Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-06 / 185. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 6., szombat 5. TARNASZENTMÁRIA A nyugalom és csend falva Rekkenő a hőség. Olvad az aszfalt, a kocsikerekek alatt vibrál a levegő, szinte fél az ember, hogy a kanyar után feltűnő apró falu házai mindjárt elpárolognak. Talán a hőségnek köszönhető, hogy T arnaszentmária e déli órákban egész kihaltnak tűnik. Pedig szó sem lehet erről, hisz a lakók Jó része már nyugdíjas, a ház körül a kertben tevékenykedő. Zárva a vegyesbolt, a kocsma. Első pillanatban úgy látszik, a tanácsháza is, pedig a kifüggesztett tábla szerint épp fogadóóra lenne. De aztán csak előkerül a „házigazda” Kovács Miklós, az itt élők ügyeinek lelkes intézője, a helybéli tanácstag. — Méghozzá 1950-től — dicsekszik el vele rögtön, miközben a könyvtárszobába kalauzol. Az irodát ugyanis néhány napra kölcsönadta a földhivatal munkatársainak, akik új térképet készítenek a községről. Hogy vezetőjük, Kiss Béla meghallja a vendégek hírét, nem állja meg, hogy el ne kezdje dicsérni a falut. S neki csak lehet hinni, hisz „teljesen kívülálló”. — Vagy ki tudja — legyint. — Munkám során talán másfél hónapot töltöttem el csak itt, de nagyon megszerettem az idevalósiakat. Gyönyörű a környezet, szépek, csendesek a házak, az utcák, s rendkívül barátságosak, segítőkészek az emberek — magyarázza. — És teli vannak humorral, csalafintasággal... Az egyik öreg például cukko- lásképp kiszámolta nekem, hogy a 460 lélekből hatvanöt egyedül élő lakik itt. Na, persze, menyecskéktől kezdve a dédnagymamákig ... Egy másik meg levitt a pincéjébe, s biztatott: a hatalmas hordó bármelyikének tartalmát kóstoljam meg bátran. Nagyot húztam az egyikből, de színig tiszta víz volt... Kovács Miklós mint őslakos mosolyogva nyugtázza a hallottakat. S hogy nemcsak a térképezőkre, másokra is hat az itteni hangulat, annak bizonyítékául hozzáteszi, az elmúlt években kilenc új letelepedőjük volt. Egy helyen most is építkeznek, egy régi épületre pedig Debrecenből akadt vevő, aki a hétvégeket szeretné náluk tölteni. Ha számításba vesszük, hogy összesen 150 ház húzódik a gömbakácok árnyékában, e gyarapodás a száz év óta szinte moccanatlan faluban, nem is olyan kevés. Kedvező változások — Kis falu, kis gond — bólogatok, de a tanácstag kiigazít: — Van azért elég! Szerencsére, amióta Verpeléthez csatoltak bennünket, mind könnyebben oldódnak meg. Annak idején, tíz esztendeje én voltam az első, aki azt mondtam, egyesüljünk. De, azt hiszem, senki sem bánhatta meg. Azóta jut pénz az útjainkra, ha kérjük, rögtön megszüntetik a kátyúkat. Szépen halad a jár- dásítás, és ígéretet kaptunk arra is, hogy az eddiginél jobb minőségű vizet vezetnek ide a közelből. Épült egy híd ... A felsorolást később a verpeléti tanács gazdaságisa kiegészíti azzal, hogy bővítik a villamoshálózatot is Tarnaszentmárián, s a közeljövőben parkosítják, rendezik a központot a román kori templom körül. — Hát a helyzet azért annyira nem rózsás — véli Csizmadia Györgyné, aki jelenleg a kis postahivatal vezetője. — Persze lehet, csak azért vagyok elégedetlen, mert egy darabig Gyöngyösön éltem, megszoktam a kényelmet. Azt, hogy nem kell minden nagyobb bevásárlásért a megyeszékhelyre utazgatni — itt mindössze vegyesbolt van, elég szűk Négy telefonunk is van ten lakik, Márián egyszer rendel. A februári falugyűlésen ezért is vetették föl, hogy ha már a hivatalos ügyek jó részével utazgatni is kell, legalább az injekciót hozzák ki. Meghallgatásra talált a jogos óhaj. Azóta az asszisztens jár a rászorulókhoz. A két község vezetői egyébként azon is megpróbáltak segíteni, hogy a lakosok, amit lehet, helyben lebonyolíthassanak. Ha olyan adódik, akkor Kovács Miklós beszól telefonon Ver- pelétre és az illetékes rónául át Tarnaszentmáriára. A fogadóórák témája legtöbbször az öregségi segély, gyámsági kérdések ... Bár a tanácstag maga is nyugdíjas, — a téesznél dolgozott korábban segédmunkásként — fáradthatatlanul intézkedik. Erejéből a háromezer kötetes könyvtár vezetésére is telik, nem győz vele dicsekedni, milyen sokan olvasnak itt errefelé. Búcsúzóul körüljárjuk a most felújítás alatt álló tizenegyedik századbéli, lenyűgözően szép templomot. Déli pihenőt tartanak a munkások, ki ide, ki oda he- veredett le az árnyékban, elnyomta őket a hőség. „Legfőbb érték itt a nyugalom, a csend. ■ ■” visszhangzanak most mosolyogtatóan a földmérő szavai, ahogy megpróbálunk közelükből halkan ellépkedni. Németi Zsuzsa Fölújítják a román kori választékkal — van hol szórakozni, (nem mintha nagyon igényelnék), helyben az óvoda, iskola. A busz kevés — Nekem ez egyébként a Tegfőbb gondom. Hat-hat busz köt össze bennünket a „világgal” — inkább ezekkel járunk, mint vonattal —, de olyan a menetrend, hogy a négyéves kislányt nem tudom bevinni óvodába, mert nincs mivel munkakezdésig visszajönni. Így kénytelen vagyok a nagy fiamat napközibe járatni, hogy legyen kísérője. Igaz, csak négy és fél kilométer Verpelét, de naponta kétszer oda-vissza biciklizni elég fárasztó lenne. Ügy tudom viszont, másoknak nincsenek ilyen gondjai. (Vannak. A falubéliek régóta sérelmezik, hogy a hét kilométerre lévő Szalók felé nem megy busz. Pedig hánynak lakik ott rokona, barátja, ismerőse, akikhez látogatóba Egernek kell kerülni!) — Jobb lenne helyben az iskola is? — Azt nem — tiltakozik a fiatalasszony. — Magam még itt kezdtem osztatlanban. Hát, úgy nem lehetett tanulni. Rendes, iskolára pedig nem gondolhatunk, hisz épp csak egy buszra való gyerekünk van. békesség... Könnyebben dolgok — És fiatal? — nézek a mellette buzgólkodó Borics Erzsire, aki a füzesabonyi postaforgalmi tagozat tanulójaként gyakornokoskodik. • Számolgatják. Hat, nyolc, tíz? A városba igyekszik mindenki, hiszen erre semmiféle munkalehetőség nincs. Erzsi aztán mondja, hogy a „maradék” Verpelétre jár át diszkóba, moziba. A KISZ-klub és a könyvtár viszont helyben van, ott is el lehet az időt tölteni. Injekció, öregség Sétálunk a virágok szegélyezte, kanyargós utcákon. Majd mindegyik háznál garázs, vagy csak ponyvával letakarva kocsi. Nagy hasznát venni; ha baj van. A telefon ugyanis csak fél 4-ig működik. Az orvos Verpelétemplomot megoldódnak a Csend... Az épület homlokzata mmmm * • M M * ^ ••• * a Tízmillió a jovoert Egy vállalat óvodát épít Nem lesz különösebb akadálya a határ-idős átadásnak (Fotó: Szabó Sándor; Termelési, fejlesztési kérdésekről beszélgettem a Heves megyei Húsipari és Állatforgalmi Vállalat vezetőivel. A diskurzus során egyaránt szó esett eredményekről és gondokról. Természetesen egyikőjük sem feledkezett meg a mintegy ezer dolgozó szorgalmának, helytállásának méltatásáról sem. A megszokott mondatok hangzottak el — többek között — arról, hogy ezt a nem mindennapi igyekezetét feltétlenül meg kell becsülni, , méghozzá nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is. Ez is természetes, ebben sincs semmi különös. Arra viszont felfigyeltem, hogy csak úgy mellékesen megemlítették: a cég óvodát építtetett a munkások kicsinyei számára, s erre a nemes célra tízmillió forintot fordított. Itt aztán kikötöttünk, mert az ilyesmire ritkán akad példa... o Hagyjuk el most az elvi indoklást, ne részletezzük a tiszteletre méltó elhatározás összetevőit, elégedjünk meg kizárólag a legfontosabb motívum felvillantásával. Erről szól Gorda Ferenc, műszaki főosztályvezető: — Közismert, hogy menynyire zsúfoltak a gyöngyösi gyermekintézmények, s milyen nehéz bejutni ezekbe. El akartuk kerülni azt, hogy munkásaink egy része hátrányos helyzetbe jusson, hogy feleslegesen kopogtasson az annyira óhajtott belépő megszerzéséért. Arra törekszünk, hogy jó munkakörülményeket biztosítsunk, hogy ide mindenki kiegyensúlyozottan érkezzék, s a műszakok idején csak teendőinek maradéktalan ellátásával foglalkozzék, ne idegesítsék magánjellegű bajok. A vezetés ezért határozott úgy, hogy a pénztárcába nyúl, s teljesíti a kimondatlan óhajt. Kollégái is bekapcsolódnak a diskurzusba, s megjegyzéseikkel újabb oldalakról világítják meg a témakört. — Mindenképpen megnyugvást kelt az, hogy az alkalmazott magával hozhatja kisfiát vagy kislányát, s dolga végeztével együtt mehetnek haza. Ezért érdemes áldozatot hozni — jegyzi meg Tiszóczky Sándor, az elszámoltatási és kalkulációs osztály munkájának irányítója. o Érdekes részletekre utal Herczegné Varga Anikó vezető óvónő, aki január elseje óta tevékenykedik itt. — A szegedi MÁV hasonló jellegű intézményéből érkeztem ide, azaz szerencsére nem szűkölködöm tapasztalatokban, s van összehasonlítási alapom is. Mindenképpen örülök annak, hogy már az építkezés során számítottak ittlétemre, illetve javaslataimra. Így ugyanis módom adódott arra, hogy kirukkoljak az apróságok javát szolgáló elképzelésekkel. Ezeket nemcsak kérték, meghallgatták, hanem mérlegelték, s meg is valósították közülük a leg- talpraesettebbeket. S ha már eljutottunk eddig, ide kívánkozik még egy nagyon fontos észrevétel. A főnökség nem fukarkodott, megvásároltatta a legkorszerűbb berendezéseket és szemléltetőeszközöket. így aztán nem lesz akadálya annak, hogy a nevelési terv valamennyi kitételét következetesen végrehajthassuk. Nem hiányoznak a tárgyi feltételek, s jók lesznek a személyi adottságok is. öt óvónő, három dajka és két szakács munkálkodik majd itt rajtam kívül. Konyhánk a legmodernebb lesz. itt figyelembe vehetjük az életkori sajátosságokat. s ezeknek megfelelően állítjuk össze az étrendet, ötven nebulót fogadunk, bízvást állítom. hogy jól érzik majd magukat ebben az ideális, kellemes környezetben. o Tízmillió komoly summa, de mindenki azt hangsúlyozza, hogy a legjobb helyre került. Ráadásul az okos tervhez jó ötletek sorát társították. — Ebben az épületben lesz nemcsak a gyermekgyógyászati, hanem az üzemilletve a fogorvosi rendelő is. Másként fogalmazva: a felnőttek egészségügyi ellátása is javul. Ha így nézzük a dolgot, akkor még célszerűbb vállalkozásnak minősíthető ez az építkezés. Felvételeink érzékeltetik azt, hogy lendületesen haladnak a kivitelezők. Kell is ez a tempó, mert augusztus húszadikára tervezik az ünnepélyes átadást, s szeptember elejétől jöhetnek a kis honfoglalók, akik önfeledten szórakozhatnak, játszhatnak ebben a szemet gyönyörködtető környezetben. A tekintetük jelzi majd, hogy azt a tetemes summát megérte rájuk költeni. Igazuk van a vezetőknek: a szülők elégedettsége, kiegyensúlyozottsága hosszabb távon a lendületesebb, a kitartóbb szorgalomban is kamatozik. . . Pécsi István
