait? — Legsúlyosabb társadalmi gondjaink közé tartozik a lakáskérdés. Valóban, minden intézkedés, amely enyhít a feszültségen, figyelmet érdemel. Ismert fogalom immár a lépcsőzetes lakáshoz jutás, a garzonlakás-akció, a fiatal házasok otthona és a többi. Ha a lakásokkal sikerül jobban gazdálkodni, annak a fiatal házasok is hasznát látják. Javaslat készült arra, hogy 1984. január elsejétől az ifjúsági takarékbetét utáni kölcsönt a magán- forgalomban történő lakás- vásárlásra is igénybe lehessen venni. Hosszú távon azt kellene megvalósítanunk, hogy a fiatalok valamiféle garanciával gyűjthessenek lakásra, mondjuk az ifjúsági takarékbetétkönyvben, ami most pótolja a lakásvásárlási előtörlesztést, s mind többféle, a lakás berendezéséhez szükséges árura ad kedvezményes kölcsönt. M. D. A színpad makettje (MTI fotók: Friedmann Endre felv. — KS) Nazaret Borosjenőn A világhírű Nazaret együttes augusztus 13-án rockfesztiválon, Pilisborosjenőn lép fel. A Fenevadak című amerikai film egyik jelenetéhez óriási színpadot építenek. Ezt kihasználva a forgatás helyszínén az Ifjúsági Rendező Iroda hangversenyt szervez a résztvevő együttesekkel. Épül az óriási színpad An-tan-té-nusz... (Tudósítónktól) A gyermekmondóka folytatását szinte mindenki ismeri. Dallama a fülünkben muzsikál rég. De ha csak azt mondom Szó-ra-ka-té-nusz — így nagy kezdőbetűvel —, kinek mi jut eszébe róla? A megfejtésért Kecskemétre kell utazni. Ott lelhetjük meg azt a gyermek- paradicsomot, mely e varázsszóról kapta nevét. Társadalmi összefogással jött létre még a nemzetközi gyermekévben a Szó-ra-ka-té- nusz Játékműhely és Játékmúzeum. A Magyarországon eleddig páratlan intézmény összetett feladatra vállalkozott: mint múzeum gyűjti, megőrzi és bemutatja a régebbi korok játékait; mint játékműhely teret enged a gyermeki fantáziának. Kísérletképpen megpróbálkozik a hagyományápolás mellett nevelési és oktatási gondjaink leküzdésével is. Jó légikört biztosít ehhez a város, mert Kecskemét tudatosan ápolja a népi hagyományokat és a belőlük táplálkozó művészeteket. Nemzetközi hírű és rangú például a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet, s. a Szó-ra-ka-té-nusz szomszédságában áll az őstehetségek alkotásait bemutató Magyar Naiv Művészek Múzeuma. A városban egyébként mindenütt érződik — még a lakótelepek terein is — a népművészet kisugárzása. A Szó-ra-ka-té-nusz épülete emberléptékű, belső térkiképzése pedig kétféle funkcióját emeli ki. A földszintjén gyermekfoglalkozásokat tudnak tartani, az emeleti helyiségekben és a körgalérián kiállítás látható. A sokszög alakú, süllyesztett belső udvar a közös zenélések, éneklések és az élményt nyújtó közösségi játékok színtere. A múzeumi rész Vitrinjeiben a hazánk területén játszott játékok gyűjteményét láthatjuk az őskortól a második világháborúig. A bronzkori agyagból készültek mellett megtalálhatók itt még az ókori görög fajátékok is. A népvándorlás korát egy rekonstruált csontíj idézi. Egyik érdekessége a kiállításnak II. József császár játékpuskája. Az első — főúri háztartást másoló — babaházak a XVIII. században kerültek ki a műhelyekből. A játékok javarészt Németországból érkeztek hazánkba. Tömeges gyártásuk is ott indult meg a XIX. században. Magyarországon csupán az I. világháború után kezdték el gyártásukat. Bár egyszerű játékokat azért korábban csak fabrikáltak fazekasok, fafaragó cigányok. A történeti áttekinthetőség mellett arra is ügyeltek a kiállítás rendezői, hogy az egyes típusok egy helyre kerüljenek. Napjainkban is jól eljátszanának a gyerekek a hajdani építőkkel, kirakó- és összerakósokkal, melyek megtervezésében már tudatos nevelői szándék érvényesült. A kiállítás külön teret szentel a népi játékoknak, melyeket a parasztemberek vesszőből, nádból, puhafából, kukoricacsutkából maguk készítettek. A múzeumi részt körgaléria zárja, ahol egy — a gyerekek számára meghirdetett — pályázat legszebb darabjai vonják magukra a látogatók figyelmét. Itt, a Szó-ra-ka-té-nusz- ban kézművesek és képzőművészek ismertetik meg a gyerekeket a különféle anyagokkal és magával a játék- készítéssel. A kísérő szülők pedig rengeteg ötletet, sőt nevelési tanácsokat kaphatnak. Ilosvai Ferenc HA KELL EGY KIS ZSEBPÉNZ... Szünidő - munkával Nyári szünet. Ilyenkor a diákok többsége nyaral, délig alszik, moziba, strandra jár, „kipiheni” a tanulás fáradalmait. Ám vannak, akik nem törődve a napsütéssel és a szabadság örömeivel, hosszabb-rövidebb időre munka után néznek gyárakban, zöldségesnél, kőművesnél dolgoznak. Miért? — Természetesen elsősorban a pénzért — válaszolja Bóta József, leendő szakmunkásképzős. Az idén fejezte be a nyolcadik osztályt, .az egri 5. számú Általános Iskolában. — Motorra gyűjtöm, s bár az ára már megvan, kellenek még hozzá felszerelések. — Miért pont a Fém- és Elektronikai Szövetkezetei választottátok? Ez valamiféle szakmai előgyakorlat lesz számotokra? Mint kiderül, nem erről van szó, hisz például József barátja kereskedelmis lesz ősztől. — Osztálytársak vagyunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Szabó Zsolt, és a suliba küldtek egy papírt, hogy ide lehet jelentkezni. Eljöttünk. A munka nem nehéz, csak villogó automatákra ra- gaszgatunk címkét és utána becsomagoljuk. — Nagy szükségünk van a fiúkra — mondja Mezey Zoltán művezető. — Ilyenkor nyár derekán sok dolgozónk veszi ki a szabadságát, a villogókat pedig most török exportra gyártjuk, s a tervet mindenképpen teljesítenünk kell. A gyerekek pontosak, lelkiismeretesek, s ami nekem nagyon tetszik, hogy hat órán túl is bentmaradnak, tovább dolgoznak, hajtanak. Ugyanazt a bért kapják, mint a felnőttek, da- darabonként húsz fillért, de hát valamivel gyakorlatlanabbak, így csak feleannyit teljesítenek. Szerencsére minőségileg eltérés nincs! Búzás Zsolt volt dobós ugyanennél a vállalatnál kocsikísérő. — Nekem megéri a 15 forintos órabér. Nincs meghatározott munkaidőm, akkor dolgozom, ha van fuvar. Augusztus végén bevonulok, szükségem van egy pár dologra, meg apunak akarok venni egy ajándékot, de erről még ő se tud... Pócs Zsolttal — aki jövőre érettségizik majd, szintén a Dobóban, a Tejivóban találkoztam, — Hétfőn szünnap van, ezért lehetek most itt. Az én eaetemelég egyedi, ugyanis anyáméknál dolgozom. Nemrég vettük meg Szilvásváradon az íjász falatozót. Áprilistól hétvégeken jártam ki segíteni, aztán mióta megkezdődött a nyári szünet, mindennap ott vagyok. Azt csinálom, amit éppen kell, halat sütök, kiszolgálok. Szerencsére a mosogatástól megszabadultam: papírtálcákon adjuk ki az ételeket. Meghatározott fizetést nem kapok, amikor szükségem van valamire, kérek... — Az egész vakációt feláldozod? — Azt azért nem. Épp most intézem az útlevelem, megyünk az osztállyal Csehszlovákiába. Az egri körcsarnak melletti sportnapköziben hangos zsivaj fogadott. —■_ öten vagyunk 50 gyerekkel, de hát tudod milyenek a kisiskolások! — meséli Nováik Katalin. Kis tornanadrágban van és ha éppen nem „tanító néni”, akkor a Szilágyi Erzsébet Gimnázium testnevelés tagozatos harmadikos diákja. — Reggel fél 8-kor már megérkezik az első gyerek, persze vannak szülők, akik hamarabb is idehozzák. Mikor mindannyian összegyűltek, sorakoztatunk, elmegyünk reggelizni, majd utána, ha jó idő van strandra, vagy játszótérre, vagy ki a szabadidő-parkba. — Megéri? — Ezerhetet kapunk egy hónapra. Ennyiért jövőre is eljönnénk. Az első napokban persze nagyon féltünk —fűzd hozzá Lázár Margit, ö az idén végzett a tanárképző főiskolán matematika— technika tagozaton, félig- meddig tehát már szakember. — Állandóan számolgattuk a kicsiket, hogy megvannak-e még valamennyien. Nem tudtuk, mit engedhetünk meg és mit nem. Egyszer a strandon eltűnt egy gyerek. Hát volt nagy riadalom! Rohangáltam összevissza a medencék között, egyszer csak szembe jön velem. Kiderült, hogy neki reggel az anyukája megengedte, hogy fagyit vegyen, ezért úgy gondolta kéredz- kednie sem kell... „Négyórásiak sorakozó!” — hallom az egyik melegítés lányt. Később elmagyarázzák, hogy minden szülő írt egy papírt, hogy mikor engedhetik el a csemetéjét. így otthon is mindig tudják, hogy körülbelül mikor is kell megérkeznie. Közben a két lány is készülődik. — Mindketten atletizálunk. Edzés lesz hétig, majd csak utána megyünk mi is haza pihenni... Doros Judit összeállította: Németi Zsuzsa 4
