Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-06 / 185. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 6., szombat 3 Mementó Mindent megírtak már Hirosimáról: az első ame­rikai atombomba szörnye­teg hatását, a halottakat és a sugársérültek tragé­diáját, a kísértetvárost. Mégis, a név és ami 1845. augusztus 6-án ott történt, Időszerű, elévülhetetlen marad. Ennek a mindig friss emlékezésnek és gyásznak az az oka min­denekelőtt, hogy jelenleg is ezer- és ezerszám van­nak a világon olyan atom­fegyverek, amelyeknek rob­banóereje a hirosimai ős­nek sokszorosa. S amíg ez így lesz, addig nemcsak történelmi dátum ez a nap, hanem mai és holna­pi cselekvési parancs. Mindezt tudni kell, nem azért, hogy pánikba essünk, s a szaporodó robbanófe­jek láttán a kilátástalan- ság vegyen erőt a világon. Ellenkezőleg, még nagyobb tenniakarás ösztönzésére szolgál a visszatekintés, a múlt felelevenítése. Sen­ki nem akar atomhalált halni. Igen nagy erők, tö­megek, mozgalmak, pártok, politikusok küzdenek Kele­ten éppen úgy, mint Nyu­gaton azért, hogy megállít­sák a fegyverkezési ver­senyt. Marx írta, hogy az emberiség csak olyan cé­lokat tűz maga elé, amelye­ket képes megvalósítani. A leszerelés ezek közé tar­tozik' A rakéták ideje a ma realitása, igaz, de a békeharc is. A fegyverzet korlátozásának megvan minden lehetősége. Nagyok a feszültségek, a bizalmatlanság sok viszony­latban még igen mély, az ideológiai ellentétek fel- oldhatatlanok lesznek, amíg különböző társadalmi rend­szerek élnek egymás mel­lett. Ennek ellenére sem­milyen ésszerű ok nem kiált atomfegyverért. Min­den ellene szól. A fegyver­kezési hajszával a kiadá­sok súlyos teherként nyom­nak minden vállat; nyil­vánvaló, hogy csak a bé­kés kereskedelem hozhat üdvöt bármely ország gaz­daságának, népének. Kis helyi háborúktól még re­mélhet egyik vagy másik fél valamilyen előnyt, de atomösszecsapás esetén mindenki elpusztul. Orvo­sok, tudósok a maguk te­rületén mutatják ki ezt, a katonák stratégiai számí­tásokkal szinte előre, el­méletbe le tudják játsza­ni az ilyen harc első nap­jait, heteit és a következ­ményeket. Soha az emberi­ség történetében nem tud­ták ilyen pontosan, mi vár ránk egy háborúban. A kép tehát e tekintet­ben világos, minden nagy nemzetközi tárgyaláson, legyen az négyszemközti vagy testületi, megállapít­ják, mit jelent az atomhá­ború veszélye. Az egy év­tizeddel ezelőtti szovjet- amerikai megállapodások is e megfontolás alapján jöttek létre. S húsz esz­tendeje az atomcsend-szer- ződés is, amelyet napja­inkig több mint száz or­szág ratifikált. Mégsem ha­ladunk a nemzetközi együttműködés útján a kí­vánatos ütemben, még sin­csen a szocialista javasla­toknak megfelelő vissz­hangja. A nehézségek a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés gyakorlati meg­oldásánál kezdődnek. Ré­gi ellentétek és új előíté­letek, érdekkülönbségek és bizalmatlanságok, fél­reértések és félremagyará­zások, beidegződöttségek és eltérő politikai célok bo­nyolítják a helyzetet. Mind­ez együttvéve sem szolgál­hat azonban indítékot ar­ra, hogy az emberiség fel­adja a leszerelésért folyta­tott küzdelmet, ne akarjon fordulatot végrehajtani a tartósan békés együttmű­ködés felé. Ehhez jó, ha mementóként mindig ott lebeg a világ szeme előtt Hirosima képe. Korszerűbben, egyszerűbben, emberibben Beszélgetés dr. Fonyó Gyulával a közügyek intézéséről, a választási rendszer továbbfejlesztéséről Országszerte a közérdeklődés előterében áll — más nagy jelentőségű kérdésekkel együtt — a választási rendszer továbbfejlesztése. A párt Központi Bizottságának júliusi határozata kimondja: „A társadalmunkban végbement fejlődés alapján meg­érett a helyzet arra. hogy a gyakorlatban bevált elvekre építve továbbfejlesszük a választási rendszert”. S mindjárt az indokot is: „A dolgozók mindenekelőtt a ma­guk által választott népképviseleti testületek és képviselőik útján vesznek részt a szocialista állam irányításában, a közügyek intézésében, a társadalmi ellenőrzésben”. A választási rendszer továbbfejlesztéséhez, korszerűsítéséhez tehát hozzátartozik, hogy a népet, a választókat — és egyben az államhatalmat — képviselő szervek, testületek munkája is korszerűsödjék. Mindezekről: a választási rendszer tovább­fejlesztéséről és a közigazgatás korszerűsítéséről kérdezte meg a Népújság megbízá­sából Várkonyi Endre dr. nökhelyettesét. — Miért van szükség a választási rendszer to­váb bf e jlesztésére ? — Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a választási rendszer alapjaiban véve jó, mind az országgyűlés, mind a tanácsok összetétele meg­felel a társadalmi követel­ményeknek. A fejlődés azonban szükségessé teszi, hogy továbblépjünk, hiszen legutóbb 17 évvel ezelőtt, 1966-ban rendelkezett tör­vény az országgyűlési képvi­selők és a tanácstagok vá­lasztásának korszerűbb meg­oldásáról.'Növelni kell a de­mokratizmust, erősíteni a népfrontjelleget. A legfon­tosabb pedig az, hogy növe­kedjék a népképviseleti szer­vek társadalmi és politikai szerepe, jelentősége. — Mennyiben jelent újat a kettős jelölés? — Az 1971-es országgyűlé­si választáson 49, az 1975-ösön 34, a legutóbbi, az 1980-as országgyűlési válasz­táson pedig mindössze 15 ke­rületben állítottak két je­löltet. A tanácstagi választó- kerületek közül 1971-ben 3015, 1973-ban 1706 és 1980- ban 1779 helyen volt kettős Fonyó Gyulát, a Minisztertanács jelölés. Volt, ahol a lakosság nem értette: mi az értelme a kettős jelölésnek. Bizo­nyára nem előzte meg ott a jelölést megfelelő politikai munka. Az is előfordult, sőt nem is ritkán, hogy a máso­dikként jelölt nem szívesen vállalkozott, úgy érezte, hogy eleve hátrányosabb helyzet­ben van, tehát megbukik. Most viszont — ha a KB- határozatban közölt alapel­vek törvényerőre emelked­nek — nem lehet szó bukás­ról, még idézőjelbe téve sem, hiszen az a jelölt, aki leg­alább a szavazatok 25 száza­lékát megkapja, pótképvise­lő, illetve pót-tanácstag lesz, s a hely megüresedése esetén ő kerül a testületbe. — Üj a tervezetben az országos lista. Ez mennyi­ben jelent változást? — A választási rendszer a területi elven épül fel, va­gyis az országgyűlési képvi­selők a választók területi érdekű közösségtől kapják mandátumukat. Vannak azonban olyan országos po­litikai, társadalmi, közéleti vezető személyiségek, akik­nek munkássága az egész or­szágot átfogja, s mintegy ki­fejezik személyükben is a Tanácsi Hivatalának el­szocialista nemzeti egységet, őket a Hazafias Népfront Országos Tanácsa jelöli, s az ország valamennyi választó- polgára szavaz rájuk. Hadd mondom el itt azt is, hogy aki a választás napján nem állandó lakóhelyén tartóz­kodik, az csak az országos listára adhatja le szavazatát. — Ha már áttértünk a szavazásra: ennek mecha­nizmusában milyen vál­tozások lesznek? — Kezdjük -a jelölőgyűlé­seknél. Két jelöltet minde­nütt kell állítani, de előírás az is, hogy minden nevet, amely felmerül, jelölőgyűlés elé kell vinni. Ha például valakit jelöltsége megszava­zása érdekében a választó- körzetben tartott akár har­madik, vagy a negyedik je­lölőgyűlésen említi meg egy választópolgár, a továbbiak során mindenütt fel kell ol­vasni a nevét. Változás az is, hogy nem lesznek öt fős or­szággyűlési választókerületi bizottságok, ezek eddigi fel­adatait a választókerület székhelyén működő helyi választási elnökséggel látják el. S egy évszázados tradí­ció is megszűnik, mivel már régen nincs jelentősége: ezentúl nem lesz szesztila­lom a választások napján. — A párthatározat hang­súlyozza a közügyek in­tézésének, a társadalmi ellenőrzésnek a fontossá­gát. Az eddigiekből ki­derül, hogy a választott testületeknek ebben foko­zott szerepük lesz. Ez • viszont feltételezi az egész közigazgatás kor­szerűsítését. — Ez a korszerűsítés egy­általán nem új, évek óta tart. Célja, hogy csökkenje­nek a lakosság terhei, s hogy a jog sokkal kevésbé határolja be az emberek mindennapi életét, mint ko­rábban. Nem könnyű a köz- igazgatást korszerűsíteni, hi­szen a munkamódszerek nem is évtizedek, de évszázadok során alakultak ki, még ma is sok benne a régi várme­gyék és a monarchia köz- igazgatásának maradványa. Csupán néhány példa: ami­kor az állami anyakönyve­zést bevezették — s ennek 90 éve — elrendelték, hogy az anyakönyvről másodpél­dány készüljön, amelyet az eredetitől külön kell őrizni. Ennek akkor volt értelme, hiszen tűz, vagy más elemi kár megsemmisíthette az anyakönyvet, s még maradt akkor is hiteles másolat. A mai viszonyok közt viszont ennek nincs értelme, mivel több hasonló nyilvántartás, is van, például a népesség­nyilvántartás. Ezek helyez­ték hatályon kívül tavaly a múlt századi rendelkezést. Még ennél is régebben volt érvényben az állatigazolás — korábban járlatlevél, még azelőtt passzus — rendszere. Volt értelme a betyárvilág­ban, amikor ezzel igazolta a tulajdonos, hogy saját állatát hajtja, vagy hajtatja embe­reivel. Most elvesztette lét- jogosultságát, hiszen ma már az állatok többsége állami szervek útján kerül forga­lomba. — Országszerte egyre több olyan ügyet intéz­nek a városi tanácsok, amelyek eddig a járási hivatalokhoz tartoztak. Mi a tendencia ezen a téren? Sok városkörnyéki község hosszú idő óta együtt inté­zi ügyeit a központi szerep­kört betöltő várossal. Így például közösen oldják meg a vízellátást, a szemétszál­lítást. Még nagyobb annak a jelentősége, hogy a közsé­gekből pótolják a városok a munkaerőt. Ahhoz viszont, hogy a falun lakó és a vá­rosban dolgozó emberek be tudjanak járni munkahe­lyükre, a város teremti meg a közlekedési hálózatot, s ebből természetesen az egész községnek haszna van. A városi lakosok lakásigényei­nek kielégítéséhez nemegy­szer arra van szükség, hogy a közeli községben jelöljön ki telkeket a tanács. Ezek­nek a községeknek a taná­csai mellérendelt helyzetben vannak a városi tanáccsal, fölöttesük a megyei tanács. Ennek nem mond ellent, hogy egyes ügyekben a má­sodfokú hatóság a városi ta­nácsnál működik. Bebizonyo­sodott az évek során, hogy ez a rendszer egyszerűbb, jobban ki lehet használni a meglévő intézményeket, ke­vesebb az adminisztráció. Mindez megfelel annak az elvnek, amelyet a KB-hatá- rozat kifejez, s szerves egy­séget alkot a választási rend­szer továbbfejlesztésével. — Köszönjük a beszél­getést ! Új tárgyalások — új lehetőségek Nyugatnémet R.au-gépek . Heves megyében is... • A közelmúltban a Kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat, a bábol­nai, a szekszárdi, a nádudvari, a bajai, valamint a Szolnoki Gabona- és Ipari Növények Termelési Rendszerének meghí­vására egy hetet töltött Magyarországon Hans Rau, a nyu­gatnémet Rau Gépgyár társigazgatója, a Mezőgépgyártók Szövetségének elnöke. Tárgyalásokat folytatott arról, hogy mezőgazdaságunk milyen úton halad tovább a következő években, a műszaki fejlesztésben miként vesznek részt a nagy termelési rendszerek és ebben a Rau-cég hogyan tud közreműködni. A szolnokiak vendégeként a termelési rend­szer egri alközpontjába is ellátogatott, ahol a Heves megyei partnergazdaságok munkájáról tájékozódott. Hans Rau tapasztalatairól beszélt lapunk munkatársá­nak: — Gépgyárunk húszéves kapcsolatban van a magyar mezőgazdasággal és azóta eredményes az együttműkö­dés. Cégünket édesapám, Johannes Rau alapította 1920-ban, aki patkoló ko­vácsként kezdte, s a II. vi­lágháború végéig ezzel fog­lalkozott. Én és a bátyám, Willy Rau voltunk az első legényei. 1945 után kezdtünk el mezőgazdasági gépgyártás­sal, szervizzel és kereskede­lemmel foglalkozni. Ma ket­ten irányítjuk a cégünket a Stuttgart mellett lévő Weil- heimben. Az első gépünk egy hordozható gereblye volt, melyet hamarosan Európa más országaiban is megis­mertek. Már kezdetben is és ma is arra törekszünk, hogy tíz évre előre gondol­kozva felmérjük, milyen gé­pekre van szüksége a kor­szerű mezőgazdaságnak. Így jutottunk el elsőként a vi­lágon ahhoz az elképzelés­hez, hogy a különböző tel­jesítményű traktorokhoz egységbe állítva munkagép- sort alakítsunk ki. Egymás utáni sorrendben állí­tottuk össze a munkaműve­leteknek megfelelő gépeket: az ekét, a boronát, a vető­gépet és a növényvédő gépet. így egy sorban négy—hat munkaműveletet végezhe­tünk el. Lényegében ezzel szereztünk igazi hírnevet gyárunknak világszerte, a fejlett mezőgazdasági orszá­gok körében. Cégünknél ma 1200 főt foglalkoztatunk, és az éves forgalmunk megkö­zelíti a 200 millió márkát. Gépeink 70 országba jutnak el, közülük harminc a fő partnerünk, közöttük Ma­gyarország is, ahová évente 5—7 millió márka értékű gépet szállítunk. Van válla­latunk Franciaországban, az Egyesült Államokban. Ju­goszláviában és Nigériában is. Mostani itt-tartózkodásom során is örömmel győződ­tem meg arról, hogy gép­gyárunk termékei milyen népszerűek Magyarországon, különösen a Rau cukorrépa­vetőgépek és a talajművelő eszközök. — Hogyan vélekedik a magyar mezőgazdaság fejlő­déséről? ■— Húsz esztendeje isme­rem ezt az ágazatot, amely különösen az 1970-es évti­zedben nagyon sokat fejlő­dött. Éhben jelentős szerep jutott az üzemek szervezeti korszerűsítésének, a növek­vő szakértelemnek és az igé­nyes gépesítésnek. Ma már a magyar mezőgazdaság Takács Gábor jobban alkalmazkodik a vi­lágpiaci igényekhez, ' mint korábban. Azt azonban fi­gyelembe kell venni, hogy az agrártermelés gyors ütemben tovább fejlődik, különösen a gépesítés! Nap­jainkban a mezőgazdászok­kal és a környezetvédőkkel együtt közösen folytatjuk a fejlesztéseket, miután hosz- szabb távon a talajvédelem­re, és a növényvédő szerek, ésszerűbb, környezetkímélő hasznosítására van szükség. Ehhez pedig speciális gépe­ket kell fejlesztenünk. Eb­ben a témakörben is foly­tattunk tárgyalásokat Bábol­nán, Nádudvaron, Kecske­méten, Szolnokon és Szek- szárdon, keresve az újabb együttműködés lehetőségeit a közös fejlesztésekre. — Milyen a kapcsolatuk a szolnoki rendszerrel? — Talán most velük foly­tattuk a legeredményesebb tárgyalásokat. Egy évtizedes már a kapcsolatunk. Jól fel­készült szakembereket fog­lalkoztatnak és céltudatos fejlesztő munkát végeznek a partnergazdaságokban. Kölcsönös megegyezéssel olyan gépeket, és ezen ke­resztül olyan műszaki-tech­nológiai megoldásokat aján­lottunk, amelyek a jövőben elősegíthetik a rendszernél a gabona- és az ipari növé­nyek termelésének korsze­rűsítését. ti ans Rau A Rau-cég magyarországi képviselője Takács Gábor, az UNIVERSAL KFT mező- gazdasági és földmunkagép részlegvezetője, a kapcsola­tokról így érvelt: — Ezelőtt húsz esztendő­vel jelent meg a magyar mezőgazdasági üzemekben az első Rau burgonyabeta­karító. Azóta több mint két­ezerféle gép és berendezés van nálunk tőlük, a cukor­répavetőktől a talajművelő­kön át a növényvédő gépe­kig. Korábbi együttműködés eredményeként például a Kecskeméti Mezőgép Válla­lat a Rau-cégtől vásárolt li- cenc alapján tavaly óta gyártja' az új talajművelő gépet, a multitillert. Ez kom­binált eszköz, amely a szán­tást helyettesíti, miután mélylazítást, rögtörést és ta­lajfelszíni lazítást is végez. Így ennek alkalmazásával nem kell minden évben szántaniuk az üzemeknek. A nyugatnémet gépgyár termé­keinek itthoni népszerűsé­gére utal, hogy az elmúlt napokban a Kecskeméti Me­zőgéppel újabb eredményes tárgyalásokat folytattak az említett kombinált talajmű­velő gép korszerűbb válto­zatának elkészítésére. Ko­lozsvári Pál, a Szolnoki Ga­bona- és Ipari Növények Termelési Rendszerének igazgatóhelyettese a Rau- céggel folytatott további együttműködést méltatta: % i Kolozsvári Pál — Tíz éve vagyunk a Rau partnerei. Pontos szállítók, jó minőségű gépeket és pót- alkatrészeket adnak. Először talaj műveléshez kombináto- rokat kaptunk tőlük, aztán olyan talajművelő gépeket, amelyek jól illeszkednek energia- és víztakarékos mű­velési rendszerünkbe. Tag- gazdaságainkban népszerűek a Rau vetőgépei is, amelyek a cukorrépa-, kukorica-, és napraforgómagvak talajba juttatására alkalmasak. Ezekből Heves megyében a vámosgyörki Egyesült Ba­rátság és a zagyvaszántói Zagyvavölgye Termelőszövet­kezetben is találni. Az üze­mek megszerették és szíve­sen alkalmazzák az említett vetőgépeket. A mostani tár­gyalások eredményeként a jövőbén közös műszaki fej­lesztéseket folytat rendsze­rünk a Rau-céggel. például az általunk kidolgozott ho­mokhátságok talajművelési rendszeréhez. Megállapod­tunk abban is, hogy a Rau Gépgyár Szolnokon hamaro­san alkatrészraktárat nyit, ahonnan folyamatosan biz­tosítja majd a rendszerünk­nél levő valamennyi géptí­pusához szükséges pótalkat­részeket, amely termelési biztonságot jelent. Ezekhez természetesen a Heves me­gyei partnergazdaságaink is hozzá j u thatnak. Mcntusz Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom