Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-02 / 181. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 2., kedd Egy hét... r---­A K ÉPERNYŐ ELŐTT I______________________ NAPLEMENTE... (Fotó: Szabó Sándor) NÉGYLEVELŰ LÓHERE A GALLÉRBAN Készül a koronázási palást restaurálási terve Felfedezzük Gorkijt Túlzás lenne azt állítani, hogy korosztályom tagjai az ötvenes években megszeret­ték Alekszej Makszimovics Peskov, azaz Gorkij művé­szetét. Akkortájt ugyanis csak egyetlen művéről, Az anyáról hallottunk a ma­gyar- és az »oroszórákon, méghozzá meglehetősen sab­lonos tálalásban. így aztán nem csoda, hogy fogalmunk sem volt ar­ról, hogy mennyire sokolda­lú, milyen, kimagasló tehet­ségű egyéniséget rejtett el előttünk az egyoldalú megközelítés. Valódi ér­tékeire csak jóval később — már felnőttként — döbben­tünk rá, megismerve tanul­ságos életútját, vívódásait, eszmei fejlődésének állomá­sait, megtorpanásainak kró­nikáját, világirodalmi rangú írásainak jelentős részét. Megértettük, hogy mint minden valamire való alko­tó, ő is az ezerarcú valóság minél tökéletesebb, lelkiis­meretesebb, hitelesebb tük­rözésére törekedett, folyvást bizonyítva azt, hogy irigy­lendő mestere a jellemfestés­nek. Élményei kapcsán a társadalom egyes osztályait vizsgálta, kutatva, keresve, s megtalálva az emberben rej­lő kincseket. Az igazi kiválóságokhoz hasonlóan ő sem kizárólag korához kötődött, mívesen megformált figurái a mához, sőt a holnapokhoz is szólnak, intelmei mindig megszívle­lendők lesznek. Havas Péter rendező ér­deme az, hogy a korábbi idő­szak mulasztásait pótolni akarván több alkalommal felvillantotta a nagyközön­Heti ajánlat A televízió keddi műsorá­ból Az SS története című angol dokumentumfilmre hívjuk fel a figyelmüket. A műsor 21,.50-kör kezdődik. Szerdán, 20 órakor mutat­ják be a Lapzárta előtt cí­mű magyar tévéfilmet. Csü­törtökön 21 órakor kezdődik a Hírháttér adása. A 2-es Jelena — Moór Marianna, Vagin — Szilágyi Tibor. ség számára a klasszikus orosz dráma szerzőgárdájá­nak arcképcsarnokát. Az sem véletlen, hogy Gorkij­nak nagy teret szánt. E nemes veretű ismeret- terjesztés szülötte A nap gyermekei című mű téves adaptációja is. Zahora Már­ta dramaturgban értő mun­katársra lelt. Ügy tömörítet­tek és kurtítottak, hogy a lényeget domborították ki, s azt mellőzték, ami kevésbé fontosabb volt. Ezzel magya­rázható, hogy maradandó élményekkel ajándékoztak meg mindannyiunkat, hiszen hiánytalanul tolmácsolták az író gondolatait, aki e mun­kájában az erélytelen, a ta- lajtalan, a cselekvésre kép­telen értelmiség világába kalauzol minket, azt hirdet­ve, hogy mindannyian fény­re, tisztaságra, boldogságra születtünk — nem véletlenül használom a jelen időt —, csatornán ugyanebben az időben Balázs Béla egyfel- vonásosait tekintheti meg, akit jobban érdekel a szín­ház, Pénteken este 10-kor A farmer felesége című amerikai filmet láthatják, amelynek főszereplői Gene Hackman és Liv Ullmann. Szombaton 18.15-től „Úris­ten, mit tettünk!” címmel, egy holland riportot láthat­nak annak a B 29-es gép­nek a legénységéről, amely az első atombombát Hirosi­mára dobta. Változatlanul ajánljuk a cseh szlo vák film víg játékába t, de azért a harmóniáért meg kell küzdeni, vállalva az al­kalmi megpróbáltatásokat, a kényszerű konfliktusokat is. A jelennek is szóltak a színészek, akik maradékta­lanul megbirkóztak nem ép­pen könnyű feladatukkal. Protoszovként Sinkó László ninij tóttá a legtöbbet, s olyan karaktert rajzolt, aki nemcsak a tegnapból üzen, hanem napjainkban is ránk köszön, arra serkentve, hogy fedezzük fel azt' az alkotót, aki a lélek titkainak avatott búvára, aki önzetlenül kí­nálja az Ariadné-fonalat ah­hoz, hogy megoldjuk sorsunk talányosnak tűnő rejtélyeit. (pécsi) Emlékezet Kétkedéssel figyeltem ed­dig az Elmebajnokság című műsort. Szűkebb családi körben csak -nokság nélkül emlegettem. Vasárnap azon­ban rájöttem arra, hogy nemcsak öncélú lehet a lexi­kális tudás. A győztes ver­senyző ugyanis a tizenhárom aradi vértanú sorsából, tör­ténetéből készült fel. Rend­kívül rokonszenvesen beszélt arról bevezető szavaiban, hogy nem tartjuk elég becs­ben nemzetünk hőseinek em­lékezetét. Nem áll sehol szobruk, a nevüket sem tudjuk felsorolni, pedig éle­tüket áldozták a szabadsá­gért, mindegyikük élete va­lóságos regény. Azután válaszolt a pályá­zó — aki különben bányá­ban dolgozik — a feltett kérdésekre. Bebizonyította: a múlt pontos ismerete ál­lásfoglalás, véleményünk ki­fejezése is lehet. (gábor) amelyek vasárnap délutá­nonként kellemes perceket szereznek a nézőknek. Budapesten eszperantó vi­lágkongresszus ülésezik: ez alkalomból 7-én, azaz vasár­nap Za menhof-emléktáblát avatnak Egerben, az Eszpe­rantó sétányon. Az ünnepség 14.30 órakor kezdődik, A könyvek közül ajánljuk Hankiss Elemér Diagnózi­sok című kötetét, amely szellemes formában társa­dalmi visszásságokról szól. A gyöngyösi művészmozi a Manhattan című amerikai filmvígjátékot játssza 8-án, hétfőn. Hazai és külföldi textil- kutatók és restaurátorok többszöri konzultációja után hamarosan megkezdődik a koronázási palást restaurá­lási tervének kidolgozása. A palást, amely egy hónapja vasárnaponként látható a Nemzeti Múzeumban, 1978- ban a koronázási jelvényekkel együtt tért haza az Egye­sült Államokból. A csaknem ezeréves kelmén István ki­rály és felesége, Gizella ko­rabeli képmása látható, a felirat pontosan jelöli a 1031-es évszámot és a ne­veket. A széles körben elterjedt tévhittel ellentétben azonban a palást nem lehe­tett államalapító királyunké; mivel eredetileg miseruha volt, s valószínűleg csak a XIII. században alakították át koronázási palásttá. A magyar szakembereket hazakerülése óta foglal­koztatta a palást állapota és megóvásának, helyreállí­tásának lehetősége. A feltáró vizsgálatsorozat februártól májusig tartott a Magyar Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum textilrestaurátorainak köz­reműködésével. A palástot 44 mezőre osztva lefényké­pezték, színes és fekete-fehér fotókat, valamint számtalan, több ezerszeres nagyítású részfelveteleket készítettek. Minden négyzet­centimétert átvizsgáltak, lerajzoltak. A palást három sűrű, egy­másra varrott rétegből áll, az első a bizánci eredetű, vörös-zöld mintás selyemszö- szövet. Ennek mintája azon­ban már csak kis felületen, nagyon kopottan észlelhető. Az alapszövetre varrott aranyhímzéseket színes szá­lakkal kontúrozták, e vona­lak mentén az alapszövet több helyütt meghasadt, ezért a hímzett felületek el­mozdultak. A palástot első ízben valószínűleg a XVII. században javították, újabb szövetre varrták rá, de egyes hímzéseket nem az eredeti helyükre illesztették vissza. A második javítás feltéte­lezhetően 1848 előtt történt, s egy hímzett felirat („Szen­té”) talán a javító nevét őrzi. A harmadik „restau­rálást” Ferenc József meg­koronázása előtt végezte Klein Matild divatárus né­hány segédjével. A feltéte­lezések szerint ekkor bélel­ték úgy újra a palástot, hogy a nyakrészen összehúz­ták, ráncolták. A mostani vizsgálat során ezt a ránco­lást kibontották, a múlt szá­zadi bélést kivették. A rán­colás sok mintát takart el, ráadásul éppen ott, ahol a leggazdagabb a hímzés. Így fedeztek fel egy lefelé mutató kezet, és egy ma­gasba tartott tálon két ma­darat. Megbontották a gal­lért is, s ekkor derült ki, hogy a ma látható gyöngy­díszítés legalábbis kétréte­gű, valószínű, hogy eredeti­leg csak a gallér szegélyén voltak gyöngyök. A gallért kibontva bukkant elő egy rószaszín selyempapírba bur­kolt négylevelű lóhere, ezt talán az utolsó javításkor varrták bele. A restaurálásról legutóbb júliusban Veszprémben, a restaurátorok nemzetközi konferenciáján, nemrégiben pedig a múzeumban kon­zultáltak ismét a szakembe­rek. Ennek eredményeként fognak hozzá a következő hetekben a részletes restau­rálási terv kidolgozásához, majd a több éves munká­hoz. Georg W. Pijet: Történetek Marxról Filmújdonságok a mozik őszi programjában A férfi A trieri gimnázium érett­ségi ünnepsége után, amikor hozzátartozóik és barátaik köszöntötték a végzősöket, a huszonegy esztendős Jenny von Westphalen odalépett egykori gyermekkori játszó­pajtásához, s a maga sajáto­san hűvös modorában, visz- szafogott hangon gratulált neki. — Egyébként holnap es­télyt adunk Edgar iskolai tanulmányainak befejezé­se alkalmából — tette hoz­zá végül. — És az ön tisz­teletére is... — Miért nem tegez, mint azelőtt? — kérdezte Marx meglepetten. — Már nem tehetem. Fér­fi lett önből, Kari — vála­szolta Jenny. — Én még nem érzem. — De én már igen! — fe­lelte Jenny, s gyorsan visz- szálépett fivére, Edgar mel­lé. Értéktöbblet Ezernyolcszázhatvanöt- té­li hónapjaiban, amikor Marxot házhoz kötötte be­tegsége, meglátogatta egy fiatalember, Paul Lafargue, akit Marx már Párizsiból is­mert. A heves proudhonista esküdött mestere korlátolt gazdasági tanítására, és ezért Marxszal ezen a napon vi­tába keveredett, amelyet még sok elkövetkező napon át folytatott vele. Marxra az ifjú — egyéb­ként kubai ősök unokája — fess, idegenszerű külseje és társalgási készsége sokkal kevésbé hatott, mint az' ilyesmi iránt fogékony lá­nyaira. Amiig Lafargue Marx számára csupán érdekes partner és végeredményben egy okítandó diák volt, aki szívesen hagyta magát be­vezetni A tőkébe, addig La­fargue egyre feltűnőbben szemezett Laurával, és a házban valamennyien — Marx kivételével — hama­rosan észrevették kettejük néma egyetértését. Mikor a háziak végül el­érkezettnek látták az időt, hogy a családfőt beavassák Lafargue új szerepébe, Marx elképedve csapott a homlo­kára: — És én, szamár, még azt képzeltem, hogy miat­tam kuksol itt minden este olyan derekasan! — Azért nem volt hiába­való a dolog , — válaszolta Lafargue. — Ügy mellesleg sokat tanultam a kapitaliz­mus gazdaságáról is. — De az értéktöbbletet most magának sajátítja ki — felelte Marx. Borravaló egy halálos ítéletért Marx rabja volt a szivar­jának. A legszörnyűbb gaz- iból készült szivart is meg­vette, ha keveset kellett ér­te fizetni. Egy nap olyan fajta került a piacra, amely dobozonként másfél schiilling- gel volt olcsóbb. Marx le­csapott rá, s attól kezdve még többet dohányzott, mint azelőtt. Környezetét, amely ezt nem látta szívesen, ki­oktatta, hogy ha egy dobo­zon másfél schillinget spórol, akkor kettőn a dupláját ta­karítja meg. Tehát minél többet dohányzik, annál ki­fizetődőbb lesz a számára a dolog, és ez ellen senki­nek sem lehet ellenvetése! Hia ilyen tréfás dolgokat írt volna fő művében, A tő­kében is, akkor a polgárság bizonyára hozzájárult volna ahhoz, hogy a könyv minél kelendőbb legyen. A bur­zsoázia azonban egészen he­lyesen azt mondta magában, hogy az ügye csak addig fog virágozni, amíg senki sem látja át annak igazi lénye­gét. Minthogy most Marx fe­héren-feketén feltárta azo­kat a törvényeket, amelyek szerint a kapitalista kizsák­mányolás funkcionál, a bur­zsoázia már az első kötetet sem akarta megvenni. A kiadó is csupán borravalót adott az óriási munkáért. Marx megértette ezt és azt mondta: — Most tulajdonképpen az a kérdés, hogy az ember elvárhatja-e a burzsoáziáitól, hogy normálisan fizessen ha­lálos ítélete megfogalmazá­sáért. (A ihallei Freiheitből) Zahemszky László fordítása A gyermek- és diákkorú nézőknek a mozik szeptem­bertől vetítik a tévéből már jól ismert „Vízipók — cso­dapók kalandjai” című rajz­film-összeállítást. A hónap végén, „Az idő urai” című, magyar—francia kopro­dukcióban készült rajzfilmet tűzik műsorukra, amely egy kisfiú világűrbeli fantaszti­kus kalandjait meséli el. December elejére Walt Disney alkotásaiból állítanak össze egy csokorra valót. A mozikban ismét láthatók lesznek Donald kacsa, Po- pey, a spenótevő tengerész és társaik kalandjai. A Ter- sánszky Józsi Jenő írásai­ból készült bábfilmet, a „Mi­st mókus kalandjai”-t ka­rácsonytól vetítik. A mozik négy mesesorozattal is ked­veskednek a gyermekek­nek és műsorukra tűzik az egy tulipán kelyhében nap­világra jött pöttömnyi kis­lány, Hüvelyk Panna törté­netét. E rajzfilm Japánban készült. A felnőtteknek szóló tudo­mányos-fantasztikus filmek közüli augusztustól vetítik a „Gyilkos bolygó" című ame­rikai krimit, amely a Jupi­ter harmadik holdján ját­szódik. Bemutatják a koráb­ban nagy sikerrel játszott „örült nők ketrece" című francia—olasz filmvígjá­ték folytatását, „Kémek a. lokálban” címmel. Októberben a western mű­faj egyik új darabja „Az ál­arcos lovas legendája” ke­rül a nézők elé. November közepétől játsszák Jorge Amado brazil író „Flor asz- szony két férje” című re­gényének filmváltozatát. A politikai tárgyú filmek közül szeptembertől tűzik műsorra Costa Garvas görög származású filmrendező Os- car-díjas amerikai filmjét. Az „Eltűntnek nyilvánítva” című film egy, Chilében az Allende-kormány megdön­tését követő napokban el­tűnt újságíró felkutatásáról szól. Gyiarmathy Lívia „Együttélés" című filmje, amely október elejétől lát­ható — a nemzetiségi lét problémáival foglalkozik. A szovjet filmek hagyományos novemberi fesztiválján egye­bek mellett bemutatják a „Rita asszony menyasszony” című vígjátékot; a „Magán­élet” című filmdrámát,

Next

/
Oldalképek
Tartalom